Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-09-16 / 37. szám
Sátor alj a-TJj hely, 1SOO. szeptember IS. 37. (2073.) Harmincegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok: nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLET *-NEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK 1 2nT H) IE 2ST TT-A. S A. ES 2>T -A- JP. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél : Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Emlékirat. (Folyt, és vége.) A gazdasági élet regenerálását tervező Emlékirat a kereskedelemügyi ministeri tárcához húzó teendőkre térvén át igy szól: A kereskedelmi és iparügyi, illetve közlekedésügyi minister urat fölkérni javasolják az értekezletek az iránt, hogy minden irányban, minden intézkedést megtenni kegyeskedjek arra nézve, hogy vármegyénkben a házi ipar minél általánosabbá legyen.* A házi ipar különösen mint téli foglalkozás, népünkre megbecsülhetetlen fontosságúvá leend. Nyomasztó gazdasági viszonyaink jóformán az egész gazdaközönséget akadályozzák abban, hogy a tél folyamán költséges munkák kivételével a vidék népének télen át is keresetet nyújtson; kivétel e tekintetben csakis a szőllőrekonstruáló Tokaj-Hegy alj a még egy időre. Vármegyénkben eddig sem volt ismeretlen a háziipar egyik-másik neme; igy a Bodrogközön a gyékény fonás ; feljebb a kosárfonás, gálszécsi és nagy-mihályi járásainkban némi textilipar, Nagy-Mihály, Pazdics stb. körül kezdetleges cserépipar századok óta gyako roltatik; ugyanott a nők által készített szövettes és varrottas munkák a kalotaszeginek nyomában járnak stb. Felvidékünk bővelkedik a háziipar legkiválóbb nyersanyagában, a bükk- és juharfában; és mégis hiányzik ottan minden házi fafaragó ipar, pedig Európának jóformán minden hegyvidékén szokott a kézi fafaragás egy valamely neme kifejlődni. Itt ez irányban okvetetlenül kísérletek volnának teendők, kiküldendő szakember útmutatása alapján. Vármegyénk felső részének nagy erdőségei több helyen nagyobb fűrésztelepek és faipari vállalatok által félgyártmányokká dolgoztatnak; kérjük, hogy Homonnán az állam egy oly vállalat lét- rejövetelét segitse elő, a mely e nagy mennyiségű félgyártmányt egészen dolgozza föl hajlított bútorrá stb. Ugyancsak a felvidéken és a Bodrogközön a gyékény- és kosárfonás valamint fonott bútor készítés lenne erősen szorítandó; e végből a szükséges nyersanyag végett kosárfüz minél nagyobb mérvű ingyenes kiosztására és • A házi iparról lapunk legközelebbi számában Deil Jenő kassai koresk. és ip. kamarai titkár, a jeles közgazdasági iró, fog szólani. Szerk. esetleg kényszer ültetésére kérjük föl az állam- hatalmat. Célszerű volna e helyeket állami közegek által is megszemlóltetni. A nagy-mihályi és gálszécsi járásokban a kendertermelés emelkedésével, fent a finomabb lentermelés meghonosításával a textil házi ipar fejlesztésére szükséges volna oly képzett és gyakorlott néhány elő- munkás kiküldése, a kik ezekben az iparnemekben újabban elterjedt célszerűbb eljárások, kezelés, újabb szövőszékek stb. bemutatásával a népet — mely a jobbra többnyire szívesen rámegy — bevezesse és tanítsa. Már csak azért is szükség van ilyen gyakorlati kioktatásra, hogy a talaj, kellő számú, textil-munkában már jértas egyének képződvén, előkészítve legyen arra, hogy Homonnán egy lenfonó, S.-A.-Uj- helyben pedig kendergyár mielőbbi fölállítása váljék lehetővé valamely vállalkozó által mesz- szemenő állami kedvezménynyel. Nem mulaszthatja el az értekezlet a keresk. és ipari kormányzat figyelmét felhívni arra a körülményre, hogy mint minden ipar, a házi ipar is csak úgy állhat meg, ha termelvényeit legalább kissé tisztességez áron és folytonosan értékesíteni tudja; felvetjük ebben az irányban az állami közvetítés eszméjét az értékesítés szempontjából, a mi nélkül alig tudjuk a házi ipar megfelelő föllendülését elképzelni; és azt tartjuk, hogy a pillanatnyi segedelem-nyújtásnak valamely ínséges vidéken ez volna a legalkalmasabb alakja. 2. Tekintve azt a sajnos körülményt, hogy különösen a sztropkai és szinnai járásokban a lakosság, mostoha természeti viszonyok miatt, nem képes a kenyórnemü gabonaféleségeket oly mennyiségben megtermelni, hogy a helyi szükségletet a helyi termeléssel csak megközelítően is fedezni módjában legyen ; és ennélfogva évenként folytonosan nagymennyiségű importra van szorulva; ez import lehető előmozdítása a kormány feladata. Ugyanis e rendkívül szegény vidéken nem csak az u. nevezett gabonauzsora van nagyon kifejlődve, hanem a jelenlegi gabona közvetítő kereskedelem oly magas árakon és oly silány minőségben adja ottan a gabonanemüeket, hogy a lakosság még a nélkülözhetetlen legcsekélyebb mennyiséget is, aránytalanul nagy megerőltetéssel is csak alig képes beszerezni. Innen van, hogy ezek a vidékek évenkint folytonos éhínséggel küzdenek és az italnemüek készítésére kényszerűségből fölhasznált csalánnemü növények és egyéb gyommagvak a közegészségi viszonyok nagyfokú megromlását eredményezték. Itt a legsürgősebb intézkedésekre van szükség 1 Javaslatba hozzuk e végből, hogy miután a kormány különben is tervezi az u. nevezett állomási közraktár rendszer behozatalát, létesítsen a ho- monnai, őrmezei és n.-bereznai vasúti állomásokon most már mielőbb ily raktárakat; a gazdakörök és a kereskedői osztály bevonásával, állami segedelem mellett könnyen fognak a kis közraktárak létre jönni. Az állami segedelmezés különösen a terület ingyenes átengedésében, az anyagnak önköltségén való vasúti szállításában, az üzemi kezelés ingyenes ellátásában, s végül a gabonaféieségeknek ezekbe a raktárakba való önköltséges szállításában állana. Megfelelő módozatok és garanciák mellett volnának aztán a kenyérmagvak e raktárakból tisztán a fogyasztás céljaira kiszolgáltatva, olcsóbb áron és jó minőségben. A közvetítést, illetve helyszíni forgalomba árusítást esetleg az illető vidékek centrumaiban alakuló íogyasztási szövetkezetek is végezhetnék. 3. A felvidék, különösen a homonnai és szinnai járások útjainak lehető nagy részét állami kezelésbe kellene átvenni, hogy igy újabb útvonalok kiépítése, gondozása és fentartása közben a lakosság folytonos keresetre tehessen szert; egyszersmind igy a vármegye terhe is könnyeb- büine a többi útvonalak fentartásánái. 4. El nem mulaszthatjuk ezzel az alkalommal rámutatni arra a körülményre, hogy vármegyénkben a nyomasztó viszonyoknál fogva rendkívül válságos gazdasági állapotok vannak. Felkérjük a keresk. kormányt, hogy a rövid időn megújítandó kereskedelmi szerződések tárgyalása alkalmával egész erejével oda hasson, miszerint nyersterményeink nagyobb védelemben részesüljenek, mert jelenleg a kedvezőtlen értékesítési körülmények folytán a gabonanemüek termelése a felvidéken veszteséggel jár; és csakis ily irányú intézkedésektől remélhetjük, hogy vármegyénk alsó részeinek vagyonodása, a felső részeknek pedig megélhetése némiképp biztosit- tassék. — Kénytelenek vagyunk e helyen azt is fölemliteni, hogy a helytelenül rendezett vásár TAHCA. Nem ez ám az én Világom!. . Nem ez ám az én világom, Az nem ilyen rideg, fagyos „Ott“ szeretnék cngemet, Elaltatják, elringatják, Megsebezett szivemet. Nem ez ám az én világom, „Itt“ csak bánat terem, nyilik, „Ott“ szeretni is lehet . . . Körül fogom, átölelem, „Ott“ lebegő képedet . . . Nem ez ám az én világom, „Itt“ félve nézek reád, „Ott“ szerethetsz engemet, Alom’, álom’, hozd szivemre Hisz’ ébren úgy sem lehet! — Az! csak az!, az az én világom, Megcsalom a szivemet, De még ez is oly jól esik, Ne költs fel hát álmaimból, Hagyj álmodni engemet. — (Budapest.) (Qabányi László. M A puskagolyó. (Igaz történet.) (Folyt, és vége) — A .Zemplén« eredeti tárcája. — — No hat onnan kellette nekünk eszterái- hókat elkergetnyi. Hanem ők voltak am fent sok agyúval, mi pedig alatta kevissel. Tisztek bátorították minket, meg tíuyon is, hogy „Csak elure, elure!“ Igen am, de a mikor neki mentünk kacskaringás útnak, rakasra lőtték minket. Lábunk, kezünk volta mar jég, hideg miatt, hátrálni kellette. Guyon tette am nagyon miregeben és megparancsolt tüzéreknek hogyha megyünk újra hatra, minket lőjenek. A ki mente előre aztat biztatott, hogy több zsoldot megkap és szalonya is. Alondtunk neki, hogy kaszavai baltavai mit lehet csinyalni és hogy vagyunk fagyosak. Mégis volta muszáj menni. Alig, hogy maszkalgattunk újra felfeli, úgy este rank agyú, meg puskagoiyo mint eső. Kezdtünk megint sza- ladnyi és akkor, mienk tuzerek is ránk lőtték. Nágyon elkeseredtünk. Hát nem csak el- lensig, de honvédek is minket lövik, hat mészá- rosszekre hoztak. Egy golyóbis szétrobbanta és megölte az enyim tizenhét éves Janika öcsémet mellettem. Én nem mozdultam csak néztem, hogy fekszik ott Janika véresen, mereven mint halott. Úgy nyomta valami szivemet és sirni nem tudtam, mert könnyem nem birta kicsor- dulnyi fájdalomtól. . . . Akkor egyszerre csak latunk, hogy lelkisz ur fogta keresztet és mente neki ellensignek. már aztat nem hagytunk! Kezdtünk rohanni mint vadállatok hegynek. Eluttem kapaszkodta egy honvéd és a mint érkeztem mellé lelütek ötét. Én eldobtam hosszú baltámat és felkaptam övé szuronyos-puskáját meg táskáját. A mig mentünk felfelé, folyton hullottunk. A halottak és a kik elcsuszták, azok is söpörtek magúkkal utánnunk jövőket. Hanem azirt migis felmentünk kereszt átán, azt nem hagytunk elvenni. In csak szuronnyal dulákodtam, mert nem lehetett puska megteltem. A kiknek volt balta, olyan utiseket csinálták, hogy ellensignek esakoja, feje berecs- csente mint puha deszka. Egyszerre ireztem ütést, meg fájdalom bal- valladban és kezdte onnan virem folyni. Puskámat kiejtettem és muszáj volt leülni, mert lettem nagyon gyenge. Láttam, hogy eszteráihok szaladnak, hallottam erus éljenzés, kiáltozás és voltam boldog, mert, tudtam, hogy megvertünk ellensig és keresztet megmentettünk. Később aztán jöttek beteghordozók és elvitték engem. Nyúltam puska után és kirtem hozzák aztat is nekem. Akkor vettem csak iszre, hogy jobbke- zen hüvelykujad lóg és azt orvos ur mindjárt le is vágott. Golyót, a mikor kivettek belulem, elkirtem orvos úrtól. A mikor vége lette szabadságnak, jöttem vissza többiekkel faluba, haza. A mikor mentünk el, voltunk többen száznál és lettünk — tálán szabadságiv emlékére éppen negyvennyolcán. Akkor jöttek csúf napok, nagyon csúfak, mert lettem in égiszén egyedül nagyvilágban. Apamat elfogtak, mert dugdosta honvédeket és vezetett őket titokban országbul ki. Puskatussal megütötték a lábát úgy hogy eltörte. Aztán leszúrtak őket utón, hogy ne keljen szekeren cipelni. AHT A Zemplén mai számú tizenkét oldal.
