Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-07-01 / 26. szám
melyre a hadkötelezettségeiknek eleget tett altisztek volnának alkalmazandók, a katonai nyilvántartás, mozgósítás, a fősorozási munkálatok s általában a véderőre és mozgósításra vonatkozó ügyek ; az adóügyi: a melyre a pénzügyigazgatóságnál működő adótisztek lennének alkalmazandók, a közvetlen és közvetett adók előírása, beszedése és az összeírás elleni panaszok I. fokú intézése; a járási orvos: a körorvosi intézménynek megszüntetése mellett, az általános egészségügyi; a számvevő: a községek, mint erkölcsi és mint önkormányzati testületek számadásai, költségelőirányzatainak felülbírálása, a szolgabirói pénzkezelés könyvelése, a bírságok nyilvántartása, az útadó összeírása és beszedése, a gondnoki számadások felülbírálása; az állatorvos: az állategészségügy; az utmester: az állami, vármegyei, községi összes utak ügyeinek egyéni felelősségűk mellett, de a hivatali főnök döntési és felügyeleti jogának biztosítása melletti intézésével bízatnék meg. Az alispáni II. fokú hatóság személyzete állana: az alispán, főjegyző, aljegyzők, fő- és alügyész, főorvos, közgazdasági előadó, főállatorvos, főmérnökök, főszámvevők és megfelelő számú segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzetből. Az árvaszék gyámügyekben mint II. fokú hatóság működne s azokban a hagyatéki ügyekben, a melyekben kiskorúak vannak érdekelve, birtokbirósági joghatósággal volna felruházandó. Személyzete pedig állana: 1 elnök, megfelelő számú bírói képesitettségü ülnök, ügyész, számvevő, jegyző, segéd-, kezelő és szolgaszemélyzetből. Hatásköre anyiban mint II. fokú gyámhatóság fog működni, az 1877. évi XX. törvénycikk revíziójával lenne újból megállapítandó. Az alispán, épen úgy mint a főszolgabíró, a közigatásnak arabulatorius vezetését, a hivatal főnök, a vármegye mint önkormányzati testület közgyűlései, választmányai, kiküldöttségi és az I. fokú bírósági helyettes elnöki jogait gyakorolná. A főjegyző az alispán helyettesítését és administrate bürokratikus feladait teljesítené, a vármegye mint önkormányzati testület közgyűlési, választmányi és küldöttségi üléseinek jegyzőkönyvét vezetné. Az aljegyzők a külön szakelintézést nem igénylő ügyek fogalmazói teendőit és a jegyzőkönyvek vezetését teljesítenék. A főügyész és ügyész úgy az önkormányzati mint az állami közig, ügyekben a jogtanácsosi feladatot teljesítenének, az I. fokú közig, bírósági vádhatóságot, a vármegye jogvédelmi munkakörét töltenék be. Attól a rendszertől, a mi nálunk is divik, hogy mese, népem szeretetének, rajongásának s az ellenség rettegésének szüleménye. — Bizalmatlan vagy hozzám, Sámson — mondá a szép asszony — duzzogó, neheztelő hangon — hozzám, a ki oda hagytam népemet, a ki tégedet, népemnek legnagyobb ellenségét olthatatlan szeretettel szeretlek. Delila utolsó szavait zokogásba fojtotta. — De Delila! . . . — Nem, nem szeretsz! Ereszsz, bocsáss, hadd menjek! — szakította ki magát Sámson karjai közül. — Delila! Esküszöm a Jehova szent nevére, a zsidó nép győzelmére, hogy szeretlek, imádlak! Oh, ne hagyj el! kiáltott föl Sámson kétségbeesetten, s kedvesét megragadta s újra magához vonta. Az asszony céltudatosan teljesen átengedte magát a férfi izzó szenvedelmének s kezeit önkénytelenül belemélyesztette dús hajába. — Olyan a hajad, mint a selyem — suttogta — és Sámson fürtös haját két kezébe fogta s arcát beletemette. — Oh, de jó ez ! Egyszer ... Egyszer, ha szerelmünk szétfoszlik, levágom hajadat s magammal viszem . . . — Akkor erőmet viszed magaddal — mert én igazán bátor és erős csak azóta vagyok, a mióta te az enyém vagy, a mióta igaz, mély szeretettel szeretlek. Ha te tudnád, ha képzelnéd, hogy most a csatamezőn mennyire másnak érzem magam. Ahhoz a fölemelő tudathoz, hogy népem sorsát kezembe tette, szerelmednek boldogító tudata is járul. Olyan az, mintha a terminden kihágási ügy, a mely II. fokú elintézés alá kerül és mindazon ügyek, mely az alispántól, a főszolgabíró és községtől a közgyűlés mint felsőbb hatóság elé kerülnek, az ügyésznek véleményezés végett kiadatnak, el kell térnünk. Az nem az ő munkaköre, ha a főszolgabírónak nem kell kihágási ügyben jogi vélemény, miért kell az alispán és közig, bizottságnak. A II. fokban intézkedöknek is kell annyi jogi tudásuknak lenni, a minő egy szolgabiró- nak van. Az ügyész legyen jogtanácsos, vagyis csak oly ügyekben adjon véleményt, a melyekben a jogi felfogás a döntő, s véleménye az ügyhöz csatolandó. Legyen ő a vármegye jogainak védője, de ne fogalmazója, erre valók az előadók és a jegyzők. A főorvos a közegészségügyet; a főállatorvos az állategészségügyet; a mérnökök: az állami, vármegyei és községi utügyeket, a vizrendöri, folyamszabályozási ügyeket; a közgazdasági előadó: a mező- gazdasági, ipari, munkás, cseléd, halászati és vadászati ügyeket; a számvevőség: a járási mindennemű számadások vizsgálatát, a vármegyei pót- és útadó ügyeket, az alispáni utalványozás könyvelését és ellenjegyzését teljesítené. A vármegye pénztári hivatala megszüntetendő volna s úgy az önkormányzat, mint az állami közigazgatásra nézve a pénztári teendők, az adóhivatalra volnának rábizandók. A községi és járási pénztári kezelés, illetőleg a hivatalos pénzeknek a községekből a járás s innen az alispánhoz leendő beszállításánál, a póstatakarékpéuz- tárak közvetítése volna megállapítandó. Természetes, hogy a vármegye és községek önkormányzati hatásköréhez tartozó pénztári értékek kezelése és az utalványozási jog gyakorlása szempontjából, az adóhivatal jelenlegi ügykezelési szabályai is reformálandók lennének. A hatáskörök körülírását, az egyes állami hivataloknak egymáshoz, valamint az önkormányzati testületekhez való viszonyának szabályozására szükséges intézkedések részletezésébe nem bocsájtkozom; mert ez igen messze vezetne és mert nem is képezi feladatomat. Nem mulaszthatom el még felemlíteni, hogy a közigazgatás szervezésével az alkalmazottak fizetése és nyugdíj jogosultsága is törvényes intézkedést igényel. — A fizetések és korpótlékok, a melyeket behozni feltétlenül szükségesnek tartok, mert a köztisztviselő fokozott szorgalma, a mennyiben előléptetéssel mindig nem jutalmazható, csak ezen módon volna elmészet egy pompás, de szagtalan virágnak egyszerre illatot adott volna. Nem, ne is goudolj arra, hogy szerelmünk szétfoszlik. Oh, én bele halnék ! A hetera, a ki a filiszteusoktól szigorú intést kapott, különben őt fogják elveszteni, lélekvesztetten figyelt s Sámson szavaiból csak egyet, azt, hogy levágott hajával erejét vinné el, fogta föl s hirtolen támadt, alig leküzdhető izgatottsággal mondá: — Ilyen haja senkinek sincs . . . És ha én a hajadat most levágnám ? Sámson elnevette magát. — Nagy baj lenne, nem játszhatnál vele. Delila összeremegett, szép testét a hideg megborzongta: íme hát megtudta . Megtudta, hogy Sámsont mi teheti ártalmatlanná. A filiszteusokat az estére rendelte Sámson udvarára. Az intés következtében, ha elalszik, ki akarta szolgáltatni. Félt a filiszteusoktól, de unta is a dolgot, meg a pénzt is szerette volna megkapni. Tudta, hogy életével játszik, de ime a veszedelem, mint egy varázsütésre elmúlt s néki nyert ügye van. A szerelemtől ittas férfi titkát elárulta. Egy gondolat, Sámson haját levágni, uralkodik felette. S e gondolat olyan erővel hat rá, hogy a szó elhalt ajkain, s karjai elzsibbadtak; a puha, szőnyegboritotta nyugvó ágyon szótlanul, mozdulatlanul fekszik. Sámson is hallgat: kábult és fáradt. A hold fényes, ezüst tányérja lassan emelkedik ; a zsidók táborának fehér sátrai a hold kékes világában szinte kísérteties benyomást ismerhető, — úgy volnának szabályozan- dók, hogy a közig, szak is pálya legyen, a melyre a fiatal nemzedék ne rászoruljon, hanem arra készülhessen is. — Az úti átalányok pedig oly összegekben legyenek akár átalányzás, akár esetenkénti felszámolás mellett, meghatározva, hogy egyrészt az ellenőrzési kiszállások joggal és méltányosan megkövetelhetők legyenek, másrészt, hogy a polgárság — kivéve a szorosan vett magánjogi eseteket — mindennemű eljárási költségektől meg legyen kiméivé. — Miutáu még az eljárási költségek felszámítása nincsen szabályozva, nagyon sok felszámítás elfér a magánjogi természetű ügyek elnevezése alá és ez által a szegényebb sorsú polgárok a közigazgatás védelmét sértett jogaik orvoslásánál igénybe nem vehetik, mert az eljárási költségek nagysága ezt csaknem lehetetlenné teszik. Hogy csak egy példával illustráljam állításom helyességét, elmondok egy nagyon egyszerű esetet: X. községben Y. lakásának fala nedvessé lett, mert a szomszéd udvarát nem kellő eséssel burkoltatta ki. Panaszt tesz a főszolgabírónál, a ki helyszíni eljárást rendelt s miután a burkolás mérnöki, a fal nedvessége mérnöki és egészség szakértői vélemény nyilvánítást igényel, a tárgyaláshoz a járásorvost és az államépitészeti hivatal kiküldöttjét is meghívja.— Eltekintve attól, hogy az ügy mily hosszú utat kénytelen tenni, a főszolgabíró I. fok, az alispán II. fok, a közig, bizottság III. fokú, esetleg a minister felülvizsgálati intézkedéséig s az ügy jogerős befejezéséig, tessék csak összeadni azt az összeget, a mit a főszolgabíró tollvezetőjével, a mérnök, orvos napdija és kilométer pénzbe felszámit, a mit aztán panaszló legalább is előlegezni s ha beigazoltatott, hogy falának nedvességét nem az udvar burkolása okozta s igy panaszlott nem lett marasztalva, viselni is tartozik. A közigazgatást a közönségre nézve nem csak hozzáférhetővé, de olcsóvá is kell tenni, mert különben a közügy szenved s a polgárság anyagi jóléte nem emelkedést, de visszaesést fog eredményezni. Egy idő óta az a vélemény kezd tért hódítani, hogy a közigazgatás egyszerűsítése által a személyzeti létszám leszállítása lesz elérhető s az ekként megtakarítható személyi járandóságok, a javadalmazások emelésére lesznek fordíthatók. Hogy ezen módszer a ministenumokban alkalmazott fogalmazói és kezelőszemélyzetnél alkalmazásba vehetö-é, vagy sem, miután az ottani munka feladatot és az ügyek kezelését részletesen nem ösmerem, nem nyilatkozhatok, egy tesznek. Délen egy meteorit szakadt le az égről, tűnt el a semmiségben. Sámson a hulló égitestet szemeivel követte s egyben valami balsejtelem nehezedett lelkére . . . Majd fölrezzent, oda lent, az udvaron zörejt hallott. — Fegyverzörgést hallok ! — mondá s hirtelen fölállott. — Hát ha az imént életemnek csillaga szakadt le az égről . . . Megnézem, talán jár itt valaki, — mondá s a lépcsőkön lefelé indult. Az asszony sarkon követte. Homlokán kivert az izzadság, s fogai egymásra verődtek. Oh, ha Sámson, mielőtt haját levágja, észreveszi a filiszteusokat ő a halál fia ! Nedves homlokát elsimítja s visszafojtott lélekzettel figyel. — Senki sincs itt — tér vissza Sámson s már csak arra gondol, hogy pihenhessen, alhasson. — Ugyan ne törődjél a zajjal! Gyere, hajtsd fejedet ölembe s aludjál. Őrködni fogok feletted. Úgy. Ugy-e jó itt? — Nagyon. Nagyon jó. Delila, szeretlek ... Ugy-e, nem fogsz elhagyni? — Soha! — Soha . . . Dalolj valamit. Olyan szép az este . . . Boldog vagyok . . . És a biivüs, holdfényes keleti estét betöltötte Delila lágy rezgő hangja. A ház tetején levő pálmák finom, csipkeszerü árnyékot rajzoltak a szunyadó férfira s fehérbe öltözött szép asszonyra. Sámson egész nap keményen harcolt —- mihamar elaludt. ______________________ Folytatás az I, mellékleten.
