Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1900-09-16 / 37. szám

növendékek, de már működő kántorok is sikeresen használhatják e könyvet akár az énekeknek orgonával való kisérésénél, akár vegyes énekkarra való betanításra. Ez utóbbi szempontból a középiskolai tanulók és zenetanárok is hasznát vehetik.

A könyv előnyére válik az egyes énekek kidolgozásánál követett azon elv, hogy a dalia mok középmagasságu hangokra vannak átírva. Azok előtt, kik régebbi ily nemű gyűjteményeink egyes átiratait ismerik, különösen pedig, a kik hallottak ily magas hangokra átirt gyülekezeti éneklést — a mikor az a magas hangok miatt a szó szoros értelmében ízléstelen kiabálássá lesz — azt hiszem felesleges az ily elvek szerint készült átírás fontosságát fejteget nem. Nagy gyakorlat kellene ahhoz, hogy a magas átírást a gyülekezet hangterjedelme szerint a kottáról azonnal más hangból tudja ját- szai az orgonista; vagy ismét ott volnánk, hogy előbb irásbelileg kellene elvégeznie az átírást, melynek hátrányaira már fentebb rámutattam.

Ami az összhangositást illeti, szintén csak elismeréssel adózhatunk szerzőnek e tekintetben is. A kiséretek egyházias komolysága mellett is sok oly művészi részletet találunk, mely szerzőnek elméleti és gyakorlati jártasságát, különösebben pedig az egyházi zeneirodalom remekei ismeretének és alkalmas helyeken való fel- használásának tudását mutatja. Az elméleti ösz- hangzattan szabályainak megtartására, a helyes szólamvezetésre nagy gondot fordít szerző s ha itt-ott kisebb fajta ily hiba található is a könyvben, azzal szerző szemmel láthatólag mindig egy nagyobb hibát igyekezik kikerülni. Céltudatosan és elvszerüleg mellőzi szerző a vers sorok.közül a közjátékokat. Nincs is arra szükség! Régi ilynemű gyűjteményeinkből láthatjuk, hogy minden erőltetés mellett sem lehet megfelelőket alkalmazni; az egyházi zene terén remekműveket alkotott mesterek hasonló szellemű müveiben szintén nincsenek közjátékok.

Nag paedagógiai tapintatára vall szerzőnek, hogy nem hagyta magát elcsábittatni a „könnyű modorban irt“ hangzatos kifejezés által, hanem vegyesen vett fel a gyűjteményben könnyebb és nehezebb kidolgozású darabokat, változatossá s igy a növendékre nézve mindig vonzóvá tette a darabok tanulását.

A munka nyomdai kiállítása teljesen megfelelő; sajtóhiba igen kevés van s a hangjegyekben levő sajtóhibák (számszerint kettőt találtam) már magából a dallamból és összhang- zatból is felismerhetők. Ára (1 K.) oly csekély, hogy bárki könnyen megszerezheti.*)

*

Mig fenti müvével Hodossy ur csak az ev. ref. egyházi zeneirodalmat gazdagította s csak az ev. ref. képezdei növendékek és kántorok számára irt igen hasznos munkát, addig „Hegedű-iskola.“ cimü munkájával már az összes képezdei növendékek és tanítók számára dolgozott.

Felismerte a használatban levő hegedű- iskolák lényeges hibáit. Belátta, hogy azok a tananyag megválasztása és berendezésében általánosságra törekedvén, nem alkalmasak a tanítóképzők céljaira.

Készített tehát körültekintő figyelmességgel úgy a tananyag megválasztása, mint berendezése szempotjából teljesen a tanítóképzők igényeinek megfelelő hegedű-iskolát.

Készítette pedig ez iskoláját a magyar motívumok, a magyar rithmus oly figyelembe vételével, hogy bátran hivatkozhatik rá, miszerint iskolája „magyar“ iskola.

Kétségtelenül tapasztalta, hogy a hegedű- tanulás sikertelenségének legfőbb oka épen az lehet, ha a tanulót az elkerülhetetlenül szükséges és bizony száraz technikai gyakorlatokon kívül is oly gyakorlatok tanításával fárasztjuk, melyek motívumai, rithmusai nemzetközi jel legüek.

Lélektanilag is könnyen beigazolható tény, hogy a növendék szívesen fog küzdeni a dalok technikai nehézségeinek leküzdésével, ha a motívum, rithmus ismeretes előtte. Már ez oknál fogva is teljesen használhatónak tartom ez is kólát.

De van ezen kívül több gyakorlati előnye is a könyvnek. Hogy mindjárt a képezdei növendékek szempontjából a talán legfontosabbat említsem, a könyv teljesen kimerítő tartalma dacára, az itt csakugyan felesleges külön elmé- léti rész elhagyása mellett oly tömör és ára oly alacsony, hogy a másolást teljesen kiszoríthatja s minden növendék által könnyen megszerezhető.**)

A tananyag beosztása a húrok és a fokozatosan nehezebb hangnemek szerint minden tekintetben megfelelő. Az üres húrok az egyes húrokon való újjrakási és simítási kellő számú előgyakorlat után minden hangnemet külön vesz, adja annak technikai alapgyakorlatait (skála,

*) Kapható Kókai Lajos kiadónál Budapesten, vagy bármely könyvkereskedő uiján megrendelhető.

*') Ára 2 korona, kapható mint szerző tulajdona Sárospatakon.

hangköz ugrások a skála összhangzataiból) s a teljes begyakorlásra mindenütt kellő számú népdalt, később müdalokat, neves hegedű átiratokat (Csermák, Rózsavölgyi, Lavotta és más hires szerzőktől); a magyarság szempontjából előnyösen használja fel különösen a kuruc világ dalait is

A tulajdonképeni zenedaraboknál mindenütt közli az időjelzést is; a népdaloknál — bár sok ok szól az elhagyás mellett is — szintén szívesen láttam volna. Ugyancsak használt volna a könyvnek, ha legalább a müdaloknál és zenedaraboknál lehetőleg azok címeit is közli.

A könyv nyomása tiszta és világos; az esetleges sajtóhibákat (vagy 4—5) a tanár köny- nyen kijavíttathatja,

A szedés és nyomás technikája miatt több gyakorlat csak fordítás mellett játszható. Az előbbi könyvben is előforduló ezen látszólagos hiba szerintem igen alkalmas arra, hogy a növendéket az illető darab könyvnélküli megtanulására ösztönözze. Ez eljárásnak mint tanító, vagy kántor felette nagy hasznát veszi.

*

íme ilyen az a két könyv, melynek megjelenésére örömömet fejeztem ki.

Dicsértem őket s ez nekem jól esett, mert minden elfogultság és érdek nélkül tehettem; mert a könyvek méltán megérdemelik.

A legmelegebben ajánlom az érdekeltek szives figyelmébe 1

Kötse István.

„A magyar nemzet története, a világ- történelem főbb eseményeivel kapcsolatban.“ Az izr. népiskolák IV. V. és VI. osztá- tályai számára Írták Knopíler Sándor és Kuthi Zsigmond. Ára: 00 fillér. S.-A.-Ujhely. Kiadja Lővy Adolf 1901. — Elejétől végig olvastuk a 111 lapra terjedő művecskét, melyet azért irt meg a két derék izr. tanító, hogy elbeszélje az izraelita gyermekeknek „a magyarok dicső múltját,“ hogy közben megtanulhassák „hogy milyen volt a zsidó magyaroknak élete, sorsa hazánkban“ ... és tudja majd meg ebből a könyvecskéből az izr. tanuló ifjúság, hogy felekezete „e haza meghódításának, iparának, kereskedelmének, tudományának, művészetének, szóval a nemzeti jólét megteremtésének nagy munkájából kivette a maga részét.“ Tehát a könyvecskében, a mennyire kimért terjedelme engedte, bentfog- laltatik a magyarországi zsidók története is, kik az államalkotó és nemzet fentartó elemmel immár ezer esztendő folyásán, kezdettől máig, jóban roszban egyaránt osztoztak. Es benne van a könyvecskében a zsidó elem viszontagságos, ezer éves története is, eléggé híven és avval az erkölcsi tanulsággal, hogy a nagy világon e kívül jobb helye nem volt és nincs, mint van, izraei fiainak és leányainak a lovagias magyar nemzet kötelékében, mely a magyar törvény előtt önmagával egyenlővé tette a haza minden polgárát; tehát honfiúi kötelessége minden zsidó magyar állampolgárnak nemcsak szeretni ezt az édes hazát, hanem vagyonát, vérét, sőt életét is áldozni, ha kell, az édes haza üdvéért, boldogságáért ! Ez a szellem igen szép és dicséretes tulajdona a könyvecskének. — Feltünőségek is vannak azonban a művecskében. Pl. világtörténelmi részében egy árva kukkot sem szól Krisztusról. Még az időszámítást se nevezi, vagy jegyzi Kr. u hanem igy : „a rendes időszámítás szerint.“

I. István királyról tanítja ugyan, hogy a „szentek közé,, iktatták, de elfeledi, hogy aug. 20-ika „nemzeti ünnep“ (ápr. 11 ről, a 107. lapon, már megjegyzi, hogy az !) Szt.-Gellértről egy szót sem szól, István apostolságáról, a keresztyén Magyar- ország megalépitásáról is vajmi keveset, stb. — Nagy figyelmetlenség volt kifelejteni a könyvecskéből (s ez goudolom a Kuthi tanító ur rovására számit, mert a világtörténeti részt ő irta) a Kr. u. G6. évben támadt zsidó szabadságharc főhősét, Fláviusz Józsefet, a zsidó Jú- liusz Cézárt, ki jeles hadvezér és történetiró volt egy személyben. A zsidók szabadságharcát s annak mozgató erejét, éltető lelkét, hogy úgy mondj an Krügerét, annál könnyebb lett volna a könyvecskében méltatni, mert Istóczy Győző dr. magyar fordításában Fláviusz „Hét könyve“ (ára gondolom 4 korona) épp mostanában közkézen forog. — Nem egy helyütt Zemplén dicsőségét — ott a hol ez része a nemzeti glóriának — emli- tetlenül hagyja; pl. Bocskay István fejedelemmé választatásánál Szerencset, vagy II. Rákóczi F. fejedelemnél Borsit stb. — Imitt-amott megakad egy-egy tévedés is, hogy pl. a zsidóbíró intézmény csak a mohácsi vészig állott fenn, — vagy hogy a „pragmatica sanetio“ törvénycikk (alaptörvény ez!) vagy hogy a honfoglaló magyarság nyolcadik törzsét képezett kabarok (és nem kazárok!) kiket Árpád épp Zemplén földén tele pitett le, zsidó vallásunk voltak. Aztán a kazar sem kazar, de kazár! stb. — A magyar történelmi részelőadásában a stilus szép magyaros ugyan, de nem egyszer ellaposodik, pl. Imre királynak (a 43. lapon) „nem szállt inába a bátorsága,“ — Hu- nyady János (a 63- lapon) kiakarja köszörülni „a magyarokon ‘ejtett csorbát“, — a keresztény

egyháznagyok (a 45. lapon) lerázni igyekeznek a zsidókat magas polcukról — Zsigmond királyról taz 57. lapon) azt mondja, hogy folytatta rendetlenkedéseit — a 110. lapon pedig úgy dicséri meg az uralkodót, hogy „hallgat az okos szóra.“ — Előadódnak ilyen pongyolaságok is (Albert királynál a 60. lapon) „Ő maga is hazatérőben másfél évi uralkodás után gyermek nélkül halt el,“ — vagy Zrinyi Miklós szigetvári kirohanásánál (a 81. lapon) „. . . a túlnyomó erő egytől-egyig lekaszabolta őket.“ — Egyes, pedig elég nevezetes dolog a zsidókról ki van felejtve, pl. a szabolcsi zsinat kapituláré- iról szólván, hogy már akkor megvolt a szabad házasság zsidó és keresztyén között, tehát, bölcs Akiba rabbival szólván, csakugyan „semmi sem uj a nap alatt!“ —vagy hogy az 1348-iki pestis alkalmával milyen véres zsidóüldözések voltak. — Igen szépen, nemes és hazafias hevülettel van megírva pl. Mária Terézia, I. Ferenc és a „sötét korszak,“ hol az aradi Golgota említésekor azt mondja a kiskönyv : „Babér helyett bitófa !“ — Kár, hogy a világtörténelmi események, külön-külön fejezetek alatt, csak be vannak szúrva, de nincsenek beszőve, még ott sem, hol könnyen ment volna a dolog (pl. Nagy Frigyes meg Mária Terézia között). — Sok a sajtóhiba, kivált az évszámokban, a nyomás pedig botrányosan rósz, pl. a

6. 28. 44. 53. lapokon, hol egész szóképek kinyomatlanul maradtak. Hanem egészben véve nehéz feladatot oldottak meg „négy kézre“ a derék szerzők, kiket, már csak azért is, mert úttörők e téren, könyvecskéjük megírásáért hazafias örömmel üdvözlünk. Kívánjuk, hogy az egész ország izr. iskoláiban kapós legyen és terjeszsze a magyar hazafias szellemet müvecskéjök, melyet elsietett részeiben legközelebb már a jövő iskolai év számára gondosan átdolgozhatnak.

Dongó Oy. Géza.

40. éves tanítói jubileum,

Lélekemelő örömünnep folyt le Vajdácskán f, hó 6-án, midőn Zachariás Vince g. kát. tanító ünnepe'te szerény, de áldásos működésének negyvenedik évét.

Már a délelőtti órákbun ott voltak a jubilánsnak illusztris elemekből álló tisztelői: nsg. és ft, Puza Sándor prépost-plébános főesperes, ftndő Miklóssy István esperes, kér. e. h. tanfelügyelő, továbbá a tanítók tanítója Dezső Lajos, a s.-pataki áll. tanítóképző igazgató tanára. Ott vol ak a jubilánsnak kartársai közzül többen, gyermekei es unokái mind. — Az ünneplés lefolyása egyszerű volt, mint milyen az egy emberöltőn át működő tanférfiu maga is ; de valami melegség jellemezte azt, a mi a hivatalos ünnepségeknél nem mindig tapasztalható.

Berecz Károly, bereczkii áll. isk. tanító, nyitotta meg a hódolatot, midőn tőle megszokott é> magas szinvonalon álló üdvözlő beszéd kíséretében átnyújtotta az ifjú-öreg tanítónak a kartársaitól ajándékozott em1 éktárgyat; egy díszes és értékes aranygyűrűt, szimbalomául az ünnepelt iránt való végeden szeretetnek.

Az ősz vezér, Dezső Lajos, jött ezután, ki nemcsak a maga nevében üdvözölte a jubilánst, hanem ugyanakkor átadta a t. Beregszászy István kir. h. tanfelügyelőtől hivatalos nagy elfoglaltsága miatt levélben küldött üdvözletét, mit is — mint a vármegyei tanügyi adminisztráció legmagasabb helyéről érkezett becses ereklyét — könytelt szemekkel vett át a veterán tanító.

Á lakomán egymást érte az igazi,az őszinte szív megnyilátkozásából eredő üdvözletek sora. — Puza Sándor Dezső Lajost, - Farkas Lajos vajdácskái ev. ref. lelkész Puza Sándort, — Miklóssy István a nép boldogitásának, a nemzet nagyságának alapvetőit, a tanítókat. — Hubay Bertalan az előbb szólott egyházi férfiút, mint a tanítók legjobbakaróját, — ismét Berecz Károly Zachariást, — Dezső Lajos is Zachariást, mint a családi nevelésben is kitűnő pedagógust éltette,

Nagy mulatsággal végződött az örömünnep, mely az éjjeli órákba is benyúlott, honnan éppen a jubilánsnak felekezeti kartársai közül hiányzottak legtöbben. (?)

Éltesse istenünk a veterán tanítót még sok számos éven át! —n.

Nyilvános köszönet.

40 éves tanítói működésem alkalmából a legmagasabb helyekről és kartársaim részéről jött szives megemlékezésekért ez utón van szerencsém hálás köszönetemet kifejezni

Vajdácska, 1900. szept. 7.

Tisztelettel:

Zakariás Vince, g. kát. tanitó.

Tanügyi apróságok.

Az iskola és a szülei ház. Franken- bergben (Szilézia) a tanköteles gyermekek bejelentése alkalmával a szülők között „bizalmas közlés“ feliratú kérdőíveket osztottak szót, me-