Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-04-21 / 16. szám

1900 április 21. II. Melléklet a ..Zemplén'* 16. számához valamivel is előmozdítanák, az üzleti forgalmat megbénítják, és a kereskedelemben általános meddőséget szülnek. És a dologban az legsajnosab, az hogy puszta jelszavaknak felültek a felső körök is és most majd nyílt, majd titkos, toll- és szó­harc fejlődött a két tábor közt, mely a mis- kolczi és kassai kongresszusban, sajtóban és törvényhozásban kifejezést nyert. A törvényhozást említem, mert még ez is e nyög alatt szenved és az agrárizmus benyo­mása alatt áll. A keresk. törvény, mely sok elavult in­tézkedésével már rég revisióra szorult, nem kerül tárgyalásra és ha valamely dologban történik is kivételes intézkedés, az csak fél­szeg munka, mely a bajon gyökeresen nem regit. Itt van például a megrendelések gyűjtésé ről hozott u. n. vigéctörvény, mily sokáig hú­zódik, annak alkalmazása és ha már meg lesz, (a miniszter jul. l éig elhalasztotta) ezer meg ezer módja van a kijátszásnak, melyet bizo­nyára ki is fognak használni a vidéki kereske­delem megrontására. Vagy ott van például az uj perrentartásról szóló törvény, mely annyira sérelmes a kereskedőkre, hogy az ügyvédő kar saját sérelme mellett nyíltan hangoztatja, hogy a kereskedőkre rendkívül káros úgy az illeté­kesség meghatározása, mint a képviseltetés hiánya miatt, mely dologgal a miskolezi kong. is behatóan foglalkozott. Vagy ott van például a hazai ipar párto­lása és engedélye mellett a csipkések vissza­élései, hogy heti vásárokon mindnnféle külföldi áruikkal megkárosítják a helyi piacot. Vagy a helyi házalást lehet-e rendes és tisztességes üzemnek nevezni ? És igy számtalanok a bajok mennyisége, melyek megbénitják a kereskedel­met, és az egyes kereskedőket a tönk szélére juttatják. Mi a tanúság ebből és mi a levonanaó következtetés ? az, hogy a hazai kereskedőknek tömörülniök kell, felemelni tiltakozó szavukat és a kormányt, egyrészről a társadalmat, más­részről jobb meggyőződésre bírni és a hol kell, gyors intézkedésre ösztönözni. Nagy baja a kereskedelemnek, hogy még nagyon kevés a keresk. testületek és társula­tok száma és még nagyobb, ha másutt is oly hiányos a társulati szellem mint nálunk is, mert éppen a keresk. társulatok és az alaku­landó országos szövetkezet van arra hivatva, hogy a kamarákkal egyetértőleg a kereskedel­met előmozditsák úgy felfelé, mint lefelé való hatásában és irányításában. Panaszként említem fel, Sájoralja-Ujhely városában több mint száz kereskedő van a pia­con, ezek közül csak ötven egynéhány tagja a társulatnak, de ezek között is alig 20—25 fizeti tagsági diját; a többi azon ürügy alatt, hogy semmi hasznát nem látja pénzének, kilé­pettnek jelenti ki magát, a csekély 4 kor. tag sági díjból a társulat alig mutat fel 100—120 korona tagságból eredő jövedelmet, mikor maga az iskola 1600—1700 koronába kerül, a mi persze segélyekből lesz előteremtve és igy puszta címnél alig járul valamivel hozzá a társulat. A választmányi gyűlések, miként a köz­gyűlés iránt oly csekély az érdeklődés, hogy a látogatottság hiánya miatt nincs eszmecsere, nincs hasznos munkálkodás, de panasz és kifo­gás, az mindennap merül fel és méltán. A felmerülő bajokkal szemben nem is ma­radtunk tétlen úgy a kér. kamara utján, mint közvetlenül is felírtunk a magas kormányhoz és „vigéc-törvény“ létrehozásához mi is hozzájárul­tunk némileg mint az orsz. többi testületéi. Helyi érdekű dolgokban csak a napokban kér­tük az iparhatóságot, hogy hatáskörében korlá­tozza az utazók garázdálkodásait. Nem hagyhatom említés nélkül a miskolezi keresk. kongreszust, mely impozáns voltánál fogva, nagyjelentőségű mozzanat volt az ország kereskedelmére, nem csupán azon körülmény­nél fogva, hogy az ország kereskedőinek szine- java vett benne részt és a kormány is állam­titkára által képviseltette magát, hanem az ott tárgyalt fontos és a kereskedelemre messze ki­ható intézmények nem fognak eredmény nélkül maradni. E kongreszuson társulatunk 10 taggal volt képviselve és mindenki értékes tapasztalat­tal és kereskedelmünk fellendülése iránt táplált jobb reményekkel tért vissza. A társulat által fentartott kereskedelmi tanulóiskola a múlt évben 68 tanulónak nyúj­tott általános és szakismeretet. Az évi záróvizsga tapasztalatai után a társulat és isk. bizottság elnökei megelégedésüknek adtak kifejezést, noha kifogásolták azt, hogy számos kereskedésben oly tanulókat fogadnak be, kiknek semmi elő­képzettségük nincs és igy az iskolára sincsenek megérve. A kamara segélyzése mellett a társulat a segédek részére 8 havi továbbképző esti tanfo­lyamot nyitott, a melyben 8 segéd vett részt. Az iskola évi kiadása 1704.88 korona volt; ez fedezetet nyert a segélyekben és a társulat csekély hozzájárulásában. Sátoralja-Ujhely városa évi 450 koronával, az állam 400, a kereskedelmi kamara 300, a a helybeli pénzintézetek 110 koronával segélye­zik az iskolát, fogadják -egyenkint e helyen is a társulat hálás köszönetét. A legutóbb tartott választmányi gyűlés több életrevaló dologgal foglalkozott, melyeket indít­ványok alapján később lesz szerencsém előter­jeszteni. A számvizsgáló bizottság Róth Mór és Waller Aladár urak személyében tételről-tételre megvizsgálták a számadásokat, azokat helyesnek találva, a közgyűlésnek a felmentvény megadá­sát tisztelettel véleményezik. A társulat tisztelt tagjainak jóakaratát és érdeklődését kérve, jelentésemet elfogadásra és szives tudomásvétel végett mély tisztelettel ajánlom. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette és az ennek kapcsán bemutatott, a számvizsgáló­bizottság részéről megvizsgált múlt évi számadá­sokat, nemkülönben a folyó évi költségvetést elfogadván, a vezetőségnek a felmentvényt megadta. Sátoralja-Ujhely város tanácsának, a vallás- és közoktatási kormánynak, a kassai keresked. kamarának, a helybeli pénzintézeteknek, a tár­sulat részéről fentartott tanulóiskolának nyújtott segedelmekért a közgyűlés köszönetét szavazott. A kisorsolt 4 választmányi tagot egyaka- rattal újból megválasztották. A társulati élet iránt való érdeklődés fel- ébresztésére, úgyszintén tágabbkörü és intenzi­vebb munkálkodás biztosítására a közgyűlés el­határozta, hogy felkéri a város összes kereskedőit, hogy lépjenek be a társulatba; hisz’ a kötetező társulással a ministériomban már úgyis foglal­koznak és a terv megvalósítása úgyis csak idő kérdése; továbbá értésökre adják mindazoknak a kereskedőknek, kik a társulatba 1897. folyamán beléptek, hogy tagsági kötelezettségeiknek 6 évig tartoznak eleget tenni és igy hátrálékos tagsági djjaikat behajtás utján fogják fizetni; végre azok a kereskedők, kik a társulatnak nem tagjai, tanulóik után a kiszabott járulékoknak kétsze­resét fogják fizetni. A Grünbaum Simon társ. tag részéről fel­vetett eszmét, hogy t. i. a társulat városunkban állítson fel polgári fiúiskolát, mely az idők rend­jén egy fokozatosan létesítendő középfokú keresk. iskolának vetné meg alapját, a közgyűlés ma­gáévá tette és a módozatok tárgyalását a választ­mányhoz utasította. Végezetül a közgyűlés köszönetét szavaz­ván Székely Elek polgármesternek a társulat iránt mindig tanúsított támogatásáért, különösen pedig azért a szivességeért, hogy a városháza nagy termét a közgyűlés megtartására átengedte: elnök köszönetét mondván a megjelent tagok­nak a tanúsított érdeklődésért — egyben annak a reményének adott kifejezést, hogy Sátoralja- Ujhely város kereskedői, saját jól felfogott ér­dekük előmozdítása céljából, a társulatot hatha­tósabban fogják támogatni — a közgyűlést bere­kesztette. —r. A zemplén-vármegyei gazdasági egye­sület — mint már ma egy hetes számunkban is jelentettük — f. hó 25-én d. e. tartja évi rendes, ezúttal tisztújító közgyűlését. A közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldő felelős. — Nyilatkozat. Álólirott, kedves barátaink, imerőseink és jóakaróinknak, boldogult drága jó férjem el­hunyta alkalmával kifejezett — fájdalmam eny­hítésére szolgáló — igaz részvétükért ez utón is hálás kőszönetemet fejezem ki, kérve őket, hogy továbbra is tartsanak meg jóindulatukban. Sátoralja-Ujhely, 1901. ápril. 20. özv. Matterny Jázsefné. Tekintetes szerkesztő ur! A „Zemplén“ ma egy hetes számában, a Különfélék rovatában, „Egy közrendőr túl­kapása“ ciramel G. jegy alatt hozott közlésre ezúttal csak annyit látok szükségesnek kijelen­teni, hogy akár Vass rendőrőrmester, akár Bazsó állásáról le nem köszönt rendőr ügyének ily célzatos módon való feltálalása helytelen idő előtt való dolog és csak is a részünkről ismert C.-től kerülhetett ki. A valóság az, hogy Hrenyó börtönőr fel­jelentésén Vass és társai ellen, hivatalos hata­lommal való visszaélés cimén a vizsgálat elren- elrendeltetett, viszont az utóbbiak Hrenyo ellen tettek feljelentést hatóság elleni erőszak miatt. Várjuk be tehát a vizsgálat eredményét és végét s majd akkor közölje C. az igazságot. Sátoralja-Ujhely. 1901. ápr. 19. Tisztelettel : Schmidt Lajos, rendőrkapitány. TANÜGY. 1 Zemplén vármegyei Mó-Epltet találós mit» — Rovatvezető: Molnár (Jynla. — Kéziratok rovatvezetőhöz Sátoralja-Ujhelybe küldendők. Válasz Thomán Dávid dr. nyílt levelére. Ön szives volt nyílt levelében a homonnai izr. iskolaszéket fölhívni, hogy állást foglaljon azon retrográd irány ellen, a mely a homonnai hitközség kebelében lábra kapott és a mely iránynak következménye volt egy, a középkorba illő határozat, a mely szerint a gyermekek ezen­túl köteleztessenek az iskolában föltett kalappal ülni. Egyúttal apostrofálja az iskolaszéket, hogy az örökséget, melyet Ön és méltó elődjétől, Ungár Sámuel drtól, átvett, csorbítatlanul fen- tartsa. Az az iskola, a mely Magyarország ezen végvidékén a felvilágosodás és a kultúra védvára- ként tekintendő, ne alacsonyittassék le zsidó zugiskolává (chéderré). Igen tisztelt Doktor ur egész nyugodt lehet az iránt, hogy azt a zászlót, a melyre hazafíság, főlvilágosodás és előrehaladás van iiva, mi fennen lobogtatjuk és semmiféle zsidó néppárti törekvéseknek utat nem engedünk. Én is az ismert közmondással tartok: „A kutya ugat, a karaván halad.“ — A homonnai iskola­szék magasztos hivatásának tudatában van, tekintet nélkül a zsidó ultramontán velleitásokra, a melyek sohasem fognak rést ütni a mi sze­rény várunkon. És itt még én tovább megyek, mint igen tiszt. Dr. ur, mert ott, a hol a kul­túra terjesztéséről és haladásáról van szó, én még a kompromissiumokat sem ismerem el, mert egy kompromissium föltételez bizonyos engedményt a másik féllel szemben és ez egy rés, a melyen ilyen néppárti törekvések alkalom- adtán bejuthatnak. De nincs is szükség a nagy riadalomra 1 A hitközség fölvilágosodott elemei — és hála Istennek vannak ilyenek elég tekintélyes számban — maguk sem engednek ilyen retrog­rád törekvéseknek. Hogy egyesek kísérletet tet­tek, azt az egész hitközség számlájára Írni nem lehet és nem szabad. — Mindenütt voltak és vannak egyesek, a kik részint vallási fanatiz­musból, részint hogy a hitközség kebelében egyenetlenséget idézzenek elő, kísérletet tesznek a visszafelé haladásra, de a homonnai izr. hit­község sokkal intelligensebb elemekből áll, sem­hogy félni lehetne, hogy ezek túlsúlyra fognak vergődhetni. — Egyről azonban biztosíthatom a tisztelt Dr. urat: hogy a homonnai jó hírnevű zsidó iskola ugyanazon szellemben vezettetik és fog vezettetni, a mint az az ön és elődje, a mindnyájunk által tisztelt Ungár Sámuel dr. ur elnöksége alatt történt. Vagyok hazafias üdvözlettel Homonnán, 1901. április 16. Kelemen Ármin dr., iskolaszéki elnök. Közgazdaság. A triesti általános biztosító-társaság (Assicurazioni Generáli) f. é. április hó 1-én tar­tott 69-ik közgyűlésen terjesztettek be az 1900. évi mérlegek. Az előttünk fekvő jelentésből lát­juk, hogy az 1900. deczember 31-én érvényben volt életbiztosítási tőkeösszegek 525,894823 k. és 90 f. tettek ki és az év folyamán bevett dijak 22,680.434 k. 19 f. rúgtak. Az életbiztosítási osztály dijtartaléka 10,360-434 k. 80 f. 134,500. 736 k. 39 f. emelkedett. — A tüzbiztositási ág­ban a díjbevétel 11,357.800 682 k. biztosítási összeg után 18,941.775 kor. 65 1. volt, miből 7,923.074 k. 12 f. viszont biztosításra forditatott úgy, hogy a tisztadijbevétel 10,718.701 k. 53 f.-re rúgott, mely összegből 6,974 287 kor. mint díj­tartalék minden tehertől menten jövő évre vite­tett át; a díjtartalék tehát a tiszta díjbevétel 65°/o-át teszi ki. A jövő években esedékessé váló dijkötelezvények összege 77,309.462 k. 97 f. -- A szállítmánybiztosítási ágban a díjbevétel kitett 6,411.667 k. 25 f. mely a viszonbisztositások levonása után 3,303.342 k. 99 f.-re rúgott. Tiszta djak és kártartalék cimén 2,726.677 k. 64 f he­lyeztetett tartalékba. — Károkért a társaság 1900- ban 26,931 463 k. 16 f folyósított Ehhez hozzá­adva az előbbi években teljesített kárfizetéseket a társaság alapítása óta károk fejében 688,595. 391 k. és 06 f-nyi igen tekintélyes össszeget fizetett ki. Ebből a kártérítési összegből hazánkra 128.644 015 26 k, esik, mely összeget a társaság 186.920 káresetben fizette ki. — A nyereség tartalékok közül, melyek összesen 13.754,975 k. 35 f.-re rúgnak, különösen kiemelendők : az alap­szabály szerinti nyereségtartalék, mely 5,250.000 k.-át tesz ki, az értékpapírok árfolyam-ingadozá*

Next

/
Thumbnails
Contents