Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-13 / 2. szám

1901. január 13. J.

zott; az ő nemes szelleme élt és hatott anyáinkban, abban a lelkes, ideális női nemzedékben, a mely 48-ban fiait, férjeit a csatába küldte, Világos után pedig bekötözte a vérző sebeket.

Bocsássanak meg nekem, hogy e tárgynál kissé hosszasan időzöm. De fáj nekem az a hang, mely az irodalomban s a társadalmi életben ma uralkodik, mely a nőt asszony-nyá sü- lyeszti le a szónak nem bibliai, hanem természetrajzi értelmében. A Zola hazájában ez talán érthető. A Vörösmarty nemzetének női azonban erre a sértő megvetésre nem szolgáltak rá. A „Szép Ilonka" költője az „asszony“ szót egyetlen egyszer használta, akkor is a legsúlyosabb vád gyanánt, mikor az Úri hölgy-hoz igy szól: „Asszony vagy, a leggyarlőbb, semmi más! Nemednek nincs tiszteltebb neve :

Gyöngéd, hol annak lenni árulás,

Szivetlen, a hol égned kellene."

Modern Íróink ezt az asszonyt tették kultuszunk tárgyává. Ha sokáig folytatják, még megérhetik, hogy a magyar nő, a szuggesztió hatalmas erejénél fogva, eléri ezt az uj ideált.

De mi térjünk vissza a költőhöz, a ki oltárra helyezte a tisztalelkü nőt.

(Vége köv.)

Javaslatok a közigazgatás egyszerűsítésére.

Irta: Dóku.s Gyula, főjegyző.

(Négy cikkely)

I.

A nagyméltóságu belügyminisztérium az állami, törvényhatósági és községi közegeknek munkával lett tulterheltetése és a közigazgatási ügymenetnek nehézkes sem a közszolgálati érdeket, sem a közönség és haladó korszellem fokozódó igényeit megfelelően ki nem elégítő állapota folytán addig is, a mig a közigazgatás általános újjászervezése befejezést nyerhetne és életbeléptethető lesz, a felösmert bajon segíteni óhajtván, a- közigazgatás eljárás egyszerűsítését tűzte ki feladatául.

Mielőtt azonban ez iránybaui munkálatát befejezve a szükséges törvényhozási és rendelkezési intézkedéseket megtenné 1900. évi november hó 15-én 125,000 alatt valamennyi vármegye főispánjához körrendeletét bocsájtott ki, a melyben őket arra hívta fel, hogy a közigazgatás egyszerűsítésére javaslatokat készíttessenek és azokat az e célból összehívandó tisztviselői értekezleten tüzetes megbeszélés tárgyává téve saját javaslata kíséretében terjesz- sze fel. A körrendeletben a nagyméltóságu belügyi miniszter ur azt is kimondotta, hogy a közigazgatás egyszerűsítésére vonatkozó bárhonnan jövő javaslatot szívesen elfogad.

A kutya egy kis ideig kint ült a hóban és mintegy várni látszott, hogy tovább is kérleljék. De hogy a várt hívás elmaradt, lassan oda sompolygott az ajtóhoz és mint az egy kitünően idomított kutyához illik, azt szépen kinyitotta és maga után ismét bezárta. Az előszobából a cselédleány mellett óvatosan besurrant a belső szobába, a hol a tiszteletes éppen akkor mesélte el nejének a történteket. Mikor észre vette gazdája jelenlétét, hirtelen az asztal alá bujt. A tiszteletes szúrós tekintetére azonban csakhamar felült és mintha kérlelni akarta volna, parolára nyújtotta első lábát. Majd meg sorra véve a müidomitás alatt nyert tudományát, egyenként kezdte azokat bemutatni. Két lábon járt, szolgált, pukkerlizett, szalutált mindaddig, mig a tiszteletes ennyi értelem láttára, elfelejtve bosszúságát, mosolyogva közelitett hozzá, becéző bánásmóddal simogatva fényes szőrét s mintha nem is állathoz szólana, elkezdett hozzá beszélni.

— Jól van jól. Okos kutya vagy. Nem te vagy a hibás. A német volt a huncut. Megtanított mindenre, csak arra nem, a mire okvetet- len szükséged van. Ilyen idomitás cirkuszba és nem mezőre való. Hanem én majd segítek a bajon! Holnap, ha megyünk vadászni, kapsz egy szép nyakravalót, meg egy hosszú vezetéket és, ha majd szúrni fog a kravátli, hát mind- * járt nem lész olyan szaladó kedved.

. . . Azzal leakasztva a szegről egy sűrűn szögezett koráll nyakravalót fitogtatva mutatta meg az örömében ugráló, nyivákoló vizslának.

Melléklet a „Zemplén“ 2. számához.

Főispán ár Öméltóságától nyert megbízás és a nagyméltóságu minisztérium eme felhatalmazása folytán kötelességemnek ösmertem, hogy a közigazgatásunkra felette fontos munkából részemet én is kivegyem és amennyire a nagy feladat és kiszabott csekély idő megengedi a közigazgatás minden ágára kiterjedőleg javaslatot készítsek.

Javaslataimat ugyanazon sorrendet kö vetve, a melyet a nagyméltóságu minisztérium az irányelvek közlésénél megállapított pontonként a következőkben van szerencsém megtenni:

l.

A közigazgatás hatáskörébe tartozó ügyek intézésére egységes fornm-rendszer törvényeink csekély módosításával megállapítható volna, mert kormányzati és vármegyei rendszerünk ezt lehetővé teszi. De addig, mig a közigazgatás újjászervezve és az önkormányzati jogok az ál- laraifeladatoktól szabatos határvonalakkal elkülönítve nem lesznek, az egységes fórumrendszer mellett törvényeink végrehajtására teljesen egységes és általános hatósági fokokat meg nem állapíthatunk. A mostani különféle és rendszertelen hatósági illetékességet a kihágási és rendőri ügyekben, miután ezek nagyrészt állami feladatot képeznek, egységesebbé tehetjük, a közigazgatás egyébb feladatainak körébe tartozó ügyeknél azonban ennek szélesebb körben való alkalmazását tételes törvényeink és az önkormányzati jogok sérelme nélkül még részleges törvényhozási intézkedéssel sem tartom ke- resztülvihetőnek, s azért a hatósági illetékességet a kihágási ügyekre külön a a többi közigazgatási ügyekre nézve is külön javaslom megállapítani. Ehhez képest külön fogom a hatóságok fokozatainak egységes rendszerére és az ezen rendszerben eljárni hivatott hatóságok egységesítésére nézve javaslatomat megtenni.

A) Kihágási és rendőri ügyek.

A kihágási és rendőri ügyek intézésénél a kis és nagy községek elöljáróságát mellőzendőnek tartom, mert habár a nagyközségek közül azok, a melyek — remélem — a közigazgatás szervezésével megfelelő községi beosztást és .,mezőváros“ elnevezést foguak kapni, s igy felvehetők lesznek azon hatóságok közé, a melyekre szélesebb hatáskör ruházható, ma is oly elöljárókkal rendelkeznek, a kik alkalmasak a kihágási ügyek intézésére, a kisebb kihágási ügyek intézését rájuk bizhatónak még sem tartom; általában a tapasztalat igazolta, hogy a községek elöljárói még azokat a kihágási feladatokat sem képesek sikeresen és helyesen megoldani, melyeket az erdei, mező- gazdasági és cselédtörvény rájuk ruházott, kisközségeink bírái között pedig alig van olyan, aki irni-olvasni tudna, s a segítségükre rendelt jegyzők, még ha jelenlegi muukafeladataik egy részétől fel is lesznek mentve, az összes kihágási ügyek első fokú elintézésére fizikailag nem lesznek képesek. Azt a bírót, aki nem mer egy csavargót a községből kiutasítani, mert fél a fenyegetésétől, hogy veres kakast hoz a házára; azt a bírót, akinek házát lelki megnyugvásának megszerzésére, hogy t. i. anyagi károsodása nem lesz, ha a községet szigorúan fogja vezetni, közköltségen kell tűzkár ellen bebiztosítani, — ítélkező bírói feladatra képesnek nem tartom, s jó lelkiismerettel a közérdek hátrányára nem is ajánlhatom.

Az első fokú közigazgatási hatóságok munkájának könnyítésére nem is szolgálna az, ha a kihágási ügyek egy részét vál- laikról leszednénk, s a községekre bíznánk, mert sokkal kevesebb dolga lesz a főszolgabírónak, ha ezeket I. fokulag intézni fogja,

mintha a rosszul és hiányosan betárgyalt kihágási ügyeket, mint ezt a mezőrendőri törvény végrehajtásánál tapasztalhatjuk, II. fokulag pótoltatni, javíttatni vagy újból betárgyalni lesz kénytelen. De meg a községi elöljárókra a törvények által kihágásnak minősített mindennemű eset intézését nem is bízhatnék, hanem csak egyes meghatározott, kisebb cselekményekben való eljárást. Az pedig, hogy egy törvényben a kihágások elbírálására több hatósági fokozat legyen első fokulag illetékes, nem egységesítést, hanem attól való távolodást jelentene.

A kihágási és rendőri ügyek intézésénél, bizonyos jogorvoslati korlátozások mellett, három fokú hatóságot javaslok megállapítani. A három fokú hatósági illetékességre nézve azonban a kihágásokat két osztályba sorozom, mert csak ennek segítségével lehet a hatóságokat egységesíteni. Az első osztályba lennének soro- zandók a közgazdaság elleni, a másodikba a rendészet elleni kihágások.

Az első osztályba, a közgazdaság elleni kihágások osztályába, ajánlom sorozni a mező és erdő gazdasági, szőlőraivelési, borhamisítási, cseléd, munkás, közlekedés, út, vám, kereskedelem, ipar, vizi, halászati. állategészségi és az ezekkel rokon, s alább részletesen elősorolt törvényekkel és miniszteri rendeletekkel kihágásnak minősitett ügyeket.

A második osztályba, a rendészet elleni kihágások osztályába, sorozandóknak vélem mindazon törvények és intézvények végrehajtását, amelyek fentebb az első osztályban nem soroltattak fel.

A kihágási ügyek elbírálásánál nem tartom elégségesnek a jogérzéket, a törvény szakaszainak szigorú alkalmazását, mert vannak esetek, melyeknél a körülmények. helyzetek és viszonyok felismerésével, és ennek eljárásuknál való alkalmazásával kell intézkedni, s ehhez nemzetgazdasági érzésünknek is lenni kell, vagyis sok olyan kihágás van, amelynél ezen szempontoknak kell Ítélkezésnél közreműködni, s azért szükségesnek tartom, hogy a kihágások azon nemeiben, amelyek a közgazdaság körébe tartoznak, amennyiben ktvihető, oly társás hatóságok legyenek illetékesek, melyek a jogtudás mellett a gazdasági viszonyokkal is ismerősök. Kívánatos volna, hogy ezen ügyek a két alsó fokban társas hatóságok által intéztessenek, mert a két alsó foknak inkább van módjában a viszonyokat közvetlenül megismerni; ez azonban nálunk még kivihetetlen, mert a járási társas hatóságok szervezéséhez szükséges intelligens elem még nincsen meg községeink lakosai között. így csak a második és esetleg a harmadik fokon lehet lesz társas hatóságokat szervezni, melyeknek hatáskörébe aztán mindazon kihágási ügyek beoszthatok lesznek, melyek a közgazdaság hatáskörébe vágnak. A közgazdaság közelről érintvén a nemzet vagyoni érdekeit, kell, hogy a vele összefüggésben levő ügyek mind egy csoportban, egy hatósági fórum által intéztessenek. Ezek után javaslom, hogy:

I. A közgazdaság elleni kihágásokban eljárjanak:

1. fokon 1. Vármegyékben a főszolgabíró vagy a törvényhatóság által felhatalmazott szolgabiró;

2. Városokban a kapitány vagy a tanács egyik felhatalmazott tagja;

3. Budapest fő- és székvárosban a kerületi kapitányok.

II. fokon 1. Vármegyékben és Budapest fő- és székvárosban a főispán, illetve főpoigármester elnöklete alatt, a közigazgatási bizottság kebeléből alakított 4 tagú kihágási fellebbviteli választmány;

2. Törv. hat. joggal felruházott váró