Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1900-09-16 / 37. szám

1900. szeptember 16.

III. Melléklet a „Zemplén^* 37. számához.

Főispán : reflektálva Székely, és- Molnár órtekezleti tagok javaslataira, a MÁV. s.-a.-új- helyi javítóműhelyének elárvult helyzetét, ezt a munkás-gyártelepet, a maga részéről is melegen felkarolandónak tartja; azután pedig figyelmeztet, hogy sokat ne markoljunk egyszerre, hanem csak maradjunk meg az Emlékirat keretében.

Andrássy Sándor gróf elnök: háziiparunk van, mely fellendül, ha piacot teremtünk számára. E tekintetben közgazdasági attaséinknak is buzgólkodniok kell a külföldön, — és fellendül kezdetleges háziiparunk, csak koncentrálni kell. Ebben az érdekben sok a teendő. Forduljon a kassai keresk. és ip. kamara is a ministerhez, a minister a külföldi tőkepénzesekhez, nagygyárosokhoz, de utazgatassa be ipari felügyelőivel vármegyénket is és fedezze fel csiráiban az itt meglévő azt a házi ipart, mely alapja és kezdete lehetne a gyáriparnak. Mi társadalmi téren mindannyian segítségére leszünk------Hegyeshalmy Lajos, a keresk. ügyi minister kiküldötte, nincsen felhatalmazva arra, hogy megbízója nevében kijelentéseket tegyen ; annyit azonban megígérhet, hogy az elhangzott óhajokat híven eljuttatja a keresk. ministerhez s bízik abban, hogy őexciája a minister legmesszebb menő kedvezéseket nyújt az Emlékiratban, úgyszintén a mai értekezleten kifejezést nyert kérelmek és kívánságok megvalósításához. Arra való nézve azonban, hogy a minister közbenjárását a külföldi vállalkozók irányában a tisztelt értekezlet hogyan értette — felvilágosítást kér.

Andrássy Sándor gróf: úgy értette az értekezlet a minister szives közbenjárását, hogy a konzulok utján tegye figyelmesekké a külföldi vállalkozókat a zempléni kedvező viszonyokra —

Deil Jenő: ... és mi azt kérjük, hogy a minister a nála jelenkező vállalkozókat legyen szives hozzánk irányítani. A szokásos helyi kedvezményeket mi biztosítjuk és megadjuk Zemplénben is a gyáripari telepek létesítésére vállalkozóknak.

Ezek során következett az Emlékirat ama fejezeteinek tárgyalása, melyek a pénzügyi, a belügyi, végre a vallás- és közoktatásügyi kir. ministerek tárcáit érdeklik; — az itt kifejlett élénk eszmecsere folyamán;

Várlaky S. a gyenge boroknak fogyasztási adótól való mentesítését kérte, azért, hogy az asztali bor kiszoríthassa a pálinkát a nép élvezeti cikkei sorából,

Molnár J. azt kérte, hogy a boltokban ne szabadjon árulni pálinkát — és hogy a korcsmák számát is apaszszák.

Talapkovics, kir. p. ü. igazgató, szakszerű felvilágosításokat adván, felszólalt

Andrássy Sándor gróf és kérte, hogy a kormány Amerikába küldjön attasét, kinek kötelessége legyen ott is ügyelni a kivándoroltakra.

Várlaky S.; a kivételes nősülés körüli eljárás módosítását kérte; —de a midőn Dókus Gyula szólónak megmagyarázta, hogy az egyszerűen lehetetlen, ilyet pedig ne kérjünk, indítványától elállóit.

Ä vall. és közokt. minister tárcáját érdeklő fejezetén az Emlékiratnak, minthogy az idő d.

u. 1 re járt, úgyszólván vita nélkül siklott át az értekezlet s csak Székely Eleknek ezt az indítványát, hogy a konyhakertészet tanítása is felvétessék a népiskolák tanitástervébe, hallgatta meg.

Elfogadta még toldalékul az Emlékirathoz Ferenczy Elek dr. előadónak itt következő előterjesztéseit:

Örökösödési törvényünk magasztos szabad : elvüségével az elhünyó vagyonát egyenes leszármazóinak egyenlő részben rendezi osztani. Tekintettel népünk foldéhességére az úgy is kicsire szabott telkek idők múltával oly apró darabkákra osztattak, hogy azokon észszerű gazdálkodást folytatni nem lehet, mert a 3—4 m. szélességű bakhátas földszalagok jó formán termést sem adnak. A világ mai gazdasági versenyében helyünket képtelenek leszünk meg- állani s a köznép anyagi tönkre jutása kikerül- hetetlenné válik, hanem adható neki mód földjét kellőleg megmunkálni. A jelenleg divó fel- aprózás tehát egy birtok minjmumot szabályozó törvény által meggátlandó, — mert a magasztos elvek sem kenyeret, sem jólétet nem adnak. — Elkerülhetetlen szükségesnek tartjuk e bajon gyakorlati szellemmel segíteni.

*

Az emlékirat kipótlásul szolgáló előadói javaslatnak a honvédelemügyi tárcát érdeklő része melyet szintén vita nélkül elfogadott az értekezlet, így szói:

Szükségesnek tartottuk megfelelő módon fölhívni a hadügyi kormányzat figyelmét is a kivándorlási ügyre. Eltekintve az állitáskötele- sek nősülhetése kérdésének a belügyi kormányzattal egyetértőleg történendő, már emlitett irányba ajánlott megkönyebbitésétől; fölemlítjük a fősorozások eredményeit. Ugyanis a fősorozások számadatai szerint vármegyénkben épp úgy, mint a szomszédos Ung és Sáros vármegyékben, — a felső járások évi fősorozásaihoz az állitásköteleseknek, az elmúlt években, csak 50—60°/oja volt előállítható; az idei, 1900. évi tavaszi fősorozáson vármegyénk legtöbb és legnagyobb járásaiban az állitáskötelesek 60—70°/o-ja volt már csak előállítható; a többi távol Amerikába. Ennek következménye, hogy igen sok oly gyönge testalkatú egyéneket is be kell a szám szaporítása végett sorozni, a kik rövid idő alatt már az ezredektől visszaküldetnek ; valamely komoly esetben pedig nagyobb fáradalmak kitartására képtelenek lévén csak a kórházakat fogják megtölteni, végül pedig ezen gyengébb elem is elvonatván a nősülhetés elől, még a népesség természetes szaporodására is hátrányosan hat, és fokozza a nők kivándorlását.

Az állitáskötelesek ily nagyszámban konstatált távolléteért ugyan közhatóságainkat is érheti némi gáncs közönyük miatt; azonban ezen közöny is onnét származik, hogy községünk folytonosan tapasztalja, a központi kormányhatóságok érthetetlen lanyhaságát e fontos honvédelmi kérdésben, a mely lanyhasága és közönye a hadügyi kormányzatnak oka azon sajnos körülménynek is, a mely pedig monarchiánk harcképességének is nagyfokú csökkenését vonja maga után — hogy t. i. a kiszolgált, kiképzett tartalékos katonák a legnagyobb számban — útlevéllel — kivándorolnak. így nemcsak mozgósítás esetén, — a midőn a háború esélyeitől való félelem a tényleges bevonulástól úgy is számosokat visszatart — hanem még a hadgyakorlatokra is — mint az idén is — az érdekelt vidékek tartalékosai, kint lévén Amerikában, oly gyér számmal vonulnak be, hogy e hiány pótlására más vidékek és ezre- dek tartalékosainak behívása által kénytelen a vezénylet magán segíteni; mely körülmény viszont eme vidéket sújtja erősen.

*

Mindezek végeztével épp az öt óra hosszára terjedő tanácskozás során szép munkát végeztek az értekezlet tagjai. Már mindnyájan a távozásra gondoltak, csak várták az elnöki bere- kesztő beszédet, mikor szólásra felemelkedett: ’Sennyey Miklós br. és elmondotta, legszebb beszédeinek egyikét, mai záróbeszédét, mely a mindenkitől magára hagyatott, jómagával tehetetlen nép jóléte előmozdításának fényes apológiája volt. Beszédét azon kezdte, hogy elismeréssel adózott Ferenczy Elek dr. barátjának az Emlékirat megszerkesztéséért. Dicsérte alapeszméjét az Emlékiratnak, mely egész szövegén, mint veres fonal húzódik végig, az el árvult népéletnek a jelenleginél jobbá és szebbé tételét. Az ő meggyőződése szerint is az a legbiztosabban ható szer az Amerikába való vándorlás lázas állapotának kigyógyitására, ha népünk számára itthon a könnyebb és a jobb megélhetést biztosítjuk, ha az Emlékiratban foglaltakon kívül ügyet vetünk egész adózási rendszerünk bonyolultságának egyszerűsítésére, igazságszolgáltatásunk mai drágaságának olcsóságosá tételére, a végletekig hajtott bürokráciának, mely a köztisztviselőnek akaraterejét béklyókba veri, felszabadítására. Mindezeket akarni és hogy legyen, munkálni társadalmi utón is any- nyival inkább köz kötelesség, mert az anyagi érdekek istápolása úgyszólván senkit sem érdé kel ma, még a partamentben sem. így az államot fenntartani nem lehet! Ne nézzük a szóba hozott közállapotokat ölbe tett kézzel. Munkálni ellenük és tenni mindenkinek a maga körében állampolgári kötelesség. A ki ezt elmulasztja: vétkezik hazája ellen! (Lelkes éljenzés.) Az országos kormánynak kötelessége, megjelölni a helyes utat, mely a kibontakozáshoz vezet. Szóló bizalommal fordul a kormányhoz, mert meg van győződve arról, hogy megtalálja mai

közállapotaink labirintuszából a kiutat-------Andrássy Sándor gróf; reflektálva Deil Jenő indítványára, proponálta, hogy a „végrehajtó bizottság,“ melynek az lész feladata, hogy az Emlékiratban körvonalozott javaslatok az érvényesülés útjaira kerüljenek, majd a Gazdasági egyesület kebeléből alakíttassák meg. (Helyeslés.) Egyben pedig hálás köszönetét fejezte ki a kormánynak, hogy mai értekezletünkön, mely üdvös következések nélkül nem maradhat, magát kiküldötteivel képviseltette.

Bartóky dr., a földmivelésügyi minister kiküldötte, biztosította az értekezletet, hogy a mai nagy tanácskozásáról (mely beillet egy kis országgyűlésnek — szerk.) s az annak folyamán felszínre került üdvös javaslatokról a minister urnák híven referál.

Székely Elek: jegyzőkönyvi köszönetét indítványozott Ferenczy Elek dr. birtokostársának az Emlékirat oly gondos, szakavatott és szép megfogalmazásáért. (Éljenzés.)

Dókus Gyula: az értekezlet részéről elnöklő grófnak nyújtotta oda az elismerés koszorúját ; mert a grófé a személyes érdem, hogy az érdeklődést az Emlékirat eszméi és a mai fényes sikerű értekezlet iránt felköltötte, ébren tartotta.

Ezek során az értekezlet minden oldalról felhangzott éljen szó mellett véget ért.

Az országos orvos-szövetség s.-a.- ujhelyi fiókjának egy küldöttsége járt folyó hó 12-én főispánunknál, kérve, hogy az országos orvosi nyugdíjalap részére a t. vármegyétől némi segedelmet eszközöljön ki. A küldöttség tagjait igen szívesen fogadta főispánunk s megígérte nekik, hogy kérelmük gondoskodásának tárgyát fogja képezni.

v'

A s. a.-újhelyi kerül, betegs. pénztár

igazgatósága ma d. után 2 órakor ig. gyűlést tart. —

A s.-a.-újhelyi kereskedelmi társulat

választmánya és egyes tagjai szép számmal vesznek részt a miskolczi országos kereskedői kongresszuson; tudomásunkkal 10—12 tag megy el az érdekesnek és nagy arányúnak Ígérkező kongresszusra.

Nyilvános nyugtató.

A „sárospataki takarékpénztár r. t.“ 50 koronát, a „Hegyalja-mádi takarékpénztár“ 30 koronát adományoztak a S.-A.-Ujhelyben felállítandó „Kossuth-szoborra “

Fogadják a bizottság hálás köszönetét. S.-A.-Ujhely, 1900. szept. 14.

Widder Oyula, biz. pénztáros.

TAN ÜGY.

II Zemplén vármegyei Tanitó-Epllst iiivatalos rovata.

— A rovatért felelős: A szerkesztő-bizottság. —

Minden kézirat Beregszászy István, szerk. biz. elnökhöz küldendő S.-A.-Ujhelybe.

Könyvismertetés

Hodossy Béla : „50 templomi ének“ és „Hegedű-iskola“ cimii müvek ismertetése.

Általánosan ismert tény, hogy az oktatási segédeszközök közt a jó tankönyvek foglalják el az első helyet. Bármilyen jó tanítás, az anyagnak az iskolában való és a legapróbb részletig történő megmagyarázása és begyakorlása mellett is mindig marad a tanulónak odahaza elvégzendő munkája, melyben csakis tankönyvére támaszkodhatik.

Kétszeresen szükséges az otthoni begya koriás a zenei tárgyaknál, hol tehát a jó tankönyv a segédeszközök sorából a sikeres oktatás elsőrangú tényezői közé emelkedik.

A zenei tankönyvek e nagy szerepével sehogy sincs arányban a tanintézetek részére, methodikai elvek szerint szerkesztett „iskolák* száma, különösebben pedig azok berendezése, tananyag megválasztása.

Ily körülmények közt örömmel üdvözlöm Hodossy Béla fent nevezett két könyvét, mint teljesen használható, sok tekintetben hézagpótló s különösen mint hasonló tartalmú és célú társai felett sok tekintetben felette álló müvet.

Miután fenti müvek az iskolán kívül a gyakorlatilag működő tanítóknak is hasznára lehetnek, nem tartom feleslegesnek itt sem azokat röviden ismertetni s már előre is m. t. kartársaim figyelmébe ajánlani.

Az „50 templomi ének“ c. műben a gyakorlatban leginkább használt 50 ev. ref. egyházi énekdallamot nyújtja a szerző orgonára, har- móniumra és vegyes énekkarra alkalmazva ev. ref. kántorok, tanitó-növendékek és középiskolai tanulók számára.

Az énekek e kiválogatása szerencsés gondolat volt szerzőtől. A gyülekezeti éneklési kedvnek napjainkban tapasztalható megcsappanása mellett nem igen gondolom, hogy volna oly gyülekezet, hol minden énekdallam használatban volna; nem használt énekdallamok felvétele által pedig ily nemű énektáraink eddig oly terjedelmesek voltak, hogy magas áruk miatt különösen a képezdei növendékek alig szerezhették meg őket s igy a legtöbbször azok másolására voltak utalva. E másolás aztán sok időt elrabolt a többi tárgyaktól; más oldalról pedig a gyakori hibák következtében a zenei oktatásnak is károkat okozott. A könyv olcsó ára (1 K.) mellett e hiányokat remélhetőleg teljesen megszünteti.

A kiválogatást teljesen sikerültnek tartom; nem hiányzik a szokottabb énekek közül egy sem s nincs a gyűjteményben felesleges sem. Ily tartalom mellett nemcsak a képezdei