Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-04-07 / 14. szám
190u. április 6. III. Melléklet a „Zemplén'« 14. számához. f Waldbott-nemzetség. ritka eset, még avatottak előtt is általánosan föltűnt, hogy királyi oklevéllel honfiusíttatott a Wald- W bott báró család, melynek ma j» Zemplénvármegyében van nagy f terjedelmű birtoka és ivadékaiban már tes-testü 1-lelkestü 1 magyar. Kevés esetben ért méltóbb családot a királyi kegy, mint ez alkalommal, a mikor e hatalmas német nemzetségnek bárói ágát e földhöz és e nemzethez kötötte, melyekért már a rég múlt évszázadokban is tettel, vérrel s földi javakkal áldoztak s a pragmatika sanctió kibocsátása idején odaadó hűséggel szolgáltak rá a királyi ház legmelegebb kegyeire. A most honfiusitott Waldbott Frigyes báró, mint őrségi német család sarja, Waldbott Viktor báró és neje Quernheim Fernandine báró fia, 1845-ben szeptember 1-én született Recklinghausenben,Poroszországban, Szüleit korán vesztette el s igy került s nevelkedett nagybátyja Waldbott Kelemen báró „von Bassenheim-Bornheim“ házánál, a ki mint porosz királyi kamarás, coblenzi várkapitány, a rajnai tartomány országgyűlési marschallja és a rajnai nemesség lovaskapitánya nőül bírta Bongart Auguszta bárónőt. Szépatyja, Waldbott Kelemen Ágost báró, a ki bírta a „von Bassenheim Herr zu Bornheim, Reichsfreiherr zu Königsfeld, Heimerzheim, Herresbach, Heckenbach, Detten- bach zu Olbrück und Waldorf, Burggraf zu Drachenfels kurf. kölnischer Kämmerer, geheimer Rath nnd Landarmenmeister des Erzstiftes“ címeket s a kinek neje Lóé Wilhelmin de Wissen volt, a kinek révén a Waldbott-család rokonságba jutott a szent- péteri és várpalotai Zichy gróf családdal, még óriási vagyonnal biró hatalmas család volt, a ki, mint a kölni választó fejedelem képviselője, 1764-ben részt vett a frankfurti császárválasztáson, nagyatyjának pedig, Ferenc Károly bárónak, Miksa testvérével és Johan Mária Rudolf nagybátyjával együtt 1793-ban Ferenc császár adományozta a königsfeldi szabad birodalmi uradalmat. A család nemsokára a francia forradalom alatt elvesztette nagyterjedelmű reichsunmittelbarei birtokait, azonkívül a bárói ág még egy hosszú perben, mely a már említett két testvér, Ferenc Károly és Miksa között az örökség miatt folyt s melyhez a legrosszabb gazdasági viszonyok is járultak, elvesztette nagy allo- diális vagyonát; úgy, hogy az idősebb testvér, Ferenc Károly, illetve gyermekei, a mikor 1824-ben a pert megnyerték s ki kellett volna kapniok az egész fideikommiss-birtokot s az allodíálvagyon felét, úgyszólván semmit sem kaptak, mert alig maradt volt valami. Waldbott Frigyes báró erre elhatározta, nagybátyja és testvére ellenvetései dacára, hogy követi az akkori birodalmi nemesség sok ifjú tagjának példáját, a hogy időközben elhunyt bátyja is cselekedett, hogy beáll a cs. és kir. olasz hadseregbe s 1864-ben Zászló alá is esküdött a mainzi szövetséges várban, miután előbb kieszközölte elbocsát- tatását a porosz királyság alattvalói kötelékéből. Mint hadapród került a 75-iki gyalogezredhez Veronába, a hol már 1866. május 1-én hadnagygyá léptették elő, csakhogy már június 24-én a kustozzai csatában súlyosan megsebesült, a mi lehetetlenné tette további katonai szolgálatát. Az ellenség előtt kapott nehéz sebre való tekintettel Ö felsége, az akkor még nem honos főurnak, kegyesen megengedte, hogy a legfelsőbb kamarai hivatalban alkalmaztassák, mely állásától a legfelsőbb megelégedés kijelentése mellett mint valóságos cs, és kir. udvari titkár 1878-ban megvált. Még 1874-ben nőül vette Beust Ödön báró csász. és kir. kapitány és neje Almássy Mária grófnő leányát, Hedvig csillagkeresztes hölgyet s hivatalától való megválása után Magyarországon telepedett meg, a hol felesége révén szerzett birtokai kezelésének szentelte életét, miután Beust báró közvetetlenül 1879-ben bekövetkezetf elhunyta előtt nagyterjedelmű birtokait megosztotta három leánya között. Waldbott báróné nagyanyja Almássy Leopoldin grófnő volt, Bretzenheim-Regéczy Károly Ágost herceg és neje Oettingen-Spiel- berg Mária Walpurga hercegnő leánya, a ki egy családi szerződés értelmében átvette ifjabb fitestvére, Bretzenheim Alfonz herceg birtokait, még pedig a Szántó, Sima, Baskó és Erdő-Horváti uradalmakat. Az idősebb fitestvér, Bretzenheim-Regéczy Ferdinánd herceg, a kinek neje Schwarzenberg Karolin hercegnő volt, szintén három nővérét s utódaikat tette meg örökösévé, a kik a birtokok hasznát élvező Bretzenheim Schwarzenberg hercegnő 1875- ben bekövetkezett halála után a birtokokat meg is osztották egymás között. A nagy vagyon örökösei lettek így első sorban Waldbott Frigyesné báróné született Beust Hedvig bárónő és két nővére: Beust Mária bárónő alapítványi hölgy és Margit bárónő, a ki utóbb Maillot de la Treille György báró neje lett. Ezek mint a Bretzenheim Leopoldin hercegnő, férjezett Almássy grófnő unokái voltak jogosult örökösök. Másodsorban örökölt Bretzenheim Karolin hercegnő, férjezett Somogyi de Med- gyes grófnő leányai: Wallis Gyuláné grófné harmadsorban örököltek Taaffe Ede gróf és nővérei Kelementina, Luiza és Amália gióf- nők, mint Bretzenheim Amália hercegnő, férjezett Taaffe grófnő gyermekei. Az osztozás elé mégis akadályok gördültek, mert özvegy Bretzenheim-Schwarzenberg hercegnő saját külön vagyonának örökösévé Windisch-Graetz Lajos herceget tette s igy egyezség utján Windisch-Graetz herceg Sárospatak várát kapta, különböző uradalmaival. A Beust-, Wallis- és Taaffe-családok között történt osztozás után 1878-ban a három testvér is megosztotta egymás közt az örökséget és ekkor nyerte Waldbott Frigyesné bárónő, mint a Bretzenheim-örökség osztályrészét, Regécz, Fony-Csonkás, Erdö-Hor- váti, Komlóska, és Vámos-Újfalu uradalmait, melyek most a tagosítás után a szolgalom alól is fölszabadultak s 8840 hektárnyi területekre terjednek. Németországban viszont a báró örökölt 1884-ben szülőföldjén a rajnai tartományban gyermektelenül elhunyt nénje, az 1872-ben elhalt Waldbott Kelemenné bárónő, született Bongart Auguszta bárónő után, a kinek anyja az öröklő Frigyes báró nagyatyjának volt nővére. így jutott a most már magyar család birtokába a régi lovagi birtok, Berger- hausen és a Ving-uradalom. Gyakrabban tartózkodott ugyan családjával Walobott Frigyes báró a szép fekvésű és régi Bergerhausen várban Köln mellett, mégis midig örömmel tért vissza Magyar- országra, a hová őt különös vonzalom kötötte, mely nemzet iránt érzett előszeretetének már oly sok jelét és tanúbizonyságát adta. Hogy egészen magyarrá legyen, eladta 1894-ben Rajna menti birtokait elhunyt nővére fiának, Loé-Wissen Kelemen bárónak, 440,000 forintért s megvásárolta Magyar- országon a már 1890-ben megvásárolt erdő- bényei birtokhoz a tolcsvai uradalmat is, melynek kastélyát még 1880-ban szerezte meg, kellő módon bővítve, átalakítva és szépítve azt, hogy méltó legyen e hatalmas idegenből telepitett, de a magyar földben is biztos gyökeret vert nemzetség nagy múltjához s a most új alapra fektetett jövendőhöz. A báró és báróné birtokai, melyek közvetetten szomszédságban vannak, most 11,640 hektárnyi területet képeznek. Waldbott Frigyes báró az ő nagyter- jedelmű birtokain csak magyar gazdatiszteket alkalmaz; sőt még Bergerhausenben is magyar várkáplánt tartott gyermekei kedvéért. Ő maga is szenvedélyes gazdász lévén, szorgalmának következményei a község jólétének folytonos emelkedésében is megnyilatkoznak. Erdeinek egy részéből, melyek a rossz gazdálkodás, erdőégések és legeltetés révén nagy mértékben ki voltak pusztítva, a pasz- szionátus földbirtokos pompás csergazdaságot teremtett, mely tavasztól kezdve busás jövedelmet nyújt a lakosságnak. Tervbe vette azt is, hogy a bükkös erdőt fenyőfa (Fichten) ültetvényekkel újítja föl s éveken át tartó sok akadálylyal és nehézséggel járó munka után, ma már ezer holdnál több fenyőfaültetvény terület van a regéczi uradalomban, ahol 1890-ben vadászkastélyt is épitetett, mely a család nyári üdülő helye. A báró gazdasági képzettsége hamar rávitte őt arra a gondolatra, hogy itt a Tokaj-Hegyalja középpontján a szőlőművelés kell, hogy legyen minden földbirtokos ideális célja s igy ennek különös gondot szentelt. A tokaji szőlők nagyobb része, mintegy 172 kát. hold, különben is Waldbott báró tulajdonát képezi, hanem az uj ültetvényekkel együtt a filoxera pusztítása óta1
