Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-02-10 / 6. szám
Sátoralja-Ujhely, 1901. február 10. 6. (2094.) Harminckettedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évr# . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 * Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. zemplén-váemegye eözönségéneh ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK 2vl 12>T ID 3E LT "V” S -A_ IS LT .A. E3. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél : Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendók. Nyilatkozat. A „Zemplén“ f. évi 5-ik számában Matolai Etele, vármegyénk közszeretetben álló alispánja, egy nyilatkozatot tett közzé, a melyben egy folyamatba tett kortesmozgalom okait puhatolva, meglepetésének ád kifejezést ama körülmény felett: hogy, az ő alispáni állásának esetleg megüresedé- sével kapcsolatban a főjegyzői állás betöltése iránt „o mozgalom némely részről már megindittatott“ Miután pedig ezen, a messze jövőben esetleg üresedésbe jövő főjegyzői állásnak a betöltésével, több oldalról, személyem is kombinációba hozatott, tekintettel arra, hogy a mozgalom megindítói a nyilatkozatban megnevezve nem lettek, indíttatva érzem magamat kijelenteni azt: Hogy én mind ekkoráig főjegyzővé leendő megválasztatásom érdekében egy lépést sem tettem, s abszolúte nem törekedtem s mig a kérdés aktuálissá nem válik, felfogásom szerint nem is törekedhetem arra, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok szavazatát tizenegy hóval előre lefoglaljam, s a megelőztetés kalamitásait kikerülendő, céljaim éléstárában a távoli döntő ütközetre letétbe helyezzem. Vármegyénk közéletében eltöltött 30 éves szolgálatom, munka- s akaraterőm, mely a kivitel terén még a válságos pillanatokban sem riadt vissza az adminisztráció nehézségeitől — úgy hiszem — nyújt némi jogcímet arra, hogy akkor, a midőn járásom lakosságának személyem iránt annyiszor megnyilatkozott osztatlan szeretete dacára is e járás területéről, a hová 30 éves múltnak annyi kellemes emlékei fűznek, felelősségterhes, emberbarátim iránt ápolt jóhiszeműségem s bizalmam folytán ég inkább súlyosbított állomásomból kissé nyugalmasabb munkakörre vágyom, vármegyém ez irányú támogatására méltán számot tarthassak. De már úgy az alispáni, miként a főjegyzői állások betöltésénél a vármegye intéző köreit tartom — éppen mint a főszolgabírói állásoknál az illető járást — első sorban hivatottnak arra: hogy állást foglaljon s az egyéni aspirációk irányát megjelölje — de csak is akkor, midőn e hivatása időszerűvé vált, nagyon temészetes, hogy nem preokkcupálhattam s nem és preok- kupálhatom ily felfogásban vármegyém közbizalmát idő előtti kortes mozgalmak útján a nélkül, hogy az által bizonyos fokú re- szenzusra okot ne szolgáltassak. Ezeket óhajtván — vármegyém alispánjának hivatolt nyilatkozata folytán — köztudomásra hozni, tisztelettel maradtam. Király-Helmeczen, 1901. évi febr. 6. Itencsik István, a bodrogközi járás főszolgabirája A gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról. A folyó évi január hó 1-én lépett életbe az 1900. évi XVI. t.-c., mely a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról intézkedik. Azok közül a szociális alkotások közül, melyeket a törvényhozás az utolsó években alkotott, fontosságra talán egy sem közeliti meg a gazdasági segélypénztárak intézményét. Igen nagy fontosságú e törvény az egész országra, mivel lakosságunk túlnyomó része mező- gazdasággal foglalkozik és igy nagyon sok azoknak a gazdasági munkásoknak és cselédeknek a száma, kikre a törvény intézkedései vonatkoznak. Érdekli ez a törvény vármegyénk egész gazdaközönségét, — azért talán nem lesz felesleges, ha rövidesen ösmertetjük a törvény intézkedéseit úgy a gazdák, mint a munkások szempont jából is. A ki csak egy kevéssé érdeklődik a szegény munkások és cselédek sorsa iránt, annak legnagyobb lelkesedéssel kell üdvözölnie az állami segélypénztár létesítését és örülhetünk, hogy az a szerencsétlen osztály, mely eddig csak akkor tudott az államról valamit, ha a közrend ellen valamit vétett s az állam büntető hatalma elérte sújtó kezével: most beláthatja, hogy ez az állam neki is éppen úgy, mint más állampolgárnak segítségére is tud lenni. Az országos gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár rendeltetése az, hogy a gazdasági munkásokat és cselédeket balesetből származható rokkantság, balesetből származható halál, továbbá állandó munka- és keresetképtelenség esetében, úgyszintén a 65-ik életév elérésekor segítse, halál esetében pedig a családuak megfelelő segedelmet nyújtson. Beléphet a szervezetbe minden gazdasági munkás és cseléd, a ki 50 évnél még nem idősebb, továbbá mindenki, a ki gazdálkodással foglalkozik. A kik tagok akarnak lenni lakóhelyük elöljáróságánál tartoznak jelentkezni; felvételi dij gyanánt 35 éves korig 2 koronát azontúl 4 koronát tartoznak fizetni. A segélypénztár a belépő tagoknak a következő segedelmeket biztosítja : 1) baleset beálltával ingyen gyógyítást: 2) 60 napig naponkint 1 korona segedelmet, 3) ha a baleset miatt a munkaképtelenség 60 napnál tovább tart, ugyannak egész tartamára havonkint 10 korona segedelmet, 4) balesetből származott halál esetén a családnak 400 korona segedelmet, 5) ha legalább 10 évi tagság után válik a tag — bármely okból is — munkaképtelenné, életfogytig havi 10 korona segedelmet, 6) ha a tag 65 ik életévét eléri, kap 100 koronát, TARGA Jégvirágok. I. Kart-karba öltve szaladunk A tükörsima jégen, Ily boldogságot téli nap Nem hozott^nekem régen. Arcodra ráfest az öröm Szép, színes jégvirágot . . . A képed, szemed, alakod Oly bájos, istenáldott. Es hosszan, némán, szótlanúl, Mig egyre téged nézlek Eszembe jut: e korcsolyán Ha elfuthatnék véled 1 II. Oly sikamlós az élet, Oly csúszós, mint e pálya, Az embert a nagy jégén Ugyan mi sors is várja? Befut-e valahára A nyugodalmas révbe, Vagy küzködik tört szárnynyal Megrogyva és megtépve. III. Szép vagy te s kedves . . . Nem nézek másra, Körültünk zajló Jeges világra. Hogy fut előre Más ... mi merészen, Én csak az égő Arcodat nézem. Télnapi rózsák Rajta kígyóinak . . . Szivek ilyenkor Lángba borúinak. IV. Fehér a sapkád, Épp mint a hó; A te szemed is Ily ragyogó. Úgy csillannak ki A sugarak. Mellőlük a nap Beh elmarad I — A »Zemplén« eredeti tárcája. — Irta: Damjanovieh Miklós. Poézissel kezdődik a Telky Évi leánykorának első fejezete, mert színes, illatos virág fakad az utón, a merre egy tizenhat éves, kurta ruhás kis baba lépdegél, rózsaszínű ábrándokat, édes bolonditó álmokat szövögetve, az ismeretlen jövőről szöszke fürtü fejecskéjében. A felső leányiskola zöldrácsos kapujától rózsás napsugarakkal bearanyozott út vezet a való ösvényéig, hol aztán szomorú csalódás vár a szegény pici babára. Ott már akad tövis, mely megvérzi ötét, göröngy, a melyen könnyen elbukhat, a ki jól nem vigyáz, ösvény, mely hamar elszéditheti őket beláthatatlan mélységével és homály, mely megremegteti a gyöngébb leánysziveket. Szegény pici babák! Siralom nézni az ő tragédiájukat — megesik az ember szive, a hogy elfoszlik a poézis szivárványkévéje és helyébe lép az önfentartás ösztöne, a létért folytatott kínos küzdelem és egyéb ilyen utálatosan reális dolgok. Szegény pici babák 1 Szegény Telky Évi 1 * (Ungvár). Vidor Mór. Közönséges történet ez a Telky Évi története, akárcsak az asteláti liliomnak, a Lancelot után epekedő bűbájos szép Helénnek elherva- dása, vagy a veronai néma kripta, melyben Romeo Júliájának hamvai porladoznak. Csak A Zemplén mai szama tizenkét oldal*
