Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-01-28 / 4. szám
megyei tisztikart Molnár István főispán Matolai Etele alispánnal, a törvényszék tagjait Fornszek Béla elnök, a város képviselő-testületét és te- nácsát Székely Elek polgármester, a kir. ügyészséget Hlavathy József kir. főügyészi helyettes vezették s a többi állami és magánhivatalok, valamint egyesületek és intézetek feljebbvalóikkal és igazgatóikkal vettek részt a temetésen. A honvédség tisztikara teljes számban Czibur László őrnagygyal jelent meg. A gyászoló rokonság között láttuk továbbá Bernáth Géza igazságügyi államtitkárt és Bernáth Elemért a debre- czeni kir. tábla elnökét is. Az udvar közepén volt felállítva a magas ravatal, a melyen egy üveg fedeles belső és aranyos acélkék szinü nehéz külső érckoporsóban nyugodott a drága tetem. A koporsón, csak a család tagjainak élővirágból font széles selyem szalagos gyönyörű koszorúi voltak elhelyezve, mig a többi koszorú környös körül a ravatal feketegyász drapériáját takarta, s olybá tüntette fel, mintha a koporsó virágágyon nyugodnék. A koporsónál lábtul fekete párnán az elhunyt Lipót-rendje és jubile- omi érme volt kitéve, két oldalt pedig kivont kardos vármegyei huszárok állottak diszőrséget. A gyászos szertartás valamivel 2 óra után vette kezdetét, a városi dalos kör Oh ! folyjon a kőnj! kezdetű megható gyászos énekével. Ennek elhangzása után Fejes István ev. ref. esp.-lelkész mondott fenkölt szellemű gyászbeszédet. A beszéd és ima után a dalosok ismét énekeltek azután a család férfitagjai a Kegye- leé-nek a kapu előtt álló üveges gyászkocsijára emelték kedves halottukat. A koszorúkat a gyászkocsit megelőző külön kocsira emelték. Azután megindult a menet. Közvetlenül a koporsó után a család férfi, és női tagjai, a rokonság, mindnyájan gyalog haladtak. Mögöttük és előttük az úri hölgy- és férfiközönség s a népnek óriási sokasága, úgy hogy szinte vég nélküli vonalban feketéllett az utca a halottas háztól a temetőig. A drága koporsónak a temető főbejáratánál, elhunyt szerettei és ősei mellett, ásták meg az ideiglenes sirt. És a mint Fejes István elmondta e helyütt könyörgését és imáját, a koporsót a sírba tették a koszorúkkal együtt. Mikor a sirt hántolni kezdték: ki az emlékezés rögét dobta a sírba, ki meg a koszorúból tépett virágot, vagy örökzöldet, hogy eltegye magának emlék gyanánt. Azután a temetőt a fájdalom súlyától megtört családtagokkal elhagytuk, megilletődött szivünk ama sóhajával: Áldás emlékére ! Mr Mr Mr Mr Mr Mr Mr Mr Mr Mr Mr Mr Mr Mr Mr Mr Mr Mr Koszorúk. A koporsót és ravatalt boritó koszorúk szalagjain a következő feliratokat olvastuk : „A legjobb atyának* — Gyula és Sophie. — .Forrón szeretett atyánknak* — Ilona, Ernő. — »Felejthetetlen atyjuknak* — Anna, László. — »Felejthetetlen jó nagyatyánknak« — Sarolta, Aladár. — »A legjobb nagyapának» — Béla. — »Szépapának“ — Gyula. — »Szeretett Józsi bácsinak, — Miska és Rózsa (Dókus). — .Szeretett Józsi bátyánknak* — Meczner Béla és neje. — »A s.-a.-ujhelyi takarékpénztár tisztviselői — Dókus Józsefnek az intézet alapítójának, Felejthetetlen volt igaz- gatójának*, — ,Az intézet alapítójának* — S.-A.-Ujhelyi Takarékpénztár. — »Szeretett Józsi bácsinknak* — Emma, Kálmán, Aladár (Nyomárkay'. — »A jó Józsi bácsinak* — Ida és Ödön (Nyomárkay). — »Szeretett bátyámnak* — Augusta (Szentmiklóssy) — „Szeretett bátyánkuak* — Zelma, Tóni (Nyeviczkey). — .Kegyelete jeléül» — Tég- lássy József és neje. — »Kegyelete jeléül* — Ragályi Ferenc és Emma. — .Tisztelete és szeretető jeléül* — Elemér (Bernáth). — Külön külön koszorúkat adtak még : Bernáth Géza és Irén, Csorna József és családja, özv. Vechei-Oláh Miklósné s még többen. Részvét táviratok. A sebződött szivek fájdalmára nincs, nem is lehet heggesztőbb balzsam, mint a jóbarátok, a rokon keblek gyöngéd részvéte. Azokra a részvétiratokra, melyek sürgönyök, vagy levelek és iratok alakjában halom számra érkeztek már a tegnap folyamán a Dokus-családhoz, rá illenek a Talmud ama szavai: „barátság jutalma a részvét. “ Sürgönyöket küldöttek a család „doyen“- jához Dókus Gyula cs. és kir. kamaráshoz, úgyszintén Dókus Ernő orsz.-gy. képv. cs. és kir. kamaráshoz: Széli Kálmán miniszterelnök, — Darányi Ignác dr. földmi v.-ü. minister, — Wekerle Sándor dr. a kir. közig, bíróság elnöke, — Andrássy Aladár gr. cs. és kir. főkamarás, — Bernáth Géza államtitkár, — Kun Bertalan ev. ref. püspök. — Argalács Márk jászói premontrei perjel, — Szirmaj Pál, — Mailáth József gróf, — Harkányi János br., — Hardenberg Aladár gróf, — Pongrátz Jenő br., — Chyzer Kornél dr. minist, tanácsos, — Orosz György kamarás, — G aj ári' Ödön, Bernáth Béla, Münnich Aurél, Latmovich Géza, Kazy József orsz. képviselők, — Hargitai József, minist, oszt. tanácsos — és még igen számosán; úgy, hogy lapunk nyomatása közben, mint halljuk, a részvét-sürgönyök száma felül jár a háromszázon. — A s.-a.-újhelyi izraelita „aut. orth.“ és „szefárd“ hitközségek részvétiratokat intéztek a gyászoló családhoz. Legyenek mindezek a részvét iratok, melyekben a szív a szívhez beszél — s melyekhez mélyen átérzett részvétünket a „Zemplén“ díszes nagyközönsége nevében mi is csatoljuk — legyenek kiengesztelői a gyászoló család szivbeli nagy keservének, fájdalmának! A Dókus-család nemzedékrendjéből. A család őse Miksa király XVI. századbeli donácionális levelében „Michael Dochus de Chabacheud“ vagyis a Békés-vármegyéből, Csa- bacsüdről, Abauj-vármegyébe került Dókus Mihálj-, kit azokban a „hadas időkben“ mint várkatonát, sorsa Regécz várába vezérelt. Várkatonai kiváló vitézsége jutalmául nyerte az ármálist, az avval együttjáró köznemesi előjogokat és jószágokat. Később a XVIII. század elején találkozunk a családnak II. Mihály nevezetű tagjával, a ki II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek volt kedves embere, s.-pataki várában udvarmestere. Az unokák közül László első alispán, követ (megh. 1858-ban) emelte legmagasabbra a Dókus-család érdemi színvonalát közéletünk mezején. Utána a most eltemettük II. József, a ki Zemplén-vármegyének eddig ösmert főispánjai sorozatában, közvetlenül Vécsey Sándor br. után következve, az 56-ik volt. (V. ö. „Adalékok“ V. évf. 14. 1.) Fiai : 1. Gyula, cs. és kir. kamarás, a Vaskorona- és a Ferenc-József-rend lovagja, t. Zemplén-vármegye főjegyzője stb. stb. Született: 1849-ben. 2. Ernő, cs. és kir. kamarás, a s.-a.-ujhelyi választó-kerület országos képviselője. Született: 1852-ben. 3. László, t. Zemplén-vármegye II aljegyzője. Született: 1869. nov. 21. 4. Néhai D. Margit férj. Bernáth Elemérné után maradt unokák: Aladár, t. Zemplén-vármegye IV. aljegyzője — és Béla joghallgató. Gyászos jelentések. I. A Dókus-csalid részéről kiadott jelentés igy szól: Dókus Gyula, neje : hadusfalvi Spillenberg Sophie; Dókus Ernő, neje: kis-csoltói Ragályi Ilona; Dókus László, neje : kis-sebessi Payzsoss Anna; bernátfalvi Bernáth Elemér, fiai: Bernáth Aladár, neje: deteki és tengerfalvi Meczner Sarolta s fiók: Gyula-, Bernárh Béla és özv. Kovács Károlyné, született Dókus Zsuzsána megtört szívvel jelentik felejthetetlen atyjok, apósuk, nagyatyjok, szépapja és testvérének csabacsüdi Dókus József Zemplén-vármegye nyugalmazott főispánja, kir. tanácsos, a Lipót- rend-lovagkereszt tulajdonosának stb. élete 81-ik évében S.-A.-Ujhelyben 1900. évi január hó 21-én, este 6 órakor, történt gyászos elhunytát. A megboldogultnak földi maradványai az 1900. évi január hó 23-án, délután 2 órakor, fognak az ev. ref. egyház szertartásai szerint S.-A.-Ujhelyben örök nyugalomra helyeztetni. — S.-A.- Ujhely, 1900. január hó 21-én. — Legyen nyugalma oly boldog, minő példás volt élete ! II. Az úgynevezett ^,Dókus-takarékpénztára“ pedig a következő jelentést adta a virágzó intézetet ért szomorú esetről: A S.-A.-Ujhelyi Takarékpénztár igazgatósága, felügyelő-bizottsága és tisztviselők kara mély fájdalommal jelentik az intézet alapítójának, volt elnökének és igazgatójának : mél- tóságos csabacsüdi Dókus József kir. tanácsos, a Lipót-rend lovagja, Zemplén-vármegye volt főispánjának folyó hó 21-én esteli 6 órakor történt gyászos elhunytát. — S.-A.-Ujhely, 1900. január hó 22-én. — Áldás a nemes férfiú emlékére ! * A Dókus-család — mint értesültünk — már a reánk következő tavaszszal a s.-a.-ujhelyi közös temetőben díszes sírboltot építtet, hogy az ev. ref. temetőben nyugvó kedves halottjait annak idején a családi sírboltba helyezhesse át örök nyugalomra. Ugyanakkor, vagyis midőn az uj sírbolt rendeltetésének átadatik, a s.-a.-ujhelyi ev. ref. templomban „Requiem“ lesz a koporsók felett. Ny. b. ! A „nyolc“-ak. Bizony csak ilyen kis számra zsugorodott már össze az a „gárda“ is, mely Dókus József főispántól nyerte annak idején kineveztetését és hivatali megbízatását a nemes vármegye szolgálatában. Névszerint: Bodeczky Ede főlevéltáros, Dongó Gyárfás Géza főszámvevő, Dunka Gedeon írnok, Móré Géza közig, igtató, Rimay Lehel alszámvevő, Somogyi Gyula árvaszéki irattáros, Schön Miksa gyámpt. ellenőr és Tertinszky Gyula írnok, tb kiadó. „Morituri Te salutant!“ i3—sup—g?—g?—cw—sp—qp—qs—sr4=aia=tf a=sa=s? Elnöki körlevél. A folyó 1900. év január 23-án d. u. 21/a órára kitűzött városi képviselőtestületi közgyűlés méltóságos Dókus József ur képviselőtestületi tag elhalálozása folytán e hó 24-ik napjának d. u. 27a órájára elhalasztatik. Közgyűlés tárgyai az előző körlevélben felsorolt ügyek. S.-A.-Ujhely, 1900. január 22. Székely Elek, polgármester. És most kérjük t. olvasóinkat, vegyék el és őrizzék meg a „ Zemplén“-nek ezt a rendkívüli számát a néh. Dókus József emléke iránt érzett igaz kegyeletük jeléül! Felelős szerkesztő : Dongó 3 y á r f á s Gáza. Kiadó-tulajdonos: ÉiürartGryu’a. R.-A.-Uihelv. nvftrti’tott * * frvnfeenitAid
