Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-07-29 / 30. szám
szág legrégibb és legtevékenyebb kulturegyesü- lete, augusztus 28-án tartja meg ez évi nagygyűlését Zólyomban, a Felvidék egyik leginkább magyarosodó városában. Zólyom város közönsége máris nagyban készülődik, hogy ezt a napot a felvidéki magyarság ünnepévé avassa. — Vendégéül hívja az egész magyar kormányt és a sajtót, hogy tanúja és részese legyen a magyar állameszme erejének és hódításainak a Felvidéken. A kika nagygyűlésen | résztvenni kívánnak, e szándékukat az egyesület központi titkári hivatalánál (Nyitra) mielőbb jelentsék be, hogy megfelelő elszállásukról még idejében gondoskodhassál Az egyesület tagjainak a kereskedelmi miniszter, a nagygyűlés idejére, kedvezményes vasúti jegyeket bocsát rendelkezésére. A Zemplén vármegyei Egyetemi Ifjak Köre Homonnán, f. évi augusztus hó 14-én, saját segítő alapja, s részben a homonnai közkórház javára, a „Szirtalja“ nevű nyári mulatóhelyen, Andrássy Sándor gróf pártfogása és Haraszthy Miklós főszolgabíró diszelnöksége mellett, zártkörű táncmulatságot rendez. Belépő dij: Személyjegy 2 kor. Családjegy 4 korona. A táncmulatság kezdete d. u. 5 órakor. Kedvezőtlen idő esetén a „Stefánia-szálló“ összes termeiben este 8 órakor tartják meg a táncmulatságot. A rendezőség lapunk utján is kéri, hogy a kik meghívó levelet nem kaptak volna, de arra számot tartanak, szíveskedjenek meghívóért Tőrök Ernő joghallgatóhoz (Homonna) fordulni. CSARNOK „Ördög könynye“. — Máramarosi népmonda*) — Vitt a kocsink mély völgyön át, A dombon le s a hegyre fel. Madárkák zengtek vig danát, Mély csendet verve fel. Fölémbe hajló bús fenyők Zöldeltek utón, útfélén. Benőve a táj velők Csodás fenségesen. Köröskörül, mint zöld falak, A sok sötét erdő bezár; Alattuk széles hűs patak, Zúg benne a hab-ár. Oly, későn jön a nap fel itt, , És aztán mily hamar lemegy, Életadó sugarait El-elzárja a hegy. A fák közt rejtelmes homály És titkos, méla csend borong, Neszt csak a sok madár csinál g a szól, ha szét bolyong. A sürü bokrok s fák között Átszürődik a napsugár, És a mohos talaj fölött A vad vigyázva jár. Nehány őz, félőn nézve szét, A bokrok közül kitekint. Meghallva egy kis ér neszét : S indul feléje mind; De alig, hagy megizlelik A kis patak kristály vizét; Egy, gyors ugrással átszelik És futnak szerteszét. Pedig veszély, az nincs sehol, S oly tiszta, szép a kis patak; Csak egy kicsiny madár dalol A ringó lomb alatt. Mi űzte szét az őzeket , Ilyen frissen, félőn vajon ? Én megizleltem a vizet, Csak langyos volt nagyon. Mi tette azt ily langyossá, Holott a többi jéghideg: Annak, a ki elolvasó , E rege mondja meg. És nem engedi innia Ebből, ki vízért epedez Az utazót a nép fia, Mert: „Ördög könynye^ ez! * Élt, az erdők közé emelt Falucskában egy vén oláh, A kit a sors szörnyen kegyelt S tett dússá, módossá, Meg volt neki, mit csak kívánt, Gulyája, nyája gazdagon. Szives volt mindenki iránt S könyörülő nagyon. *) Mutatóba közöljük a „Zemplén“ 1901. évi Naptárából. Szerk. Még sem volt boldog, mert fia, Egyetlen édes gyermeke, Kaján, gonosz szívvel bira Hibákkal volt tele. Hiába inték egyre őt Szerető, féltő szülei: Csak nem javult meg gyermekük Beszélhettek neki. Ha,könyeztek : ő nevetett És hogyha szidták elfutott. Nem tudta : mi a szeretet; Jót semmit sem tudott, Felnőtt így, javithatlanul S a kis falunak réme lett. Kínozta irgalmatlanul A kit kezébe vett. Az állatok s az emberek Félve kerülték messzi el. Nem bánta: bármin! kesereg A két szülő kebel. Neki nem volt szent semmisem, Gúnyolt ő Istent és hazát. Vallásosság e rósz szíven Sohsem ütött tanyát. Volt mégis egy, a ki előtt A legény meghunyászkodott: Egy lány, a ki szerette őt S előle nem futott. F/are-nak hívták e leányt, Oly szép volt és oly gyermeteg S a vad legény e lány iránt Oly vágyat érezett. Megesküdött, hogy elveszi S az apjától megkérte őt; De Flaret nem adták neki A szülők, féltve őt. Dühében aztán felkapott A bősz legény egy vasrudat, Mit a lány apjához csapott, Hogy az halva maradt. Megrémült tettén a legény S nagy félelmében elfutott. És titkon, éjnek idején Egy erdőbe jutott. Az apja gazdag nyájiból Előbb sok kecskét elrabolt, S így ment a rengetegbe, hol Míg élt, mindég lakott. Szülei sírva keresék, De nem lelték sok évekig. Nálok bocsátva bűne rég, Hiszen fiók nekik! És egyszer, ahogy arra járt Az apja, im, meglátta őt, Alig ismerte meg fiát A vad kecskék között! Tetőtől-talpig kecskebőr Volt annak a ruházata S alig látszott a szőr közül Benőtt ábrázata Két kecskeszarv volt homlokán Hogy sokkal ijesztőbb legyen S ördögnek hitte mind a hány Ki látta ahegyen! Hogy apja felismerte őt: Tőle csak megijedt igen. Futott előle s haza jött, Aztán nagy betegen Elmondta feleséginek, Mitt látott, — meghalt azután. S a nő, nem szólva senkinek, Ment a fia után. Kereste anyja szerteszét, A vadonban mindenfelé, Mig egy sötét, mély szakadék Mélyében meglelé. Szerető csókkal ment felé S fejét gyöngéden simitá, Aztán keblére öleié És kérdve szólitá. De az feledte rég a szót, A sok magányos év alatt, Hát hasztalan volt mind a csók És a gyöngéd szavak! Az anyja ott maradt vele Híven és csak fiának élt. Reményéről nem téve le: Annak mindég beszólt. S reménye teljesülve, ’im: Fia beszélni megtanult; De anyja intő szavain Mindég a könynye hullt. Szivére megbánás terült És most oly jól esett neki, Hogy a rég hordott keserűt Végre könnyítheti! És minden este ezután A mint feljött a méla hold S az erdők sürü sátorán Mély éjji csend honolt: Anya s fiú ott ültének A titkos szakadékba benn. A fiú sirt, az anya meg Csak régéit csendesen. Elmondá, hogy a szép Flare Bújában meghalt azután. „Mig élt, nem nézett senkire, Félt: visszatérsz talán És akkor őt is megölöd, Mint édes apját megöléd. Azt mondta, hogy lett volna nőd, Hajlott szíve feléd !“ A fiú csak hallgatta ezt, És siratta keservesen Az eltűnt ifjú éveket, Mikben nincs jó misem ! Mily boldog is lett volna'ő, Ha nincs mindég oly rósz szive! Flare, mint bájos, ifjú nő, Lenne mostan hive 1 A szakadékban ülve benn, A mint igy fájva könyezett, Könyeiből im hirtelen Langyos erecske lett S a szakadékba csörgedez Azóta csöndben a patak De langyos vize nem szerez Enyhét a szomjunak! * Hogyha kiváncsi utazó A Suliguti völgybe jár: Sokszor elhal ajkán a szó, Látva, mi szép e táj! Egy égbe nyúló sziklafő Kivál a többiek közül; A felhő rá pihenni jő S mint köd veszi körül. E bérccel szembe kis patak Egy meleg vágásból folydogál, Látása, mert frissen szalad, Mindég szomjat csinál! És nem engedi innia Ebből, ki vízért epedez, Az utazót a nép fia, Mert: „Ördög könynye“ ez! (M.-Sziget) $rÜ2selyi Erzsiké. Közgazdaság. Zemplén mezőgazdasági állapota. Elszomorító képet rajzol, lehangoló statisztikát közöl vármegyénk 1900. évi mezőgazdasági állapotáról a ,Földmivelési Értesítő.« Az Értesítőnek minden szavát, statisztikájának minden egyes számadatát föltétlenül hitelesnek kell vennünk, mert hivatalos információk alapján szól és számol az Értesítő. Lentebb csoportosítjuk a «hivatalos* adatokat, melyek illusztrálják — nem is említve a Tokaj-Hegyalja igen szomorú szüreti kilátásait — hogy a zempléni gizda vagyoni helyzete ez idén minden megfontolásra méltó, mert elvesztette évi földadójának biztosan várt fedezetét! íme a számok: Őszi és tavaszi búzatermésünk az országos átlagnál kevesebb, kát. holdankint 5—6 m.- mázsa. Bevetett terület volt 92,084 kát. hold. Várható termés 577,953 métermázsa, a tavalyinál kevesebb: 67,927 mm — tehát mezei gazdáinknak pénzbeli vesztesége ezen a számlán kerek számban 500.000 korona. Az őszi rozsban szintén jóval alul maradt idei termésünk az országos átlagon és pedig k. holdankint a visszaesés 4—5 mm. Bevettetett: 48.202 kh. Várható termés: 251,512 mm. a tavalyinál kevesebb: 42,647 mm. — tehát jövedelem veszteség : 270,000 kor. Az őszi és tavaszi árpa átlagos termése 4 8 mm. kát. holdankint, tehát ez is az országos átlag alatt van 17 mm.-al. B.vettetett: 49,068 k. h. Várható termés 238,466 mm a tavalyihoz viszonyítva most kevesebb : 83 089 mm. Pénzben kifejezve kevesebb: 665,000 k. A zabos táblákon kát. holdankint 5—6 mm. termésre van kilátásunk. Bevettetett: 41, 713 k. h. Termés: 215,382 mm. Most kevesebb: 29,647 mm. Pénzértékben kifejezve: 148,000 k. Csak ezt a négy mezőgazdasági ágazatot véve számításba, az «isten tizede», a mit kedvezőtlen időjárás és elemi csapás csikart ki a gazda kezéből, nem kevesebbet, mint másfélmillió koronát érő jövedelem! Körülbelül az egy évi földadó fedezete 1
