Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1901-07-07 / 27. szám
la érzetének szerény koszorúját. Kívánom, hogy Méltóságodat az isteni kegyelem hazánk, megyénk javára, kedves családja fényére, boldo- gitására minél tovább-tovább boldog megelégedett élettel áldja meg, s kérem, hogy tartson meg minket szives emlékeibe és szeretetébe!! Pánszláv izgatás felvidékünkön. — Második közlemény. — A „Budapesti Hírlap“ ez évi julius hó 3-ik számában azt irta, hogy történt ugyan kísérlet, hogy a mezőlaborczi gk. esperesi kerületben a jegyzőkönyv orosz nyelven szerkesz- tessék, de az eperjesi püspök csak most vett arról tudomást s igy tárgyalás alapján meg fogja szüntetni ezt a sajnos irányzatot. Kénytelen vagyok erre megjegyezni, hogy ez nem áll; mivel abban a jegyzőkönyvben ki lett mondva az is, hogy a határozat végrehajtása a püspöki hatóság intézkedésétől tétetik Függővé; mivel pedig az inkriminált jegyzőkönyv legcsekélyebb észrevétel nélkül jött le az eperjesi gk. püspöki hatóságtól s mint olyan mulattatott be az ez évi esperesi kerületi gyűlésben, már szó sem volt többé arról, hogy a tanácskozás és a jegyzőkönyv nyelve ezután ne az orosz legyen. Épen ezért egy gácsországi rutén lapban erről a dologról, mint „vívmányáról már magasztaló közlemény is jelent meg, a melyet alighanem Csertész határszéli falunkból Írtak. Ezt a gácsországi lapot annak, a ki kételkedik állításomban, ft. Sosztek János bukóczi gk. esperes-lelkész ur felmutathatja. A viravai gk. esperes-lelkész, ft. Gulo- vics János, mint már első közleményemben is kiemeltem, minden izében jó magyar hazafi, hazafias érzésének őszinteségét itt senki kétségbe nem vonja; erélytelenségére vall csupán, hogy nem tudott ellentmondani a csertészi indítványnak és szabad folyást engedett a mező-laborczi esperesi gyűlésen jelentkezett többség retrográd irányzatának. Minthogy pedig a homonnai és a környé- kebeli intelligencia már is stigmatizálni akarja azt a tizenegy „gyászmagyar“ orosz papot, kik a csertészi indítvány mellett keltek fel: kérem t. szerkesztő urat, tegye közzé, tiszteletünk kifejezése mellett, a következő neveket: Gerbery Ede krasznibrodi, Mihalics György csebinyei, Petrasovszky Leo világi, Petrasovics Antal csabalóczi és Tutkovics Bertalan radványi, (ez utóbbi az elleninditvány megtevője) kik azt akarják, hogy az esperesi „coronak“-nak nyelve legyen ezután is, mint volt: magyar. (Éljenek ! — szerk.) Felvidéki. Levelezés. Homonna-Zbojna, júl. 2. Tekintetes szerkesztő úr! A „Zemplén“ f. évi jún. 30.-i számában Felvidéki a Laborcz-kerületi gk. papságot pánokozni igazán nem akartam. Egy pár hét múlva megint azon a környéken barangoltam s véletlenül még beljebb tévedtem a sűrűbe. Egyszer csak ráakadtam egy rókalyukra, melynek, a körülötte levő jelekből következtetve, voltak lakói. Szerencsét próbálok, gondoltam s felmásztam egy közellevő vadkörtefára, onnan vártam az alkonyatot, mikor a rókák mozogni szeretnek. Sokkal rövidebb ideig tartott, mint hittem, alig tiz perc múlva már kibújt a lyukból egy róka. Rámeresztettem szemem a sovány kis állatra. Nini! hisz’ ez az én sebesült rókám! meg biccent ugyan, de másként kutyabaja. Nyomban utána előtermett az öreg róka is és elkezdte gondozni beteg kölykét; körülnyalogatta, megtisztogatta, a sebét megvizsgálta s végül a megelégedés jelei közt kezdett játszani vele. Egyszerre rámordult, mire a kis róka csendesen lefeküdt. Az öreg beballagott a sűrűbe s alig őt perc múlva egy egérrel jött vissza, azt pedig odaadta anyányi kölykének. Az anya szivét még egy rókában is tudom csodálni: nem bántottam őket. Ez a vén róka előbb hazalopta sebesült kölykét, azután otthon meggyógyította s most is táplálja, mert tudta, hogy magáról gondoskodni alig volna képes. A ravasznak, kegyetlennek, alattomosnak hiresztelt állat megmutatta, hogy olyan szive van, a mely sok embernek válnék becsületére. Bársony István. * szláv izgatással vádolja azért, hogy múlt évi tavaszi „coroná“-ján tárgyalási és jegyzőkönyvi nyelvévé az oroszát tette. Mint egyike azon lelkésztársaimnak, kik az indítványt megszavaztuk az említett vádlócikket megjegyzés nélkül nem hagyhatom, mert tartok tőle, hogy akadhat valaki a „Zemplén“ t. olvasói közül, ki azt esetleg komolyba veszi! Mindenek előtt kijelentem, hogy pánszlá- vok nem vagyunk (ha ugyan a cikkező úr tudja, hogy mit tesz az a kifejezés!) hazafiságot sem tőle, sem pedig senkitől széles e hazában tanulni nem fogunk s abban még a legelső magyar ember előtt sem tágítunk. S ha a hazafi- ság mértéke a nyelv, akkor Felvidéki is jól tudja, hogy sem pánszlávok, sem pedig nem tudom micsodák nem vagyunk ; mert hiszen az az egyedüli mit úgy a hogy tudunk, otthon és a társaságban magyarul beszélünk, sőt gondolatainkat is magyarul füzzük, azaz magyarul gondolkozunk. Hogy miért szavaztuk meg mégis az orosz nyelvet ? Egyszerűen azért, mert a koronák jellege egyházi s nálunk az egyházi nyelv egyelőre még az ó-szláv s a prédikálás is orosz; azonkívül — kiváncsiak voltunk reá, hogy miként fog hangzani egy akadémikus ember szájából az orosz szó.* Éz pedig csak nem „pánszláv izgatás“ annál inkább sem, mivel a következő ez idei tavaszi gyűlésünkön bebizonyítottuk, hogy a mi szabályaink is csak olyanok, mint vármegyénk szabályrendeletei — t. i. nem hajthatók végre. Hanem nézzük csak az érem túliapját. A famózus indítvány még a múlt évi koronánkon lett megszavazva, s igy mindenkinek feltűnhetett, hogy a vád csak ezidén lett publikálva — mikor mi azt már elfelejtettük. Ennek is igen egyszerű az oka. Az ez idei gyűlésünkből kifolyólag felirtunk a vármegye törvényhatósági bizottságához a jegyzők és útbiztosok** túlkapása és ember- nyúzása ügyében. Felvidéki úr felsziszszent, mert megfájdult bele a tyúkszeme. Annyi az egész. Legyen nyugodt. Ez csak az első felvonás, a mesének még nincs vége.*** Végül midőn még a t. szerkesztő urat felkérném jelen soraim szives közlésére, szabad legyen megjegyeznem, méltóztatnék a főbíró urat**** békén hagyni, mert még egyszer biztosítom, hogy neki a mi gyűléseinken sem tenni, sem keresni valója nincsen. Akad neki elég seperni valója a saját portáján csak győzné a vasszorgalma és ügybuzgósága. Egyébként az Ur Isten kegyelme és sze- retete legyen velünk ! Kitűnő tisztelettel: Turkinyák K. Iván, gk. h. lelkész. Vármegyei ügyek. Az uj főispán, futaki Hadik Béla gróf, mint tudják, f. hó 16-án foglalja el Zemplén vármegyének megüresedett főispáni székét hagyományos ünnepiességgel. Lázas sietséggel készülnek a vármegye székházában, hogy a beiktatás reggelére ott is minden a kellő rendben legyen. Matolni Etele alispán, élén a főispáni fogadtatást intéző bizottságnak, már elküldötte a a külön meghívóleveleket a tőszomszédos vármegyék főispánjainak és alispánjaihoz. A gróf főispán külön meghívókat küldött a zempléni és a Hadik-családdal rokon mágnásoknak. — Köztudomásra adjuk, hogy a beiktatás alkalmára székházunk nagytermének karzatát a gróf főispán fentartotta mágnás-vendégeinek hölgyközönsége számára, — gondoskodás történt azonban, hogy a karzat alja célszerűen elrendeztessék az úri hölgyközönség számára. A beiktatás napján, hogy a túlzsúfoltságnak eleje vétessék, a nagyterembe csak belépőjegy felmutatása után bocsáttatnak be a nem bizottsági tagok. — Egyébként pedig tájékoztatjuk a „Zemplén“ nagykö* Ezt a passzust érti-e Felvidéki, — mert mi nem értjük. *• A ft. cikkíró itten egy kevósbbó szalónias kifejezést is használt, melyet, mert gondoltuk, hogy vele sérteni nem akart, utólagos belenyugvása reményében töröltünk. Azt a »tyúkszemet“ ha meg van, sem nem jegyzői, sem nem útbiztosi csizmában hordják. *•** Hogy jön bele ebbe az ügybe jegyző útbiztos után a .főbíró“ is: ezt megint nem értem. Hát Felvidéki érti? — Egyébként a „tizenegyek“ részéről még a „tizek“ nyilatkozatát is várjuk. Azután átveszi majd a szót Felvidéki, a kinek, már nekünk jelezte, egyéb mondani valója is lesz, a mi, bizonyosan tudjuk, a „tizenegyek“ közül egyre, éppen nem hizelgő, kivált hazafias érzület dolgában. Szeri. zönségét, hogy futaki Hadik Béla gróf főispán fogadásának és beiktatásának végérvényesen megállapított sorrendje lapunk jövő számában — mely azért már szombaton d. e. megjelenik — fog közre adatni.* Átadás, átvétel. A Zemplén-vármegyei közkórház pénzeinek, értékpapírjainak, betéti könyveinek és adósleveleinek átvételét a közkórházi bizottságtól, illetve átadását a t. vármegye pénztárának f. hó 4-én végezte az alispán elnöklete mellett működött küldöttség. A közkórháznak vármegyei kezelésbe átvett vagyona: 69,780 K. 06 f. Jogi helyzete miatt tavábbi átvételre vár még: 21,708 Kor. s igy az ösz- szes vagyon : 91,488 K. 06 f. természetesen több lesz még az időközi kamatokkal, melyek az átvételkor egész pontosan meghatározhatók még nem voltak. Az eljárásról szóló jcgyvőkönyvet a i. hó 10-én tartandó közig, bizottsági ülés már tárgyalni fogja. Az 1901. évi törv. hatósági útadó. Még ma sem tudjúk hányadán leszünk a f. évx-e kivetendő útadóval, mert a költségvetés, mely az adókulcsot hozza, máig sem érkezett le a kereskedelemügyi kir. ministertől A dolog úgy áll, mint már jelentettük is, hogy a minister készül a törvényhatósági utadó-kulcsot az eddig volt 6%-es helyett 10%-esre emelni. Versenytárgyalások Az abauj-torna- vármegyei kir. áll. építészeti hivatal lapunk utján is tudatja, hogy Kassán, a f. évi júl. hó 16-án, d. e. 10 órakor 2788 K. 90 f. erejéig előirányzott hidhelyreállitás és kerékvetők szállítása, — júl. 17-én d. e. 10 órakor 2441 K. 01 f.-el költségeit átereszujjáépités, — júl. 18-án d. e. 10 órakor 3200 K. 40 f. erejéig jóváhagyott költségvetés alapján korlátok és kerékvetők helyreállítása dolgában versenytárgyalások lesznek. Az első árlejtésen a budapest—kassa—zborói államt közút 202 km., illetve 196—950 km. szakaszaira, a második alkalommal a budapest— vácz—kassai áll. közút 242 km. szakaszára, — végül júl. 18-án a kassa-jabloniczai áll. közút 17—19 km. szakaszára történik a munkálatok biztosítása. Hírek a nagyvilágból. Botha, a búrok fővezére, az öreg Krüger búr elnöknek levelet irt, egyszersmind megnyugtatta és lelkedósre ébresztette, hogy az áldatlan háború búrok és ángolok között ezeknek leveretésével fog végződni. A dalai láma, az európaiak előtt miud- máig titokzatos Tibet államnak, a kínai birodalom nyugdti tőszomszédjának pápa-királya, vagyis vallás- és államfő egy személyben, kiről még azt sem tudni fiú-e, vagy leány, kilépett zárkózottságából és elzarándokol Pétervárra, hogy személyesen kérjo és nyerje meg Tibet számára az orosz cár pártfogását. A török szultán gyászol; legkedveltebb három felesége közül az egyik e napokban kimúlt. Sándor, szerb király, Oroszországba útazik Miklós muszka cárhoz, hogy vele egyetértve gondoskodjék a szerb trónöröklés rendjéről. Amerikában olyan nagy volt az idén a júniusi forróság, hogy a napszúrásnak sok ezer ember esett áldozatul. / Hírek az országból. |Madi Kovács Györgyi táborszernagy, a legkiválóbb magyar hadvezérek egyike, hosszas betegség után elhunyt a tolna vármegyei Gerjén falusi jószágán, életének 62. évében. F. hó 3-án temették a paksi családi sírboltban a lehető legnagyobb katonai pompával. A fényes egyházi szertartást Császka György kalocsai érsek végezte. Halála a nemzeti haderőre nézve felbecsülhetetlen nagy veszteség. Áldás elmlékére! Az országgyűlés képviselőháza a f. évi jún. hó 28-án két havi szünetet adott magának és a honatyák megkezdették a f. évi szeptember 3-áig terjedő nyári pihenést. A vármegyék pénzkezeléséről és számviteléről szóló törvényjavaslat, melyet a bizottsági tárgyalásokon már elfogadtak, a nyári szünet lejártával, tehát a f, évi szept. hó 4-én kerül a Képviselőház elé tárgyalás végett. • E körülményre való tekintetből felkérjük levelezőinket és tudósítóinkat, hogy a „Zemplén“ jövő számába való közlendőiket szíveskedjenek péntek estig, (júl. 12-óigj hozzánk eljuttatni. Szerk. Folytatás az I. mellékletei!
