Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1900-07-29 / 30. szám

1900. július 29. II. Melléklet a „Zemplén“ 30. számához. ben évenként 40—50 db. szarvasmarhát pusztí­tanak el. A sokból leginkább a szegény zbojiak- nak jutott ki, mire feljajdultak. Nemes lelkű és jótevő földesurok, Lobkovitz Rezső hg., azonnal el is rendelte, hogy az erdők rengetegeiben ta­nyázó medvék ellen razziát tartsanak. Tudni kell ugyanis, hogy f. hó 17-én egy medve olyan szemtelenül viselte magát, hogy már esti 7 órakor neki fogott a hajszának és a tehén­pásztortól visszamaradt egyik üszőre vetette ma­gát s egy pillanat alatt végzett avval. Erre to­vább indult a fenevad, utolért egy erős fiatal tehenet, abba is legott belefogott, kezdte verni, a szegény állat menekült a falu felé, bőgése be is hallatszott a faluba, de hasztalan, a te­hén a medve áldozata lett, mert esteledvén senki sem mert a bestiához közelíteni. Másnap, júl. 18-án, hajnalban fájdalommal konstatálta egy zboji szegény gazda, hogy mind a két mar­hája le van ütve. -A fene bestia az üszőből nem fogyasztott el semmit, azonban a tehén hasát felszakitotta, kitépte abból a borjut s nagy mor­gás közt épp borjupecsenyézett, mikor a kár­vallott szegény tót lelkendezve futott az ura­dalmi erdészhez s tudatta vele, hogy a rabló med­vének nyomába jutott. Az erdésznek se kellett több; mint passzionátus és ügyes vadász, a kezeügyében levő medvevadászokat azonnal be­citálta. Két község népe kiállott hajtónak. Nosza : utána eredtek a medvének és csakugyan rá is találtak a bestiára, — de csak a kutyák, még pedig ott, hol nem is gondoltuk volna, t. i. az erdő­szélen. A kutyák csaholására a vadászok, ki merre tudott, be a hajtásba; igazán vakmerő bátorság lakik ezekben az emberekben, hogy igy mernek a medvével szembeszállani. Nos: a mi medvénk is, hogy felösmerte a reápályázott vadászok stratégiáját, igyekezett kifelé törni a hajtásból, hanem egy vakmerő tót suhanc le­gény útját állotta, rá is lőtt, golyója azonban célt tévesztett; lövésének mégis lett annyi haszna, hogy a medve befordult a hajtásba és rájött az urasági erdővédre, ki is egy jól irány­zott lövéssel leteritette. A golyó szivét szakí­totta ketté a bestiának, melynek a lövés után még volt annyi ereje, hogy két hátulsó lábára felállott és támadni készült. A támadt üagy lármára a vadászok most mind oda siettek, ha­nem segítségre nem volt szükség, mert a medve, a hogy felállt, nyomban össze is rogyott élet­telenül. Mikor megmértük, úgy találtuk, hogy a leteritett medve hossza két méter és har­minc centiméter volt, a mellső lábak közötti szélesség 1 m. és 70 cm., egy-egy karma hosz- sza pedig 10 cm.! Olyan hatalmas egy medve­példány, melyhez hasonló emberemlékezet óta még nem került terítékre az itteni pagonyok­ban I — A medvevadászatnak volt komikuma is. Egy fiatal barátunk ugyanis — nem Ujhely- ből, de innen helyből — ki a vadászaton, mint újonc vett részt, a fáról dirigálta nagy hévvel a tótokat, hogy és mint bánjanak el a leteritett medvével. — Tűz. Szinnáról Írja levelezőnk: Rémü- letes tűzvész, sikoltozás verte fel Zemplén-Szinna csendjét f. hó 23-án d e. 11 órakor. A kántor- tanitói laktól, a hol a posta- és táviró hivatal is van, a második szomszédház gyuladt ki s nem telt bele öt perc már a lángok- a posta he­lyiség tetőzetét is nyaldosták, melyet a gyors segítségen kívül az épület mögött ültetett tere­bélyes gyümölcsfák mentettek meg leginkább a biztos pusztulástól. Nagy veszedelemben for­gott a parókhia, a templom, szóval Szinna leg­szebb házsora. Az oltás megfeszített munkája közben keletkezett légáramlat a lobogó lángo­kat ellenkező irányba hajtotta, s dacára, hogy minden ép testű ember mentéshez látott, a pusz­tító elemnek csak a 11-ik háznál, járásor­vos lakóházánál sikerült gátat vetni. Porrá égett 10 lakóház melléképületeivel együtt, s a szikvizgyár, 2 drb. üszőborju, a mezőn elfoglalt tüzkárosultak összes gazdasági szerei és hol­mija, közötte vagy 80 kor. értékű papírpénz is a lángok martalékává lett. A veszedelmet, a megejtett csendőri nyomozat szerint, valószínű hogy tűzzel játszadozó gyermekek idézték elő. — Elismeréssel nyilatkozik levelezőnk a Szinnán lakó Lippe gróf családjáról, kik a nagy vízhi­ányban nemcsak hogy cselédségükkel s lovaik­kal hordókban szállíttatták a vizet Cziróka fo­lyóból, s igy a legégetőbb szükségben nyújtot­ták az első gyors szükséget, de még maguk is kezök munkájával mentettek. Négy tűzi fecs­kendő állandó működése mellett is csak a kö­vetkező napon sikerült teljesen eloltani a füs­tölgő romokat. A kár, dacára hogy az elpusztult házak közül 4 biztosítva volt, mégis több ezerre rúg. (Abaráról szintén tüzet jelentenek. Szerk.) — Kútba fúlt. Luka községben, Írja tu­dósítónk, a Teke István 7 éves leánykája a kútba fúlt; 2 nap múlva a temetés után exhumáltatta és felbontatta a hatóság. — Színészet. Yarannóról írja levelezőnk júl. 24-iki kelettel; Tolnai Gyula színtársulata nap-nap mellett játszik; eddig közönsége is volt tűrhető számban. Júl. hó 20-án „A kis baba“, 3 felvonásos bohózatot, 21-én „A vasember“ t, 22 én „A hadak utjá“-t, 23-án a „Csókon szer­zett vőlegényét adták. A társulat képessége különösen „A vas emberében tűnt ki, mely nehéz színmű próbára teszi a művésztehetséget. Tolnait dicséri, hogy a társulat szereplő tagjai elég szép sikerrel birkóztak meg szerepeikkel. Első helyen említi tudósítónk Tolnainét, ki mint kifogástalan tragika igazán elemében volt s ter­mészethű játékával könyekig megindította a publikumot Edit szerepében. Kiváló volt még Tolnai a Szondi, Rajó Béla a Szent-Gáli, Irsai Sándor a Várhelyi szerepében, kik mindannyian természethű alakítást és helyes felfogásról tanú­sított ügyes játékot mutattak be. A hálás pub­likum sok tapssal jutalmazta játékukat — A magyar nép barometrumai. Jó­kai Mór valamelyik regényében, csak hogy ki­mutassa, milyen gazdag is ez a mi magyar nyelvünk, vagy százféle kifejezést irt össze, a mi mind a harcot jelenti. S ekkor is még ezt tette utánna, hogy stb. stb. Az alábbi kifejezések viszont arról tanúskodnak, hogy az időjárás ki­fejezésében is elég gazdag a magyar nyelv, nem hiába vagyunk földmiveléssel és állatte­nyésztéssel foglalkozó nemzet. íme néhány tü­net, a miből, a magyar paraszt az időjárásra következtet. Almos vagyok —, barnul a hajam —, bogaras a jószág —, beszorult a hordó akó- nája —, beszorult a csutora födele —, behallik a nyéki harang —, hőrke szalonna meglágyult —, brekegnek a leveli békák —, csereg a gyöngy­tyúk —, csípnek a balhák: eső lesz. Dühösek a méhek —, fecskék alant járnak —, foltosodik a kövezet —, feszül a ládafia, ablakráma —, fickándozik, csutkát, rongyot tép a disznó —, halottal álmodtam —, kelepei a pók —, kapa, kasza feketedik —, kemény a harangkötél —, kiabál a drótos: eső lesz. Lecsap a füst —, hi­dak, kacsák örömükben nem férnek a tóban, vízben —, mosdik a macska —, megereszkedik a húr —, megcsurran az ablak —-, messze el­látszik a hegy —, meglágyul a szalonnabőr —, nedvesedik a só —, porban hentereg a szamár: eső lesz. Pipál a hegy —, pezseg a sok han­gya —, rikoitoz a páva —, sokat szólnak a ka­kasok —, sok a csillag —, szemtelenek a le­gyek —, száraz a tenyerem —, szoros a zsák­madzag —, tyúkszemem fáj —, tyúkok, vere­bek fürödnek —, udvaros a hold —, viszket a fülem: eső lesz. S mindezek után még itt is hozzátehetjük: hogy stb. stb. — Haj éa paróka. Az 1825. évben, mi­kor a természetes hajviselet ismét diadalmas­kodni kezdett a parókaviseléssel, vagy mint akkoriban magyarosan nevezték a „tekert haj“- jal szemben, egy hajnyiró és egy parókacsináló élt Pesten, kik, mint az egykorú feljegyzés mondja, hevesen konkurráltak egymással. A parókacsináló cimtáblája a hosszuhaju Absolont ábrázolta, a mint üstökével egy fa ágaiban fölakad, s mialatt lova alóla elvágtat, ő maga nyomorultan elvész. „így járjon mindenki, a ki nem hord parókát“ szólt a kép fölirata. — Nem kevésbé emberségesen gondolkozott a hajnyiró, kinek a boltja ajtaján szintén egy kép függött. Ez a kép vizbefuló embert ábrázolt, a mint egy neufundlandi. kutya hozzája ugrik, hogy ki­mentse és fogaival a parókát ragadja meg, melylyel aztán partra úszik. A paróka tehát meg van mentve, de a gazdája vízbe fül. A hajnyiró szintén odatétette morálját a kép alá, mely igy szól: „Ez legyen a sorsa mindenki­nek, a ki parókát hord.“ Ilyen épületes eszkö­zökkel küzdöttek a konkurrensek már nagy­apáink idejében is! (Széndsy, (Hoffmann és föársa pírisi és lyoni selyemgyári raktára Budapest, IV., Bécsi utca 4 Rakt írünkön található a legs/,ebb és legnagyobb választék divatos selyemkelnaék, csip kék ŐS szalagok, valamint gyöngytülldis ek point- lace-ruhák és pointlace-kelmékből. Fekete, fehér és színes se'yemkelmék 85 krtól 14 frtig. Foulard-Pongis és Satin-Liberly-selymek 65 krtól kezdve. Angol mosó selyem 80 cm. szélességben 1.25 krtól kezdve. Mintákkal kívánatra készséggel szolgálunk. Irodalom. Az „Adalékok Zemplén-vármegye Tör­ténetéhez“ c. havi folyóiratunknak 1900. évi, egy­szersmind a VI. évfolyamnak augusztusi , füzete a következő tartalommal jelent meg: 1. Árpád­kori sírleletek Zemplén-vármegyében. (I.) Irta: Dókus Gyula. — 2. Zemplén-vármegye törté nelmi földrajza (XXV. közi.) Irta: Dongó Gy. Géza. — 3. Zemplén-vármegye politikai és hely­rajzi ösmertetése. (54. folyt.) Latinból: Matolia Etele.—4. Történeti jegyzetek Zemplén-várme- gyéről. (54. folyt.) Latinból: Dongó Gy. Géza. — 5. Babotsay Izsák, Tarczal város nótáriusának naplója. (7. folyt.) Közli: Hubay Kálmán. — 6. Szirmay András naplója. (50. folyt.) Közli : Karsa Ferenc. — 7. Adatok a sárospataki ref- kollegium történetéhez. (III.) Közli: Lojda Jó­zsef. — 8. Levelesláda: Tarczal város sza. badalom-levele 1638-ból. Közli: Hubay Kálmán. Fordította: Matolai Etele. — 9. A br. ’Sennyey- család levelesládájából. (XI.) Közli: Lojda József. —10. Az 183 t iki parasztlázadás Zemplénben. (II.) Közli: Kussinszky Arnold dr. — 11. Tárca: Zemplén a forradalom után. (Vadnay György egykorú naplójából). Közli: Dongó Gy. Géza. — 12. A szerkesztő postája. — 13. Hibaigazítás. — 14. A kiadó postája. 15. Felhívás előfizetésre. — A havonkint 2—2 ivenmegjelenő „Adalékok“ előfizetése egész évre (12 füzetre) csak 4 korona 80 fillér. — Melegen ajánljuk mindenkinek, a kit vármegyénk viszontagságos története ér­dekel ; főképp pedig ajánljuk a vármegyebeli községek figyelmébe, már csak azért is, mert ebben az évfolyamunkban folytatódik Jköz­ségeinknek külön-külön történeti és helyrajzi ősmertetésé. — Az előző évfolyamokhoz dí­szes bekötési táblákkal még folyton szolgál­hatunk. A “Cimbalom Szalon* folyóirat most megjelent 10-ik füzete a kővetkező szép zene dolgokat közli. — 1. Szo­morúan csenj; a pohár, 2, Ej-haj vasárnapig, 3. Száz liba egy sorban, 4. Világos kék a csillagos éjszaka, 5. Búcsú­zéra, 6. Debreczeni magyar gyerek, és 7 a híres Rózsa­völgyi kesergője. — A »Cimbalom Szalon“ megjelenik minden hó l-ón 10 oldalon, mindenkor a legszebb újdon­ságokkal. — Előfizetése negyedóvenkint 3 korona. Elő­fizethetni a ,Cimbalom Szalon“ kiadóhivatalában Budapest Károly-körut 8 szám. llj Idők. Hétről hétre jobban megszereti a közönség Herczeg Ferenc lapját, az Uj Idők-el. Az Uj Idők pedig hótröl-hótre viszonozza azt a nagy rokonszenvet, melylyel a magyar közönség fogadta. A legjobb magyar írók regé­nyeit, elbeszéléseit s cikkelyeit közli. Raj2ait a legelőke­lőbb művészek készítik s minden számában különös gon­dot fordít arra, hogy a nemes Ízlést szolgálja s a magyar úri családok eíökelő gondolkodásának tolmácsa legyen. A hót eseményeit fotográfiákkal illusztrálja: sosem hiányzik belőle az érdekes események, aktuális emberek képe, csu­pa hú fotográfia vagy műveszi rajz. Kisebb rovataiban mindenre kiterjed a ügyelnie : színház, irodalom, művészet, sport, társasóiet egyáránt a legkiválóbb magyar Írok kri­tikáján keresztül érdekesen megírva kerül az olvasó elé. Regényei a magyar belletrisztika s a világirodalom nagy gonddal megválogatott termókoi. Zene- és mümellókletei (színes nyomással is) kedves meglepetések és érdekes emlékek. Előfizetése negyedévre 4 korona. Kiadóhivatal: Budapesten, Andrássy-út 10. sz. A »Vasárnapi Újság* július 22-iki száma 28 képpel s a következő tartalommai jelent meg: »A Bodrogközről.* üeócze Saroltától_(a bodrogközi háziipar műhelyekről). — Költemények: »Ódát Írnék.“ Erdős Renótöl. »Első éj a sírban.» Bálintífy József bárótól — Regónytár: »Istenért és a szabadságért.« Regény. .Irta Vértesi Arnold. (Goró Lajos eredeti illusztrációival.) — .Cougourdan Márius* Regény. Irta Mouton Jenő. Fránciából fordította Sárossy Bella. (A párisi kiadás eredeti illusztrációival.) — ,A föld.« Elbeszélés, Irta Kazár Emii. — ,A mainzi Gutenberg-ün- nep“ (képekkel). ,A kiuai nőkről.* Varjas Károlytól. — .Esküvő a bajor királyi családban (Mária Gabriella bajor hercegnő és férje, Ruprecht bajor herceg arcképével.) — „Az oroszok kiállítása Párisban“ (képpel). — Kina és a hamis haj.“ - .Angol hajóhad látogatása Fiúméban* (ké­pekkel). — „Deák Ferencnek egy ismeretlen levele.“ — .Ehető virágok.“ — .Kutyatemetők.“ — „Csing herceg“ (arcképpel;. — „Az olimpiai versenyek Párisban“ (Bauer Rezső magyarvilágbajnok arcképével.) — Irodalom és mű­vészet, Közintézetek és Egyesületek, Sakkjátók, Kóptalány Egyveleg, stb rendes heti rovatok. A Vasárnapi Újság előfizetése negyedévre négy kor, „Politikai Ojdonságok*- kal és „Világkrónikáival együtt hat korona. Megrendel­hető a Franklin-Társulat kiadóhivatalában (Budapest IV. kér. Egyetem utca 4. sz.) Ugyanitt megrendelhető a „Ké­pes Néplap“, legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 korona 8o flliór. Az Én Újságom. A magyar gyermekek hetenkint nehezen várt, legkedvesebb olvasmánya.- Az Én Újságom. Olyan népszerű és szeretett ember nincs a gyermekek vi­lágában, mint Pósa bácsi, Az Én Újságom szerkesztője, akinek csengő-bongó versikéit mohón olvassa a sok fo­gékony gyermek lélek. Nagy és nemes munkájában a leg­kitűnőbb Írók segítik erejük javával. Az Én Újságom eló- üzetése negyedévre 2 korona. Kiadóhivatal: Budapest, Andrássy-út 10. Egyesületi élet. Meghívó. A„Magyar szent korona országai vörös kereszt egyesületének s.-a.-újhelyi fiókja“ Sátoralja. Ujhelyben, a vármegyeháza kis termé­ben f. évi július hó 30-án, délután 3 órakor választmányai, ezt követőleg pedig délután fél 4 órakor évi rendes közgyűlést tart. Erről a választmány és az egyesület t. tagjait van szeren­csénk tisztelettel értesítve, a gyűlésre meghívni. Maradtunk hazafias üdvözlettel: Sátoralja-Uj- hely, 1900. évi július hó 27 én. Dókus Gyula elnök. Ambrózy Nándorné. társaselnöknő. Meghívó. A „s.-a -újhelyi árvasegélyező és jótékony egyesület“ a s.-a.-ujhelyi árvaház épületében f. évi július hó 30-án, délután 4 órakor választmányi, ezt követőleg pedig d. u. fél 5 órakor évi rendes közgyűlést tart. Erről a választmány és az egyesület t. tagjait van szerencsém tisztelettel értesítve, meghívni. Ma­radtam hazafias üdvözlettel: S.-A.-Ujhely, 1900. július 27. Dókus Gyula, elnök. A F. M. K. E. évi nagygyűlése. A Fel­vidéki Magyar Közművelődési Egyesület, az or-

Next

/
Thumbnails
Contents