Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-01-20 / 3. szám
Fogadják a nemesszivü adományaikért- az egyesület hálás köszönetét. Sátoralja-Ujhely, 1901. jan 17. Widder Gyula. Schön Vilmos dr. e- titkár. e. elnök. TANÜGY. 1 ZenpMmep Tanitó-lgyesfiíet iatalos rovat* — Rovatvezető: Molnár Gynla. — Köziratok rovatvezetőhöz S.-A.-Ujhelybe küldendők. Felkérjük a t. tanitó urakat szíveskedjenek hátralékaikat valamint az uj előfizetési pénzeket Í3 mielőbb beküldeni, mert csak az esetben marad lapunk a t. tanitó egyesület hivatalos közlönye ha t. i. az előfizetők megfelelő számban fognak je lentkezni. A természettudományi oktatás jelentősége. C. Baenitz dr. után irta : Hódinka Ágost. (Folytatás ős vége.) Az állattanból a növendékeknek ismerniük kell a házi- és mindazon állatokat, melyek az embernek táplálékot, ruházatot és kényelmet nyújtanak, vagy más tekintetben szolgálatára vannak ; ismernie kell a hasznos és kártékony állatokat. Éneklő madarainknak, a halaknak, az erdészetre és föl dini velésre nézve hasznos és kártékony rovaroknak, a hüllőknek stb ismerete mindig szívesen látott adomány az életben ; az azután teljesen egyre megy, hogy növendékeink ebbeli tudásukat mint földmivesek stb., vagy pedig mint háziasszonyok fogják értékesíteni. Még nagyobb jelentőséggel bir az emberi testnek és ápolásának ismerete. Huxley irja: „Törüljék ki a tantervből az (emberi) élettant, úgy a növendéket éppen azon tudományban eresztik a világba járatlanul, mely tudománynak tárgya legjobban fej'esztette volna megfigyelési erejét.“ A növénytanra nézve is az áll, a mit fön- nebb mondtunk. A gabonanemüek, hüvelyesek, bogyók, konyhakerti vetemények, gyümölcs- és erdei fák stb. ismeretét nemcsak minden föld - mívestől, erdésztől és minden háziasszonytól, hanem minden müveit embertől is követelhetjük. A ki a gyapotot a len- és kenderrosttól és a selyemszáltól megkülönböztetni tudja, fog tudni magára vigázni, hogy rá ne szedessék. Hogy a hagymák és a burgonya nem gyökerek vagy termések, hanem földalatti szárak, hogy a gabonanemüeknek foszfortartalom, a lóhere mésztartalmú trágyát kívánnak, hogy a burgonyát töltögetni kell, hogy sok gumója képződjék, ezen és egyéb tényeket soha sem szabad mellőzni. — A növény alkatáról és életéről szóló tan oly mélyen hatol be a szerves természet és az emberi élet minden vonatkozásába, hogy különleges értelmezést kíván. A közelebbi és távolabbi vidékek legfontosabb ásványai is — ide számítandó a ház épületanyaga, az utca járdája, az országút fedőanyaga, az ásványi fűtőanyagok, a sók, az ércpénz stb. — kell, hogy az iskoiában igen kimerítően tárgyalva legyenek. A természettan tág köréből a legfontosabb tüneményeknek, ezek törvényeinek és általánosan használt készülékeknek ismeretét az iskolából kell vinni az életbe. Ily készülékek : a szívó- és nyomó szivattyú, sűrítő és ritkító légszivattyú, légsulymérő stb., emelőrúd, mérlegek, csigák, hengerkerék stb., optikai lencsék, mikroscop, szó- és fülcsövek, közlekedő-edények stb., hőmérők, gőzgép, telegráf, telefon stb. A vegytanból a legegyszerűbb iskolai körülmények mellett is legalább 20 elem ismerése szükséges sok vegyület megértésére, melyek az emberi életre befolyással vannak. A gyufa, az üveg, az agyagedények, a keményítő, a cukor, italaink stb. készitésmódját nem szabad mellőzni Táp- és élvezeti szereink pontos ismerete épp oly fontos, mint azok az ismérvek, melyek segítségével a hamisítványokat megismerjük. Gyakorlati útmutatás sok vegyület használatára. minők: klórsavas káli, a szóda, csodasó, szalmiák, timsó, keserüsó, tannin, konyhasó stb.; — utalás sok anyagnak mérgező hatására, a mérgezési eseteknél való eljárásra addig, mig az orvos megérkezik ; — útmutatás arra, hogyan kell az arsent felismerni ruhaszövetekben, szőnyegekben, ezek és még sok más tény is emeli az oktatás érdekességét és egyúttal jó utravaló az iskolából a gyakorlati életbe. Ezen észrevételek az olyan iskolákra vonatkoznak, melyek nem készítenek elő különös hivatásra. De azon tanitézetekre nézve is nagyfontosságuak a természettudományi oktatás gyakorlati oldalai, melyek a tudományos hivatás szolgálatában állanak. Niért nincs megfelelő hatása a népiskolai törvénynek ? A népiskolai törvény kötelezi a szülőt arra h°gj gyermekét a népiskolába járassa de hogy a népiskolát el is végeztesse vele, arra nincs paragrafus benne. Ezért a népiskolai növendék, ha a tanköteles koron túl van, kimaradhat az iskolából, nem tekintve azt, hogy hány osztályt végzett el abból. Ha sikerült neki az iskolát 12 éves korig kikerülni, azontúl már nem kötelezheti senki az iskolába való járásra s felnő tudatlanul, mint az afrikai néger. A törvény végrehajtása gvakran hónapokig lehetetlen, mert a szegénység, betegség, legyen az bár látszólagos is, a növendéket felmenti az iskola látogatása alól. A törvényvégrehajtó közegek el vannak árasztva annyi más tennivalóval, hogy a népiskolai törvény végrehajtása csak másodrendű dzlog nálok ; de végül, ha arra is jut idő, hogy kissé szükebb pórázra fogják a hanyag szülőket, az oly lassú menetű, oly huza-vona, hogy mire rákerül a sor a tényleges végrehajtásra, a tanévnek igen gyakran már vége van, be áll a nagy szünidő s a jövő tanévben újra kezdődik az előbbi év sikertelen eljárása. S ez igy van majd minden faluban, de gyakran még a városban is. Ezért van tényleg még ma is — 32 év után — hogy a föld népének óriási nagy százaléka nem tud sem Írni, sem olvasni. A törvény végrehajtással ma számtalan közeg van megterhelve. A tanfelügyelőnek az is- kolamulaszlások megbírságolásának szorgalmazása, a rendes iskolalátogatások fentartása egész munkaidejét veszi igénybe s ha az év végén azt nézzük, hogy mi az eredmény, meg kell vallanunk, hogy csekély, a minek azonban a tanítók nem okai, mert az iskolát rendesen látogatók tudják az előirt tananyagot; de az óriási mulasztások felett összecsapjuk a kezünket s önmagunktól kérdezzük, hogy mi hát az eredménye a nagy munkának ! ? Szomorúan kell constatálnunk, hogy eltelt egy egész év, de az iskolakötelesek felénél minden haszon nélkül. A tanfelügyelő, a közigazgatási bizottság, a járási főszolgabíró, a jegyző, a biró, az isk. igazgató és az iskolaszék mind azon dolgoznak, hogy az iskolalátogatás megfeleljen a törvény kívánalmainak, de a törvénynek megfelelővé tenni nem bírják, mert számtalan a kibúvó, még több az akadály, de legnagyobb a tudatlan szülő indolenciája, ki még ma sem képes azt belátni, hogy gyermeke biztos boldogulásának alapköve a lehető legjobb iskolai kiképzés. A törvény már 1868-ban hozatett meg, de sokáig papíron maradt s igy, ha valaki azt gondolná, hogy a mostani szülők már mind végezték az elemi iskolákat, nagyon csalatkoznék, mert biz annak több mint a fele, iskolát n m látott s azok közt, kik jártak már népiskolába, nagyon kevés a százalék, kiknek lelkében erős gyökeret vert az iskola hasznosságának a tudata, mert azok is, csak úgy hóben-korban látogattak el oda. így tehát a törvény ama számítása, hogy a szülő saját jól felfogott érdekében kinyújtja a kezét az iskola áldásai után, merő illúzió. Előbb szigorú kényszerrel oda kell hatnunk, hogy a szülő a népiskolában az előirt ideig neveltesse gyermekét s ha majd ezt elértük, a felnőtt, mint szülő másképen fogja fel a törvény emberszerető intencióit. Harminckét év alatt Magyarországot egy nyelvűvé tehettük volna, ha a kellő anyagi erő és a törvény megfelelő szigora támogat minket nehéz munkánkban ; felnevelhettük volna ezt a nemzedéket az erkölcsi erő, a szellemi felvilágosodottság és a megélhetési képesség oly magas fokára, hogy ma a szegénység nem tenné tönkre az állam alkotó elemét: a népet a tudatlanság nem emlékeztetne rég letűnt korokra, Amerika nem vonzana magához annyi ezreket; de igy vajmi keveset tehettünk s egész munkálkodásunk nem egyéb folyton tartó kínlódásnál, mert magvetésünket elöli az óriási gaz, mely ellen nem itt-ott, de az egész vonalon kell síkra szállni. Mondja ki a népisk. törvény, hogy a nép gyermeke nem látogatni, de elvégezni köteles a népiskolát s mindjárt felderül a népnevelés hajnala. Zseltvay B. Közgazdaság. A magyar munkások érdekében. Az 1901. évi január hó 10-én Szerencsen a cukorgyári magyar munkások érdekében tartott értekezlet.* A zemplénvármegyei gazdasági egyesület a múlt év közepén a gazdatársadalom nagy érdeklődése mellett mozgalmat indított a lakosság * Ma egy hetes számunkról lekésett. Szerk. Amerikába való kivándorlásának enyhítésére, s mely célból mogbeszólendők a bajok okait m. év szept. 6-án Sátoralja-Ujhelyben a minisztériumok, iparkamarák és gazdaközönség részvételével nagy értekezletet tartottak, melyen a nagyon sok fontos és érdekes kérdés között egyesek által szóba hozatott az a körülmény is, hogy sajnosán tapasztalhatni, hogy pl. magában szerencsi cukorgyárban a munkások 3U része idegen és csak része belföldi — ez a körülmény adott alkalmat a kereskedelemügyi kormánynak arra, hogy ennek igazolására kérje fel a magyar cukoripar r. társaságot: Ebből kifolyólag f. év január 10-ére a magyar cukoripar r. társaság Szerencsre értekezletet hivott össze, a melyen, többek között, jeienvoltak: Szir- may György gróf, Andrássy Sándor gróf, Mailáth József gróf, Zichy Andor gróf, Kornfeld Zsigmond, Harkányi János br., Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszteri kiküldött, Dókus Gyula, Kun Frigyes, Bernáth Béla, Potoczky Dezső, Deusch, Pintér István, Kappel c. gy. igazgató, Beregszá- szy István h kir. tanfelügyelő és a cukorgyárnak néhány főbb tisztviselői. Az értekezletet Kornfeld Zzigmond részvénytársasági elnök nyitotta meg, ki felkérte Andrássy Sándor gróf zemplénvármegyei gazdasági egyesületi elnököt az értekezlet vezetésére. Kornfeld Zsigmond ur előadásából örvendetesen vette tudomásul az értekezlet, fiogy a gyár megnyitásakor az 1312 alkalmazott munkás közül 800 volt külföldi 512 volt belföldi, s ez az arány évről évre a magyar munkások javára úgy alakult, hogy az 1900. évi munkaidény alatt 1900 belföldi és csak 206 külöldi munkás van alkalmazva, — mely 206 külföldi munkásnak 9/io része olyan munkával foglalkozik, a melyre belföldi munkás egyáltalában nem vállalkozik, mely munkálatok a mész-salak tisztítása, mész- őrlés stb. s ezért kénytelen a gyár kisebb igényű munkásokat a közeli Lengyelországból behozatni. A mi a gyár hivatalnokainak tisztikarát illeti annak csakis azon része, a melyik szakértelménél és tudásainál fogva nem nélkülözhető, nem magyar, de az is igen szépen magyarosodik, a fiatal hivatalnok-osztály pedig teljesen magyar. A kir. tanfelügyelő által felvetett cukoripar iskola ügyével kapcsolatosan szóba került, hogy a részvénytársaság messzemenő támogatásban kész részesíteni a nép intelligenciájának fejlesztése érdekében rendezendő ipari és gazdasági előadásokat. Kiterjedt végül az értekezletnek figyelme arra is, hogy a társadalomnak magának kellene a népet az ügynököktől való óvakodásra figyelmeztetni, hogy esetleg olyan helyekre ki ne vándoroljanak, a hol megélhetésük nem biztos, s ahol elpusztulnak. Az értekezletet, mely nagy érdeklődés mellett folyt le, Andrássy Sándor gróf zárta be és záróbeszédében örömének adott kifejezást, hogy a cukorgyári magyar munkásoknak 90%>-nyi alkalmazása a legjobban megcáfolja a múlt évi szeptemberi értekezlet alkalmával felhozott híreszteléseket. Hogyan kell a szőlőt trágyázni? Köztudomású, hogy a sző'ő ép úgy megkívánja a tápanyagok visszapótlását, mint bármely szántóföldi növény, s az is köztudomású, hogy jó termést a szőlőből is csak akkor nyerhetünk, ha van a szőlőnek miből táplálkoznia. Ennek dacára sajnosán tapasztalhatjuk, hogy a szőlő trágyázásával szőlősgazdáink nem sokat törődnek, vagy ha tőrödnek is, azt nem úgy eszközük, mint a hogy kellene. Nem vélünk tehát felesleges munkát teljesíteni akkor; midőn alábbiakban a szőlő trágyázását lapunk szűk keretéhez mérten ismertetjük. A szőlőnek legjobb trágyája az istállótrágya, mert ez az azanyag a melylyel nemcsak mindazt a táplálékot adjuk meg, a mit a szőlő igényel, hanem egyúttal azt is, melylyel a talaj tulajdonságait, novezete en szerkezetét, légátjárhatóságát, vizfogh itóságát s'b. javítjuk. De nem minden istállótárgya egyaránt alkalmas a most jelzett kívánalmak betöltésére. Függ az istái ótrágya értéke attól, hogy minő takarmányozásban részesítjük állatjainkat, minő az az álom, a melyet az istállóban felhasználunk, s minő kezelésben részesül a trágya a telepen. E kérdések fejtegetésébe ezúttal nem bocsátkozunk bele, hinein csakis a trágyázás keresztülvitelének mikéntjét közöljük. Ha uj szőlő létesítéséről van szó, s a beültetendő talaj szegény: tanácsos leend már forgatáskor trágyázni, hogy ezáltal a fold a trágyával lehetőségig gondosan összekevertessék. Két holdanként ilyen esetben 200—400 vagyis 20—40 szekér trágyát hászná'unk fel és pedig humuszszegény, kötöttebb talajon friss állapotban, házi állatjaink trágyájának kevérékét, humuszdus talajra pedig érettebb állapotban. A mennyiben szarvas-
