Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-05-20 / 20. szám
1900. május 20I. Melléklet a „Zemplén** 20. számához. adó 12 ft. 07 kr., egyházi adó 28 ft. 24 kr. (de ebben még nincs bele foglalva a többnemü községi, vármegyei, utiadó stb.) De a nevezett Vs-ad telek terméséből kell még kifizetni a kerülőt, kovácsot, pásztorokat. így, ba évi terméséből mindezeket kielégítette: alig marad meg neki annyi, a mennyit elvet; kenyérnek való pedig a maga és családja számára: no az már éppen semmi sem marad. Az uj kenyeret csak megkóstolja; azután krumplin és tengerin tengetik egy hosszú éven át sanyarú életöket. Jövedelműket pótolni mással nem tudják. Sertést már évek óta nem tarthatnak a sertésvész miatt. Fuvarjok nincs, pedig örömest menne fuvarba 12—14 kilométernyi útra 70, mondd: hetven krajcárért. Napszámot itt nem kap, ha csak a 3-ik, 4-ik határra nem megy cukorrépát kapálni. Mit tegyen hát? Terhe meg van, de jövedelme, keresete nincs. A kivándorlásra adja szegény fejét. A tömeges kivándorlás megakadályozására csak egy mód van s ez : munkához, kenyérkeresethez juttatni népünket! Mert hiába alakítunk jótékony egyesületeket; hiába fogunk bölcs és hasznos felolvasásokat tartani, a nép mindig azt fogja felénk kiáltani: „Munkát! Munkánkért kenyeret1“ A kivándorláson az nem segít, ha könyveiknek kiadatását megnehezítjük. Nem, mert, a mint már emlitém is, igy csak annak a lelketlen ügynököknek a karjai közé kergetjük a népet, ki ezt a kínálkozó jó alkalmat igazán feltudja használni, a mikor is 150 ft. helyett 200—300 forint költséget okoz. Ha a könyv kiadása megnehezittetik, akkor az ily lelketlen ügynököknek kellő ellenőrzés alá kellene tétetni. így talán javát munkálnánk a népnek. Szomorú, de való igazság, a mit leírtam. Es leírtam azért, hogy a kik hivatva vannak a nép érdekét s javát szivükön viselni, ne mondják: „néma gyermeknek anyja sem érti szavát.“ Br. K. Vármegyei ügyek. Közgyűlés. Emlékezetes lesz, hires is és nevezetes évkönyveinkben ez a május 15-iki rendes közgyűlés. Nem épp azért, hogy május létére csak fűtött termekben engedte megtartani az idő, hanem azért lesz emlékezete megkülönböztetett anná'eszeinkben, mert ez a Közgyűlés állapította meg a vármegyei tisztviselők, segéd- és kezelő személyzet fízetésé- nek a korigényekhez alkalmazott rendezését, midőn a kormány részéről ugyan erre a célra fukar kézzel nyújtott állami pótjavadalmazást még egyszer annyit érő vármegyei pótjavadalmazással tetézte és megtoldotta. — Ezért a nemes munkáért, a miben érdemes része van úgy főispánunknak, mint a t. vármegye közönségének, a Közgyűlés színe előtt Dókus Gyula cs és kir. kamarás, ékes szavú főjegyzőnk, tolmácsolta „nagyok és kicsinyek nevében“ a hála érzelmeit, a Közgyűlést megnyitó főispánhoz intézett következő beszédében: cifra fonásu sallangok, az öreg pedig, arcán a megelégedés látható jelével, figyelte a fiatal állatok járását s még csak kísérletet sem tett, hogy a csikók rendetlen vágtatását szabályozza. Kö. röskörül szabad volt a térség. Kitérni nem kelletett semminek sem. A sima porondon még csak meg sem billenhetett a kerék, hát hagyta őket kedvökre tüzeskedni. Tudta jól, hogy már a második kör után is szabályosabb, nyugodtabb lesz a járásuk. Tudta jól hogy az egész tüzeskedés csak szalmaláng. A fiatal vérnek ösztön- szerű fellángolása az igába zárás kényszerítő hatása ellen. Hát nem bánta, ha ugráltak is. Csak úgy szóval csendesitgette őket. No, no! Hahó! Hahói Ne bolondozzatok! Ne tüzeskedjetek Egyébként mindig a járásukat, meg a tartásukat kisérte figyelemmel. No nézd már, Jancsi — figyelmeztetgette a lovászgyereket — nézd már ezt a tüzest! Hát nem mondtam, hogy az isten is első lónak teremtette ! ? Látod, hogy jár ? Mintha nem is érné a lába a földet. Hát a nyerges ? Nézd csak ! Mintha mindig hámba járt volna. Hát a Zsandár! ? Hát a Bojtár ! ? Micsoda menés ! Micsoda tartás ! Isten-ucscse ma megérnek két ezer pengőt. Várj csak, várj! Micsoda négy lovat csinálok én ezekből. Csak az az átkozott Plutó- ivadék ne rugdosna annyit. Nye Bojtár, nye! kiáltott oda a rugdosást még meg nem unó, tajtékzó ostorhegyesnek.-------Hej csak a többi ne félne az ostortól, majd adnék én neked ! Hahó Bojtái*, hahó! próbálta csendesíteni a Méltóságos Főispán ur, Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés! Méltóságodat elnöki székünkön a törvényhatóság bizottsága és a tisztikar nevében tisztelettel üdvözlöm. A tekintetes vármegye közönsége, hogy tisztikarának anyagi jobblétet biztosítson, súlyos közgazdasági helyzete dacára nem csekély terhet vállalt magára. Ezen elhatározásával áldozatkészségének oly nemes példáját tanúsította, a mely lelkünket mély hálával tölti be és őszinte tolmácsolását teszi kedves kötelességemmé. Köszönetünknek Méltóságod nagy részt osztályosa, mert 18 évi itt működése alatt híven követett azt az elvét, hogy az adózó polgárok újabb terhekkel való megrovását, nem engedi, ezen kérdésnél alkalmazandónak nemcsak nem találta, hanem kezdeményezésével és támogatásával az elhatározás sikerét is készséggel igyekezett biztosítani. Hogy a tekintetes vármegye intézkedésével kinek mit fog juttatni, köszönetünk és hálánk melegségére mi befolyással sem lesz, mert a tisztikar már magával az elhatározással nemcsak anyagi megjutalmaztatást, hanem főleg az erkölcsi elösmerést nyerte el. Méltóságod ez alkalommal is beigazolta azt, hogy alkotmányos érzéke van; mert a vármegye többsége által hozott határozatot érvényre jutni engedte és azt, hogy gondoskodásának a legnagyobb, úgy mint a legkisebb egyaránt tárgyát képezi. A közügyek ily módoni kezelése Méltóságod iránt érzett mély tiszteletünk forrásává vált; bizalmunk változatlanságának ez képezi biztosítékát, szeretetünk melegségének indokát s ez ad ma is alkalmat azon egyértelmű közóhajtás nyilvánítására, hogy Méltóságodat hazánk és vármegyénk javára, szerettei bol- dogitására a magyarok istene soká tartsa és éltesse. (Hosszan tartó, igen lelkes éljenzés.) Következtek a választások. Először is az ifj. Meczner Gyula távozásával megüresedett V. aljegyzői székre az egyedül pályázott Görgey Géza végzett jogászt ültették közakarattal, ki a hivatalos esküt nyomban le is tette. (Éljen!) A központi választmányban megüresedett két tagsági helyre titkos szavazással Ambrózy Nándor és Székely Elek bizottsági tagokat választották be. Az állandó választmányban megüresedett három helyet Arnótfalvy Tivadar, Juhász Jenő és ’Sennyey Miklós br. bizottsági tagokkal töltötték be. A vármegyei szegény-alapra ügyelő választmányba néh. Schwarcz Bernát helyére Schön Vilmos dr. bizottsági tagot ültették. Következett a vármegye alispánjának a legutóbb lefolyt évnegyedről szóló jelentése, melyből kiemeljük, hogy Péchy Andor közig, joggyakorló a vármegyétől búcsút vett. Köz- pénztáraink megvizsgáltatván rendben találtattak. A máj. 11. 12-ike között bekövetkezett fagy a szerencsi (és a tokaji — szerk.) járásban a szőlőket, kapásnövényzetet és a gyümölcstermést megsemmisítette. — Közutainlc a tartós esőzések következtében sokat szenvedtek. A fősorozás eredménye éppen nem megnyugtató, sőt igen szomorú tüneteket mutat. A fölhivottak, számszerint 7714 hadköteles egyén közül távo- maradt 48 °/o! Legkevesebb (22 °/o) maradt távol a szerencsi járásban, legtöbb (63 °/o) a varannaiban. Alkalmasnak találtatott és besomakacs állatot. Aztán, hogy látta, hogy szép szóval nem megy semmire, lassanként összébb szedte a szárakat és lépésben haladt tovább. Egy nagy kör leírása után újból megeresztette őket. Mikor kétszer körül szaladták az udvart egy-egy percre megállott fújtatni. Aztán újból elindult. Hol gyorsabban, hol lassabban hajtott. Ha kedvére mentek, dicsérte őket. Ha makacskodtak, káromkodott. Közbe- közbe pedig, nagyokat csörditett a selyemcsapós hosszú suhogóval. Később, hogy már egyenletesebben jártak és jobban is neki dőltek a hámnak, megpróbált velők kanyarodni. Először jobbra, aztán balra. Elsőbb lassan lépésben, később sebesebben gyors iramban, mig nem úgy összekarikázta a fölázott udvar sárga homokját olvashatatlan vargabetűknek látszó kerékvágással, mint a hogy a kis gyerekek szokták összefirkálni táblájukat, a mikor először veszik kezükbe a palavesszőt. Egy jó órai hajtás után végre a szin előtt megállott az öreg. Leszállóit a bakról és megsimogatta a gőzölgő csikókat. Aztán, hogy a kiragasztáshoz fogott oda szólott a segédkező lovászgyerekhez. — No Jancsi ma jó napunk volt! Az első iskola pompásan sikerült. Sem nem tört, sem nem szakadt semmi. Mindössze a Bojtár bőre pattant ki egy kicsit. Hanem az csigavér! Az édes anyja a „vidla nyelet“ is megkóstolta, mégis rúgott.------roztatott 24 %. — S.-Á.-Ujhelyben az áll. ell. iskola 8 tanteremmel lesz kibővitendő. — Csak magából a Bodrogközből 940 egyén vándorolt ki ez év folyamán Amerikába.* Napirend előtt felszólalt Bernátli Béla orsz. képviselő bizottsági tag és megható színekkel ecsetelvén azt a nagy katasztrófát, mely a május 12-iki fagy alkalmával egész Tokaj-Hegy- aljánkat érte, felemelé kérő szavát, hogy az „egész ország jöjjön segítségére a Hegyalja birtokos osztályának !“ Azután feliratot indítványozott a Képviselőházhoz oly értelemben, hogy az ujjátelepitett szőlők tiz éves adómentességét biztositó 1891. I. törvénycikkely, nemkülönben az agrár-kölcsönöket szabályozó 1896. V. t. c. sürgősen módosíttassanak s pedig akként, hogy az ilyen csapásos esztendő a tiz éves adómentesség idejébe be ne számittassék, illetve az agrár-köl- csönök évi részletének visszafizetése az ilyen katasztrófaszerü csapásra való tekintettel a csapásos évben ne követeltessók, sőt követelése a csapást követő második esztendőre elhalasztas- sék. Mindkét irányú indítvány közhelyesléssel talákozván, határozati erőre emelkedett. (Úgy a határozat, mint a felirat rendeltetésük helyére már el is küldettek. — Szerk.) Ezután Dókus Gyula főjegyzőnk mutatta be nagyobb szabású emlékiratának vázlatát, mely, egyebek közt, javasolja a járások szaporítását is és a közigazgatás célba vett államosításához szolgáltat a gyakorlati életből és 30 év szakadatlan tapasztalatából merített igen becses anyagot. Az emlékirat ki fog nyomathatni és a bizottsági tagoknak megküldetik. (Lapunk jövő számában mi is közölni kezdjük. — Szerk.) Következett a fizetés-emelésre vonatkozó állandó választmányi határozati javaslat, mely a „Zemplén“ ma egy hetes számában közölt küldöttségi javaslaton azt a módosítást tette, hogy a tiszti főügyészt 4000 K. évi fizetéssel beemelte a VII. osztály nyergébe, az I. és a II. alszámvevőnek, az allevéltárosnak, a gyámpénztári ellenőrnek, a kiadóknak, igtatóknak, árvasz. irattárosnak pedig 1800 K. helyett évi 2000 K. fizetést proponált, végre az Írnokokat, ide értve a járásbelieket is) 1600, 1400 és 1200 K. fizetéssel javadalmazandó osztályokba sorozta. — A javaslatot Wiczmándy Ödön, Molnár főispán, Szőllősi Artur és Lengyel Endre dr. biz. tagok felszólalásai után változatlanul elfogadták, tudomásul vévén az állandó választmánynak abbeli javaslatát is, hogy az ekként fedezetlenül maradt szükséglet a 2000 K.-nál magasabb fizetésben részesülő tisztviselőktől percent arányában levonassék. — Az e célra megszavazott 2"/o-es vármegyei pótadó kivetése ellen Wícz- mándy Ödön biz. tag felebbezést jelentett be s pedig azért, mert a „fizetés-fokozat“ megállapítása kezdeményezése a bürokráciának, ami pedig megölője a közszabadságnak, vagy ha nem is az, de„lépés“ a közszabadságot veszedelmeztető irányban. . . . Beszédében nagy éljenzést támasztott az a kijelentése, hogy „megbízható és minden tekintetben jó segéd- és kezelőszemélyzet nélkül jól adminisztrálni nem lehet!“ Azoknak, a kik azt mondották, hogy „vaggon számra“ lehet kapni az eddig volt fizetésért is kezelőszemélyzetet, feleli hogy igen: kaphatják a rosszat, de a megfelelő és megbízható elemeket lámpással kell összekeresgélni az egész vármegyéből! — Kimondotta a Közgyűlés még azt is, hogy a felemelt fizetéshez való igényjogosultság az 1900. jan. 1-ig visszamenő érvényességgel bir, követ kezesképp a fizetés-többletek után járó nyugdíj- levonások az óv első napjától kezdve számit- tandók. Az első napi Közgyűlés tárgysorozatában megvitatott ügyek közül megemlítendő még a Bencsík István főszolgabíró személyi ügye, melyet Farkas Róbert dr. biz. tag emelkedett beszéddel vezetett be, hangsúlyozván, hogy az állásától magánjellegű eset miatt felfüggesztett főszolgabíró, kiben a nép „atyját“ nélkülözi, nemcsak a közadministráció tekintetében érzékeny veszteség a Bodrogközre, de a müveit társadalomban is pótolhatatlan űrt hagyott.Inditványozta tehát, hogy a fegyelmi ügyet, mely ez időszerint a belügyi kir. minister előtt van, szorgalmazza meg a Közgyűlés, egyszersmind hasonló irányú közbenjárása kérje fel főispánunk Öméltóságát is. Az indítványt egy diskánt hanggal szemben közhelyesléssel fogadta a Közgyűlés, egyben pedig azt is elhatározta, hogy a felfüggesztett főszolgabírónak fél fizetése folyósittassék. Az idő előrehaladván, a Közgyűlés folytatása másnapra halasztatott. Erről jövő számunk hoz tudósítást. * Brröl az elszomorító jelenségről tüzetesebb tájékozást nyújt lapunk mai számában második cikkelyünk. Szeri.
