Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-06 / 1. szám

1900 január 6.

II. Melléklet a „Zemplén" 1. számához.

színtársulata kiválóbb tagjainak bemutatása) Irta: (*). — Gondolatok. Irta : Gabányi László. — Emléksorok. Irta: Péter Mihály. — Egy darabka korrajz. Irta: Karsa Ferenc. — Köszöntés. Irta : Dongó Gy. Géza. — Elnöki körlevél. — A szerkesztő postája. — Hirdetések. — A „Zemplén“ szóban levő alkalmi számát Sátoraljaújhely város szinügyi bizottsága adta ki szin- lap gyanánt az ő tulajdona is volt jan. hó 5-ig s a polgármester árusitatta 40 fillérjével a városi szinház-alap javára. — Természetes, hogy e rendkívüli számot a „Zemplén“ előfizetői a jelen alkalommal ingyen — kapják.

— Királyi adomány. Őfelsége a király, kabinetirodája utján és főispánunk közbenjárásával, Szokola Erzsébet agyagosi lakos részére 20 korona legkegyesebb adományt küldött.

— A kegyelet oltára. Imádásig szeretett, sziveinkben elfelejthetetlenül és örökkétig élő Erzsébet királyasszonyunk emléke iránt érzett hő kegyeletnek áldozott Andrássy Dénes grófné Öméltósága, midőn özv. ’Sennyey Pál báróné őexciájához 2000 (kétezer) koronát küldött, hogy csatoltassa a kegyeletes adományt az épittendő „Orökimádás“ templom alapjához.

— Üdv az olvasónak. Lapunknak ma egy hetes, az ó századot elbucsuztató számában az előlirt c. alatt közöltünk egy allokációt, melyre „Üdv a szerkesztőnek!“ bekezdéssel Zemplén- vármegye világi előkelőségének egyik érdemes tagjától — lapunk nyomatása közben, — hosz- szabb „reflexióit kaptunk. A szép, emelkedett szellemű és hazafias sorokból sebtiben ide igtatjuk a következőket: „ .. .A magyar nemzet Szent-Ist- ván királyunk óta tárt kaput nyitott a nyugati műveltségnek, melynek minden áramlata eljutott hozzánk és nyomokat hagyott hátra. E műveltség védelmében százados harcokat vívott a magyar nemzet. És habár ezek következtében a nyugati népek mögött maradt is, de „kultur- nép“-pé küzdötte fel magát az európai nemzetek ranglétráján; mert a „kiegyezés“ ben alkotmányos közérzete, megbékélvén az anyagi és a szellemi haladás irányában egyaránt, hatalmas lépést tett előre. Évtizedek alatt évszázadok mulasztását hoztuk helyre a XIX. században, melynek folyamán a XVIII. századtól átörökölt „szabadság — egyenlőség — testvériség“ jelszavai mellett, új valóságok születtek, az elégetett hazáig látszatok hamvaiból, mint főnikszmadár. És a magyar nemzet méltón tölti be szerepét Európa színpadán, a művelt nemzetcsaládok sorában. Az utolsó ötven esztendő folyásán nemzeti erőink úgy a közgazdaság mindhárom irányzata, mint tudomány és művészet tekintetében is, oly erős lendületet nyertek, amilyenhez hasonlót nem találunk a letűnt századok történetkönyveiben 1 . . . A múlt emlékei s a jelen sikerei — Írja hazai egyik történettudósunk — egyaránt emelik önérzetünket és bizalommal töltenek el a jövő iránt; annál is inkább, mert a kiegyezés óta mind szorosabbra fűződött a kapocs a nemzet s az uralkodó-család közölt. Szorosra fűzte azt királyunk alkotmányos magatartása s a nemzet iránt minden alkalommal tanúsított jóakarata egyrészről, másrészről a nemzet tántoríthatatlan ragaszkodása uralkodójához. ... Ez a kölcsönös bizalmon és szereteteten alapuló szoros viszony az uralkodó és nemzet között képezte legszilárdabb alapját boldogulásunknak az elhunyt században, — ez képezi legértékesebb zálogát az ébredő században hazánk nagyságának. Hogy mi — és mi legven a reánk köszöntött XX. század mottója és a jel, melyben teljesedik a buzgó imádság, mely „epedez százezrek ajakán“ a mi hitünk szerint nem lehet más, mint az írásban megígért: egy akol és egy pásztor. ... — Jókaival végzem: „ha egyszer e hazának minden lakója át lesz hatva annak a tudatától, hogy egyedül a közös haza megtartása, felvirágoztatása talpköve a szabadságunknak, kút- forráza jólétünknek: akkor bizonyára be lesz töltve az a feladat, melyet a jövendő elénk szabott : Magyarország újból való meghódítása

•-------hogy t. i. a a dogmák és kánonok fölötti

harcokból kijózanodott népek találkozni fognak az emberszeretet, honszeretet és királyhűség közös templomában ! . . .

— Kinevezések. A pénzügyminister Kop- csó József király-helmeczi adóhivatali alkalmazottat Nagy-Károlyba adótisztté nevezte ki. — Az igazságügyminister Zubriczky Emil homon- nai jbirósági telekkönyvi átalakító napi díjast a sátoralja-ujhelyi, Gaál Lajos igazolványos altisztet a király-helmeczi járásbírósághoz nevezte ki.

— Jótékonyság. Andrássy Dénes grófné, özv. ’Sennyey Pál báróné őexeiája szives közbenjárásával 2000 (kétezer) koronát adományozott a gálszécs-járási közkórház építés-alapjának.

— Uj évi grátulációk megváltása címén Kádár Gyula gyógyszerész barátunktól

4 koronát vettünk a sátoralja-ujhelyi árvaház javára ; hozzáadva a lapunk legutóbbi számában kimutatott 54 koronát, összes gyűjtésűnk 58 azaz ötvennyolc korona, mely összeget átszolgáltattuk az árvaház pénztárosának. — A kiadóhivatal.

— A nemzeti színház tagjai Sátoraljaújhelyben. Újjáépített szép színházunk megnyitó ünnepére f. hó 4-én d. u a gyosvonattal Budapestről Sátoralja-Ujhelybe érkezett művészeket, a Nemzeti színház tagjait, a vasúti állomáson Székely Elek polgármester és a szinügyi bizottság élén Dókus Gyula elnök fogadta szives szavakkal. Ezután kocsikra ülve szállásaikra kísérték a művészeket, kik majd mindnyájan magán házak vendégszeretetét élvezték. A művészek, kiknek tegnap estére már otthon kellett lenniük, a tegnap reggeli gyorsvonattal viszsza- utaztak Budapestre.

— Felolvasás Vörösmartyról. A to

kaji „Vívó és daloskor“, élve a kínálkozott jó alkalommal, hogy a jeles Írónő, Geőcze Sarolta, vakációját tokaji rokonsága körében tölti, felkértek : tartana felolvasást Vörösmartyról. Geőcze Sarolta, a „Zemplénének is kiváló munkatársa, szives örömest engedett felkérésöknek. A múlt év dec. 30-án olvasott fel nagyszámú és előkelő hallgatóság előtt Megkértük a jeles Írónőt, hogy honleányi nemes hévvel Írott alkalmi dolgozatát engedje át közlésre a „Zemplénének. Örömmel újságoljuk olvasóinknak, hogy a becses dolgozat közreadását már jövő számunkban megkezdhetjük ; reméljük egyszersmind, hogy a Geőcze Sarolta szózata lapunk révén eljut oda, a hová adresszálva van, t. i. Zemplén lelkes honleányainak szivéhez és az ő révükön életre kél az érdeklődés ^ nálunk félig-meddig elfeledettnek látszó nagy költő iránt 1

— Elakadt vonat. Uj év napján a Bodrogközről jövő esti személyvonat a Szomotor és

B.-Szerdahely állomások között képződött hófúvásban elakadt. Körül-belül öt óra hosszáig tartott szakadatlan munkával tudták kiszabadítani szorult helyzetéből, úgy hogy esteli 7 ó. 56 p. rendes érkezés idő múltán éjjeli 1 órakor tudott Ujhely állomásra bevergődni.

— Halálozások. Teljes részvéttel tudatjuk a velünk közölt szomorú hirt, hogy özv. Kröczer Ágostonná (előbb özv. Packh Károlyné) szül. Villax Josefa úrnő Tokajban, f. hó 3-án, gyermekeinek szentelt munkás élete 80. évében, az utolsó kenet fölvétele után végelgyengülésben jobblétre szendorült. Kröczer László dr. t. barátunk és munkatársunk, szeretett édes anyját gyászolja az elhunytban, kinek legyen áldott emlékezete ! — Özv. lovag Szmik Jgnácné, szül. Tomassek Julianna úrnő, Felső-Bányán a múlt 1900. évi december hó 31-én, életének 78-ik évében, rövid szenvedés után elhunyt. Szmik Gábor, m. kir. főerdész, lapunk munkatársa, Sátoraljaújhelyben a m. kir. erdőgondnokság vezetője, felejthetetlen jó édes anyját gyászolja drága halottjában. Ny. b. 1 — Reichard Markus, volt sátoralja-ujhelyi kereskedő, 67 éves korában rövid, de súlyos szenvedés után f. hó 3 án Budapesten elhunyt. Hült tetemei folyó hó 4-én Budapesten tétettek örök nyugalomra!

— Időjárásunk nagy hirtelenséggel olyan szigorú telet hozott a XX. század uj évi ajándékául, a minőre nem számított senki, még Falb sem, a ki enyhe telet jövendölt. A négy napig, éjjel-nappal dühöngött orkán szárnyain megjöttek a tél fecskéi, a hópihék is, s pedig oly tömegekben, hogy a helyzet szignaturájára csakugyan ráillik a „befútta az utat a hó, céltalanul fut a fakó,“ de még a Baross tüsszögő vasparipája is, melyet vármegyénk területén sem egy helyen tartóztattak fel a hófúvások.

— Szilveszter-est. Az újhelyi izr. iskoláztató egyesület jubiláris közgyűlése napján, 1900. dec. 3i-én, a vármegye székházának erre az alkalomra átengedett díszes és fényesen világított nagytermében és mellékhelyiségeiben tartotta meg a táncmulatsággal egybekötött tervezett tea-estét. — A táncmulatságek sikerét biztositó három tényező — a vezetőség ügyes és tapintatos rendezése, alkalmas helyiség megválasztása és végre az a valami, a mit szerencsés véletlennek szoktak nevezni — játszott közre, hogy ez a századvégi szilveszteri mulatság oly szépen, oly fényesen, oly minden várakozáson felül sikerült! — E tényezők közreműködésével könnyű szerrel teremthető elő a pénz még a föld alól, kedély még a levegőből is. Leírásom — írja alkalmi tudósítónk — nem viselné magán a hűség bélyegét, ha első helyen nem említeném a házigazdának szeretetreméltó és mindenkit lekötelezett vendégszetetetét; értem Molnár István szeretett főispánunk Öméltóságát, ki nemcsak hogy összes termeit engedte át a nagyközönség számára, de ráadásul mindenkit vendégének tekintett és fogadott, sőt a mulatságon mindvégig részt vett hozzátartozóival, mi a mulatság fényét és erkölcsi sikerét nagyban emelte. — Köszöne- tünk és elismerésünk az egyesület népszerű elnökének, kozmái Kun Frigyesnek, ki Erényi Manó dr. és Reichard Salamon dr. tiszttársaival a jelenlegi, mondhatni nem éppen kedvező báli viszonyok között is ily szép eredményt tudtak elérni. Rendkívül okos dolog volt a mulatságot a vármegyeháza nagytermében rendezni, hol a melléktermek is oly nagy kényelmet nyújtanak. Köszönet e szivességeért Matolai Etele szeretett alispánunknak a nagyterem és a mellette levő alispá- ni szobák átengedéséért. Alig remélt nagyszámú és előkelő közönség, szép és csinos leányok meg asszonyok ; a táncért és a szép nemért lelkesedni tudó fiatalság adott egymásnak találkát. Mi kell ennél több és jobb? Ha méghozzáteszem, hogy a Friss felszolgálta tea-vacsora igen ügyesen és mindenki megelégedésére volt rendezve : nagyjából beszámoltam mindenről, az anyagiak kivételével, mely szintén meghozta a várt sikert. — Hála és köszönet a jótékonyság nevében az adakozóknak, elismerés a rendezőknek ! — A jelen voltak névsorát a következőkben sikerült feljegyeznünk. Asszonyok : Bariss Árpádné, Barthos Józsefné. Éhlert Gyuláné, Erényi Manó dr.-né, Fried Samu dr.-né, Grünbaum Simonné, Gutt- mann Mórné (Szerdahely), Haas Adolfné, Haas Fülöpné, Hell Adolfné, Herczog Lipótné, Keiner Józsefné, Klein Albertné (Bereczki), kozmái Kun Frigyesné, Ligeti József dr.-né, Meczner Gyuláné, Molnár Leona, Nemvirth Adolfné, Polo- nyi Ignácné, Reich Lipótné (Luka), Reichard Salamon dr.-né, Rosenberg Bernát dr.-né, Rosenthal Sándor dr.-né, Roth Józsefné, Schneider Jakabné, Schön Vilmos dr.-né, Szepesi Arnold dr.-né, Zinner Adolfné és Zinner Henrikné. — Leányok: Füzesséry Ilma, Goldblatt Mariska, Hell Sárika, Keiner Bella, Matyasoyszky Sárika, Meczner Ica, Neuwirth Anna, Polonyi Ilon, Reich Jolánka és Margit, Roth Giza, Szepesi Paula, Zinner Jolánka.

— Két jubileom. A következő tudósításokat vettük: Lichvártsik Mihály, az ungvári gk. tanítóképző intézetnek nyugalmazott igazgatója, még a múlt évi november hó 21-én lépett életének 80 ik évébe, mely alkalommal a tanítóképzés fontos és nehéz pályáján 25 évig működött aggastyán igazgatónak hálás tanítványai és más tisztelői — tekintettel az ünnepelt férfiú erősen megrongált egészségi állapotára — szükebb körű örömünnepséget rendeztek az ün- nepeltnek lakóhelyén: Farkasfalva községében. Már az ünnepséget megelőző napon a szélrózsa minden irányából halomszámra érkeztek az üdvözlő levelek. Igazán megható volt látni a nép- nevelés egykori hősének örömét, hogy, a mint mondotta, volt tanítványainak hozzá való csüg- gedetlen hűsége és feltétlen tisztelete nem feledkezett meg róla; gyenge erejétől telhetőén örömkönyek közt rebegte: „hála legyen neked nagy Isten, hogy életemnek még ezt az utolsó nagy örömöt is engedted elérnem; áldd meg hű tanítványaimat jó lélekkel és kitartással, hogy a népnevelés nagy palotájának hasznos oszlopai lehessenek.“ — Másnap reggel, habár egészségi állapota csodálatos módon egészen jobbra fordult, még sem hagyhatta el az ágyat és igy a számosán megjelent tanítvány és más tisztelőinek tömeges üdvözlését aggsága ágyában fekve fogadta. A szóbeli üdvözletek nagyon rövidek, de annál meghatóbbak voltak. A meghatottságot fokozta annak látása, hogy a tisztelgő tanítványok közül is már nem egy a tisztes őszkorba csavarodott alak. Az alkalmi ünnepi beszédet Magyar György, dunkófalvi állami tanító, mondotta, mint az örömünnep eszméjének lelkes megpenditője és ünnepies tényének főrendezője, a jubilánsnak különben is nagyon kedvelt tanítványa. Üdvözlő beszédeket mondottak még Barna Andor bökényi gk. lelkész és Matyi János nagy-szőllősi elemi iskolai igazgató. Ezek után a tisztelgők nagy csapata ebéd utánig nyugodni hagyta az ünnepeltet; ebéd után pedig, búcsút veendők, újra ellátogattak az aggastyánhoz, hogy atyai áldását véve, tőle elbúcsúzzanak. A bucsu-beszédet a bizottság elnöke intézte a jubilánshoz, beszédet igy végezvén : „Légy nyugodt és megelégedett, mert ha „az anyagi méltánylást nem is, de az erkölcsi „sikert, az elismerést, tehát az érdemek legdrágább gyémántját, örökre kivívtad és biztosi- „tottad magadnak; és mert már a jelen alkalomból is édes örömmel győződtünk meg arról, „hogy drága személyedet nemcsak mi minden- „kor hű tanítványaid, de maga a nagy isteni „gondviselés is különösen szereti, különös kegyével árasztja el és mintegy követendő példa „gyanánt akarja megmutatni azt, hogy mit ér- „demel az a férfiú, kinek a közszolgálat terén „tett alapvetéséért hosszú századok hálával fogjak adózni; azért ismételve mondjuk, légy nyu- „godt, bízzál a mindenhatóság legbiztosabb kegyében 1 . . . Isten éltessen még igen sokáig az „emberi kornak csodás határáig! Élj sokáig!“ — A jubiláris másik alkalom hőse Puza Sándor prépost, sárospataki gk. leikész. Ünnepel- tetéséről írja tudósitónk dec. 30-iki kelettel;