Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-03-24 / 12. szám
1901. március 24. I. Melléklet a „Zemplén“ 12. számához. hazánkon kívül nincsenek nemzetünknek rajai, melyeket a nemzet testébe olvasztani lehetne; a mi kevés bevándorlás pedig hazánk északkeleti részében történik, az nemzeti és társadalmi szempontból inkább káros, mint hasznos s azt egy elfogulatlanul itélőnek be kell ismernie, hogy az évtizedek óta tartó állandó és egyre erősbödő kivándorlási mozgalom nem lehet mi ránk nézve kedvező; a kivándorlási mozgalomnak hazánk felföldje egyik legjelentékenyebb és legerősebb gócpontja, itt ütötte nemzetünk testén a baj a legvéresebb sebeket, melyek nehezen hegednek be — talán sohasem I — dacára annak, hogy jelenlegi kormányférfiaink s ezek között első sorban földművelési miniszterünk a legerősebb s a leghazafiasabb kezekkel látott hozzá különösen az északkeleti megyék lakosai helyzetének javításához, hogy őket egyrészt a kivándorlástól visszatartsa, másrészt boldogulásukat a hazában elősegítse. (Folytatjuk.) í-cls IS. Azokon kívül, a miket lapunk ma egy hetes számában közöltünk, még az itt következők, úgyszintén a „Tauügy“ rovatában olvashatók adják tudtul, hogyan ünnepelték vármegyénkben, nagyok és kicsinyek egyaránt buzgó szivvel, az idén Március 15-ét. A tudósítások itt jönnek olyan sorrendben, a mint szerkesztőségünkhöz beérkeztek. * Gálszécs intelligens közönsége a nagy nap emlékéhez méltóan ünnepelte meg az idén is Március 15-ét- A bankettel egybekötött ünnepség az „Erzsébet“ szállóban folyt le, melyről a következő rövid tudósítással szolgálok a a „Zemplén“ olvasó-közönségének. Az ünnepélyt Bessenyey István miglészi földbirtokos, mint a rendező bizottság elnöke, rövid, lelkesítő beszéddel megnyitván előadta a programot. E Programm szerint az egybegyült közönség elsőben is a „Himnusz“-t énekelte el. Ennek végeztével Bálint Kálmán gálszécsi adóhivatalnok lépett a felolvasó asztalhoz; felolvasásában sikeresen és lelkesen méltatta március 15-ének és az azt követő szabóság harcnak a történetét. Felolvasásának befejeztével elszavalta a „Talpra magyarM Utána Sztankó Ernő, szintén gálszécsi adóhivatalnok, Kovács Lajos „Magyarország“ című költeményét szavalta el, határozott hatást keltett a közönség soraiban, mely lelkes tapssal jutalmazta a szónokokat. Ezt követte a Szózatnak az egybegyűltek által való eléneklése. A szellemi élvezetek után kezdetét vette a bankett. Az első tósztot Péter Mihály gálszécsi ref. lelkész mondotta: éltetvén március 15-ének három nagy vívmányát, a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget. Ez eszméket erős kőfalhoz hasonlította, mely minden támadás ellen megvéd bennünket, minden jövő haladásunk biztosítéka. Beszéde végén egy hasonlattal élt. Rhemus ki- csinlőleg ugrotta át a Romulus által emelt római kőfalat, de halállal lakolt érte: erkölcsi halál érje mindazokat, kik 48 eszméit megrontani, vagy kicsinyelni akarják. Bessenyey István szép szavakban a jelenlevő Kertész János, 48-iki honvédet, a dicső napok tanúját, ki a forradalmat végigküzdötte, köszöntötte fel. — Péter Mihály az ünnepély szónokaiért Bálintért és Sztan kőért ivott. Az előadókat egy francia iró szavaival élve a mágneshez hasonlította; mert a miképen a mágnes magához vonja a vasakat, erejét azokba átönti, igy öntötték át a szónokok a lelkesedés tüzét a hallgatók szivébe s magokhoz kapcsolták. — Eperjessy Lajos dr. gálszécsi fiatal ügyvédő, a kassai csata egy epizódjának elmondásával a lelkes honvédekért s köztük Kertészért emelt poharat. A bravúros beszéd átalános tetszésre talált. — Andrejko- vits állami igazgató-tanitó, a márciusi ifjak emlékének áldozott, s szép dikciójában a még élő Jókaiért, nemzetünk dicsőségéért ivott. E többé kevésbé hivatalos színezetű tósztok után eredt csak meg igazán a beszédek árja. Poharat emeltek még többen Bálint Kálmán Bessenyeit mint a vidék ágilis, hazafias áldozatkész férfiát. Bessenyey a függetlenségi eszméket Péter Gálszécs intelligenciáját éltette, mint a mely haza szeretetének ma is szép példáját mutatta. — Általában véve Gálszécsen márc. 15-ike most is fényesen sikerült. A banketten mintegy 50-en vettek részt. Az intelligencia majdnem kivétel nélkül képviselve vala. De baj, hogy a polgárságot még mindig nem hatotta át a 48-iki eszmék érzelme, minden rétegében. Jövőre a március 15-ét általánossá kell tenni. Mert erős Magyarország csak akkor lesz, ha minden magyar szive felekezeti, társadalmi különbség nélkül a 48 eszméitől minden évben legalább egyszer erősebben is meg-megdobban. p. m. * — Március 15-ike Sárospatakon. A sárospataki diákság — Írja alkalmi tudósítónk — magához és ama nagy naphoz méltóan ülte meg a magyar ifjúság és a magyar nemzet örömünnepét. Reggel 8 órakor a templomban Baksy István szenior imádkozott. A sajátképen való ünneplés d. u. 3 órakor vette kezdetét a főiskola imatermében. Az ünneplés programjának legragyogóbb pontját Rohoska József teol. tanár nak uj eszmékben dús, hatalmas beszéde és Novák Sándor tanárnak G. Nagy Béla hittanhallgató szavalta gyönyörű alkalmi ódája képezte. A nagyszámú díszes közönségnek szűnni nem akaró tapsvihara eléggé dekumentálta a hatást. Molnár István és Batta Miklós hittanhallgatók hazafias darabokat szavaltak. A hézagokat a főiskolai ének- és zenekar sikerült szereplései töltötték ki. Este a városháza nagytermében újra találkoztak a fiatalok. Jónás hires cigánybandája mindenkinek lelkében rózsás hangulatot teremtett. Nagy meglepetést okozott a szünetórájakor megjelent „Jaj be huncut............“ cimü báli élclap, melyet Benkö Sándor, Simon János, Nemes Béla, Torna István és Márton János akadémiai hallgatók szerkesztettek, mely a többek közt Miskolczi Simon János joghallgatónak a Simon József és Simon Ernő joghallgatóktól megzenésített alkalmi csárdásait, valamint a bálról szóló referádát és a jelenlevő hölgyek névsorát is tartalmazta. A szünet órája után az ifjúság végig dalolta az alkalmi csárdásokat zenekiséret mellett, azután elkezdődött az a felséges szupe csárdás, meg a többi, s tartott hajnalig. A reggeli hat óra is alig tudta végét vetni a pompás diákmulatságnak. omm. * Mádról írja levelezőnk: A magyar szabadság születésenapjának, vagyis az 1848. márc. 15-iki hazafias íelbuzdulásnak 53-ik évfordulóját a „Polgári Olvasókör“ kezdésére lelkesen megünnepelték minálunk is. Az ünneplés az állami iskola termében történt; műsora a következő volt: 1. Megnyitó beszéd.. Tartotta: Pálóczy József, elnök. Himnusz. Énekelte a daloskor. 3. Alkalmi költemény. Szavalta: Körösek Anna urhölgy. 4. Ünnepi beszéd. Tartotta : Wetterschneider Miksa tak. pénzt, titkár. 5. Kossuth-nóta dalfüzér. Énekelte a daloskor. 6. Március 15. szavalta : Simkó Anna urhölgy. 7. Petőfi Honfidala. Énekelte a daloskor. 8. Tompa: „A gólyához“ költeménye. Szavalta: Szourál János tanító. 9. Szabadságdal. Énekelte a daloskor. 10. Elnöki záróbeszéd. — Kellemes újítás volt, hogy a szereplésben hölgyek is részt vettek. — A mi az előadást, Ja szereplést illeti, valóban bajos volna megmondani, melyik volt szebb, melyik volt jobb. Hanem az az általános tetszés-zaj, tapsvihar és éljenzés, mely minden egyes szám után meg-megújult, bizonyítja az a nagy hatást, azt a felbuzdulást, melyet a remek szónoklatok, a művészi nívón álló szavallatok és a daloskor kitűnő éneklései keltettek a szép számú hallgatóságban. A kiválóan sikerült ünnepség az áíl. iskolában véget érvén, a „Polg. Olvasókör“ helyiségeiben gyűlt össze a közönség, hol a közvacsora után Hamza Náci régi hires zenéje mellett hajnalig tartó vig mulatóssal fejeztük be az ünneplést. * Szirmáról irja levelezőnk: Szinna és a környék közönsége a legnagyobb lelkesedéssel ünnepelte meg a március 15-iki nagy napot. A hazafias ünneplést ft. Lehoczky Endre esperes plébános nyitotta meg lelkes szavakkal. Danes János hosszabb felolvasással, Varga János, Márton Sándor, Stephan Béla és Hor- váthy Gyula alkalmi szavalatokkal lelkesítették a szép számmal egybegyült közönséget. Hazafias dalokban nem volt hiány s különösen nagyszerűen sikerült a négyszólamú „Talpra magyar 1“ Az ünneplés a „Szózat“ eléneklésével ért végett. # Nagy-Mihály községből Írják : A minden magyar ember előtt feledhetetlen nagy nap em • lékének áldozott Nagymihály városa. A kaszinó március 15-én a Barnai-szállóban társasvacsorát rendezett, melyen a távol vidék is részt vett, mintegy 110-en gyűltek egybe. Az ünnepi szónok Sulyovszky Istnán volt, ki magvas s mélyen átgondolt beszédben emlékezett meg a márciusi nagy eszmékről; kívüle szép beszédet mondottak Kozlay József, Mihalovics Jenő, B. Gorzó Bálint, Huttka József. * O. Liszkáról Írják a „Zemplénének: Márc. 15-ikét, a sajtószabadság hajnalhasadásának évforduló emlékünnepét O.-Liszkán is, bár szerényebb mértékben, de lángoló lelkesedéssel ünnepelték. — Este hazafias dalok éneklése és zeneszó mellett járta be a fiatalság az utcákat, majd a Városház-téren a Szózat eléneklése után sooki Tóth István rövid, de hazafias szellemtől áthatott beszédben vázolta a nap jelentőségét és szavalta el bravúrosan a „Talpra magyar“-t. A Himnusz és más hazafias darabok eléneklése után oszlott szét a közönség a szépen kivilágított utcákról. * Tokaj város hazafias polgársága — irja levelezőnk — híven eddigi hagyományaihoz, hazafias kegyelettel ülte meg Márc. 15-ének emlékünnepét A polgári kör kebeléből kiindult mozgalom, hogy t. i. az ifjúsággal karöltve ren- deztessék az ünnepség, bizonyos félreértések miatt hajótörést szenvedett, s e miatt a fáklyás- menet, a főtéren eddigelé szokásos ünnepi szónoklatok és szavalatok elmaradtak ; hanem azért a polgárság házain a reggeli szellő kitűzött nemzeti lobogókat lengetett, estve pedig ablakaink — talán kivétel nélkül — ki voltak világítva. Az ifjúság az „Aranysas“-ban, a polgári kör és énekkar pedig a Weisz-féle vendéglőben rendezett ünnepi áldomást, mely utóbbin Kröczer László dr. méltatta a nagy nap jelentőségét. A polgárokat a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméinek ápolására buzdítva végezte hatásos beszédét. Hogy felköszöntőkben, s az énekkar részéről előadott hazafias énekekben hiány nem volt, talán fölösleges is jelentenem. A banketten résztvevők közül néhányan az ifjúság áldomásán és viszont az ifjúság részéről is a polgárság körében megjelenvén, a fennállott különbözetek eloszlattattak s kilátás van arra, hogy jövőre ismét oly egyetértésben oly szép márc. 15-ét ülünk, mint ezelőtt. Adja isten, hogy úgy legyen ! * Erdő-Horváti községben is megünnepelték az idén Március 15-ikét. Seregestül tódult a falu népe vallás és felekezeti különbség nélkül a ref. iskolába, mely egészen megtelt, úgy hogy még az udvaron is voltak nagy számban ünneplő egyének. A d. e. 9-kor kezdődött ünneplésben részt vettek a róm. kát. iskola növendékei is Jurcsa Andor tanító vezetése alatt, a községi elöljáróság, a ref. daloskor stb. Alkalmi beszédet Oaál Éndre ref. tanító tartott. Beszédének azt a kijelentését, hogy legalább ezen az egy napon döntsük le a felekezeteket egymástól elválasztó falakat s legyünk egyek a hazaszeretetben, lelkesen megéljenezték. Az ünneplés végeztével Sallay Sándor ref. lelkész mondott köszönetét az ünneplés rendezéséért az ünneplők nevében. rl. Nyilt levelek a szerkesztőhöz. i. Kedves barátom! Homonna, március 20. Becses lapod, a „Zemplén“ március 10-iki számában, a „Jelentés az Ínségről“ — cimü közleményben, a z.-dricsnai tagosításról is tétetik említés, — mely az első szótul az utolsóig valótlanságok és rágalmazások halmaza — és minden alapot nélkülöz 1 A z.-dricsnai tagosítás még nem .nyert befejezést, a mennyiben még sem hitelesítve, sem biróilag resignálva nincsen, azért korai dolog most róla többet beszélni, rövid idő kérdése az ügy befejezése, s akkor aztán nem rósz akaratú információk, de tények alapján beszélünk. Ez lesz az irányadó ! A ki a megkötött egyezséget és kiküldött törvényszéki biró jegyzőkönyvét elolvassa és a megejtett munkát ezen az alapon megvizsgálja: bizonyosan nem mondhat ilyen ferde Ítéletet. Légy szives e nehány sort becses lapodban közölni, mire kér tisztelő barátod, Lukovits Ottó. II. Tekintetes szerkesztő ur ! Sztropkó-Polena, márc. IS. A „Zemplén“ márc. 10. számában közzétett „Jelentés az ínségről“ cimü közleményben a „Reusz herceg“ tulajdonát képező összes uradalmakra vonatkozólag felületes információ folytán tévesen állittatik, hogy éppen parlagon heverő birtokok — és hogy ezekből a népnek semmi haszna és „keresete nincsen stb.! Miért is — mint a herceg Őfensége egyik kezelő tisztje, — ennek ellenében kötelességemnek tartottam a következőket nyilvánosságra hozni. 1. Őfensége a „sztropkai járásban“ fekvő birtokrészleteiből Bisztra, Mikova, Makócz és Bukócz községekben a mezőgazdasági részt, az illető községek magok bérlik és pedig jutányos áron. Havajt és Sz.-Polenát a vétel alkalmával már egy Herczfelder Zsigmond nevű budapesti