Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-03-24 / 12. szám
hogy nemzetségének hagyományai kötelességet rónak elébe hazája, nemzete iránt: de másrészről tudta azt is, hogy az udvar gyanúja is kiséri, mely életére is, vagyonára is végzetessé válhatik. Ő tehát a közélettől tartózkodott. Magányba vonult s vadászatnak és gazdálkodásnak adta magát, azt hive, hogy a politika hullámai az ő igy megalkotott édes magányába el nem hatolnak. (Vége köv.) $ kivándorlásról. Mailáth József grófnak a Nemzeti Szövetség közgyűlésén Budapesten az 1901. máro 15-én tartott előadása. ,.. .Nemcsak a dicsőké a haza; A munkás, pór, szegény, Bár észrevétlen, dolgozik A hon derültén.* Vörösmarty M.: »Honszeretet*. Az Orsz. Nemzeti Szövetség igazgatósága fölszólított, hogy e közgyűlésen tartsak egy fölolvasást a kivándorlásról. Igen kényes helyzetbe juttatott engem ezen megtisztelő fölhívás, mert nincs háladatlanabb dolog, mint oly kérdéssel foglalkozni, melynek fontossága a köztudatba még át nem ment s mely a társadalom nagy tömegét hidegen hagyja. Mert ha vannak is egyesek és egyesületek,1 a kik hazánkban tudományosan és komolyan foglalkoznak a kivándorlás kérdésével — habár a napilapok is sokkal többet és szívesebben Írnak róla, mint előbb — és a közfigyelem a törvényhozás mindkét házában föl lett több ízben hiva, sőt tudtommal, a mit nagyon örvendetes jelenségnek tartok, még a delegatio külügyi bizottságában is történt ez irányban felszólalás, végül már egyes megyék főispánjai is beható figyelemre méltatják e közgazdasági jelentőségű kérdést: mindazonáltal — be kell, sajnos, ismernünk — még nem fejlődött ki nálunk azon tudat és érzet, hogy ezen jelenség hova-tovább a leg- sajátabb érdekeinket fogja érinteni. A kivándorlás, mint sok más egyéb fontos közgazdasági vagy társadalmi kérdés iránt mutatkozó csekély érdeklődésnek pedig, t. uraim, legfőbb oka az, hogy nálunk a legjelentéktelenebb politikai dolgok, melyeknek szélesebb mederben való megvitatása szokszor egészen fölösleges, némelykor káros, több érdeklődést tud kelteni a törvényhozás termeiben, a sajtóban s a társadalom szeles rétegeiben, mint egyéb valóban komoly dolgok és jelenségek s ezen körülmény, t. uraim, csak arról tanúskodik, hogy politikai és társadalmi életünk nem egészséges! Kétszeresen nehéz tehát rám nézve a föladat, melyre vállalkoztam, mert egyrészt egy jelenleg még úgynevezett népszerűtlen eszmével kell foglalkoznom s az általánosnak mondható érdektelenséggel szemben azt bizonyítanom, hogy a kivándorlás kérdése közgazdaságunkra, egész nemzeti fejlődésünkre nézve igenis egy fő- fontosságu jelenség, másrészt meg kell küzdenem oly áramlatokkal is, melyek a kérdést úgy igye1 Az Omge, a zemplénmegyei gazdasági egyesület, a magyar közgazdasági társaság stb. és csapatja helyére, a hézag betöltésére őket rendelték. „Előre hát fiuk“ — igy végzi a vitéz Don Miguel tiszt — „a város végéig meg ne álljatok 1“ Honvédek és Don Miguelek elváltak egymástól, egyik is, másik is kijelölt utjokra, hogy szuronyaikkal nyissák meg a viszontegyesülés útját. A roham végre, annyi véráldozat árán, sikerült és az ellenség sietve hátrált Mád felé. — Az ellenség megfutamodása után, a Don Miguelek a szaladó ágyuk dübörgése után a szerencs- újhelyi országutra, — a honvédek pedig Kisfaludra küldettek, mind a két csapat a császáriak visszavonulásának képzelt iránya felé. Kisfaludon a svalizsérek épen a podgyász, élelmi szerek és az ütközet elején zsákmányolt fegyverek elszállítása körül szorgoskodtak, de a honvédek láttára vágtatva távoztak. A jégen a sörház megkerülésére küldött szakaszszal egyesült rohamcsapat estefelé a 43. z.-alj sebesültjeivel, bor, kenyér és szalonnával megrakott három szekér élelmi szerrel és egy szekér összetört fegyverrel, a nép leírhatatlan öröme és lelkesedése közt, éjjeli szállásra B.-Kereszturba bevonult. — A szívesen adott vacsora közben azt is megtudtuk, hogy az a vacsora, a melyet eszünk, a németnek volt megrendelve. — Ezért ült hát tegnap este a nép homlokán az a sötét közöny. Mennyi áldozatba került nekünk a b.-ke- reszturi ütközet: mutatja az, hogy a 43. z.-alj erkölcsi és anyagi veszteségén felül, a 20. z.-alj rohamra küldött két szakasza, a mely legfeljebb 80 emberből állott, 40 harcosnál többet veszikeznek föltüntetni, mintha a kivándorlás — jelenlegi viszonyaink között is — csak egy múlandó, magától elenyésző, maga-magát szabályozó természetes átalakulás volna, — mintha képek túlságos feketére volnának festve, — sőt vannak oly hangok is, melyek szerint ezen kérdés fölszinre vetése nem volna egyéb, mint az osztály- vagy felekezeti harc felidézésének egyik eszköze. S ha, t. uraim, dacára ezen kérdésnek népszerűtlen, kényes és sokféleképpen magyarázható voltára, a szives meghívást elfogadtam és ide jöttem, hogy azt higgadtan, tárgyilagosan megbeszélés és bírálat tárgyává tegyem, a pro és contrákat bonckés alá vegyem, tettem ezt azért, mert tudatával bírok annak, hogy az itt elhangzott szó esetleges szándékos elferdítések dacára is nagyobb visszhangot fog kelteni, mert továbbá idáig mindig azt tapasztaltam, hogy a higgadt, tárgyilagos és jóindulatú előadás nálunk Magyarországon széles körökben barátságos fülekre talál s igy az eszmék tisztázásához nagyban hozzájárul és mert végül azon légkörben növekedtem és nőttem föl, hol azt tanultam, hogy azok kötelessége az ily lényegesebb és kényes kérdésekben nyilatkozni,, vegyék azt bár ezeren is kedvetlenül« kik politikailag, anyagilag s gondolkozásukban is teljesen függetlenek 1 Ily föltételezések mellett foglalok helyet t. uraim, a fölolvasó asztalnál, Midőn egy pár évvel józan falusi népünk, sok évek mulasztása s aránylag igen rövid ideig tartott izgatás folytán az u. n. agrar-socialismus hálójába akadt, utaltam arra, hogy az iminens veszély mindig a baj föl nem ismerésében rejlik, ha tehát azt kikerülni akarjuk, arra bátran rá kell mutatnunk. Igen, t. uraim, a veszély szemébe kell nézni s ha megösmerkedünk vele s igyekszünk azt elhárítani, elveszti idővel veszedelmes jellegét; ezt kell követnünk a kivándorlás kérdésénél is s akkor a kedvező megoldás megrázkódtatás nélkül remélhető. Ha nagy általánosságban — az egész föld kerekségét értve — azon rugókat keressük, melyek a szorosabb értelemben vett kivándorlást, vagy a népességnek egyik helyről a másikra való özönlést előmozdítják azon következtetésre jutnak, hogy valahányszor a népesség egy-egy irányban s nagyobb mérvben megindul, hogy létföltételeit könnyebben megszerezhesse és biztosíthassa leggyakrabban azon viszonyok és tényezők játszanak közre, melyek politikai, közgazdasági és társadalmi életünk körén belül önkéntelenül vagy céltudatosan képződnek. Nagy tömegek átváltozását, mozgalmát csak ezen magasabb szempontokból szabad szemügyre vennünk, ha az okok kutatásában téves alapokra állani nem akarunk.Ha ily magasabb szempontból keressük az általános rugókat, e kérdésnél mint hatalmas tényező tűnik élőnkbe a civilisatio, a cultura haladása és terjedése, mely eleinte csak az egyes országok határain belül a falusi elemet mozgósítja a városok felé s bár már ezen jelenség is bizonyos tekintetekből aggályos, különösen a falusi elemek gyengítés miatt, mindazonáltal — tekintve, hogy a városi elem ezen beözönlés által meg- ujhódik és fölfrissül — nem jár mindaddig nagy kárral, mig ezen mozgalom az ország hatátett; a Don Miguelek vesztesége 15 ember, s azok közül nehányat bizony mi lőttünk le. Ráborult a sötét éjszaka a csatatérre. Bakkancsszijaikat megeresztve, fáradtan tért pihenőre a honvéd; a nap nehéz munkája elvégeztetett. Nincs dolga a holnapi napig senkinek. De volt, mégpedig igen sok dolga, a szenvedők istápolójának, a halálra váltak vigasztalójának és reménység-adójának, a kötelesség- érzet magaslatán álló orvosnak, zászóaljunk szeretett orvosának, Lengyel Endrének, a ki egymaga fáradozott a sebesültek fájdalmának enyhítésében. Az isten áldja meg érte 1 Január 24-én, Klapka az ellenség üldözésére vezette seregét, de már 25-én hírül hozták, hogy a Schultzig hadosztály, — négy zászlóalj gyalogos és nyolc század nehéz lovas, (5000 ember) Pestről jövet, Schlickkel egyesült és Schlick most már a tokaj—debreceni ut kierőszakolására megújítja a támadást. Klapka tehát seregét menten Tokajban egyesítette. Január 26-án a magyar sereg átkelt a Tiszán, Tokajban csupán gyenge, figyelő csapatot hagyott a 20. és 42. z-aljból. Estefelé egy tüzertiszt a Tisza hidját felégette. Mészáros Lázár, a volt vezér, azt mondja, hogy Klapkának a Tisza mögé vonulása stratégiai baklövés. — Rüsztov, a ki nem kíméletes bírálója a magyar vezérek cselekedeteinek, a Klapka visszavonulását nem tartja baklövésnek, az eredmény csakugyan Klapka mellett bizonyít. Se helye, se ideje most annak, hogy a rain túl nem terjed. Egészben véve a kivándorlási mozgalom természetes következménye a minden irányban tapasztalt s országonkint, sőt világrészenkint egymással kölcsönhatásban álló átalakulás és fejlődésnek is ; ma már ugyanis az egyes országok nem alkotnak elszigetelt külön csoportokat, mint a régi időkben, a midőn a nagy tömeg alig tudta, hogy mi történik máshol, de nem is állott módjában a távollévőkkel érintkeznie, összes figyelmét a saját otthonában, egy aránylag szűk körben összpontosította és belé- törődött helyzetébe. Ma már a posta, távirda, telefon s az összes más közlekedési eszközök annyira kifejlődtek, hogy mindenki bárhonnan s gyorsan hirt vehet mindenről és rövid idő alatt megismerheti majdnem az egész földgömbön bekövetkező nagyobb változásokat és eseményeket, — a vasutak és gőzhajók gyorsan és aránylag olcsón szállítják az embereket és árukat bárhová és a külföldről hazaérkezők többszörösen közvetítik szerzett tapasztalataikat; — a népek között tehát nincsen meg többé a válaszfal, közelebb jutottak egymáshoz, egyformábban gondolkoznak, érdeklődnek egymás sorsa iránt és kihasználni igyekeznek a részükre kedvezőknek mutatkozó alakulásokat; ezen megváltozott viszonyokban találjuk föl a világversenyt és a világpiacot, úgy az árucikkeknél, mint az embereknél. Ezen tényezők folytán —• bár itt inkább kivételes viszonyok uralkodnak — hazánk lakossága is bejutott a fejlődés sodrába, a kor szelleméhez képest átidomult, követi a modern irányzatot, a mely szerint első sorban önmagának akar használni, hogy nagyobb igények mellett és lehetőleg jól megélhessen; a ki hazájában nem tud boldogulni, nincs többé azon kényszerhelyzetben, hogy mégis otthon maradjon, ma már módjában áll máshol jobb megélhetési viszonyokat keresni. Nem tehetünk kifogást ezen irányzat ellen, de nem is állana hatalmunkban azt megváltoztatni. Hiszen, t. uraim, ki hazájában mindenét elvesztve, nyomorral küzd, jól is teszi, ha kivándorol, föltéve, hogy ez által helyzetét javítani képes. Földünk államainak statistikai táblázatából azt látjuk, hogy Belgiumban egy □ kilométerre esik 226, Hollandiában 154, Olaszhonban 110, a Német birodalomban 94, Ausztriában 84, Franciaországban 73 és Magyarországban csak 58 lakos, hazánk népességének száma tehát a többi müveit államokéhoz viszonyítva, csekély és hasouló viszonyokat föltételezve, inkább azt kellene következtetnük, hogy a többi országokból vándorolhatnának be hozzánk. Oly nemzet, mely nem gyarapszik, fejlődésének alap föltételeit nélkülözi, mondja Thir- ring Gusztáv dr. igen érdekekes munkájában2 az a nemzet pedig, mely számban megfogy, fejlődésében oly veszedelmes lejtőre jutott, melyen, habár lassan, de föltartóztathatatlanul közeledik a biztos pusztulás felé. A természetes népmozgalom hazánkban, statistikusaink3 * * egybehangzó Ítélete szerint, nagy halandóságunk mellett is — mert 1000 lélekre 29 halálozás esik — elég kedvező, nemzetünk erős szaporodási képessége ismeretes az egész világ előtt: kevésbé biztató képet nyerünk azonban, ha a vándormozgalom hatásait vizsgáljuk ; 2—8 A felvidéki kivándorlás hatása népesedésünkre. Thirring Gusztáv dr. Budapest. Különlenyomat a Budapesti Szemle 1898. évi januári számából I., 3. és 4. lap. Folvtatán a* I. mellékleten. vezérek fölött Ítélkezzünk, de mégis figyelemre méltónak tartjuk azokat az okokat, a melyek Klapkát, — miután Dembinszki a kért segítséget megtagadta — a tarczali és b.-keresztúri hadállások elhagyására és a Tisza balpartjára vonulásra késztetik ; ugyanis, minthogy a Scklick működésben levő serege, a Schulzig-hadosztály csatlakozása folytán immár 12,000 harcosra szaporodott, megküzdhetett volna-e sikeresen a 7000 embert alig számláló magyar hadsereg az erősebb tüzérséggel és sokszorosan túlnyomó számú lovassággal ellátott ellenséges haderővel, akár a tarczal—keresztúri hadállásban, akár a Mádi-kettős-csárdánál, mig a Tokaj és Raka- maz közt elvonuló s mindkét oldalán erdővel borított terület, sőt végső esetben Rakamaz is hatalmas védő állásul kínálkozott. Seregét tehát következőleg helyezte el. Balszárgy : Bulharin-dandár 11 század gyalogos, három század huszár és kilenc db ágyú, Nagyfalu és Eszláron. Ebből a dandárból a 34. z.-alj a Gedeon-dandár megerősítésére kiszakit- tatott. Jobbszárny: a Schultz-dandár, 14 század gyalogos, egy és fél század huszár, hat ágyú, Tímár és Szabolcson. A középben: a Gedeon-dandár, a 34. z.-aljjal erősítve, 12 század gyalogos, egy és fél század huszár, hat darab ágyúval, a hídfőnél és az erdőben foglalt állást. A Desewffy-dandár 16 század gyalogos, egy század huszár és kilenc darab, ezek közt 6 db. 12 fontos ágyú Rakamazon tanyázott. (Vége köv.)
