Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-01-27 / 4. szám
1901. január 27. Melléklet a „Zemplén“ 4. számához. Javaslatok a közigazgatás egyszerűsítéséről. Irta: Dókus Gyula, főjegyző. III. A statisztikai adatgyűjtés céljából a községektől bekivánt, s a járás és törvényhatóság közvetítésével felterjeszteni rendelt jelentések nem államik a megbízhatóság azon fokán, amelyet a statisztika, különösen közgazdasági szempontból megkíván és emellett felesleges munkaterhét ró úgy a jegyzőkre, mint a főszolga- birákra és az alispánra. Elosztott munkával pedig a közigazgatási hatóságok raegki- méltetnének ezen legtöbb esetben, mint mondani szokás, hasból csinált statisztikai kimutatásoktól, másrészt az országos statisztikai hivatal megbízhatóbb munkához jutna. Mert miután a 10800 kisközség birájából legalább 7000 irni-olvasni nem tud, ezen feladat a jegyzőkre hárul, akik jelentéseiket nem személyes meggyőződésük és tudomásuk alapján, a helyszínén, hanem az ügynek nem nagy fontosságot tulajdonítva, irodájukban vagy legjobb esetben a biró szóbeli bemondása alapján készítik. Ezek előrebocsátása után javaslom, hogy a községektől a statisztikai adatgyűjtés céljaira bekivánt jelentések mel- lőztessenek, s ahelyett a közegészségügyről a főorvos utján a járásorvosok; az állategészségügyről és az állattenyésztésről a törvényhatósági állami állatorvos utján a járási állatorvosok; a közadókról és jövedékekről a pénzügyigazgatóságok; a véderő képességről a hadsereg és honvédség kiegészítő parancsnokságai; a vallás és népnevelési ügyről a kir. tanfelügyelők; az anyakönyvvezetésről az állami anyakönyvvezetők; az ipar és kereskedelemről az ipar- és kereskedelmi kamarák utján az ipartestületek, az erdőgazdaságról és a vadászatról az erdőfelügyelőségek; a folyam- és vizszabályozásról, valamint a halászatról a folyamszabályozási hivatalok ; a szőlőmivelésről, bortermelésről a hamisított borok készítéséről az ál- .lami szőlőfelügyelőségek ; a mezőgazdasági termékek és cikkekről a minden körjegyzőségi községi csoportra és nagyközségre uézve megbízandó gazdasági tudósítók; az útügyről az államépitészeti hivatalok; a közbiztonsági viszonyokról a kir. ügyészségek és ra. kir. csendőrkerületi parancsnokságok volnának kötelezendők a statisztikai jelentések megtételére. 7. A járási számvevői állások szervezése, a melyek természetesen közigazgatási és nem állami alkalmazottak lennének, nemcsak a vármegyei számvevőségek alig teljesíthető feladatát fogja negyedrészére leszállítani, hanem főleg azt fogja eredményezni, hogy a járási számvevő több tájékozást fog szerezni a községek vagyoni viszonyairól és szükségleteiről, mint ma a vármegyei számvevő, a ki a számadás és az előirányzat érdemi oldalával tulajdonképen nem is foglalkozhatik. Pedig a községek, különösen a kisközségek előirányzatai és zárszámadásainak érdemi ellenőrzése is nagyon kívánatos volna, mert a kisközségek legtöbbjének képviselőtestületében alig van olyan tag, a ki nem hogy elbírálni, hanem csak elolvasni is tudná a bevezetett tételeket. A törvény azon intézkedése, hogy a községi zárszámadások és költségelőirányzatok a törvény- hatóság jóváhagyása alá terjesztendök, teljesen illuzórius, s a praktikus életben be nem vált. Ez ügyek a közgyűlés végén lesznek előterjesztve, amidőn már csak a központi tisztikar néhány tagja van jelen, akik kifáradva a halomszámra előterjesztett számadások előadásától, egyáltalán nem is foglalkozhatnak az érdemi részszel, s igy a főszámvevő által számvételileg helyesnek talált ügyek rendszerint minden felülbirálat nélkül lesznek jóváhagyva. Künn, a kisközségekben a körjegyző által összeállított és sok esetben még csak fel sem olvasott költségelőirányzat az írástudatlan képviselőtestületi tagok által káz- jegygyel ellátatváu, a főszolgabiró elé terjesztetik, akinek fizikai ideje az átvizsgálásra nem lévén, tulajdonképen a körjegyző az, aki ellenőrzés nélkül gyakorolja ezt a fontos jogot. Miután azonban a járási számvevőknek a községi költségelőirányzatok és zárszámadások, s a háztartás helyszíni megvizsgálása és a főszolgabírói irodában teljesített pót- és útadó pénznaplók és egyébb pénztári nyilvántartások vezetése után is fog maradni felesleges ideje, — javaslom, hogy a járási számvevők tartozzanak a kiskorúak a gondnokoltak vagyonáról a gondnok által beadott számadásokat is átvizsgálni. Az ekként megvizsgált számadásokat terjeszszék az árvaszék elő jóváhagyás végett. A gondnoki számadások alapos vizsgáltához nem elegendő a bevételi és kiadási okmányok szabályszerű alakját és a bevezetett tételekkel való összhangban létét megvizsgálni, szükséges még az is, hogy a vizsgáló az illető község szokásaival, gazdasági viszonyaival, a gondnok személyi állapotával és megbízhatóságával is ismerős legyen. Már pedig ezt csakis úgy érhetjük el, ha a számvevőséget, melynek e vizsgálat feladatát képezi, decentralizáljuk ebben a tekintetben is. 8. Az 1886. évi XLVIL te. n) és p) pont jai alatt említett jogát a vármegye rendszerint összevonva gyakorolja, vagyis ha bármit is kér valamelyik minisztériumtól, aziránt feliratot intéz. Már pedig a felirati jog gyakorlása nem az életben naponkint előforduló helyi kérelmek előterjesztésénél, hauem tulajdonképen valamely országos horderejű kérdésben való állásfoglalás, vagy nézetnyilvánitás előterjesztése alkalmával gyakorlandó. Az, hogy a felirat a szokásos formában szövegeztessék, egészen helyes, de hogy a minisztériumokkal egyes ügyekben való tárgyalásnál, vagy levelezésnél is ez a forma használtassák, az felesleges időpazarlás. Ma ugyanis a közgyűlés ilyen esetekben hozott határozatát a fogalmazó jegyző köteles teljesen kimeritóen és indokaival megfogalmazni, s aztán ugyanilyen tartalommal felirat alakjába öntve újból leírni. Sok időt lehetne megkímélni, ha a nm. minisztérium elrendelné, hogy mindazon kérelmek, melyek valamely helyi dologra vonatkoznak, a határozatba foglalva adassanak elő s a határozat pár szóból álló kísérő levéllel terjesztessék fel. * Több vármegyében szabályrendeleti- leg el van reudelve, hogy mindazon állandó választmányi határozati javaslatok, melyek elfogadtattak, a közgyűlési jegyzőkönyvben egész terjedelmükben vezettessenek be. Ez felesleges munkát ad, mert az iratcsomónál a határozati javaslat úgy is meg lesz őrizve, azt újból leírni, ha elfogadtatott, felesleges, e helyett elegendő volna, ha a határozati javaslat érdemi része és az, hogy a határozati javaslat elfogadtatott és határozati erőre emeltetett, vétetnék röviden a jegyzőkönyvbe. * Az alsóbb fokú hatóságok jelentéseiket igy kezdik: „X. ügyben N. szám alatt kiadott becses meghagyására van szerencsém jelentésemet a következőkben megtenni stb.,“ a helyett, hogy igy fogalmaznának : „X. ügyben kelt N. számú meghagyásra jelentésemet a következőkben teszem stb.“ Vagy igy: „N. szám alatti meghagyásra jelentem stb.“ A felesleges sallangók elhagyandók. * Kihágási ügyek II. fokú intézésénél gyakorlatba lett véve, hogy az ítélet, vagy határozat tételébe (expozéjába) az első fokú határozat egész ítélkező és rendelkező része befoglaltatik. Ez pedig a kifejlett bírói gyakorlatban nemcsak nem szokás és nemcsak felesleges, hauem nagy munkaszaporitás is. Az Ítélet tételébe elegendő annak előadása, hogy ki a panaszló, ki a panaszlatt, mivel van vádolva és ki fellebezett ? Az első fokú határozat, ha helybenhagyatik, nem a II. fokú határozat tétele szerint, hanem az I. fokú határozat szerint lesz végrehajtva. Ha pedig a II. vagy III. fok az I. fok intézkedését megváltoztatja, a megváltoztatás az Ítélkező és rendelkező részben úgy is benfoglal- tatik. A kihágási ügyekben hozott határozatok szövegezésének formájára olyan egységes normativumot javaslok megállapítani, mint az a kir. bíróságoknál a vét- ségekbeni ítélkezésnél gyakorlatban van. * Általában szokásos, hogy az alsóbb hivatalok jelentéseik külsejére rubrumot Írnak, a mely nemcsak a bent Írtak rövid foglalatját tartalmazza, hanem elősorolja annak nevét, címét és lakhelyét, a kihez a jelentés intézve van s a ki a jelentést teszi. Miután ez különben is a régi gyakorlatban csak a kérvényezésnél volt szokásos s időt fecsérlő sallang: teljesen mellőzendő volna. Az iktatónak sem szolgál könnyebbségéül, mert a legtöbb esetben a tartalom abból ki sem vehető, az intézőnek sem könnyebbség, mert azt el sem volna szabad olvasnia, nehogy ezáltal a felületes elintézésre alkalma legyen. 9. A nagyméltóságu Minisztériumnak azon kifejezett szándéka, hogy jövőre a pótló rendeletek újra szövegezve lesznek kiadva nemcsak meg fogja szerezni a fiatalabb tisztviselőknek az azonnali tájékozást, hanem úgy ezeknél, mint a régieknél is, az intézkedési irány biztonságát, teremti meg. Megszüuik továbbá ezáltal a Rendeletek Tárá-nak folytonos lapozása általi idövesz- tés s a fennálló rendeletekben való tájékozatlanság által okozott ferde intézkedéseknek eleje lesz vehető. Különösen a kormány-szabályrendelet szerkesztésére nézve azon javaslatom van még, hogy azok az országnak egymástól különböző vidékeire és más-más anyagi helyzetben levő lakosaira való tekintettel úgy szerkesztessenek, hogy alkalmazásuknál az eljáró hatóságnak módjában legyen a helyzetet figyelembe véve intézkedni. Mert bizony az országban vaunak olyan viszonyok között élők is, a kik anyagilag nem képesek bizonyos rendelkezéseket teljesíteni s ha tőlük ugyanazt fognánk követelni, a mit a kedvező anyagi viszonyok közt élő lakosságtól, lehet, hogy a rendelkezés megvalósul, de az egyének megsemmisülnek anyagilag és nem lesz, a ki a jó rend érdekében tett intézkedésnek hasznát lássa. 10. A törvéuyek és rendeletek egyöntetű végrehajtásához szükséges, valamint a sűrűbben előforduló hatósági intézkedésekre és határozatokra nézve megfelelő szabatos nyomtatváuy minták megállapítása nemcsak nagy munka megtakarítást fog eredményezni, hanem az ügyek intéző
