Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-01-28 / 4. szám

megyei tisztikart Molnár István főispán Matolai Etele alispánnal, a törvényszék tagjait Fornszek Béla elnök, a város képviselő-testületét és te- nácsát Székely Elek polgármester, a kir. ügyész­séget Hlavathy József kir. főügyészi helyettes vezették s a többi állami és magánhivatalok, valamint egyesületek és intézetek feljebbvalóikkal és igazgatóikkal vettek részt a temetésen. A hon­védség tisztikara teljes számban Czibur László őrnagygyal jelent meg. A gyászoló rokonság között láttuk továbbá Bernáth Géza igazság­ügyi államtitkárt és Bernáth Elemért a debre- czeni kir. tábla elnökét is. Az udvar közepén volt felállítva a magas ravatal, a melyen egy üveg fedeles belső és aranyos acélkék szinü nehéz külső érckopor­sóban nyugodott a drága tetem. A koporsón, csak a család tagjainak élő­virágból font széles selyem szalagos gyönyörű koszorúi voltak elhelyezve, mig a többi koszorú környös körül a ravatal feketegyász drapériáját takarta, s olybá tüntette fel, mintha a koporsó virágágyon nyugodnék. A koporsónál lábtul fe­kete párnán az elhunyt Lipót-rendje és jubile- omi érme volt kitéve, két oldalt pedig kivont kardos vármegyei huszárok állottak diszőrséget. A gyászos szertartás valamivel 2 óra után vette kezdetét, a városi dalos kör Oh ! folyjon a kőnj! kezdetű megható gyászos énekével. Ennek elhangzása után Fejes István ev. ref. esp.-lelkész mondott fenkölt szellemű gyász­beszédet. A beszéd és ima után a dalosok ismét énekeltek azután a család férfitagjai a Kegye- leé-nek a kapu előtt álló üveges gyászkocsijára emelték kedves halottukat. A koszorúkat a gyász­kocsit megelőző külön kocsira emelték. Azután megindult a menet. Közvetlenül a koporsó után a család férfi, és női tagjai, a ro­konság, mindnyájan gyalog haladtak. Mögöttük és előttük az úri hölgy- és férfiközönség s a népnek óriási sokasága, úgy hogy szinte vég nélküli vonalban feketéllett az utca a halottas háztól a temetőig. A drága koporsónak a temető főbejáratá­nál, elhunyt szerettei és ősei mellett, ásták meg az ideiglenes sirt. És a mint Fejes István elmondta e helyütt könyörgését és imáját, a koporsót a sírba tet­ték a koszorúkkal együtt. Mikor a sirt hántolni kezdték: ki az emlékezés rögét dobta a sírba, ki meg a koszorúból tépett virágot, vagy örök­zöldet, hogy eltegye magának emlék gyanánt. Azután a temetőt a fájdalom súlyától meg­tört családtagokkal elhagytuk, megilletődött szi­vünk ama sóhajával: Áldás emlékére ! Mr Mr Mr Mr Mr Mr Mr Mr Mr Mr Mr Mr Mr Mr Mr Mr Mr Mr Koszorúk. A koporsót és ravatalt boritó koszorúk sza­lagjain a következő feliratokat olvastuk : „A legjobb atyának* — Gyula és Sophie. — .For­rón szeretett atyánknak* — Ilona, Ernő. — »Felejthetet­len atyjuknak* — Anna, László. — »Felejthetetlen jó nagyatyánknak« — Sarolta, Aladár. — »A legjobb nagy­apának» — Béla. — »Szépapának“ — Gyula. — »Szere­tett Józsi bácsinak, — Miska és Rózsa (Dókus). — .Sze­retett Józsi bátyánknak* — Meczner Béla és neje. — »A s.-a.-ujhelyi takarékpénztár tisztviselői — Dókus Jó­zsefnek az intézet alapítójának, Felejthetetlen volt igaz- gatójának*, — ,Az intézet alapítójának* — S.-A.-Ujhelyi Takarékpénztár. — »Szeretett Józsi bácsinknak* — Emma, Kálmán, Aladár (Nyomárkay'. — »A jó Józsi bácsinak* — Ida és Ödön (Nyomárkay). — »Szeretett bátyámnak* — Augusta (Szentmiklóssy) — „Szeretett bátyánkuak* — Zelma, Tóni (Nyeviczkey). — .Kegyelete jeléül» — Tég- lássy József és neje. — »Kegyelete jeléül* — Ragályi Ferenc és Emma. — .Tisztelete és szeretető jeléül* — Elemér (Bernáth). — Külön külön koszorúkat adtak még : Bernáth Géza és Irén, Csorna József és családja, özv. Vechei-Oláh Miklósné s még többen. Részvét táviratok. A sebződött szivek fájdalmára nincs, nem is lehet heggesztőbb balzsam, mint a jóbarátok, a rokon keblek gyöngéd részvéte. Azokra a rész­vétiratokra, melyek sürgönyök, vagy levelek és iratok alakjában halom számra érkeztek már a tegnap folyamán a Dokus-családhoz, rá illenek a Talmud ama szavai: „barátság jutalma a részvét. “ Sürgönyöket küldöttek a család „doyen“- jához Dókus Gyula cs. és kir. kamaráshoz, úgyszintén Dókus Ernő orsz.-gy. képv. cs. és kir. kamaráshoz: Széli Kálmán miniszterelnök, — Darányi Ignác dr. földmi v.-ü. minister, — Wekerle Sándor dr. a kir. közig, bíróság elnöke, — Andrássy Aladár gr. cs. és kir. főkamarás, — Bernáth Géza államtitkár, — Kun Bertalan ev. ref. püspök. — Argalács Márk jászói pre­montrei perjel, — Szirmaj Pál, — Mailáth József gróf, — Harkányi János br., — Har­denberg Aladár gróf, — Pongrátz Jenő br., — Chyzer Kornél dr. minist, tanácsos, — Orosz György kamarás, — G aj ári' Ödön, Bernáth Béla, Münnich Aurél, Latmovich Géza, Kazy Jó­zsef orsz. képviselők, — Hargitai József, minist, oszt. tanácsos — és még igen számosán; úgy, hogy lapunk nyomatása közben, mint halljuk, a részvét-sürgönyök száma felül jár a három­százon. — A s.-a.-újhelyi izraelita „aut. orth.“ és „szefárd“ hitközségek részvétiratokat intéztek a gyászoló családhoz. Legyenek mindezek a részvét iratok, melyek­ben a szív a szívhez beszél — s melyekhez mé­lyen átérzett részvétünket a „Zemplén“ díszes nagyközönsége nevében mi is csatoljuk — le­gyenek kiengesztelői a gyászoló család szivbeli nagy keservének, fájdalmának! A Dókus-család nemzedékrendjéből. A család őse Miksa király XVI. század­beli donácionális levelében „Michael Dochus de Chabacheud“ vagyis a Békés-vármegyéből, Csa- bacsüdről, Abauj-vármegyébe került Dókus Mihálj-, kit azokban a „hadas időkben“ mint várkatonát, sorsa Regécz várába vezérelt. Vár­katonai kiváló vitézsége jutalmául nyerte az ármálist, az avval együttjáró köznemesi elő­jogokat és jószágokat. Később a XVIII. század elején találkozunk a családnak II. Mihály neve­zetű tagjával, a ki II. Rákóczi Ferenc fejede­lemnek volt kedves embere, s.-pataki várában udvarmestere. Az unokák közül László első alispán, kö­vet (megh. 1858-ban) emelte legmagasabbra a Dókus-család érdemi színvonalát közéletünk mezején. Utána a most eltemettük II. József, a ki Zemplén-vármegyének eddig ösmert főispán­jai sorozatában, közvetlenül Vécsey Sándor br. után következve, az 56-ik volt. (V. ö. „Ada­lékok“ V. évf. 14. 1.) Fiai : 1. Gyula, cs. és kir. kamarás, a Vaskorona- és a Ferenc-József-rend lovagja, t. Zemplén-vár­megye főjegyzője stb. stb. Született: 1849-ben. 2. Ernő, cs. és kir. kamarás, a s.-a.-ujhelyi választó-kerület országos képviselője. Született: 1852-ben. 3. László, t. Zemplén-vármegye II aljegy­zője. Született: 1869. nov. 21. 4. Néhai D. Margit férj. Bernáth Elemérné után maradt unokák: Aladár, t. Zemplén-vár­megye IV. aljegyzője — és Béla joghallgató. Gyászos jelentések. I. A Dókus-csalid részéről kiadott jelentés igy szól: Dókus Gyula, neje : hadusfalvi Spillenberg Sophie; Dókus Ernő, neje: kis-csoltói Ragályi Ilona; Dókus László, neje : kis-sebessi Payzsoss Anna; bernátfalvi Bernáth Elemér, fiai: Bernáth Aladár, neje: deteki és tengerfalvi Meczner Sa­rolta s fiók: Gyula-, Bernárh Béla és özv. Kovács Károlyné, született Dókus Zsuzsána megtört szívvel jelentik felejthetetlen atyjok, apósuk, nagyatyjok, szépapja és testvérének csabacsüdi Dókus József Zemplén-vármegye nyugalmazott főispánja, kir. tanácsos, a Lipót- rend-lovagkereszt tulajdonosának stb. élete 81-ik évében S.-A.-Ujhelyben 1900. évi január hó 21-én, este 6 órakor, történt gyászos elhunytát. A megboldogultnak földi maradványai az 1900. évi január hó 23-án, délután 2 órakor, fognak az ev. ref. egyház szertartásai szerint S.-A.-Uj­helyben örök nyugalomra helyeztetni. — S.-A.- Ujhely, 1900. január hó 21-én. — Legyen nyu­galma oly boldog, minő példás volt élete ! II. Az úgynevezett ^,Dókus-takarékpénztára“ pedig a következő jelentést adta a virágzó inté­zetet ért szomorú esetről: A S.-A.-Ujhelyi Takarékpénztár igazga­tósága, felügyelő-bizottsága és tisztviselők kara mély fájdalommal jelentik az intézet ala­pítójának, volt elnökének és igazgatójának : mél- tóságos csabacsüdi Dókus József kir. tanácsos, a Lipót-rend lovagja, Zemplén-vármegye volt főispánjának folyó hó 21-én esteli 6 órakor tör­tént gyászos elhunytát. — S.-A.-Ujhely, 1900. január hó 22-én. — Áldás a nemes férfiú em­lékére ! * A Dókus-család — mint értesültünk — már a reánk következő tavaszszal a s.-a.-ujhelyi kö­zös temetőben díszes sírboltot építtet, hogy az ev. ref. temetőben nyugvó kedves halottjait an­nak idején a családi sírboltba helyezhesse át örök nyugalomra. Ugyanakkor, vagyis midőn az uj sírbolt rendeltetésének átadatik, a s.-a.-ujhelyi ev. ref. templomban „Requiem“ lesz a koporsók felett. Ny. b. ! A „nyolc“-ak. Bizony csak ilyen kis számra zsugorodott már össze az a „gárda“ is, mely Dókus József főis­pántól nyerte annak idején kineveztetését és hiva­tali megbízatását a nemes vármegye szolgálatá­ban. Névszerint: Bodeczky Ede főlevéltáros, Dongó Gyárfás Géza főszámvevő, Dunka Gedeon írnok, Móré Géza közig, igtató, Rimay Lehel alszámvevő, Somogyi Gyula árvaszéki irattáros, Schön Miksa gyámpt. ellenőr és Tertinszky Gyula írnok, tb kiadó. „Morituri Te salutant!“ i3—sup—g?—g?—cw—sp—qp—qs—sr4=aia=tf a=sa=s? Elnöki körlevél. A folyó 1900. év január 23-án d. u. 21/a órára kitűzött városi képviselőtestületi közgyűlés méltóságos Dókus József ur képviselőtestületi tag elhalálozása folytán e hó 24-ik napjának d. u. 27a órájára elhalasztatik. Közgyűlés tárgyai az előző körlevélben felsorolt ügyek. S.-A.-Ujhely, 1900. január 22. Székely Elek, polgármester. És most kérjük t. olvasóinkat, ve­gyék el és őrizzék meg a „ Zemplén“-nek ezt a rendkívüli számát a néh. Dókus József emléke iránt érzett igaz kegyele­tük jeléül! Felelős szerkesztő : Dongó 3 y á r f á s Gáza. Kiadó-tulajdonos: ÉiürartGryu’a. R.-A.-Uihelv. nvftrti’tott * * frvnfeenitAid

Next

/
Thumbnails
Contents