Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-01-21 / 3. szám

1900 január at.________ II. Melléklet a„Zemplén* « 3. számához.

József (Csörgő), Guttmann Izrael (B.-Szerdahely), Guttmann Mór (Luka), Kádár Gyula, Kellner József, Landesmann Miksa, Szakácsy Gyula, Teich Zsigmond, Walter László és Zinner Henrik, — 4—4 kor. Blumenfeld Jenő, Blumenfeld József, Fleiszner Frigyes, Grünbaum Simon, Haas Mór, Haas Lipót, Hercz Ármin, Ligeti József dr., Lőwy Adolf, Weinberger Dávid (Imreg), — 3—3 kor. Bilanovits István, Bónis Ferenc, Erényi Manó dr., Gross Dezső dr., Gottlieb Ignác, Haas Adolf, Haas Bernát dr., Haas Fülöp, Kellner Soma dr., Klein Géza, Perlstein József, Reich Lipót (Luka), Reichard Salamon dr., Rosenberg Bernát dr., Rosenthál Sándor dr., Róth Mór, Székely Elek, Szepesi Arnold dr., Szerviczky Ödönné, Thu- ránszky Zoltán dr., Waldman Adolf dr, Weisz Zsigmond, Widder Herman (Nagy-Mihály), — 2—2 kor. Czakó Ignác, Felberbaum Bernát, Grosz Béla, Grünbaum Márkusz, Klein Pál, Knopfler Sándor, Legoza János, Róth József dr., Szent- Györgyi Vilmos, Sicherman Simon, Tancsa Gábor, Szatmáry József, Vértesi Zsigmond, — 1—1 kor. Bánóczy Kálmán, Czike Dezső, Friedrich Mórné, Frei Miksa, Glattstein Mórné, Gort- vay Aladár, Grosz Miksa, Klein Albert (Be- recki), Lomniczer József, ifj. Meczner Gyula, Móritz Mihály (Torda), Perlmutter Sámuel né, Reich Artúr, Rónai Lipót, Rónai Manó, Rósen- blüth Jenő, Schön Andor, Wilhelm Henrik, Wessely Mór es Zvolenszky József.

Fogadják a nemes szivü adakozók, nemkülönben a helybeli társulatok és testületek elöljárói a kegyesen nyújtott erkölcsi támogatásért a keresk. társulat legmélyebb hálás köszönetét.

S.-A.-Ujhely, 1900. jan. 21.

Kornstein Jenő, Schon Sándor,

társ. pénztáros. társ elnök.

Schneider Jakab, t. titkár.

Meghívó. A s.-a.-ujhelyi általános ipar- testület S.-A.-Ujhelyben a városi színházban a f. évi február hó 3-án, „elszegényedett iparosok temetkezési költségeinek fedezésére“ zártkörű tánczestét rendez. — Belépődíj: személyenkint 2 korona. Családjegy 4 korona. Oldalpáholy 8 korona. Középpáholy 10 korona. Erkélyszék 1 korona. Karzat 40 fillér. Jegyek előre válthatók az ipartestület elnökénél. Felülfizetések a jótékonycél iránt való tekintetből köszönettel fogadtatnak és a „Zemplénében nyugtáztatnak. Kezdete 8 órakor.

Diszelnöki diploma átadása. A józsef- falusi községi tűzoltó egyesület küldöttsége Púza Sándor főesperes apáturnuk a „diszelnöki ok- level“-et f. hó 7-én adta át. Ebből az alkalomból az érdemes díszei nők húsz koronát kézbesített Heimlich Jenő e. segédtiszthez az egyesület részére, a miért diszelnökének a „Zemplén“ utján is hálás köszönetét mond : A józseffalusi közs. t. o. egyesület.

Meghívó. A tokaji polgári énekkar ez évi február 3-án Tokajban az „Aranysas“ szálló nagytermében „zászló alapja“ javára táncvigalommal összekötött zártkörű bátyus dalestét rendez. Kezdete este 8 órakor. Belépődíj : családonként 4 kor., személyenként 2 kor. — Felülfizetéseket köszönettel fogadunk és a „Zemplénében nyugtatunk.

Felhívás. A közelmúltban Szatmáron elhalt Jandrisics János apátplebános, nyug. fő- gimn. tanár díszes síremlékére 1000-nél több élő tanítványa a társadalom minden körében gyűjtést indított. A gyűjtő-bizottság ez ügyben szétküldötte felhívásait, mivel azonban sokan vannak a tanítványok közül, kiknek tartózkodása helyét nem sikerült megtudni, ez utón is kéri mély tisztelettel az érdeklődőket, hogy a ki a kegyeletes "emlékhez az ünnepelt jeles ta nár s apátplebános iránt való tiszteletből hozzájárulni óhajt, küldje szives adományát a gyűjtő bizottság pénztárosához a következő címre : Unger István, Szatmár, Eötvös-utca 5.

Nyilvános köszönet. A bodrog-kereszturi ev. ref. egyház 1899-ik év december hó 26-án közszükségleteinek fedezésére jótékonycélu táncmulatságot rendezett. — Bevétel volt: 67 ft. Kiadás: 51 ft 09 kr. Tiszta haszon: 15 ft 91 kr. — Jegyeiket megváltották : Alinásy Ferenc 3 ft, Balajti Dániel 2 ft, Dudás János 1 ft, Jóna Kálmán 1 ft, Breth Gyula 1 ft 50 kr., Fuchs Mór 3 forinttal. — Felülfizettek: Murányi József 50 kr, Balogh István (Kisfalud) 1 ft, Joó Ármin 1 ft, Dienes Ilona 50 kr, Belánszky Gyula 1 ft, Kmethy Béla 1 ft. — Fogadják a szives adakozók az egyház részéről a legnagyobb köszönetét.

Bodrog-Keresztur, 1900. január 14.

Hubói Hubay József, ev. ref. lelkész.

TAN ÜGY.

I Zemplén virmegyei Tanitö-Egyesfilet látás rovata,

— A rovatért felelős: A szerkesztö-bizottsá". —

Kéziratok a lap kiadóhivatalába küldendők S.-A.-üjhelybe.

Az egyesülésről.

Minden kornak meg vannak a maga eszméi, amelyek életének irányt adnak és mintegy jellemzik az illető kort. A XIX. század méltán nevezhető az egyesülés századának, mert amerre nézünk, anyagi és szellemi munkások mindenütt s mindenben egyesülésre törekesznek. És ez igy van jól, igy van helyesen, mert — tudva azt, hogy „az egyesülésben rejlik az erő“ — az emberiség, a közjó, a haza érdekében kifejtett munkásság csak igy hozhat kívánt sikert. De nem szabad ám az egyesülésre irányított törekvést túlhajtani, nem szabad az egyesülés ügyét oda magyarázni, mintha a kérdés megoldásának a különféle egyesületek gomba módjára leendő szaporítása képezné alapját. Nem, mert az ilyen egyesülésben minden rejlik, csak erő nem; az ilyen egyesülés ... az erők szétforgá- csolása.

1868 óta a különféle tanító-egyesületek száma annyira nőtt, hogy ma-holnap azt sem fogjuk tudni, melyikhez tartozunk. Vármegyénk területén talán négy egyesületük is van a tanítóknak és éppen ezért nem mutathat fel egyik sem olyan eredményt, amilyent egy tanítóegyesülettől elvárni lehet. Mindnyájan egy végcél felé törekszünk, érdekeink közös érdekek; a mi fáj egyiknek, fáj a másiknak is; a min egyik örül, örül azon a másik is: miért nem egyesülünk tehát?! Mit vihetünk ki apró csoportosulások által? Semmit!

Egyesüljünk! A „Zemplén-vármegyei Tanító-egyesület“ zászlaja alatt harcoljunk mindnyájan közös érdekeinkért és a tanügyért! El- ösmerem én, hogy p. o. a vármegye területén levő mindkét ref. egyházmegyei tanító-egyesület kötelezve van mint ilyen fenállani, sőt bizonyos specialis ügyek mintegy megkívánják a felekezeti egyesület fentartását. Nem is a különböző egyesületek feloszlását, hanem azok fentartása mellett (de csak addig, mig jogos létalappal bírnak) a felekezetnélküli egyesület kebelében való tömörülést kivánotn én. Mily szép látványt nyújtana már csak külseje is egy olyan tanítói gyűlésnek, melyen félezer ember tanácskozik egy szent ügy javára!

Igaz, hogy mindenik egyesület anyagi támogatást kér tagjaitól, de ez másként nem is lehet. Szerény viszonyaink között alig telik a legszükségesebbeké is, ez tény; de legyen a legszükségesebb előttünk a szellemi táplálék, ha talán testi életünk sínyli is meg. Ha megkétszerezzük az áldozatot s egyesülünk, a társadalom és hatóságaink végre is kénytelenek lesznek egy tekintélyes egyesület működését nagyobb figyelmökre méltatni, kívánságait, melyek a hazai tanügy nevében követelések is lehetnének, meghallgatni. Én már is azt olvasom a körülményekből, hogy eljön, sőt már nem is messze van az idő, melyben az egyesülés legnagyobbnak tartott akadálya a fuvar- és napidijak kérdése, a mi előnyünkre megoldottan fog legurulni a napirendről és nem marad más terhűnk az egyesülettel szemben, mint az 1 forint tagsági dij Valljuk meg őszintén, hogy ennyi áldozatot egy kis jóakarat mellett az anyagi szerény viszonyok között is hozhat minden tanítója e vármegyének.

Szeretném elhallgatni, de szorosan tárgyamhoz tartozván, még sem hallgathatom el, miszerint én az egyesülés legfőbb akadályát a kartársak egymás iránti szeretetlenségében, a semmivel sem törődésben, a tompa közönyösségben találom. Fájdalom, ez igy van. Némelyeknek talán nehezen fog esni, ha hallják e szomorú igazságot őszintén kimondani. Ám győzzön meg engem bárki az ellenkezőről, tévedésemnek én fogok legjobban örülni. Sajnos, aligha akadhat ilyen ember. A közönyösség bélyege rajtunk van, ezt le kell mosni!

Ébredjünk fel tehát szeretett kartársaim! A hosszú álom karjaiból kibontakozva, erőnk tudatában siessünk a munkásság mezejére, melyen végezve bár, de babért arutunk! Lelkesítsen a jobbak példája, erősítsen az összetartás lelke, kapcsoljon össze mindnyájunkat a kartársi őszinte szeretet és ragaszkodás! A szereteti! nség, a bizalmatlanság lenyűgözve tarthatja az elfogultakat; de a szeretet és felvilágosodás harcosait a nemes ügy szeretete a cselekvés terére viszi. Sok és igen fontos ügy igényli most az erőket: Sorakozzunk!

Fábián István.

iskolamegnyitás Juszko-Volyán.

Az 1900. év jan. 14-ike hosszú időn át emlékezetes lesz Juszko-Volya községre. A községnek emberemlékezetet meghaladó időn át nem volt iskolája. A község népe úgy nőtt fel, mint az azt környező vadonerdő fája, még a lelkésze is távol: V.-Csemernyén lakik s igy az istentisztelet is a domb tetején árván álló kis templomban csak ritkán tartható. A nép sok-sok idő óta gyűjti filléreit egy alkalmas iskolaépület felállítására, lakhelyet a Hadik-Bar- kóczy család nemes szivüsége juttatott az erdő- koszoruzta kis község lakóinak. Lois Béla a nép igazi érdekeit szivén viselő körjegyző végül most egy pár éve látván a keserves állapotot s hallván szüntelen a nép siránkozását, igazi apostoli buzgólkodással látott hozzá a magasztos célú hajlék felépítéséhez. Onagysága, a vármegyei kir. tanfelügyelő pedig készséges jóindulattal megigéré, hogy az állam azonnal átveszi az iskolát, a mint alkalmas épülete lészen e célra a községnek. így pár év előtt a falu jóravaló népe teljes erejével hozzálátott iskolája felállításához és biztatva meg sarkalva ügybuzgó jegyzője által, rövid egy év alatt saját erejeből díszes iskolsépületet állított fel gyermekeinek. Az iskolaépület faszükségletét ismét a nemes gondolkozásu Hadik-Barkóczy-család adta. In- nen-onnan másfél éve lesz már, hogy az iskola- épület teljesen rendben van, de tanítót bele csak a múlt hó folyamán nevezett ki a magas kormány. Domanics Mihály az uj apostol, ki hivatva lesz a kis község tót ajkú és jó erkölcsű népét meghódítani a magyar hazának és a XX. század jól előrehaladt kultúrájának. — Múlt vasárnap, jan. 14-én aztán az állami iskola gondnoksága élén Diószegh János elnökkel meg- tartá az iskola ünnepélyes megnyitását, meghi- ván reá az érdeklődő szakköröket, a polgári és egyházi elöljáróságot. Az egyházi beszentelést Viszlovszky Adolf v.-csemernyei lelkész végezte ünnepi egyházi ornátusban a gondnokság, a meghívott vendégek és a hívek jelenlétében. Az egyházi aktus befejeztével beszédet intézett a nép nyelvén az összesereglett hívekhez oly hazafias hévvel, igazi apostoli szeretettel s remek elokvenciával, hogy sokaknak a hazaszeretet drága könye jelent meg szemünkben, hallván a krisztusi szeretet hóditó igéit, a hazafias magyar gör. kát. pap az igazi hazaszeretetre felhívó szózatát a néphez, ki ismervén a nép idegenkedését az áll. iskolától, ezeket mondá: „Az állami iskola ma a legjobb népiskola, a legvallássosabb iskola s ezért vagyok én ma itt mint papotok és gondnoka ez intézetnek.“ Az elnökségnek szinte a népnyelvén és előtte ezeket mondá: „Felkérjük, hogy a megyei kir. tanfelügyelő őnagyságának s általa á magas kormánynak legmélyebb köszönetünket és hódolatunkat fejezze ki ez intézet államosításáért.“ — A tanítót a következőkre kérte: „Tanítsa gyermekeinket a szükséges ismeretekre, valláserkölcsösségre s neveljen belőlök a hazának hű fiakat és leányokat.“ — Megköszönte továbbá a kegyur Hadik-Barkóczy Endre gr. nemeslelkü segélyét, az áll. gondnokság ügybuzgalmát.

Utána szólt Diószeghy János elnök magyarul, átvevén az iskolaépületet gondozásába, megemlékezvén a magas kormány, a megye, a kir. tanfelügyelőség és kegyur segélye és támogatásáról, felhiván a tanítót a magyar nemzeti nevelés érvényesítésére, a nép érdekeinek minél hőbb gondozására. Utána ugyancsak ez értelemben szólt Lois Béla gondnoksági tag a néphez a nép nyelvén. Végül az uj tanító Domanics Mihály szólt röviden és elmondván esküjét itt a nép színe előtt még egyszer.

Ezzel befejezést nyervén a felavatás, jelenlevő gondnokság ebédre hívta a vendégeket, mit az uj épület egyik lakószobájában tálaltak fel igazi magyaros vendégszeretettel. — Itt az első felköszöntőt Diószeghy, mint házi ur mondta őfelségére, Zseltvay B. a közokt.-ü. ministerre, Ántalóczy A. az isk. fel virágozására s indítványozta, hogy 200 korona alapítvány gyüjtessék az intézet növendékeinek továbbképzése javára, mely a második évezredben kezdené meg áldásos működését. Egyszersmind 10 koronával megkezdte a gyűjtést. Diószeghy a járás főszolga- biráját, Ifüzesséry Gy.-öt éltette, ki gyengélkedése miatt nem jelenhetett meg, Salgó Á. az uj tanító buzgólkodására, Füzesséry Pál a kir. tanfelügyelőre stb. — Ádja az ég, hogy amily kedvező jelek közt nyílt meg az intézet, oly kiváló sikerrel töltse is be magasztos rendeltetését, a mire nézve a gondnokság igen nagy garancia. r. 1.

Uj iskola. Erdő-Horvátiban a ref. egyház hívek saját költségükön egy szép iskolát s tanítói lakot építtettek. Az épület az egyházközség érdemes lelkipásztora tiszt. Sallay Sándor 15 évi munkálkodásának egyik legszebb müve. Mikor községünkbe került, nem volt tornya a templomnak s harangot is ujből kellett öntetni.