Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-03-24 / 12. szám
Sátor alj a-XJj hely, 1901. március 24. 12. (2100.) Harmincbettedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMFLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK I IST ID IC 2ST S J±. E3 ÜST _A. E3. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadónivatalhoz intézendők. HxzEslrci-CLS 27. II. Rákóczi Ferenc születésének 225. évfordulója. Irta: Kéz László. Motto : . . . praescrlbitur centum annis luri regio.“ Göde Pál. Emlékezzünk régiekről! Szálljon lelkünk vissza a nagy időkhöz, melyeket a magyar nemzeti szenvedések és küzdelmek avattak nagygyá! Három nap múltán felvirad ránk március 27-ike. Nem közönséges nap ez a magyar nemzet történetében. Forgatva magyar nemzeti történetünk lapjait, mikor e laphoz érünk, mintegy megelevenülnek előttünk annak nagy eseményei. Elzugnak előttünk az üldöztetések és megpróbáltatások százados viharai, melyek e sok vihart látott nemzetet csaknem megsemmisítették; majd feltűnnek az elaléltság, a gyáva meghunyászkodás gyászos éve’, melyek kiszámított terv szerint, mintegy lassú méreggel, akarták kihalasztani e hazából a nemzeti érzést, a nemzeti szabadságra, önállóságra való törekvést. De az ádáz pusztítani törekvés ha megtépte is a ía lombját: annak derekát át nem Toppanthatta. Az elnyomatás, a lassú öldöklés eredménytelen vala. az elpusztításra, a kivesztésre szánt magyar nemzet újra lábra állt és nincsen démon, ki rajta diadalmat vehetne! Március 271 E nemes büszkeséggel, e józan önérzettel telt visszaemlékezést te keltéd fel most lelkemben. Kétszázhuszon- ötödször hirdeted a tavaszi életre kelést azóta, hogy egy magyar fejedelmi családnak dicső elődjei nyomdokait járó sarja, II. Rákóczi Ferenc, megpillantotta a napot. Március 27! Mentői többször virradsz fel reánk, annál követelőbben állasz TAKCA T ob aj-hegyaljai három csata. (2. folyt.) — A »Zemplén« eredeti tárcája. — Irta: Kársa Ferenc. Ugyancsak jan. 22-én délután találkozott Schultz Helczmanóczkival Liszka és Szegi-Long közt. A császáriak elszánt heves támadása elől Schultz B.-Kisfaludra hátrált. 12-én este a Dessewffy-dandár is beérkezett a tarczali hadállásba; Klapka tehát nyugodtan nézett a következő napon megújulható támadás elé, a miért is a Gedeon-dandárt a Schultz tartalékául Bodrog-Kereszturba küldte. Az egész éjjelt készenlétben töltöttük ; a vacsorát adomázással ütöttük el, mert hát szállásadóink igen is csüggedten viselkedtek. Még a tarczali győzedelem hire se birta homlokukról az aggodalom redőit lesimitani, s szándékosan kerültek bennünket. Hogy miért, az majd kitudódik. Január 23-ika korán reggelén, a Gedeon- dandár a Kereszturról Tokajnak vezető szoros ut keleti végén a Patkó-kő csárda mellett helyezkedett el. Tarczal felől csendesség uralkodik, de úgy 9—10 óra közt Keresztur felől ágyúzás hallik. Helczmanóczki megtámadta Schulczot B.-Kisfalud előtt. Csak hamar lélekszakadva vágtat egy futár-tiszt és segítséget kér a már Kisfaludra visszaszorított Schultz-dandárnak. A 20. z.-alj két százada (mert ennyiből állt a z.-alj) sebes lépésben, csaknem futva, B.-Kereszelőnkbe, annál teljesebben rajzolod emlékezetünk lapjára annak a dicső magyarnak, annak a honunk, nemzetünk, fajunk szabadságáért, boldogságáért harcoló sza- badsághösnek, II. Rákóczi Ferencnek korát, e kor által teremtett küzdelmeit, a hivatalos Magyarország részéről őt érte méltatlanságokat és dicső jellemét, egyéniségét, — ki miénk zemplénieké különösebb mértékben nemcsak azért vala, mert Zemplén fiai és leányai is mindenkor bű és valódi magyarok valának : hanem azért is, mert a hős Rákóczi-nemzetség ősi fészke megyénk vala; és mert a kuruc Rákóczi-sar- jat éppen e vármegyében kényszeriték első ízben a pusztulását és megsemmisülését féltő nemzet élére állítani. .... Mik is történtek ezelőtt 200 évvel hazánkban?-------Nem jól esik azokra még csak visszaemlékezni sem! De a honfiúi érzés ma kényszerít. A visszaemlékezés hegedő sebeket szaggat ugyan, de a felvirradt jobb kor vigasztaló reménysugárt is ébreszt, hogy egy nagyszerű nemzetképviseleti cselekmény az utolsó gyógyirt is el fogja készíteni és rá fogja csepegtetni a fájó honfiúi és honleányi szivekre s a seb teljesen gyógyulni fog .... Az uj jogelmélet, melyet a XVII. század végén készítettek Bécsben, tarto- mánynyá sülyesztette le az önálló Magyar- országot. A nemzet megszűnt magának ura lenni. Idegen zsoldosok és idegen talajban nőt kormányzati rendszer kezdték sorvasztani nemzetünket. Sőt nemcsak hogy idegen volt az a rendszer, de korszerűtlen is. Mert Európának műveltebb nemzetei gazdag közgazdasági politikai irodalommal rendelkeztek már, mikor magyar hazánkra a középkorban is tűrhetetlenné vált rendszert igyekeztek ráoktrojálni. A Koloturban terem, a hol Schultz már várta, s egyenesen a Bodrog jegén, a Kisfaludon kelepcébe került 43. z.-alj megsegítésére küldi, mondván : „Előre fiuk, a Schlick meghal, a német elszalad 1“ ... és mutogatja, hogy már őt is meglőtték, de az semmi. De bizony Schlick meg nem halt, a német se szaladt el olyan hamarosan. A 20. z. alj ott a hol nyárban a komp jár, a jégre ereszkedik és sietve igyekszik Kisfalud felé; oda se nézett annak, hogy a jeget a császáriak előttük, utánuk és oldalt ágyúikkal törették és már a lecsúszott sima jégen a folyam medréből készül kikapaszkodni, mikor egy ordinánc huszár a zászlóaljat visszahijja Kereszturba. Oda érkeztünkkor a zavar már tetőfokra hágott, feltartóztathatatlanul hátra törtető honvédek, káromkodó huszárok zagyvalékai, a visszatolakodókat rendezni törekedő tisztek lármája töltik be a város utcáját. Hozzák a sebesülteket, köztök a 43. z. alj parancsnokát, a vitéz de vigyázatlan Kálnoky századost, puska agyával szétzúzott véres feje nincs bekötve, húzódnak vissza az ágyuk, a tüzérek zugulód- nak, mert kifogyott a töltény, s egyre kiabálták, hol vannak a Gedeon ágyúi? Páni félelem fogta el a hátráló dandárt. Ekkor Schultz Bódog alezredes a 20. z.- alj egy századát B.-Keresztur város közepén helyezi el, hogy annak oltalma alatt, a még egyedül használható zászlóalját, a Don-Miguele- ket rendezhesse; a 20. z.-alj második századát pedig a város végső házaiban és különösen a sorházban megfészkelődött császáriak ellen rohamra küldi. A század négy roham-oszlopba fejlődött; a bal szárny, egy szakasz, a száraz malom felől a nics-féle kormányzati rendszer volt ez, melynek célja — tudvalevőleg — az volt, hogy az országot koldussá, pápistává s aztán németté tegye . . . Minden emberi lény, ki e haza földjén magyarnak érezte és vallotta magát, érezte, hogy lába alatt inog a föld, hogy élete és vagyona veszedelemben forog. S mikor a birtokos nemesség — kikerülendő a pusztulást — Bécshez kezdett szitani s még viseletében is megtagadta nemzeti voltát; mikor pazar módon Bécsbe hordta kincseit s a sorvasztó bécsi politika bécsi német divatot teremtett és a németeske- désben zavartalan nyugalmat biztosított, itthon pedig a jobbágyság és parasztság koldus és nyomorult volt, ki „lelkén kívül semmit sem mondhatott magáénak“ s kényszerülve volt látni egyéni, családi és faji pusztulását és a nemzet sorvadását: csoda-e, ha ez a közös nyomorúság és nemzeti haldoklás a legbensőbb érdek- közösségbe juttatta e magyar földön élő népek alsóbb és szegényebb rétegeit ?! Csoda-e, ha anarkhikus módon kezdte megvalósítani azt a nemzeti programot, mely a nép fiai ajkán, a népköltészet termékeiben (a kuruc költészetben) nyilatkozott meg! ? Csoda e, ha szenvedései végletekbe hajtották?! Hiszen eleinte nem volt úgyszólván senkije, a ki háborgó szivét, forrongó lelkét helyes irányba terelje! .... Nem volt senkije?! Hát hol volt a Rákóczi-sarj ? Hiszen élt ekkor már Ferenc, a hires nemzetségnek e néven második sarja! — Élt, élt: de ezekben a nehéz időkben mint hontalan bujdosó Lengyelországban lappangott. Apai és anyai részről végzete volt ez. Alig volt még ifjú korának teljében, élete máris a hányattatások láncolata volt. Ő érezte, temető mellől, oldal utón, a jobb szárny, egy szakasz, a Bodrog jegén igyekezett az ellenség állását bekeríteni; a közép egyik szakasza, az országúton szemközt a sorháznak, a másik szakasz, az országuttal egyenközben vonul a skarp- szerü pince és borház utcán, szintén szemben a legfeljebb 7—8 láb széles sikátoron keresztül a sörház megrohanására irányult. — A rohamnak, kivált az imént látottak miatt megrendült legénységgel, a legnagyobb gyorsasággal kellett vala végrehajtatni és a két szárny elindulása után 5 percnyi időköz után, a két rohanó szakasz elindul. Velőt rázó sortűz ropogása fogadja a rohanó honvédeket, melyben az előre tőrök zsivaja elenyészett... A sortűz egész ereje az országúton indult szakasz ellen volt irányozva, Hegymeghy Samu főhadnagy elesik, legénysége halomra lőve maradt a csatatéren és erről, az átláthatatlan ködben, a másik rohanó szakasz — hogy a lövés után mi történt, mit sem tud, mert annak elsőben is a háta mögött és oldalt fekvő házakból kellett, az őket sürü lövésekkel tizedelő ellenséget kituszkolni. A midőn pedig a sikátor megrohanásához sorakoztak, a szélső legény, a kinek jobb keze mutató ujját a puska ravaszával együtt ellőtték, s már elesett káplárjának fegyverét használta, elkiáltja magát: „Hegymeghy főhadnagy után a fehér szijasok mennek!“ A szakaszvezető tüzet vezényel, mire egy bősz orditás után a fehér szijasok szuronynyal támadnak a honvédekre. Már-már összeérnek a szuronyok, midőn a fehér szijasok tisztje elkiáltja magát: „ne lőjjetek, hiszen mi a Don-Miguelek vagyunk“ és megérteti a honvédekkel, hogy a Hegymeghy 19“ A Zemplén mai s/áma t»7ennégy oldal.
