Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-01-28 / 4. szám
Sátoralja-Ujhely, 1900. január 23. 4. (2040.) Harmincegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évr« . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 » Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEH ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLET “-NEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK Es/I I EST ID IE EST S A. IES EST MM IE\ HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Azonfelül bélyeg 60 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Néh. Dókus József emlékének. „Elvégeztetett“! . . . A függetlenségi harc főhadserege nincsen többé. „Unbedingte Unterwerfung!!“ (Ezt a mondást nem szabad magyarra fordítani). Diadalmas csaták büszke vezére! Tudtad te azt, hogy seregednek nagy része, háborgó lélekkel szorítja kebléhez vérrel megszentelt fegyverét; tudtad, mert őrökkel vétetted körül a zajongó tábort. Mégis a sötét éjszaka oltalma alatt százak indultak neki seregedből az erdőboritotta hegyeknek, hogy keressék azokat a férfiakat, a kiknek markából a kard még ki nem esett! *. . . A tovább is harcolni vágyó honvédek lelki erejét, az utjokba ejtett Inczédy, majd Kazinczy táboraik meghódolása meg nem törte. Tovább-tovább törtettek Bihar, Za- ránd hegyszakadásai, Szatmár, Szabolcs és a (Bodrogköz ingoványai közt, az élet-halál harcot megharcolni készek végső reményéhez, Komáromhoz. Mint a váratlanul sújtó villám tüze, akként bénitá meg a bujdosó honvéd lélek- erejét Komárom feladásának rémséges hire; s a véres csatákban edzett bújdosó honvéd: »Szerte nézett s nem leié Honját, e hazában.'. . . * Azt az agybontó fájdalmat, azt az elkeseredést, a mit a Komárom feladása után következett vérboszu okozott, csak az értheti, a ki ama kor eseményeinek tanúja volt. r Es a ki annak a kornak bánatát, szenvedéseit átélte, a ki tanúja volt az átalános nemzeti keserűség s az avval járó kihívó dac összefolyásának — méltán kérdheti: az a honvéd, a ki lelkesedésének mámorában, kedély-állapotáuak felhevülésébeu, vagy az indulat fásult vakságában — kezében fegyverrel — kitette mellét az ellenség golyójának, vagy szuronyának, bátrabb és igazabb hazafi volt-e annál a védetleu, a zsarnoki véres szájú önkénynek odadobott hazafinál, a ki a közös haza szabadságáért harcolt honvéd megmentése reményében életét, vagy a mi több, családja jövőjét tette kockára? A Dókus József ravatala mellett átérez- tem függetlenségi harcunk temetésének keserveit is . . . Egyike volt ő azoknak a hazafiaknak, a kik leikök teljes meggyőződésével, minden tőlök telhető módon és eszközzel könnyiték a bujdosó honvédek gondjait. Mint a terebesi járás főszolgabirája, egész járásában menedéket biztosított. A kiket a besoroztatáson felül nagyobb veszély fenyegetett, azoknak külföldre szóló útlevelet adott; és mielőtt hivatalát odahagyta, a beállott veszedelemről értesítette azokat, a kiknek házánál honvédek tartózkodtak. * Nemcsak azt a férfiút gyászolom, a kihez a társadalomban sok és nekem becses köteléke fűzött; de gyászolom azt a^ igaz hazafit, a ki a nemzet kétségbeejtő siralmas állapotában az üldözöttek önzetlen pártfogója volt. — Az akkor hontalan, üldözött honvédek hálája kiséri őt örök honába. Legyen e pár sor a mélyen érzett kegyelet soha nem hervadó koszorúja. a ................c. Kérjünk bankfiókot. (mn.) Az uj baukszabadalom az osztrák-magyar bankot arra kötelezi, hogy Magyarországon három év alatt a kormány által kijelölt városokban tíz uj bankfiókot létesítsen. A kormány a városokat illetőleg, a melyekben a bankfiókok létesítését kívánja meg, végképp nem határozott ugyan, de azért egyes fővárosi lapokban már közölve volt ama vidéki városok névsora, a melyek kombinációban vannak és a melyek között városunk nem szerepel. A bankfióknak a mezőgazdaságra, iparra és kereskedelemre kiható előnyei és az ügy fontosságánál fogva kötelességemnek tartom a város közönségét, különösen azonban ennek kereskedői osztályát a fent mondott körülményre irányítani, hogy idejében s addig amig a kormány végképp nem határozott, a szükséges lépések megtétessenek az iránt, hogy a létesítendő tiz bankfiók egyikét S.-A.-Ujhely nyerje el. Hogy városunk erre jogos igényt tarthat, az osztrák magyar-bank vezér titkára szerkesztette és az 1896-ik évben kiadott hivatalos kimutatás alapján, a melynek adatai általánosan talán kevésbé ismeretesek, kívánom bizonyítani. Ezekből az adatokból következtetve városunkat bankfiók megilleti! Az osztrák-raagyar-bank, bankfiók léTARCA. Egy kuruc brigadéros.*) (Bezerédy Imre sírköve Sáros-Patakon.) Irta: Thaly Kálmán dr. A dunántúli előkelő családból származott ifjú Bezerédy Imre mesés személyi vitézségére nézve világcsodálta hírre emelkedett. Az egykorú bel- és külföldi emlékiratok, tudósítások és „novellák“ (hirlapok) telvék nevével és bravourös merész, de mindig szerencsés hadi tetteivel. Elannyira szárnyalt vitézi hire, hogy még a török szultán is arcképét küldette meg emez uj Harun-el-Rasid hősnek, a ki hiteles tanúbizonyságok szerint, amaz öt hadjárat alatt, a melyet (1704—1708.) Rákóczi fejedelem hűségében küzd vala végig, a saját kezével (többnyire a hadsorok élén vivott nyilvános párviadalokban) hetvenkét császári (német, dánus, rác és horvát) tisztnek, — köztük a nagyerejü hires horvát óriás, br. Orssich Kristóf, károlyvárosi ezredesnek, — oltá ki életét. A bámulatot keltő egyéni vitézségü, de különben, vezéri tehetséggel is megáldott fiatal hős ennek következtében oly gyorsan emelkedett, hogy 1704. közepén, tehát még nem 25 éves korában**) már huszárezredessó, 1706-ban pedig • Mutatvány az »Adalékok Zemplén-vármogye Történetéhez' c. havi folyóiratunk sajtó alatt levő februáriusi füzetéből. Az „Egy kuruc brigadéros“-t kitűnő munkatársunk egyenesen az „Akk“-nak irta. Szerk. *' Bezerédy Zsigmondnak (Imre atyjának) bejegyzése családi naplójába. »Anno 1679. die 9. Mensis De- cemberi8 adta isten ő szent Pölsége fiamat Imrét, Vámos- Családon, kinek keresztelése volt 18. Decembris Kit neveljen Isten, szent nevének dicséretbe 1« (Történelmi Tár, 1883-iki évf. 3o8. 1.) ___________ T. lovas brigadérossá (három lovas-ozred dandárparancsnokává) lön, s pusztító betöréseivel Ausztriának réme volt; mert legtöbbnyire e tartomány és Styria szélein : Kőszegen s környékén tanyázott dandárával, és hirtelen megjelenéseivel nem egyszer megfuttatta magát I. József császárt is Bécs alatt.***) A feltűnő vitéz és jeles katonát a császáriak is, természetesen, minden uton-módon, fényes ígéretekkel, rangokkal, pénzzel, megvesztegetési kísérletekkel csábították, s igyekeztek a magok pártjára vonni. És fájdalom, Bezerédy- nek jelleme s elvhűsége épen nem mutatkozott olyan csoda erősnek, mint a karja. Már 1706. nyarán, a száz napos fegyvernyugvás alatt, hajlandónak mutatkozik vala, br. Ebergényi és gr. Pálífy cs. tbkok csalogató Ígéreteire, fejedelméhez és hazájához letett hüségesküjét megszegni, s a császári párthoz szegődni, — persze, hogy illő jutalomért. Ezen alkudozásai azonban — a melyeket tiz pontba foglalt, — füstbe mentek, mivel Ebergényinek egy vigyázatlanul hozzá intézett levelét a kurucok felfogták s Bezerédy alig bírta a gyanús dolgot, nagy iigy- gyel-bajjal elsimítani és csakis újabb jó s példás vitézi tetteivel feledtető el. 1707. végén újra csalogatta őt Pálífy, a kinek utján I. József császár saját kezű levélben 2000 arany felpénzt cs. ezredesi rangot, jószágokat és családja sorsának biztosítását Ígérte Bezerédynek, átpártolása dijául. Ez azonban, noha megígérte: vagy ingadozott még, avagy tábornok s bajtársai ébersége miatt nem volt módjában áruló szándékát egyelőre végrehajtani. A döntő elhatározást erre imádásig szeretett neje, széplaki Bottka Mária adta meg ***) Egy ízben három lovas regimentjével 24 óra alattt 20 mórtföldnél többet száguldozott be az ellenséges Austriában Mint a villám, úgy járt. T. neki, a kit 1708. május havában gr. Heister Siegbert cs. fővezér elfogatván, reá birá fényes ígéretekkel, hogy férjét a már kilátásba helyezett átpártolásra rávegye. E gonosz tett végre-' hajtása, a gyászos trenosényi harcot követett országos lehangoltság hatása alatt, 1708. szeptember elején következett volna be Kőszegen, Bezerédy s beavatott cinkosai részéről — a ki is (ő lévén az előőrs) egy hajnalban- Heister csapatait egyszerre három oldalról gáládul rá akará vezetni tábornoka gróf Esterházy Antal mitsem sejtő bozsoki táborára. De az áruló cselekvény végrehajtása éjjelén: Bezerédy beavatott tiszttársai közül pásztói > Horváth István és nemes-kéri Kiss Pál kapitányokban a honfivér ontásától irtózó lelkiismeret fölébredvén, — ezek a dolgot Esterházy- nak fölfedezték és áruló dandárnokukat hirte- lenül álmában megrohanva, még idejében elfogták s kötözve a bozsoki táborba hurcolták. A megtartott vizsgálat napnál világosabban bizonyitá be Bezerédy Imre brigadéros, alezredese és sógora Bottka Adám, őrnagya Szeged y. Ignác, s századosai Pöstyényi és Ujkéry árulását s önnön bajtársaik vére kiontására törekvését. Természetesen, az egész dunántúli hadtest boszús haragja felzúdult ellenük, s halált követeltek fejökre. Esterházy alig bírva á katonaság első dühe elől megmenteni a bünö^ söket, vason, erős őrizet alatt Sümeg, Simory tornya, majd a Dunán által Eger várába küldé. A fejedelmet bőven informálta mindenről, — s a már kihirdetett tállyai, de utóbb Sáros-Patakra áttett országgyűlésre, — hol Bezerédyek ügye is, a rendszeres hadi törvényszéki eljárás után tárgyalandó vala, — hadtestéből katonai küldöttséget indított. Ennek tagjai Bezerédyre és áruló társaira föltétlenül halált követeiének. Bezerédyt s rabtársait Egerből és KassáA Zemplén mai száma tizenkét oldal.
