Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-04-07 / 14. szám
első helyen áll, mert a tavaszszal megművelés alá kerülő, már megdolgozott területtel együtt 82 kát. hold lesz rekonstruálva. Waldbott Frigyes báró családi boldogságát hét gyermeke bizonyítja, a kik között Ödön báró a legidősebb Zemplénvármegye tiszteletbeli aljegyzője. 1875-ben született és gimnáziumi tanulmányait Kassán, a jog első évét pedig Belgiumban, Lüttichben végezte. Innen Párisba ment és útjában tanulmányozta Németalföld és Németország nagy ipari városaiban az ipartelepeket. Jogi tanulmányait a kassai jogakadémián fejezte be; 1897-ben letette a doktorátust a kolozsvári egyetemen s aztán Zemplénvármegye közigazgatásában vállalt hivatalt. Az 1896-iki hódoló körmenet alkalmával mint a zempléni bandérium legifjabb tagja tisztelgett Ö Felsége a király előtt. Mint a 10-ik huszárezred önkéntese megszerezte a tiszti bojtot, s ma a földművelésügyi kir. ministeriumban érvényesíti tudását és tapasztalatait. A két Waldbott-baronesse, Irma és Ilka, serdült leányok; a második fiú, Kelemen pedig a bécs-ujhelyi katonai akadémia növendéke. A többi gyermek korának megmegfelelő gondos nevelésben részesül. Az ősrégi bárói ágon a tolcsvai földesúron kívül csak annak özvegy nővére: Graes Anna báróné él még a westfaliai várban, s Így Waldbott Frigyes báró egyedül képviseli ez ősrégi nemzetség bárói ágát, melyet a királyi oklevél utján történt honfiusitás óta most már a magyar ágnak nevezhetünk. A régebbi grófi ág a német Standess- herrlich családok közé tartozik, az uralkodó hercegi családokkal egyenrangú, „das Pre- dikat ist Erlaucht, “ vagyis a címe: főméltóságú. Ennek az ágnak feje Frigyes gróf, Waldbott von Bassenheim Graf zu Buxheim stb. Standesherr és a bajor királyság örökös államtanácsosa. A svábok földjén lévő szép fekvésű Buxheim várban lakik s egyedüli nőtestvére, bassenheimi Waldbott Mária grófnő, Öttin- gen Móric herceg felesége. Föl az ókorba, csaknem a meséig nyúl vissza a Waldbott család históriája, a mikor a római légiók járják Germánia irtatlan in- goványait és római patríciusok telepedtek meg a Rajna mentén, hogy mint az új föld szabad urai, csakhamar germánokká váljanak maguk is. Az egyik kútforrás ide vezeti visz- sza a Waldbott család eredetét. Más a frank királyok bujdosó utódainak, vagy, a mi legvalószínűbb, a flandriai grófok ivadékainak mondja őket. A történelmi tények e családot mint dúsgazdag, nagybefolyású nemes urakat említik már az ezred elején, a kik az akkori Németország legfelsőbb főúri köreihez tartoztak. Az első ismert őse a családnak Adel- hold Waltpod von Alten Holfeld, a ki okmány- szerüleg Í087. kezd szerepelni, mint dúsgazdag frank dinasztafő, utódaival együtt a XI. és XII. században, mégis a vele egy időben jelentkező sok Waltpod von Waltmannshausen család, a kik egy Nassauban fekvő vártól veszik nevüket, tekinthetők a család tulaj- donképeni megalapitóinak és kétségtelenül közvetetten megalapítói a Waldbott von Bas- senheim családnak. Ma is azt a címert viselik és még a XV. században is bírták Waldmannshausen várát, mely utóbb leányágon más családok birtokába jutott. Waltmannshausen urairól is már az első okmányok, mint a főnemesség neves tagjairól tesznek említést s egy 1136-ból kelt okmány a három testvért: Sigfriedust, Gebe- hardust és Fridericust „milites liberi“-nek nevezi és 1183-ban — a hogy azt szintén okirat bizonyítja — Sigfridus münsteri püspök jelent meg tanúként a nemes urak között. A család nagyjelentőségét bizonyítja, hogy a harmadik keresztes háború idején alapított német lovagrend első nagymesterévé Waltpod Henriket választották meg, a ki mint ilyen 1200-ban hunyt el. Sőt elmul- hatatlan nagy érdeme hálás elismeréséül, vagy a hogy az okirat szól: „In dankbarer Anerkennung der ewig unvergänglichen hoher Verdienste desselben um den Orden“ adományozta a lovagrend a bassenheimi Waldbott család mindenkori fejének azt a tiszteletbeli jogot, hogy a lovagrend Com- thur keresztjét viselhesse és mint a rend „örökös“ lovagja együttesen használhassa a rend címerét a család címerével. Összeforrva a renddel, állandó a kapocs közte és a család között s a német lovagrend a Waltpod-család révén jutott a Rajna mentén első nagy birtokához, a mikor Lukardis asszony, Waltpod Frigyes özvegye a rendnek adományozta Boppard nevű birtokát és házát a Rajna mellett, mely adományozást 1236-ban II. Frigyes német császár megerősített. Mint nagy bizalmi állást említik az okiratok, hogy 1352-ben Waltpod János volt a Maas és Rajna közötti országrész kormányzója a szent béke idején és Balduin tried választó fejedelem panaszára 16 nemest a császár nevében birodalmi átokkal sújtott erőszakoskodásaik miatt. A rendben vitt nagy szerepről tanúskodik, hogy bassenheimi Waltpod Sigfried a német lovagrend Comthurja volt Danzig- ban 1379-ben és 1389—96-ig a rend Ob- erspittler-je, mely a négy legmagasabb hivatal egyike volt. Az ő tiszteletére nevezték el a porosz földön, mint a rend földjén alapított uj várost, Passenheim-nak. A Waltmannshauseni Waltpod családnak külön hűbéres udvara volt és 1329-ben Waltpod Frigyes számos hűbéres emberét eladta Ottó nasszaui grófnak, 1337-ben pedig több olyan nemes vitézét, a kiket „ehrbare Leute“ cím, az akkori alsó nemesség címe illetett. Mint nagyterjedelmű földbirtokok urai s mint ősrégi nemzetség rokonságban és só- gorságban állottak Németország legelső nemes családjaival, mint a Schönborn, Pirmont, Boos von Waldeck, von der Leyen, Eltz, Loewenstein, Saffenburg, Spanheim, Greif- fenklau és más neves családokkal, míg 1477-ben Ottó nőül vette Drachenfels Apollónia grófnőt, mely hatalmas család nemsokára oly tragikus módon halt ki s ezzel a nagykiterjedésű családi birtokok nagy része is a Waltpodok birtokába jutott. A Drachenfels család pusztulásáról föl- jegyzette a krónika, hogy az előbb említett Apollónia grófnő fivére, Claes gróf, viszályban élt nagybátyjával: Drachenfels Heinrich gróffal, de mert a biztos vár ellen hiábavaló volt minden támadás, Claes gróf zarándoknak öltözve tért be a drachenfelsi várba és kérte, hogy a várgróf elé bocsássák. A mint az feléje jött, leszúrta őt a kapu alatt. Az ily tragikus véget ért család örökölt birtokait Ottó és Apollónia Antal fiukra hagyták és ez három fia közt osztotta föl s az azoktól alapított három ág mindegyike dúsan javadalmazott volt. A legidősebb fiú: Antal bírta tovább Bassenheim várát, a család régi birtokaival és kétszer nősülve, először Nassaui Doroty- tyát, utóbb Nesselrode Katalint véve feleségül, megalapította a mostani grófi ágat: Waldbott von Bassenheim. Az anyai just két öcscse örökölte, még pedig János a reichsunmittelbare königsfeldi uradalmat a hozzá tartozó birtokokkal és az apja által szerzett Olbrück uradalmat több kisebb birtokon kívül. János is kétszer nősült. Első neje Nesselrode Barbara volt, a második pedig Dalberg Katalin, mely házasságból nyolcadízben származik közvetlenül Waldbott Frigyes báró, a tolcsvai földesúr. A legifjabb, testvér Ottó, örökölte Drachenfels várgrófságot és területét s a Gudenau nevű uradalmat a hozzátartozó birtokokkal, nőül vévé Merode Johanettát. Ez a Wald- bott-Gudenau ág 1735-ben férfi ágon kihalt bassenheimi Waldbott József Kelemen birodalmi báró elhunytával és nővére: Mária Alexandra, az összes birtokokat dús hozományképen hozta férjének, Vorst von Lom- beck zu Lüftelburg Károly György Antal bárónak, a ki utóbb röviden Gudenau bárónak nevezte magát és Morvaországban telepedett le. Ily ezer esztendős hatalmas nemzetség minden kiváló tagjáról, emlékezetes tettéről egy újság keretén belül részletesen megemlékezni aligjlehetséges ; de mindenesetre különös érdekkel bir az a benső viszony, melyben a Waldbott-család a hét választófejedelem két legkiválóbbjával, a trieri és mainzi érsekkel állott, a kik a kölnivel együtt a császárválasztás három legfontosabb szavazatát adták. A rajnamenti nemesség nagy befolyását az állami és közügyekre biztosította s teszi egyúttal előttünk, késői nemzedék előtt érthetővé, hogy e három hatalmas választófejedelmet a trieri, mainzi és kölni káptalan választotta, mely káptalanok tagjai azonban csak a legelőbbkelő nemes családok fiai lehettek, a kiket csak nagy nehézségekkel és rendkívül szigorú ősi próbával vettek föl. A dúsgazdag és fényes káptalanokat betöltő családok választották az úgynevezett „Kurfürst “-okát, azok pedig a császárt s így érthető, hogy e szorosan összetartó családok mily nagy szerepet vittek és belolyást gyakoroltak. Az elsők között volt ezek között a Waldbott-család, mely évszázadokon át szoros viszonyban élt a trieri és mainzi választófejedelmekkel, a hogy azt a német törlénelem krónikái bizonyítják. így bassenheimi Waldpott Antal báró 1516-ban nőül vette von Greiffenklau zu Vollraths Erzsébetet, a kinek édes atyja testvére volt Greiffenklau Richard trieri választó- fejedelemnek, a ki 1511—-1531-ig egyike volt Németország leghatalmasabb és legbe- folyásasabb fejedelmeinek. Antal leánya, Anna, férjhez ment Györgyhöz, von der Leyen, Herr zu Saffig stb., a kinek testvére János trieri választó volt 1556—1567-ig. Ily hatalmas családi összeköttetések egész sorára mutat rá a történelem. 1647—1673-ig mainzi választófejedelem volt Schönborn Fülöp János, a ki egyúttal, mint würzburgi püspök és Herzog von Franken választotta és koronázta III. Ferdinánd és 1. Lipót császárokat és IV. Ferdinánd róm. királyt. Ez a hatalmas német fejedelem sógora volt Waltpott György Antal bárónak, a ki 1561-ben született és nőül vette Schönborn Agatha Máriát. Waltpott János neje, Dalberg Katalin, nővére volt a hatalmas mainzi választónak 1582—1601-ig, a kit Wolfgang von Dalberg néven ismer a történelem s a kinek fivére Hans von Dalberg 1544-ben kérte feleségül bassenheimi Walbott Katalint. Leányágon maga e család is adott több választófejedelmet Németországnak. Bassenheimi Waldbott Anna Katharina nőül ment Damian von der Leyen trieri fejedelmi udvarmesterhez és fiai közül Károly Gáspár trieri választó volt 1648—-1676-ig. — Damian Hartad pedig mainzi választó 1648—1678-ig, — Unokája Osbeck Hugó 1676—1711-ig volt a trieri választófejedelem. Bassenheimi Waldbott Mária Annát s utóbb Mariannet nőül vette Schönborn János Ervin gróf, a kinek fivére Ferenc Lothar mainzi választófejedelem volt 1695—1729-ig A Metternich-családdal kötött házasság révén is öregbítette befolyását és hatalmát a Waldbott-család, a mikor Waltpott János Lothár 1652-ben oltárhoz vezette Metternich Winneburg Anna Magdolnát, a kinek bátyja, Metternich Károly Henrik, mainzi választó volt, a kinek viszont a bátyja Emerích Fülöp gróf, égeri várgróf, táborszernagy bírta nőül bassenheimi Waldbott Mária Erzsébetet,
