Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-06 / 1. szám

Puza János főesperes, prépost és sárospataki gk. plébános ma tartotta fölszenteltetésénék ötvenedik évfordulóját. E ritka ünnepség alkalmából Firczák Gyula munkácsi püspök, gyönyörű levélben emlékezett meg a teljes erejében lévő jubiláns érdemeiről, Windisch-Grátz Lajos herceg pedig, mint az egyház kegyura, a tegnapi nap folyamán személyesen adta át jókivánatait az ősz férfiúnak. Ez alkalommal a rk. egyház lelkészei Gruska Lajos plébános vezetésével tisztelegtek Puz a Sánor prépostnál. A nagy segédlettel végzett jubiláló szent misén a templomot zsúfolásig megtöltötte az ájtatoskodó közönség, mely előtt Miklósy István sátoralja-ujhelyi gk. esperes-plébános méltatta az ünnepség hősének érdemeit. Nagymise végeztével áldást osztott az aranymisés főpap, a mely áldásban legelőször a megjelent Windisch-Grátz herceget részesítette nagyreményű fiával egyetemben.

— Halálos baleset. Folyó hó 2-án a sátor- alja-ujhelyi vasúti állomás pályaudvarán halálos kimenetelű elgázolás történt. A rettenetes szélviharban Tóth András, vitányi származású 31 éves napszámos, a fütőház közelében, a 17 és 18. számú váltókat tisztogatta a hótól, miközben egy tolatást végző tartalék mozdony elé csatolt teherkocsi kerekei alá került. Hogy az elgázolás hogyan történt, azt senki se látta. Jerina vasúti előmunkás volt az első, ki a kocsi kerekei közt észrevette a szerencsétlent, mire kiáltásaira Garai mozdonyvezető a mozdonyt megállította. Akkor már a napszámos halott volt, fejéből kilocscsant az agyvelő. A helyszínén megjelent Schmidt Lajos rendőrkapitány és Szepesi Arnold dr. városi főorvos a hullát a köztemető halottas házába szállították, hol a bírói boncolás után eltemették. A kir. ügyészség, annak a megállapítása végett, vájjon nem terhel-e valakit ebből az esetből folyólag bűnös mulasztás, vagy gondatlanság, a nyomozást elrendelte, ámbár az eddigiek szerint a hófúvás és sivitó szél idézhette elő a szerencsétlenséget, melyben a mozdony zaját, vagy sípjelét a szegény munkás nem hallotta.

— Elfogott csaló. Lapunk ma egy hetes számában közöltük, hogy egy szélhámos ágens, a morvaországi telcsi szőnyeg- és redőnygyár nevében hamis megrendelésekét gyűjtött és tetemes előlegek felvétele után megug rótt. Ennek a hírnek pótlásául most közöljük, hogy az illetőt, Weisz Sámuel podkomi születésű ágenst, a rendőrségünk letartóztatta, miután kiderült, hogy különféle hamis nevek alatt országszerte gyűjtötte a megrendeléseket és szedte fel az előlegeket, sőt a Besztercze-Naszód me gyében még a nyáron elkövetett ilyen üzelmei- ért körözték is. Ezért az elegéns öltözékü csalót a rendőrkapitányságtól a kir. ügyészséghez, on nan pedig bilincsekbe vert kezekkel Beszter- czére kisérték. Az ottan való meglakolás után kerül majd Ujhelybe vissza.

— Eljegyzés. Gascher Imre Nyitra város mérnöke a m. hó 24-én Sátoralja-Üjhelyben eljegyezte Horgonyi Ilona kisasszonyt, Horgony i József mozdonyvezető és Zakár Mária kedves leányát.

— Egy fiatal leány szerencsétlensége. Mihalyics Mária, varannai születésű 16 éves cselédleány, a ki újévig Gaál Sándor varannai gyógyszerésznél mint szobalány állott szolgálat ban, újévtől Budapestre szegődött. A tapasztalatlan csinos leányka, a ki vasúton még soha nem ült, e hó 2-án este felé indult Őrmezőről egy harmadosztályú kocsiban hosszú útjára. Amint Ujhelybe értek — ezt szegényke már maga beszélte el — és a vonat az állomás előtt füty- tyentett, egy idegen fiatal ember, aki vele együtt utazott, azt mondta neki, a vonat már lassan megy, ki lehet szállni, s a kocsi ajtaját kinyitotta, mire a leány batyujával kezében kiugrott olyan szerencsétlenül, hogy lábait a kocsi kereke elkapta. Úgy maradt összeroncsolt, vérző lábakkal, szélben, fagyban azon a helyen, az állomás keleti részén, az aluljáró ut felett lévő hid kö zelében, a vágány mellett jajveszékelve, segítségért kiáltozva másfél óráig, amig, már a vonatközlekedések után egy tolató mozdonynak Kauczil Tivadar nevű vezetője meg nem hallotta a kétségbeesett jajgatást. Ő vitette be az állomás épületébe, a honnan a közkórházba szállították. Másnap jobb lábát térdben, ballába fejéről pedig két újat levágtak. A nagy vérvesztés miatt aligha marad életben, A rendőrség ez ügyben a nyo mozást megindította, a leány anyját pedig a bajról táviratban értesítette.

— Falb viharkalendárjoma. A nagy viharjóst mindig kigunyolják, ha megjövendöli a kritikus napokat. Szokszor beüt a jóslat, sokszor nem ; de akármilyen nagy a balsiker, ez az öreg meteorologust el nem riasztja. Erős meggyőződéssel kiadja esztendőnkint kétszer a vihar kalendárjomot. Az 1901. első felére szóló jóslat most jelent meg Berlinben. Szerinte kritikus napok lesznek: január 5 és 20, február 3 és 10, már- czius 5, április 4 és 18, június 2 és 16. Januárban sok helyen nagy hóesés lesz, február hő mérséklete nagyon váltakozó lesz, sok esőzéssel,

márciusban normális hőmérsék mellett sok eső és áradás, áprilisban is sok eső kevés havazással, májusban sok eső és vihar, júniusban ellenben kevés lesz az eső és nagy lesz a meleg.

— Karácson megünneplése Szerencsen. Előkelő helyről vettük a következő sorokat:

A cukorgyári cseh, morva, német és tót nyelvű iskolás gyermekek évről évre mindjobban kitesznek magukért a karácsom szent ünnep alkalmával. Ugyanis mióta úgy magára a magyar államra mint Szerencs város és vidékére áldásosán működő* cukorgyár itt van Szerencsen, minden éven meghatottan emelték a gyári nem magyar ajkú iskolás gyermekek magyar nyelven előadott vallásos színdarabok alapos betanulásával a karácsom máskülönben is magasztos ünnepet, s ugyanezt tették Karácson másodnapján esti 4 órakor a zsúfolásig megtelt Nagy Szállónak dísztermében villanyvilágítás s több izbeni görögtüz pompás alkalmazása mellett, részben az úri osztály s szészben a szülők nagytömegű jelenlétében. Magyar nyelven előadva: »A bűn büntetése« cimü 3 felvonásos Opicz Márton lélekemelő vallásos színdarabját, egy pásztorjáték záradékkal, mely mindkettő nagy tetszést aratott s több ízben megtapsoltatott. S az iskolás gyermekeket mint minden évben, úgy most is 6—8 száz k. értékű ruhánemüekkel, s egyébb holmi apróságokkal ajándékozta meg a legtisztább magyar keblű igazgatóság. Világos, hogy kiválóan most, midőn pár hónáppal ezelőtt a lapokban méltatlanul meg lett hurcolva a szerencsi gyár igazgatósága, hogy nem magyar érzelmű és szellemű (!) önként tolul előtérbe, első sorban az a kérdés: miként van az, hogy szép magyar hazánkban annyi jelesebbnél jelesebb tanítók működnek, mégis azért vajmi ritkán halljuk : hogy akár idegen ajkú iskolások ily kellemesen lepnék meg előadásaikkal a közönséget ?! Bizonyára nem azért van ez, mintha a tanító urak ezt másutt is meg nem tehetnék, hanem leginkább azért, mert mostani dotációjuk még az államsegély mellett is oly csekély a mai viszonyokhoz képest, hogy üres idejük ily nemű felhasználására legjobb tehetségök mellett sem támadhat kedvök. De ha Szerencsen a cukorgyári tanító minden évben megteszi, vájjon nem önként jövünk-e arra, hogy bizony meg is teheti, mert nemcsak képes erre, de kedve is lehet hozzá, hogy azt megtegye, mert nemcsak azt érzi, hogy jól van dotálva, de azt is jól tudja, hogy a pár hónappal ezelőtt méltatlanul meghurcolt igen nemes szivü és magyar érzelmű igazgatóságnak kedvére teszi ezt. Azért midőn méltán és mélyen megbotránkoztunk minapában azon, hogy meghurcolta valaki a szerencsi gyár igazgatóságát, helytelenül demonstrálva, hogy itt hiányzik a magyar érzelem (!) valamint ha minden évben ezelőtt, úgy akár ha ma is higgadtan s kissé több jóakarattal ismerkedett volna meg az itteni helyzettel, még bámulni valója is maradt volna ; megtudva, hogy maga Kappel Károly, a cukorgyár igazgatója bár csak törve bírja a magyar nyelvet, mégis szeret azon beszélni, mit az is igazol, hogy a családjában magyar nevelőt tart s különösen, hogy nagy kedve telik abban, ha az idegen ajkú iskolás gyermekek szépen haladnak a magyar nyelvben és hogy valóban haladjanak is, ez okból ezen mintaszerű iskolához pályázó számos tanító közül Tatár János szakférfiú személyében egy tősgyökeres magyar nyelvű és keblű okleveles tanítót helyezett be, ki belátván az igazgatónak a magyar nyelv kultiválása iránt érzett me eg érdeklődését, valóban bámulatra méltólag vezeti tanoncait a magyar nyelv alapos ismeretében. Avagy ezen felől csak felületes információvál rendelkező névtelen tollforgató még azt sem tudva, hogy ezen igazgatóság Vári Rezsőt, mint egyik főhivatalnokot bizta meg, hogy őt képviselje, akár a városban, akár a vidéken, akár

Réthy Béla gyógyszerész B. Csabán 5 dobozt 3 koronáért bérmentve küld. Ajánlatos, hogy t. olvasóink netéveszszék össze ezen orvosilag is elismert ezukorkákat más forgalomba hozott cukorfélékkel.

— Megfagyott. Pupencsák József napszámos, a Dandás-Lukács bandájának nem éppen józan életű brugó és cimbalomhordozója, szokás szerint újév napján is jól felöntött a garatra ; hanem ezúttal vesztére, mert megvette az Isten hidege. Úgy hozták be a piacról dermed- ten, éjnek idején a rendőrségre, onnan a kórházba, a hol másnap meghalt.

, a var

megyei közgyűléseken, holott ezen köztisztelet és becsülésben álló igen tevékeny és mindenben körültekintő férfiú a legszebb hazafiságban ragyog mindenütt a vidéken ! S vájjon Vári ur elismert hazafisága nem-e ezen méltatlanul meghurcolt igazgatóság magyar érzelmeit tükrözi vissza!? Ha közelebbről ismernék e gyári igazgatóságot, bizony pirulva sajnálkoznának mindazok, kik ennek hazafiságában eddig kételkedni tudtak. Mi azonban emelkedett fővel deklarálva az ellenkezőt, kárhoztatni tudjuk azokat, kik akár szóval, akár tollal ezen nemes keblű igazgatóság** s annak humánus, munkás tisztikara hazafiságát ócsárolni bátorkodtak. S karácsoni szent örömünk szívből úgy végződik most, mint végződött a szépen sikerült és megható színi előadás végén : »éljen Kappel Károly igazgató ur hazafias érzelmű tisztikarával« 1

— Mindenki figyelmébe. Köhögés, rekedtség ^ ellen legsikeresebben használható a Réthy-féle pemetefü-ezukorka, mely összetételénél fogva bármely hurutos bántalmat pár nap alatt megszüntet és a mellett a gyomrot sem rontja. Kapható mindenütt 60 fillérért. A készítő

•Állami adója 4 miliő koronán fölül van.

Ezen igazgatóság a szegény mnnkások között ovente 16-18 ezer koronát szokott jutalomként kiosztani

Szerk.

Színház.

Kapunyitás után vagyunk. Táliának fényesen megújított templomát az Urnák 1901. évében, a XX. század első hónapjának 4-ik napján — péntekre esett — megnyitották a Nemzeti Színház első és másodrendű művészei és művésznői, úgyszintén Halasy Bélauj színigazgató társulatának első- és másodrendű művésznő- és művészjelöltjei, Sátoralja-Ujhely és nagy környéke művészpártoló közönségének örvendetesen tömeges jelenlétében.

A babonás észjárású helyi próféták, kik a péntek miá balsikert jövendöltek, befucscsoltak.

A siker fényes, majdnem abszolút. Mindössze csak annyi programellenes történt, hogy Szacs- vayné Emma művésznő helyett az „alma mater“ Vizvárinét küldötte le szeretett „filia“-ja t. i. az újhelyi nemzeti ölelésére, — a prológust pedig a lejövetelben akadályozott poéta, Bartók Lajos helyett Gyenes László szavalta el. Mindezeket a parányi programonkivüliségeket megnyitás előtt Gabányi László, a társulat titkára — e minőségében eléttünkuj, különben pedig kedves ismerősünk — jelentette a „mélyen tisztelt“közönségnek -------Azután ment minden jó rendben,

terv szerint.

Este, pontban 7 órakor, a függöny felgördült. A színpad Zrínyi Miklósnak, Szigetvár hősének a lovagtermét ábrázolta. Legott belépett Gyenes és elmondotta Bartók Lajos prológusát, melyet mai számunk Tárcájából ösmer meg a „Zemplén“ nagyközönsége s bizonyára hálás érzettel is viszonoz, mint viszonozta a színházi hallgatóság lelkes éljenzéssel.

Pár percnyi szünet után következett a „Szigetvári vértanuk“ első felvonása. Zrínyi Miklóst Bakó László, Zrínyi Annát K. Hegyessy Mária ábrázolták. — A ki netalán addig Tamás volt volna abban, hogy a szinraűvészetnek halottakat feltámasztó ereje is van és hatalma kiterjed még a régi dicsőség hősi szellemének a jelenbe, de sőt a Telkekbe történhető átvarázso- lására: tudom istenem, hogy azt a hitetlen Tamást is hívővé tették Hegyessy, meg Bakó az ő művészi alakításaik révén, a színművészet mindenható erejével. — Szelimet, a hitehagyott magyarba ójtott török basát, kire nézve Zrínyi Annának „seb minden szava“ Pálfy György állította elénk, színesen, mint egy darab eleven jelent, a hál’ istennek régelmult történeti időkből. — Serénket, Zrínyi öreg pitvarnokát (a kit ma már teremő/-nek hívunk — ezért is hála a magyar nyelv Istenének 1) Abonyi Gyula személyesítette, játékával eszünkbe juttatva azt a feledésbe merült példabeszédet „csak az pitvarról is meg lehet ösmerni az jó házat.“ — Halasyék közül Gyurmán, Krasznai, Szentiványi, Kovács, Rákosi, Szénássy voltak a kisegítő szereplők — csillagok az égen, melyek nem világítanak, mikor a nap ragyog — Felvonás végén a „Zrínyi esküje“ néma képlet hatástalan maradt, mert a színes fényességet aláadandó villámos reflektorok vonakodtak a képet elárasztani divináló ragyogással ; az apoteozisszerüséget azonban megadta a színpadi kar, rázendítvén a Himnuszt, mit a közönségnek apraja-nagyja állva hallgatott végig.-------Most legördült a függöny, de felharsant az éljen, a taps is... és az ilyesmihez még nem szokott falak — meg a függöny is, mely percekig végezte a le és föl játékát —■ a földi dicsőség szolgálatába fel voltak avatva.

Következett „Alfons ur“ az ifjabb Dumas- nak 3 felvonásos színműve, melyben Náday Ferenc (Octave) K. Hegyessy Mari (Montaig- UnReymonde) és Vizváriné (Guichardné) vitték a három főszerepet — és vitték a hallgatóság lelkét fel-fel, a művészi élvezetnek magasságos régióiba! Hogy ki-mi ez az Alfons: le van írva az ide csatolt „alkalmi szám"-ban; hogy Náday Alfons-a eleddig sehol utói nem ért színpadi ábrázolás : szent igaz; bár Alfons ur maga úgy ha- zudig, mintha Írásból olvasná. A hazudozás az ő életeleme, ez az ipara, mely neki évente

50,000 livrét jövedelmez. Az ő hitvallása a hazudozás, hivatala is az. Különben pedig „Alfons ur“ úgy, a mint előttünk megjátszották, fenséges egy mementó e mellett a társadalmi parancs mellett „ne hazudjál 1“ mert különben ki- löketel a becsületesek társaságából I . . K. Hegyessy Mari azt a feleséget, ki meglopja a legjobb férj (Monlaiglin) bizalmát és csalja a leg-