Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-06-10 / 23. szám

ministeríumra bízta, kimondván, hogy „a megyék, az alkotmányosság védbástyái, a közszabadsággal összhangba hozassanak.“ A válságos idők nem engedték meg, hogy a nagy alkotásokra hívatott törvényhozás a vármegyei szervezetet a felelős kormányrendszerrel összhangba hozó tör vényeket alkosson.

Félszázadnál több mult el a nélkül, hogy államszervezetünk a jogállamnak megfelelöleg ezen irányban is kiépítve lenne. Mert igaz, hogy százakra megy azoknak a törvényeknek a száma, melyek a kormányzók és kormányzottak közszabadságának biztosítására raegalkottattak, de egyet sem találunk ezek között, dacára, hogy 1889-től mind sűrűbben tétettek meg a kormányigéretek, a melyek az 1848. évi XVI. t.-c. rendelkezésének eleget tettek volna.

Történelmünk lapjai rról, hogy amu- nicipiumok a múltban alkotmányunknak hathatós védbástyái voltak és lehetnek a jövőben is, tanúbizonyságot tesznek, de azt, hogy jelen szervezetökben az állam- kormányzatnak megfelelő eszközei, vagy közvetítői legyenek, az 1848. év óta lefolyt idő beigazolta.

Az 1848. évi törvények állami szervezetünket, a kormányzás hatalmát a felelős ministerium kezébe adván, teljesen megváltoztatták a nélkül, hogy a szervezetet egészen kiépítették volna, mert a vármegyéket, a melyek az előtt a nemzeti közszellem ébresztői és fentartói a jogérzület fejlesztői voltak, nem rendezték. Ma a vármegye törvényhatósági és megyei hatósági, vagyis önkormányzati hatáskörében, az állami közigazgatás és végrehajtás feladatainak közvetítése folytán van megbénítva és korlátozva. A vármegyéknek ezen bifurcatiós feladattal lett megrovása képezi közigazgatásunk nehézkességének az okát.

Állami szervezetünk megváltoztatása folytán az alkotmány alapját ma a nemzet egészének érdeke képezi s ennek hathatós védelmét, az országnak nemzeti jogállammá leendő kiépítésére a módozatokat, ma csupán a nemzet egységes ereje adhatja meg. Ennek teljesítését pedig az 1848-iki törvényeink, a törvényhozás és az abból alakuló felelős kormány kezébe tették le. A vármegyék feladataiknak ily iránybani teljesítésére, már nemcsak nem hivatottak, de a törvényeink által alkotmányvédelmi működésükben korlátozva is lettek.

Mindazon feladatok teljesítésétől tehát,

burkolt alakra esett, a mely ágyam mellett, kiterjesztett karokkal mozdulatlanul állott. Ijedtségemben még kiáltani sem bírtam. Torkom összeszorult, szemem elhomályosodott. És a helyett, hogy gyújtót gyújtottam volna, a paplan alá bújtam, a hol pár pillanat alatt a hideg veríték lepte el egész testemet. Fogaim vacogtak a láztól. Érzékeimet a félelem teljesen megzsibbasz- totta. Csak a vér lüktetett őrült sebességgel ereimben . . . körülbelül két perc telhetett el halotti csendesség közepette, midőn némiképp visszanyerve higgadtságomat, rászántam magam, hogy kinézek a paplan alól. El voltam tökélve, hogy bármi történjék is, farkasszemet nézek éjjeli látogatómmal. És az első ijedtséget hősies elszántság kezdte felváltani, a minek hatása alatt egy hirtelen rántással le kaptam fejemről a takarót. .. Szememet azonban már nem mertem kinyitni, a falfelé fordulva latolgatni kezdtem, hogy mit fogok csinálni, csakugyan jól láttam az előbb és csakugyan ott áll az a valami az ágyam mellett. Erre a gondolatra aztán ismét a hidegveriték kezdett gyöngyözni homlokomon. Pár pillanat múlva azonban, legyőzve gyöngeségemet, mégis fölnyitottam szememet, A hold épp az ablakkal egy irányban állhatott. A függöny csipkéin át- szürődő sugarak éles árnyképben vetették a falra a csipke pókhálószeriin szövött csillagait és olyan világossággal árasztották el a szobát, hogy a bútorok körvonalait félreismerhetetlenül ki lehetett venni. Bátorságot merítve a majdnem nappali vi ágosságból lassan kifelé fordultam a faltól. Azonban alig pillantottam ismét az ágyam mellett álló fehér alakot,, ereimben megfagyni éreztem véremet. . . Már ahoz sem volt erőm, hogy újra a fal felé forduljak, vagy a takaró alá bújjak. Csak néztem tágra nyilt szemekkel, zsibadt

a melyek az állam kormányzása Ó3 köz- igazgatása körébe vágnak, a vármegyéket fel kell oldani, mert egy oly testülettel, a melynek nagyszámú tagjait gyakrabban összehozni nem is lehet, állami közigazgatási feladatokat, a melyek gyors intézkedést igényelnek, megvalósítani nem lehetséges, de viszont önkormányzati, ellenőrzési hatáskörüket ki kell tágítani, sőt még politikai jogkörüket is, - dacára annak, hogy a törvényhozás működésének irányítására közvetetlen befolyásukat elvesztették, bizonyos mérvben meghagyni és biztosítani szükségesnek tartom, mert a parlamentáris kormányforma nemcsak megengedi, hanem közjogi szervezetünknél fogva feltétlenül szükségessé is teszi, hogy a népnek alkalma legyen az országot érdeklő nevezetesebb kérdésekben nézetét, óhajtását elmondani, hogy abból aztán a a törvényhozók és kormány magát tájékozhassák és erőt meríthessenek az ország érdekében teendő intézkedéseikhez A vármegyék önkormányzati, felügyeleti és politikai hatáskörének körvonalozásába és ezen jogkörnek biztosítására szükséges törvényhozási intézkedések tárgyalásába azonban, miután ez kitűzött feladatom körén kívül esik, nem bocsájtkozom s egyes részleteire is csak annyiban fogok kitérni, amennyiben az a közigazgatás szervezetével szorosan összevág.

Közigazgatásunk tarthatatlan helyzetének forrását a közigazgatás szervezet lensége s ebből kifolyólag az állami köz- igazgatásnak az önkormányzati közigazgatással való összezavarása képezi.

Lássuk most részletesen, habár csak nagyobb vonásokban azokat a tárgyi okokat, a melyek közigazgatásunk menetére bénitólag, sőt korlátozólag hatnak.

Ezeket az okokat általánosokra vagyis vagyis olyanokra, a melyek minden vármegye közigazgatására hatással vannak és különösekre, a melyek helyiek, tehát vármegyénként változók — osztom fel.

Általános tárgyi okok:

1. A közig, hatóságok ellenőrzési és végrehajtási körébe utalt törvényeink szerkesztésénél a codificatiora nagyon kevés figyelem fordittatott, sőt a 33 év óta alkotott törvényeink ma sincsenek codifi- calva. Annyi az irány, ahány miuisteri szak van, sőt még az ugyanazon ministeriumban készült törvények is más-más irányelv szerint szerkesztvék. Szóval nincsenek egységes közigazgatási törvényeink.

A törvénykönyv nemcsak arra való,

tagokkal, hangtalan ajakkal, mint a szélütöttek. És a fehér alak nem mozdult. Arcát nem láttam, termetét nem tudtam szemügyre venni. Csak állt némán, mozdulatlanul, mig vízszintes irányban kinyújtott karjainak árnyképe aránytalanul hosszúra nyúlt el a holdvilág csalóka fényében. . . Egy örökkévalóságnak tűnt fel az a pár perc, a mely alatt egymással farkasszemet néztünk. . . Közben eszembe jutottak azok a régi dajka mesék, a melyekben a kisértetek az Isten nevét hallva rögtön eltávoznak. Halkan belekezdtem tehát a Miatyánkba, Nem használt. Elmondtam a Hiszekegyet, Üdvözlégyet. Az sem használt. Lopva belenyúltam a szentelt víztartóba és keresztet ve tettem, az sem használt. Próbáltam kiáltani, de képtelen voltam hangosabb szót kiejteni. Csak hörögtem, mint a hogy a fuldoklók szoktak, Megpróbáltam gyújtó után nyúlni, zsibbadt karjaim azonban felmondták a szolgálatot. Végre, a mikor minden erőmet összeszedve felültem az ágyban, hogy a villámos esengő után nyúlok, a fehér alak karjai egy hirtelen mozdulattal felém kaptak. . . A többire már nem emlékszem, mert az ijedtség annyira erőt vett rajtam, hogy eszmék temet vesztettem. . . Mikor magamhoz tértem, Laci ott ült az ágyam mellett és borogatásokat rakott izzó homlokomra. A kiállott félelemnek azonban következményei is voltak. Mint tudjátok is, tífuszba estem, s csak igen lassan és nehezen épültem fel. Betegségem alatt Laci a leghűségesebben ápolt és midőn túl voltam a veszedelmen, becsületszavára fogadta, hogy teljesen szakit a múlttal .. . És hál’ Istennek, megtartja szavát. Azóta józansága mintaférjjé tette. Láthatjátok tehát, hogy nehezen és sok szenvedés után jutottam boldogságomhoz, de a jelen és jövő felejteti velem a múltat, a mire még emlékezni sem akahogy azt az államhatalom közegeivel végrehajtassa, hanem arra is, hogy a polgárság, a melynek vagyon- és életbiztonsága, jóléte s igy közvetve a nemzet nagysága és erős- bödése érdekében alkottatik, megértse, abban eligazodjon és megtartásához hozzájárulhasson. Mert ha felállítjuk azt a jogszabályt, hogy a törvény nem tudása védelmet egy polgárnak sem nyújt, az állam- hatalomnak gondoskodnia kell arról, hogy a tudás megszerzése is lehetővé tétessék.

Törvényeink között ma nem a polgárság, de még a végrehajtásra hivatott elsőfokú közegek sem képesek eligazodni. Igaz, hogy ma már Machiavelli sem állítaná, hogy „az a nemzet szerencsés, melynek egy nagy férfiú készítette törvényeit,“ mert a változott viszonyok folytán erre sem Athén Solonja, sem Lakedemon Likur- gusa képes nem lenne; de az kivihető, hogy azok szerkesztése egyöntetű rendszer mellett és pedig necsak teoretikus tudósokra, hanem az ügyekkel naponkint foglalatoskodó s a néppel közvetlenül érintkező, a változó viszonyokat és helyzeteket megfigyelő s igy gyakorlati érzékkel rendelkező egyénekre bizassék. Mert ha az elméletben jártas egyének az anyagot üsz- szehordani s azt rendezni képesek is, életképes tartalmat és a polgárság által megérthető egyszerű szerkezetet csak a gyakorlati ember fogannak adhatni. — kétszázhárom olyan törvényünk van ma érvényben, mely a közigazgatás keretébe tartozik. Ezeknek tekintélyes része csak egyes szakaszaiban van érvényben. Lehetséges-e igy az, hogy nem az egyén, a kire az tiltólag vagy parancsolólag lett megalkotva, hanem az a hivatalos közeg, a ki annak alkalmazására, végrehajtására rendeltetett, egy ilyen labirinthusban eligazodni [ képes legyen, akkor a midőn csak egy pár törvényünknél van az eljárás szabályozva. Egységes közigazgatási eljárási törvénykönyv nélkül pedig jól közigazgatni nem lehet, az csak tapogatódzás a sötétben.

Egyes törvényeinknek intézkedési hiányait felsorolni nincs szándékomban, mert arról iveket kellene összeírni. A hiányokra csak annyit jegyzek meg, hogy van olyan törvényünk, a melynek pótlására, magyarázására, kibővítésére még egyszer annyi kormányrendeletet kellett kiadni. Es még azt említem fel, hogy vármegyénkben, a mely pedig a szabályrendeleteknek nem nagy barátja s igy a lehetőség szerint a helyi statútumok szerkesztését mellőzi, Folytatás az I. mellékleten.

rok. . . Ez a története annak a különösnek látott változásnak, a mi családi életemben beállott s nem holmi bájital, mint a hogy azt Herzike veletek elhitetni akarta.

Igen, igen ! De hát a kisértet ? Hová lett a kisértet ? Igazi kisértet volt-é ? — zúgtak összevissza a ki nem elégített hölgyek.

Igaz biz az, majd el is felejtettem, kiáltott kacagva a kis ügyészné. Hát képzeljétek csak édeseim: a kisértet maga Laci volt . . . Szegény, mikor éjfél után haza jött, hogy elkerülje a szemrehányást, a mire már el volt készülve, "a gangon lehúzta cipőjét. Aztán lassan belopózott a szobába, azzal a szándékkal, hogy majd a sötétben Észrevétlen ül levetkőzik és lefekszik, eloltotta a lámpát . . . Én azonban, dacára óvatossagának, épp akkor ébredtem föl, mikor hálóköntösét húzta magára. Mikor észrevette hogy megmozdultam, abban a hiedelemben, hogy a pillanatnyi ébredés után nyomban ismét elalszom, úgy a hogy épp a köntöst felhúzni akarta, kiterjesztett karokkal állva maradt. És, képzeljétek, ott maradt percekig e^y helyben, némán, mozdulatlanul várva hogy mikor alszom el újból. És úgy állott ott egész addig, mig csak a csengő után nem nyúltam . . . Mikor észrevette szándékomat, hogy megakadályozzon a csengetésben, átölelt, nem is számítva arra, hogy micsoda halálos félelmet állottam ki az alatt a pár perc alatt, mig ágyam előtt állott. És állítási szerint csak akkor jött tettének esztelenségére, a mikor a várt veszekedő asszony helyett egy félig holt test bukott karjai közé . . . Egyszóval a hogy volt úgy volt, minden esetre jól, mert visszanyertem vele boldogságomat.