Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-09-02 / 35. szám
Sátoralja-Ujhely, 1900. szeptember 2. 35. (2071.) Harmincegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 * Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK IMI I LT JE E LT VASÁRNAP. HIRDETÉS DÍJJÁ hivatalos hirdetéseknél : Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után. 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Az iskolaév küszöbén. (R.) Az uj iskolaévnek épp a küszöbén állunk. Megindult az ifjúság, az uj generáció, az iskolák felé. A. gondos szülő töpreng, hogy annyira szeretett gyermeke részére minél szebb jövőt, minél fényesebb pályát biztosítson. Ennek legelső feltétele persze az, hogy a fiatal ember részére a legjobb, a hajlamainak leginkább megfelelő foglalkozást, kereseti ágat válasszon. Ámde épen itt van a bökkenő. Nálunk még, sajnos, igen nagy az előítélet, az elfogultság egyes életpályák, foglalkozások iránt. Vannak az úgynevezett „úri foglalkozások“ és viszont olyan foglalkozások is, a melyeket bizonyos családok nem tartanak úri foglalkozásnak. Ez az elfogultság és előítélet szüli aztán azt a nagy furcsaságot, hogy mig az uri- asnak elismert pályák zsúfolva vannak, azokon egymás miatt alig élhetnek az emberek, addig a „nem urias foglalkozások“ egészen üresek, holott ezek a tulajdonképpen való hasznos életpályák az ipari és kereskedelmi pályák, melyekkel szemben nálunk még mindig igen nagy az előítélet. A társadalmi elhelyezkedés törvénye nálunk még mindig nem érvényesülhet számos régi reminiszcencia miatt. Ezt a régi reminiszcenciát pedig továbbra is ébren tartja a mi középiskolai rendszerünk. A mi középiskolánk igen diákos. Mintha csak kispapokat akarnának nevelni valamennyi növendékből! Ez a diákosság aztán még az egyetemek egyes fakultásaira is átmegy. Hisz a jogi karon alapvető tudománynak van elfogadva a római jog institúciói és a pandekták, valamint az TAKGA. Zemplén a forradalom után. (Vadnny György naplójából.) (2. folytatás*). A fegyver bészedése eránt rendelet érkezett, történtek kutatások minden felé és a nép, félvén a hadi törvényszék elibe leendő állítástól, fegyverét béadá, melyek először itt Uj helybe, a cs. k. katonai tisztek által válogattattak ki, azután a többi Kassára vitetett, hol a szembetűnők ismét széllyel kapattak, a megmaradt rész pedig egy raktárba hányatott, hol a rozsda megette. Ez alkalommal történtek cselfogások is, mi valóban nem csuda. A magyar nemes ember töbnyire vadász is volt és igy ő a puskáját, melyet talán mint klenodiumot örökségbe kapott, oly hű barátjának tartá, melytől megválni nem akart — nem tudott. Hallottam esetet, hogy a puskacső ágyából kivevődött s helyébe feketén festett fából csinált cső forma tevődött sat. s a béadásnál csak az ágy mutattatott be, a cső a forradalmi kormánynak általadottnak állíttatván. A fegyver bészedés volt tehát az első jel, a Belagerungs Zustandnak** valóságos béállására. A második, a katonai sorozás, mely 1849-ik év október végivel megkezdetett. * Az első közlemény a ,Z.* f. évi 30-ik számának a tárcájában jelent meg. Ezt a 2. folytatást az »Adalékok* most megjelent szeptemberi füzetéből vettük át. ** Ostromállapot. Szerk. A». egyházjog. Ezek is mind a középkori diákos műveltség ébrentartói. Anakronizmusok a mi kultúránkba. Az egyetlen műegyetemünk és néhány alsófoku ipar- és kereskedelmi iskolánk, valamint gazdasági tanintézeteink képviselik a modernséget a magyarországi középső iskolai rendszerben De ezek az iskolák meg túlnyomóan szakképzettséget nyújtanak és nem általános műveltséget. A polgári iskolákat pedig ne is említsük, mert azok minden jelentőségüket elvesztették ; teljesen céljukat tévesztették. A helyett, hogy intelligens iparosokat és kereskedőket nevelnének a polgári iskolákban, a hogy akarták és a hogy lenni kellene, ime a legfőbb kishivatalnok és pályatévesztett, tengődő exisztencia épen a polgári iskolákból kerül ki. Ezek helyzete még azzal is súlyosbítva van, hogy a gimnáziomi osztályokat mégis többre becsülik, mini a megfelelő polgári iskolai osztályokat. Most még ezeknek a kétes exiszten- ciáknak szaporítására . újabban behozták azt a félszeg intézkedést i$, hogy a középiskolai kvalifikációkban holmi bifurká- ciót létesítettek. Ugyanis egyre-másra szaporítják azokat a pályákat, a hol nyolc középiskolai osztály elvégzése kívántatik, de érettségi vizsgálat nem kell. íme ismét egy olyan félszeg rendszerrel állunk szemben, a minő a polgári iskola, hogy tulajdonképen semmire sem kvalifikál. Félben maradt tanult emberek lépnek ki az életbe. Jövőjük, tovább fejlődésük, törekvésük útja el van vágva. Ugyanilyen tekintet alá esik a tegnap megnyílt községi közigazgatási tanfolyam, a hol ezután a községi és körjegyzők fogják megszerezni kvalifiA sorozást a fentebb leirt Puchiera gyalogsági őrnagy vezette. Nem szükséges leírni a szigort, mit az őrnagy ez alkalommal tanúsított. Legyen elég itt némi színezetül megemlíteni, hogy e szigort leginkább érezték a honvédek, kiket a felföldi tót előjárók, mint győzedelmi jeleket hoztak s ajánlattal mutattak bé. A sorozás alól eleinte a komáromi capitulánsok ki maradtak, azután pedig azok is béhivattak s bésoroztattak. Nem lehet elhalgatni itt egy esetet, mi sok gondolkozásra nyitott tért. Páczinból Báró ’Sen- nyey Lajos, igen szép jeles fiatal honvéd, kinek kiszabadítására rokonai minden módokat megkísértettek, s utoljára is azon feleletet kapták (Báró Senyey János, ki Ujhelybe rokona miatt a tiszteket egyre gazdagon vendégelte) „felsőbb parancs van eránta ki adva.“ A megváltási dij 500 f. sem fogadtatott el, a báró bésoroztatott mint közlegény, később kiszabadult.** Megszűnt a sorozás, elnémultak a bésoro- zottak szüleinek jajgatásai, s az annyi győzedel mekhez megszokott honvéd bésorozásával mintegy martalékul esett a durva bánásnak, mit magánál a bésorozásnál is, hol csak „per Hund“ szólittatott, keserűn érezni kénytelenittetett. Azonban a felségnek magas kegyelme nem késett. Az ezredekhez csakhamar parancsok menesztettek, miképp a honvédekkel kiméivé kell bánni, sőt forradalmi szolgálatának szemrehányása is szigorun megtiltatott. Később örömmel lehetett látni honvédekből lett tiszteket. kációjukat. Valaki igen találóan manipu- láns őrmesteri, közigazgatási altiszti iskolának nevezte el ezeket a tanfolyamokat. Körülbelül az is. Legelső kulturális feladatunk az legyen, hogy középiskoláinkat refolmáljuk, modernizáljuk. Ez égető szükség. Minden miniszter megígérte ezt az égetően szükséges reformot, de eddig egyik sem hajtotta végre. Különösen azokat a tárgyakat kell szaporítanunk a középiskolákban, a melyek a spekuláló hajlam kifejlesztésére alkalmasak. A skolasztikus tanrendszerből visszamaradt grammatikai módszer valóságos gyötrelem a mostani fiatalságnak. Olyan nyelvekkel bíbelődik, melyeket a tanítás módszere mellett soha el nem sajátíthat, de meg annak különben sem venné hasznát az életben. A középiskolai iskolázás jóformán kárba vesz. Hiányos műveltséget ad, melyet később nagy nehezen lehet pótolni. Innen*magyarázható, hogy habár ezernyi és ezernyi fiatalember tolong a középiskolákba, mégis igazán kvalifikált, magas értelmű embereknek aránylag hiányával vagyunk; mert a középiskolai kvalifikáció jóformán homokra van építve, mely az itju lelkében gyökeret alig ver, hanem az iskola porával együtt lerázódik róla. Ez nagy hiba. Egyik oka annak, hogy nálunk a realitás a kultúrában nagyon fogyatékos. Az elemi oktatás ugyan óriási lendületet vett. A népoktatás 1868 óta folytatott politikájának meg lett az a haszna, hogy az Írástudatlanok száma leapadt, úgy, hogy az irni-olvasni tudás tekintetében a statisztika szerint az európai államok között is ar legdíszesebb helyek egyikét foglaljuk el. Ámde még mindig hiányos elemi oktaMegszünt a sorozás, a besorozottak szüleinek jajgatásai elnémultak s örömünnep tartása hirdettetettA helybeli cs. k. katonaság telyes fénybe állíttatott fel a r. catholieum templom előtti téren és megkezdődött a forradalom legyőzésére tartott Isteni tisztelet. Ez alkalommal a szent beszédet egy sovány, sápadt fiatal helybeli segédpap, Pulásty, tartotta El voltam készülve hallására a beszédnek, milyent ez alkalommal várni lehetett. Es hallottam egy beszédet, mely annyi nemes tapintattal volt készítve, a mennyit csak magas műveltségűtől lehet várni. Elvoltam készülve hallani beszédet, milyent ily alkalommal várni lehetett és a beszéd, mely a szószékről le hangzott, ihletteljes volt, mint maga a szentkönyv, melyből az ige vétetett. Megnyugvásra intő volt, mint az oltáron álló angyal kezébe a jelvény: az olajág. A praedicatio végpontja még most is cseng fülembe . . . „és ezen Isteni tiszteletünk legyen engesztelő a múltért, legyen könyörgő „a jövőért. Amen.“ Igen — áment mondék magam is és e szavak leikembe hatottak, s komoly gondolatok között hagyám el a szent hajlékot, melynek falai estve fényesen voltak kivilágítva. A torony legfelső nagy ablakába egy nagy kereszt állott, fényes tűzbe ragyogva, a forradalom szenvedélyeivel ártatlanul vádolt protestantizmust mintegy küzdelemre hivá. A közép nagy ajtó felett hely- hezett transparensbe e szavak olvastattak : »Vesz • szén a bűn — győzött a haza.* A Város fő *• Itt egy családi vonatkozású passzus van a naplóban ; de mert, az iró maga is azt mondja róla, hogy ,ón nem hiszem*, közlését mellőztük. Szerk. * Ezt a felírást az akkori plébánosnak kortársai mint hallottuk — holtanapjáig meg nem bocsátották Szerk. Zemplén mai száma tizenkét oldal.
