Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-06-10 / 23. szám
Sátoralja-Ujhely, 1900. június 10. 23 (2059.) Harmincegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok: nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VARMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK 13ST 3D IE IST S .Á. IR 3ST -A. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Azonfelül bélyeg 60 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 nil. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Fürdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Adatok a közigazgatás szervezéséhez. Irta : Dókus Gyula. (Négy] közlemény.) I. A tekintetes vármegye közigazgatási bizottsága ez évi február hó 12-én tartott ülésében 186. sz. a. hozott határozatával megbízott, hogy a közigazgatás hiányait és szervezeti hibáit feltüntető emlékiratot szerkeszszek s azt a Tekintetes Törvényhatóság Közgyűlésének mutassam be. A közig, bizottság ezen intézkedésével azt célozza, hogy most, a midőn a közigazgatás újjászervezésének törvényhozási munkába vételére alapos reményeink vannak, vármegyénk azokról az általános hiányokról, a melyeket állami szervezetünk megváltoztatása folytán a közigazgatásban észlelt, azokról a helyi szervezeti hibákról, a melyek a közigazgatás helyes és sikeres működésére bé- nitólag hatnak, észrevételeit a nra. kormánynyal közölje és hogy különösen a szervezésnél azokra a közszükségletekre, a melyek megadása nélkül a közigazgatást helyesen és eredményesen functió- nálni nem reméli, rá mutatva: viszonyaink nak megfelelő eszközökről való gondoskodásra idejekorán felkérje. A közig, bizottság a közigazgatási reformmá tökéletesebb megalkotása indokából, szükségesnek véli azt is, hogy a tekintetes Törvényhatóság a társtörvényhatóságokat is hasonló emlékirat készítésére hívja fel. Megbízatásomhoz képest emlékiratomat két főrészre osztottam. Az első részben felsorolom azokat a tárgyi főbb okokat, hiányokat és szervezeti hibákat, a melyek úgy az állami, mint az önkormányzati közigazgatás helyes vezetését, gyors működését akadályozzák, a közönség tájékozatlanságát, nehéz hozzájárulását előidézik, a nép socialis életének megfigyelését, cultur életének fejlesztését és irányítását, közgazdasági viszonyai javításának muukálását csaknem teljesen kizárják. — A második részbeu harminc évi közigazgatási szolgálatom alatt szerzett tapaszlatom alapján főbb vonásokban a közigazgatás újjá szervezésére vonatkozó észrevételeimet fogom megtenni. Szent István királyunk a honfoglalás befejezésével az országnak állammá szervezésénél a régi frank grófságok s a szomszéd nyugati müveit nemzetek állam- szervezetét véve mintául s összhangba hozva ősi szokásainkkal, hagyományainkkal politikai és kormányzati jogokkal felruházva a vármegyei szervezetet teremtette meg. Habár az elmúlt ezer év alatt ezen szervezet működése sokszor szünetelni volt kénytelen, mégis az ország, mihelyt önrendelkezési jogát visszanyerte, a vármegyéket ismételten életre keltette. És pedig azért, mert történelmünk beigazolta, az 1848-iki törvények tárgyalása alkalmával Dessewffy Aurél által mondott beszédben is kifejezett azt az igazságot, hogy „a megyék municipalís jogai alkotmányunk alapját, nemzetiségünk kezességét teszik, annyira, hogy mig megyei szerkezetünk megmarad, érjen bár bennünket akármi csapás, alkotmányunkat mindig ismét visz- szaszerezhetjük.“ — A vármegyei rendszer alapját tehát Szt.-István királyunk rakta le. A megye törvényhatósági, köz- igazgatási és végrehajtási szervezete azonban magától fejlődött. Már Szt.-István király 1035. évben Esztergomban kihirdetett rendeletéi, melyet Imre herceghez intézett első könyvének élőbeszédében, a megyei ispánságokat emliti, a bírói és polgári hatóságokat megkülönbözteti, második könyve 8., 20., 42., 43. fejezetei szerint a megyei ispánok hatáskörét a katonákra is kiterjeszti. Szent-László, Kálmán, V. István, III. András, Róbert Károly, Zsigmoud, Mátyás, Ulászlótól kezdve JI. Lipótig törvényeink számtalan intézkedései vonatkoznak a megyékre és ezeket újabb és újabb feladatokkal ruházták fel; de a megyei szervezetnek meghatározásra, jogkörének megállapítására törvényhozási intézkedések egyben sem tétettek. — Az 1790—91. évi 6/. t.-c. rendelkezésével a il. Lipót királyi előterjesztéseinek 5. pontjában foglalt felhívásra „salva tarnen le- gali activitate comitatuum“ egy országos bizottság lett a megyék rendezésére, illetőleg a közigazigatás és törvénykezés szabályozására az országgyűlés által ki- küldve. Habár ezen bizottság munkálatát, a melyben ugyan a megyét részletesen meg sem határozta s a megye gyűlésekről is csak azt mondta: „Congregationes sunt potestatis executivae legalia organa et legutn custodes," elkészítette, de dacára, hogy az 1830-iki országgyűlés, a királyi előterjesztés 2. pontjával az 1827. évi Vili. t.-c.-ben kiegészített választmányai munkálatnak tárgyalására megsürget- tetett s dacára, hogy az 1843. évi országgyűlésen a megyék reudezóse ismét szóba hozatott, döntés alá még sem került s 1848-ig a törvényhozás a szervezés tekintetében mit sem tett. — Az 1848. évi XVI. t.-c. a megyék rendezését, a felelős TÁHCA — A A kisértet. jZempIón® eredeti tárcája. Irta: Kiár István. Az uzsonnának vége felé jártak. Az ízlésesen vegyitett beíőzöttek zamatos illata nyomtalanul veszett el a hölgyek ruháiból előtörő gyöngyvirág, tubarózsa és egyéb illatszerek nehéz szagának bóditó keverékében, mely valóságos illatfelhőt képezve kábítóvá tette a levegőt és lázhoz hasonló pirt csalt az apró asztalok mellett kellemesen csevegő, közben a felhalmozott édességekből kecsesen nyalakodó hölgyek orcáira. Olyan képet nyújtott úgy együtt a társaság a sötétzöld szint uraló kis szalon keretében, mint egy szebbnél szebb rózsákból kötött üde virágcsokor, a melynek rózsái észbontóan mosolyogni és ezüstcsengésü hangon kacagni tudnak. — Ugyan édes Matildkám, fordult az örökké vig pénzügyigazgatóné a mellette ülő vármegyei ügyésznéhez — miközben olyan hamiskás mo- solylyal nyalogatta le filigrán ujjacskáiról a ráragadt mogyorótorta morzsákat, mint a hogy a kis cicák szokták talpacskáikat nyalogatni — mivel étetted meg az uradat ? — Én — szörnyedt el a kisügyészné, olyan arcot vágva, mint a ki nincs tisztában a kérdéssel — talán megártott a kávé-likőr édesem, hogy ilyen furcsa kérdésekkel állsz elő ? — No no édes Matildkám — csitította a pénz ügyigazgatóné — félre ne érts valahogy. Nem úgy értettem én azt, hogy megmérgezted, hanem már akárki akármit mond. valamit csak adtál neki, mert ember ilyen hirtelen meg nem változ- hatik magától. Hiszen nem titok egyikünk előtt sem, hogy férjed azelőtt igen gyakran kereste fel legénykori pajtásait. Te magad számtalanszor panaszkodtál, hogy sokszor csak reggel vetődik haza és mentői jobban igyekeztél ót kimaradásaiban gátolni, annál többször maradt el a háztól. Egyszóval, hogy szavaiddal éljek, családi boldogságod nem a legirigylésreméltóbb volt. És most kedveseim, fordult a szavait leső hölgyekhez, nem csak itt köztünk, hanem az egész városban sincs több olyan boldog teremtés, mint a mi Matildkánk. Az ura nem jár sehova. Se nem iszik, se nem kártyázik, sőt még dohányozni is csak akkor mer, ha arra engedelmet kap te tőled. No hát már most csak elhiszitek, hogy ez a nagy változás nem közönséges utón ment végbe. Matild, Matild, ienyegette meg pici ökleivel az ügyésznét, te neked van valami bájitalod, csak nem akarod elárulni, pedig mi tűrés-tagadás egy- egy cseppecske a mi férjecskéinknek sem ártana. . . — Ugyan Herzikém ne papolj már annyit, vágott kacagva szavaiba a kisügyészné. Mondd ki, hogy az uram azelőtt lump volt, kártyás volt és, hogy most már nem az, szeretnéd tudni, hogy miért nem iszik, miért nem kártyázik továbbra is. Nohát, ha kiváncsiak vagytok rá, mindgyárt elmondom. Az egyhangú >halljuk“ kiáltásra egy kicsit komolyabb arcot öltött a kisügyészné és hozzáfogott a hölgyektől kíváncsian várt történet elbeszéléséhez. — Étetésről, bájitalról szó sincs. Meg vagyok győződve, hogy Herzike is csak úgy tréfából említette ezeket a középkorba illő boszorkánymesterségeket. Hanem az csakugyan megfelel áz igazságnak, hogy az a változás a mely férjem életmódjában beállott és a mely változás nekem visszadta boldogságomat, egy oly véletlen körülménynek tudható be, a minek megtörténtéért még máig sem tudok eleget hálálkodni a mindenhatónak. . . Az utolsó időkben a pohár már csordul, tig volt Elkeserede tségem a tetőpontra hágott, mert a tényekből Ítélve egy szikra reményem sem lehetett a kétségbeejtő állapoton változtathatni. Laci már úgyszólván kerülte a hazat is. Csak étkezni járt haza. Akkor is olyan szótlan volt, mintha elfelejtett volna beszélni. . . Próbáltam könyezni, duzzogni. Nem használt. Próbáltam veszekedni, szemrehányásokkal illetni. Nem törődött velük. Végső kétségbeesésemben megpróbáltam kicsukni e házból. De akkor meg két, három napig sem jött felém------egyszóval azon a ponton voltam a mikor mi nők, vagy fejet hajtunk a sors előtt, vagy erőszakkal tépjük szét a ránk nehezedő bilincseket. . . Egyik éjjel, midőn szintén hiába vártam meg az éjfélt, hogy haza érkeztekor szemtől szemben állva vele a pifanat behatása alatt mondjam el neki elkeseredettségemet, elnyomott az álom. Hirtelen álmomból lassú cső- szogás és időnként megújuló halk zörej zavartak fel. Az első pillanatban a hogy felébredtem, nem tudtam magam tájékoz ú. Arra emlékeztem ugyan, hogy este teljesen felöltözve az ágy szélén olvastam. De a rövid ideig tartó mély álom és a hirtelen ébredés annyira elzsibasztották érzékeimet, hogy nem tudtam magamnak megmagyarázni mi ért fekszem ruhástól, teljes sötétségben, mert másszor legalább az éjjeli mécses szokott pislákolni szekrényemen. Miután lassan emlékezni kezdtem az esteliekre, első dolgom volt gyújtó után nyúlni. Abban a pillanatbah azonban a mint a faltól kifelé fordultam, tekintetem egy fehérbe Jk. Zemplén mai száma tizenkét oldal.
