Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1900-09-02 / 35. szám

Hírek az országból. Kohl Medárd dr., címzetes püspök, a bíboros hercegprímás főtitkára, volt bencés-szer­zetes, ki annak idején egy merénylő ellenében a prímás életét megmentette, püspökké szenteltetik. Dániel Ernő bárót I’ancsova rendezett tanácsú város díszpolgárának választván, küldött­séggel átnyújtotta a díszpolgári oklevelet Dániel bárónak. Az országos orvoskongreszus ma kez­dődött Esztergomban. Különfélék. — Királyi adomány. Őfelsége a király, kabinet-irodája * *utján s főispánunk közbenjárá­sával, Kerlik János kis-brezsnyiczei tanító ré­szére 30 korona legkegyesebb adományt küldött. — Kétszázkilencvennégy esztendeje múlt most aug. 26 án, hogy Rudolf király 1606. aug. hó 26-án, tehát az országos törvény­tárba becikkelyezett u. n. „Bécsi békekötés“ aláírásától (júl. 4.) számítva hamarosan kiadott levelével ’Sennyey Pongrácot báróságra emelte és Magyarország főurai sorába igtatta. — Hogy ki volt a ’Sennyeyek családjában ez az I. Pongrác, kit egy Pázmány Péter „hitivel köteles liivségü“- nek, Bocskay István fejedelem pedig „bízott ura és barátjáénak nevez, Báthory Zsigmond feje­delemsége idejében Erdély kancellárja stb, im­már közismeretü dolog azóta, hogy Lojda József bottyáni rk. plébános, a fáradhatatlan történet­kutató és iró, az „Adalékok Zemplénvármegye Történetéhez“ c. folyóiratunknak III. s köv. év­folyamaiban a ’Sennyey-esalád gazdag leveles­tárának ismételt átkutatása után közre adta. — Hogy a bécsi béke létrehozatalában, mely újra megerősítette a magyar alkotmányt és biztosí­totta a protestáns vallásgyakorlat szabadságát, ’Sennyey Pongrácnak érdemes része volt, bizo­nyítja Pázmány Péter is, ki már 1605. ápr. 4-iki levelében hálásan igy ir Pongrác úrhoz: „ .. annyi „szélvész és háborúság után az Ur Isten meg- „csendesitette nyomorult hazánkat“ . . . ezért „az „Isten előtt jutalma leszen a Nagyságod hivsé- „gének“ . . . Azóta, vagyis a bécsi békekötés létre jövetele óta a ’Sennyey-családnak Zemplén vármegye s épp a Bodrogköz lett szükebb körű hazája; nemzedékről nemzedékre mind máig szívben lélekben egygyé forradott ennek az ér­demes főúri családnak élettörténete a vármegye viszontagságos köztörténetével; magával a sze­gény népnek élete sorjával pedig olyan viszony­latba szervezkedett kétszázkilencvennégy esz­tendő folyásán át a ’Sennyey bárók szereplése, mint a minő a viszony ügyes-bajos és pártfogó között, a mely viszonyt egyfelől a népszeretet, másfelől a ragaszkodás mindig bensőbbé, szo­rosabbá elpusztithatatlanná formálta, erősbi- tette. A főúri családhoz ragaszkodó népszeretet bensőséges voltát mi sem jellemzi szebben, mint az a patriarkális szivbeli érzés, hogy a népnek örege, fiatalja, apraja, nagyja máig sem nevezi családnevökön, hanem csak keresztneveik után szereti szólítani a család fitagjait, igy : Pista-báró, Miklós-báró, Béla-báró, Géza-báró stb. Ezekben a bizodalmas megszólításokban szinte ős erővel lüktet a nép rajongó szeretete ; a kit pedig a nép szeret — a jelen esetben nemzedékről nem­választ. Az írás és olvasás mestersége nem tar­tozik a juhpásztor kvalifikációjához. Más irta a le­velet, más olvasta a kapott feleletet. Márta, a ki végigjárta a íalu iskoláját, már a maga tollát használta, a saját nyelvén szerel meskedctt. Pontosan kapta a választ Gyurka, melynek a legelső szava mindig az volt, »Szeret­lek* — az utolsó meg ez : , várlak.* így történt az a Gyurka legutolsó leveleig Erre nagyon sokáig késett a »szeretlek* és a »várlak.« Nem tudta mire vélni. Végre is abban talált megnyugvást, hogy itt az aratás. Mártának nincs ideje. Majd ha learatnak, bizonyára Írni fog. Le is arattak, el is csépeltek — de Márta biz’ nem irt A kaszárnya udvarán árnyékot nyújtó akácfák már kopaszodni kezdettek, mikor egy szép napon a század manipulánsa Palkovits Gyurkát a nevén szólította és átadott neki egy levelet. Gyurka épp a ,cakumpak*-ját csiszolta, mert őrségre ké­szült. A levelet a mint elvette, átadta a szom­szédjának, a ki az első levél óta végzi írásbeli teendőit — hogy olvassa el izibe. Átolvasta, de nem úgy, mint szokta volt tenni, hangosan, mert az első sor annyira megijesztette, hogy elakadt a hang a torkán. Gyurka látván bajtársa ijedt arcát, roszat sejtve elkapta a levelet és végig jártatta rajta tekintetét. Olvasni ugyan nem tudta, de a betűk­ből megösmerte, hogy nem Márta irta. Szólani nem mert, csak a szemeivel kérdezte szomszédját: hogy mi van a levélben. Bajtársa nem szólt, csak kö- nyezett. A köny aztán elmondotta Gyurkának, hogy mi van abban a levélben, mert nagy hirtelen fel­zedékre szeret — isten igazából meg van az szeretve! Azért a hunyd század végén, midőn a ’Sennyey báró család közéletünkben három száz év folyására tekinthet vissza s avval a boldogító érzettel, hogy a nagy idők elerőtlenitő hatása alól a ’Sennyey báró család kivétel volt, mert nem csak felfelé de lefelé is izmosodott, erős- bödött családfája: igaz benső örömmel csat­lakozunk a főúri család gratulánsaihoz és kíván­juk a hü nép nevében is, hogy mint eddig volt, legyen ezentúl is mindétig a főúri nemes csalá­don a magyarok istenének bőséges áldása! — Személyi hírek. Zelenka Pál ev. püs­pök Miskolczról, Matterny Lajos debreczeni ev. lelkész főesperes társaságában, aug. 30-án S.-A.- Ujhelyben töltött egy délutánt. A püspök és főesperes Hönscli Dezső kir. főmérnök egyházi főgondnok igen tisztelt barátunknak voltak szí­vesen látott vendégei. — Seyfried József kúriai bíró a budapest-vidéki törvényszék ki­tűnő elnöke, igen tisztelt barátunk, a múlt hó 27 én Ujhelyben időzött és Tomcsányi Márton törvényszéki irodaigazgatónak volt legszíveseb­ben látott vendége. — Fornszek Béla, a s.-a.-ujhelyi kir. törvényszék elnöke, szabadság- idejét megkezdette és a világkiállítás megszem­lélésére Párisba utazott. — Hausenblass csendőr­alezredes a kassai csendőrkerület parancsnoka, ebben a minőségében először időzött Ujhelyben a múlt héten. — Nagylelkű adomány. Andrássy Dé­nes gróf, a páratlan bőkezűségéről hires főur, 1000 (= ezer) koronát adományozott a S-A.- Ujhelyben felállítandó Kossuth-szoborra. Szol­gáljon ez a nemes cselekedet buzdításul, hogy mielőbb felállítható legyen vármegyénk legna­gyobb szülöttjének emléke ! — Előléptetés. A kereskedelemügyi mi­nister Gnädig Lípót kir. mérnök t. barátunkat a IX.fizetési osztályban az első fokozatba elő­léptette. Gratulálunk! — Áthelyezés. Az igazságügyi kir, minis­ter a homonnai kir. jbirói végrehajtói állást át­helyezés utján Wolf Sándor felvinczi végrehaj­tóval töltette be. — Kinevezés. A kassai püspök Payschli Ferenc bolyi r. k. káplánt gesztelyi plébánossá nevezte ki. — Uj lelkész. A s.-a. ujhelyi ev. hitköz­ség egyháztanácsa aug. 30-án tartott ülésén egyakarattal és közlelkesedéssel nt. Korbélyi Géza püspöki volt titkárt választotta meg az egyház lelkészévé. — A gör. katolikusok búcsúja. A gö­rög katolikusok aug. hó 28-án ünnepelték Nagy- Boldogasszony napját. Ujhelyben ősi szokás sze­rint búcsút tartottak e napon, a mikor nagy so­kaságban nyüzsgött a g. k. templom körül és a papiak előtt a városi és falusi hívők serege, hogy kivegye részét az ájtatosságból és ellássa magát bucsufiával, melyet a mézesbábosok, vagy gyümölcs- és dinnyeárusok árultak. Miklóssy István g. k. lelkész ez alkalomból vendégsze­rető házánál nagy ebédet adott. — Kitüntetett bor-kiállitók. A Jpárisi világkiállításon Tokaj-Hegyaljánkról a következő borkiállitók nyertek kitüntetést; aranyérmet: Adriányi Kálmán (Tolcsvai, Borsai Miklós (Mád), Hammersberg Jenő (O.-Liszka), Neuwohner J. (Mád). — ezüstérmet: Horváth Endre (S. A.- Ujhely, 8-ik kitüutetése), Szabó Gyula (Tállya), kiáltott »Márta — meghalt 1‘ — A bajtárs igent intett a fejével, Gyurka pedig rávetette magát a »strózsák«-jára és olyan zokogást vitt véghez a szegény, hogy a talak is csodálkozva néztek rá, mert ilyen fájdalom nyilvánítást még ők sem hal­lottak — Ki tudja meddig sirt volna az 8 Mártája után, ha a szakaszvezető ur magához nem téríti, hogy nagyon szép do'og, ha valaki az elhalt Mártáját siratja, de még szebb dolog az őrség. Oda el kell menni, ha él is — ha nem él is az az édes Márta. El is ment. * Az őrségen a kürtösnek a takaródéig semmi dolga. Gyurka azzal szórakozott, hogy két tenye­rébe fogta az arcát s könyeivel áztatta a padot. Mikor kilencet ütött a kaszárnya hivatalos órája — kürtjét kezébe vette s kiállott a piacra. Az őrség legénysége megijedt: »Nini a Gyurka megbolondult.« Az őrség parancsnoka odakiált: »Hallod-e te, tán befagyott az eszed ? Vigyázz, mert ha pus­kám a hátadhoz ér, a másvilágon végzed a nótá­dat? Hallod-e — — Az »ügyeletes tiszt* is kifutott az ügyeletes szobából s már a jobb tenyerével akarta észre téríteni a megbolondult kürtöst, a kit igy bizta­tott : »Ne te zöld béka! Olyan vasat kapsz, hogy ott szagolsz, a hol ősapád aluszsza sötét álmát 1 — Te !« — — De hiába volt minden. Gyurkának csakugyan hirtelen befagyott az esze, mert takarodó helyett, csak az hangzott el a kaszárnya udvarán, hogy a’szongya: Wolkenstein Oszwaldgr. (B.-Keresztur), — bronz érmet: Kusinka Antal (Tokaj.) Gratulálunk 1 — Időjárás. Mintha csak elvágták volna valami mennyei beretvával úgy vége szakadt a földön aug. 27-én az idei kánikulának. A leg­forróbb nap (d. u. 2-kor42 C.°) ebben a század­ban aznap volt. Másnap márjaláhanyatlott a hő­mérő, a levegőbe pedig valami nem szerettük fa­nyarság vegyült, a mi ellen jól esett védekezni az űbercigerrel. Tegnap gyönyörű délelőttel kö­szöntött be a szeptember. Hanem mert már brr van a nevében: ember gondolj a nyár múlan­dóságára, avval egyetemben a magad múlandó­ságáról se feledkezzél meg és siess teli tüdővel szürcsölni magadba az „őszelő“ pompás levegő­jén még feléd kínálkozó — barátság poharát 1 — A főgimnáziomból Az újhelyi fő- gimnáziomnak ide áthelyezett, valamint szabad­ságidejüket Ujhelytől távol élvezett tanárai a múlt héten mindnyájan megérkeztek. Á teljes tanárkar ft. Kovács Endre igazgatótanár elnöklése alatt aug. hó 29-én tartotta első, úgynevezett alakuló gyűlését, melyen a jövő iskolai évre az osztályfőségek a következőképp állapíttattak meg: I. oszt. főnöke Hajós Ede, II. o. f. Pécsi Ödön dr., III. o. f. Horváth Sándor, IV. o. f. Hám Sándor dr., Y. o. f. Karsay János, YI. o. f. Szalai Károly, VII. o. f. Somogyi [István, VIII. o. f. Hadady Géza. A pótló-, felvételi-, javító- és magánvizsgálatok aug. 29. 30. és 31-én tartattak meg. A tanulók beiratása tegnap kez­dődött s 4-én végződik, szept. 5-én „Veni Sán­cé“, utána osztályrendezés. Szept. 6-án megkez­dődik a tarytás és tanulás, a mikhez is tanároknak és tanítványoknak mind közönségesen erőt, ki­tartást, sikert kívánunk! — Konviktus. A piáristák s.-a.-ujhelyi társházukkal kapcsolatban a korigények színvo­nalán álló konviktust rendeztek be, mely az 1900—1. iskolai évvel egyidőben, vagyis f. hó 5-én nyílik meg. A 12 konviktor befogadására alkalmas, nagyon célszerűen berendezett kon­viktust személyesen megtekintvén, szívesen ajánljuk mindazoknak a jó módú szüléknek figyelmébe, kik magukat avval akarják föltét­lenül megnyugtatni, hogy a szülei háztól ki­adott és idegenbe adott fiaik sorsa úgy iskolai siker, mint pedig erkölcsi magaviselet dolgában a lehető legjobb kezekre legyen bízva. A kon- viktorokat, kiknek igen kényelmes tanuló- és alvótermeik vannak a konviktusban, két pre­fektus (Szalai és Huber piarista-tanárok) veze­tésére s ellenőrzésére bizta a rendház feje, ft. Horváth Sándor, ki ezt a konviktust a piáris­ták budapesti hires konviktusának mintájára rendeztette be és szándékozik tovább fejleszteni, hogy hir és név tekintetében mihamarább utol­érje a piáristáknak városunkban e század ele­jén már virágzó állapotban volt intézetét. A konviktusban az 1900—1. évre még hat növen­dék számára van hely. Prospektusért, mely a konviktusba való belépés feltételeiről részlete­sen tájékoztat, a rendház fejéhez, vagy a pre­fektusokhoz kell fordulni. — Halálozások. Nagy-bessenyői özv. Bes- senyey Bertalanná szül. Gyorgovits Gabriella, gyermekei, valamint a nagyszámú rokonság ne­vében is fájdalommal jelenti a forrón szeretett férj, legjobb apa és apósnak, nagy-bessenyői Folytatás a II. mellékleten Gyere értem édes anyám ... Az ügyeletes tiszt kikapta Gyurka kezéből a kürtöt, más kürtöst hivatott, Gyurkára pedig rá­tették a kurta vasat. A szegény Gyurka hebegni kezdett: »Nem tehetni róla — elfelejtenyi — mindent — elfelej- tenyi. — Nagyon fáj — itt a szive fáj neki. Nem tudnyi mást fujnyi — igazán nem tudnyi* . . . »Nem — tudni. No megállj. Majd lesz neked holnap nem tudni. Olyan »szigorított fogság® lesz a nem tudnyi miatt, hogy a nevedet is el fogod felejteni. — Kihallgatáshoz holnap. — Értetted 1 ?« * Holnap 1 Meglehet, hogy nagy baja lett volna, ha bevárja. Ámde Gyurka most az egyszer na­gyon okos ember volt, mert nem várta be a hol­napot. Kihallgatáshoz ment, még pedig szokat­lan időben, éjféltájban, egy nagy úrhoz, a ki az ezredes_urnák is parancsol: az Úristenhez. Oda ment. És ott enyhe lehetett az Ítélet, mert mikor az őrparancsok meglátogatta, hogy levegye róla a kurta vasat: Gyurka aludt — és mosolygott, »Ejnye 1 De urasan végzed — még alszol is mellette. Nem kelsz fel mindjárt ? Bizony Isten rajtad felejtem ezeket a mennyország kulcsait!« De a szegény Gyurka csak nem kelt fel. Nem is fog már ő felkelni soha. Elment. — A lelke elröpült, messze a kaszárnyától. Oda fel, hol a mennynek örökzöld mezején találkozik majd az ő Mártája leikével ... Beszegődött az ő Mártájához a mennyor­szágba bojtárnak.

Next

/
Thumbnails
Contents