Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-05-13 / 19. szám

1900. május 13. II. Melléklet a „Zemplén'* 19. számához. [Munkácsy Mihály i A nemzet nagy ha­lottját, Munkácsi Mihály világhírű festőművé­szünket a gyászpompának minden jeleivel körül­véve, a Budapest székes főváros és az ország min­den részéből egybesereglett óriási számú halotti gyülekezet f. hó 9-én kisérte ki utolsó útjára, a kerepesi temetőbe. Későn jött haza: a teme­tésre csupán, de halóporaiban az édes anyai földé, nevének dicsősége pedig, mely a kopor­sójából „kitör és eget kér“, a miénk marad örökké. Egyszerű fejfáján, melyet szoborral készül kicserélni nemzete, ez olvasható: Itt nyugszik Munkácsy Mihály, élt 58 évet. Meghalt 1900. május 1-én. Miskolcz város hazafias közönsége, Mun­kácsi Mihály elhunyta alkalmából, megkoszo­rúzta a miskolczi temetőben azt a két sirt, mely­ben a legnagyobb festőművész édes atyjának és édes anyjának halóporai nyugosznak. Színház. E hét egyik felében Halmay „fölmelegi- tett“ szellemi eledekkel traktálta fogyasztó kö­zönségét. De az nem baj. Némely eledel men­tül többször melegetik, antul jobb. Például As- pasia, persze Halmaynétól elkajabálva, mennél többször halljuk annál jobb. De a „Teknős­béka“ bohózat újra felmelegitve: az már csö- mörletes volt. Pedig, a hogy a bohózatok atya­mestere Plautus nyelvén mondotta „crambe re- petita — mors“ a mi, kissé szabad fordításban, azt jelenti, hogy ha a közönség valamitől meg- csömörlött, akkor a társulat útra kélhet. Mind­ebből pedig az következik, hogy most már fris­sebb eledeleket kérünk ! A hét rövid története ez: * Szombaton, május hó 5 én, itt először, (szégyen, hogy másodszor is,) „A teknősbéka“, ez a szellemtelen trágár ostobaság, a mit az egyik színész „elszólása“ — kit egyébként a karzati publikum illő röhögéssel jutalmazott nyelvbot­lásáért — mászkált. Csodáljuk, hogy a rendőr kapitány a második előadás megreszkálása előtt le nem dobta a színről. Vagy csakugyan igaza volna Lemarquisnénak ? Hogy miben: kérdezze meg a mi rendőrhatóságunk Le marquisné ő- nagyságától! Vasárnap, május 6-án, két előadás; dé­lután „Jani és Jucin“ jól mulatott a gyermek­sereg, rajta meg a mamák. — Este a „A piros bugyelláris“ — majdnem üres ház előtt. Ez kü­lönben nem kár a színtelen előadásért. Hétfőn, máj. 7-én, a „Teknősbéka“ c. bo­hózaton rágódott újra a karzat. Kedden, máj. 8-án, a „Csalj meg édes“ víg­játék volt színen, afféle Teknősbéka izü készít­mény, csakhogy meztelensége fel van cicomázva némi szellemességgel. A szereplők közül maga­san kiemelkedett Tisztay, ki a vén pillangó Rataboul kapitányt szeretetreméltóan adta. — A két Gabányi szerepeiknek képtelen alakjait leg­alább élénk vonásokkal iparkodtak felruházni. — Ez este mutatkozott be a társulat uj tagja, Szathmáry, mint Moutbizot ügy védő, közepes sikerrel. — A nőszereplők hozzájárultak a vonta­tott előadás szülte kedvetlenséghez. Direktor ur, ha csakugyan akar közönséget, több műgondot — és főképp több időt — kell fordítani az ilyen szellemesen csevegő darabok takaros végigcsi- nálására. Szerdán, május 9-én, harmadszor a „Gö­rög rabszolga“ vonzott szép közönséget, a mi­ben a mágnes Halmayné volt. Csütörtökön, máj. 10-én, az „Aranykakas“ c. bohózat félig telt ház előtt, pedig Tisztay (Dachselmayer) talán eddig ma volt a legjobb. A kik nem élvezték, sokat vesztettek. Nem hin­ném, hogy még egy olyan jóizü figura, mint az ő Dachselmayerje, akadna a vidéken. P. a. p ! — Lévay Sárika (Szikra Julis) eszemadta kis fo- gadósné; szakasztott ellentéte Lányi (Erzsi) a ki maga a megtestesült kedvetlenség volt. — Kövesdi Évi (Klárika) ma úgy szerep mint toalet dolgában kitűnt. — Szathmáry (Gyárfás) vagy kell,vagy nem kell mindig igen lelkesedett svádá- val beszél, partnerét meg nem egyszer attól fél­tettük, hogy a szemével elnyeli. — A Gabányi- fivérek, mint mindig, ma is ügyeskedtek. — A darab itt-ott olyan vontatott volt, hogy alig dö­cögött. A direktor urat buzdítjuk, hogy az ösz- szejátszásra több figyelmet fordittasson a szin- lapon kinyomatlanul maradt rendezővel. Pénteken, május 11-én, zónaelőadásban a „Vasgyáros“ Ohnetnakez az agg múltú, de örök- ifjuságra méltán számot tartó társadálmi színmüve volt színen, még pedig telt ház és igen lelkes hangulatra serkentett közönség előtt, mely annyi léha darab látása után, a miben e héten része volt, hálásan s falrengető tapsokkal adózott a sze­replőknek úgyszólván minden egyes hatásosabb mondásukért szavukért A két fő szereplő, Lányi Szathmáry, helyenként igazán szívből szívhez, és lélekből lélekhez szólották; bár Lányinak is, Szathmárynak is szívből kívánjuk, hogy — ha még nem késő —- szoktassák le magukat bizo­nyos modorosságról. Én istenem, minek azok a kidüllcsztett szemek az indulatok festéséhez, —■ vagy az a folytonos fej-letartás, a mit Szathmáry derűre borúra művelt? — A többi szereplők szintén nagy igyekezettel jellemezték s hűen is személyeiket. Több ilyen sikerült előadást direk­tor ur ! Akkor a fagy múltán nem fogy a kedv és bízvást remélhet még nálunk a színházi kassza egy-két jó pénzszüretet. Szombaton, tegnap, „B. A. L. E. K “ francia operet. Ma, vasárnap, két előadás: Délután 4 órakor gyermek és népelőadásul, „Goldstein Számi“, este 8 órakor az „Édes“, c. népszínmű. Ezekről a jövő számban. apb. Jövőheti műsor : Hétfőn a „Kurucfurfang“, — kedden Gabányi László és Gabányi István jutalomjátékául a „Cifra nyomorúság“, — szer­dán, a „Gyimesi vadvirág“, — csütörtökön, Pi- lissy Gézáné Butkay Katinka végzett sziniisko- lai növendék első vendégjátékául: „Váljunk el“, — pénteken, „Sulamith“, — szombaton, Pilissy Gézáné Butkay Katinka második és utolsó ven­dégjátékául: „a Csók“. A vendégmüvésznő be­mutatkozására erről a helyről is felhívjuk a köz- érdeklődést. Különfélék. — Személyi hírek. Benkő Gyula pénz- ügyministeri osztálytanácsos és Beniczky Mi­hály központi kataszteri felügyelő Budapestről, a Bodrogközi Tiszaszabályozó társulat 14 évi számadásainak felülvizsgálata céljából a múlt héten Ujhelyben időztek s munkálataiknak befe­jezése után tegnapelőtt elutaztak. — Dókus Ernő cs. és kir. kamarás, az újhelyi vál. kér. orsz. képviselője, a múlt héten városunkban időzött. Szilvágyi Bénárt Jenő honvéd-őrnagy, az új­helyi honvédzászlóalj újonnan kinevezett pa­rancsnoka S.-A.-Ujhelyben a zászlóalj parancs­nokságát átvette. — Zarándoklás Kazinczy sírjához. A s -a.-ujhelyi keresked. tanulók 3 osztályának összes növendékei ma egy hete májusi kirán­dulást rendeztek és a tanítói kar vezetése alatt ellátogattak Széphalomra, hol, a nagy hazafi és iró emlékének kegyelettel áldozva, szép kis ün népét rögtönöztek. A nemzeti himnusz elének- lése után Schneider J. intézeti igazgató szép és hazafias beszédben ismertette a növendékek előtt Kazinazy F. életét, működését és méltatta halhatatlan érdemeit a magyar haza és a nem­zeti irodalom körül, végül pedig növendékeit hazafiságra és mint jövendő kereskedőket a ke­reskedelem minden irányú megmagyarositására buzdította. A Szózat eléneklésével nyert a ha­zafias szép ünnep befejezést. Résztvettek az ün­neplésben Engländer Ételka és Danczinger Lenke állami tanítónők, az utóbbi IV. e. oszt. növen­dékeivel, továbbá Schwarcz Elza, Margit és Olga kisasszonyok s több keresk. segéd, Visz- szajövet Rudabányácskának vették utjokat és a „Torzsázs“-on megpihenve kedélyes uzsona után csak este tértek haza. — Mária Lujza kézi munkájának má­sik darabja. Talán emlékeznek még t. olva­sóink (a „Zemplén“ múlt évfolyamának egyik számában irtunk róla), hogy nagy Napóleon csá­szár hitvesének, Mária Lujza főhercegasszonynak, egy remekmívű kézi munkája, jótékony célra értékesítendő ereklye gyanánt, hogyan került a „Zemplén“ szerkesztőjéhez ? Az érdekes hírlapi közleményt nemrégiben a Bp. Hl. is reprodukálta. A Bp. Hl olvasottsága révén most a felséges kézi munkának a másik darabja is napvilágra került lappangásából, mint a tegnapi postával hozzánk érkezett ez a levél igazolja: T. szerkesztő ur! A Bp. Hl. m. hó 22-én megjelent száma Napóleon'feleségének a kézi­munkája címen cikket közöl, a mely Mária Luj­za kir. hercegnőnek, Napóleon császár későbbi feleségének egy remek kézi munkájáról tesz említést. — A műdarab, mint a hozzácsatolt egykori irás bizonyítja, a tulajdonos testvérek által kettévágatott, s mint a cikk Írója meg­jegyzi, csak felerészben került meg, a meny­nyiben a tulajdonos-testvérek örökösei, mint drága ereklyét őrizték azokat évek során át, mig most, mintegy 10 éve, az egyik fél, az ép­pen szóban levő darab, többszörösen gazdát cserélt, — a másik fél azonban az örökösök­nek mai napig is tulajdona. — Az örökösök tulajdonát képező fél elvitázhatatlan kiegészí­tője a lapokban ismertetett félnek, a mennyi­ben ehhez is éppen úgy, mint a másikhoz, egy és ugyanazon tartalmú egykorú irás van csatolva, ugyanazon közös ismertető jegjm, ujabbkori cifraságokkal, mint azt az egykori iró is említi. — A „Budapesti Hírlap“ hasonló tartalmú cikkében említett méretek is teljesen megegyezők, valamint az égszínkék selyem alap is, melyre a történelmi emlékű műremek himeztetett. Az örökösök tulajdonát képező fél művészi becse talán még nagyobb a becses lapjának átadottnál, mivel maga az eszme ki­dolgozása is, melyet a halhatatlan nevű csá­szárné müvész-keze gyönyörűen megoldott, nagyobb munkát igényelt. A kézi táska másik felén ugyanis, két lombos fa árnyában egy férfi- és egy nőalak látható, amint serleggel kezükben, az úgy látszik, most bevégzett ara­tás fölött áldomásoznak. Erre vall a remekül hímzett gyepen oldalt mintegy hanyagul oda­vetett sarló is. A férfi előtt egy hordó áll, rajta boros palackkal. — Miután tudom, hogy e dolog tekintetességedet érdekli, hozom szí­ves tudomására az elmondottakat, valamint azt is, hogy a család megbízásából a komolyan érdeklődővel a műremek másik telének meg­tekintését, esetleg megszerzését közvetítem. A t. szerk. ur kész szolgája P. Tarnócza (u. p. Kápolna Heves vm.), 1900. máj. 10. Lohr Lajos tanító — Néhai Schvarcz Bernit emlékezete. A s.-a.-ujhelyi „Népkonyha“ egyesület folyó hó 9-én a hitközség tanácstermében az összes ta­gok és a gyászoló család részvétele mellett szép és kegyeletes gyászünnepet rendezett volt alel- nüke emlékének. Schön Vilmos dr. egyesületi elnök a meghatottságtól remegő hangon nyitotta meg a gyászünnepet, ecsetelve az egyesület nagy veszteségét; azután Németi Bertalan hit­községi jegyző mondott nagy alak mint tartalom tekintetében mesteri emlékbeszédet, melynek ben- sősége, melegsége szinte éreztette, mennyi sze­retet és nagyrabecsülés fűzte a felolvasót volt elnökéhez; elősorolta a megboldogultnak hal­hatatlan érdemeit, a miket szakadatlanul hasz­nos tevékenysége közben a társadalmi élet és a jótékonyság minden terén kifejtett. A nagykö­zönség könyezve áldozott a kedves „Schvarcz bácsi“ emlékének a gyönyörűen elmondott be­széd hatása alatt. Most Widder Gyula egyesü­leti titkár indítványára az egyesület elhatá­rozta, hogy 1) volt alelnökének érdemeit jegy­zőkönyvben megörökiti; 2) jegyzőkönyvi kivo­natban a családot erről értesíti. 3) A megüre­sedett állást legközelebbi közgyűlésén betölti. — Schön V. elnök könyezve mond köszönetét úgy az egyesület, mint a gyászoló család nevében a nagy és szép számban megjelent közönségnek és a gyászünnepet, melynek hatása még sokáig élénk emlékezetben marad a hallgatóság előtt, befejezettnek nyilvánította. r. — „Teich-Antónia alapítvány.“ A s.-a.­ujhelyi izr. nőegyesület tagjai Teich Antónia úrnő, az egyesület nagyérdemű elnöknője iránt táplált tiszteletnek, szeretetnek és ragaszkodás­nak külső jelét is adni óhajtván, közakarattal és nagy lelkesedéssel elhatározták, hogy neve­zett úrnő boldog házasságának épp tegnap be­következett féíszázados évfordulóját, vagyis „arany lakadalma“ napját felhasználják arra, hogy az egyesület körül és a közjótékonyság minden terén szerzett érdemeinek elismerése és megörökitése céljából a tagok között gyűjtött 350 koronát „Teich-Antónia-aíapitvány“ címen fog­ják az egyesület javára kamatoztatni, illetve, hogy az alapítvány kamatait mindig a közgyűlés részéről meghatározott célra adják ki. Az alapító­levelet a jubiláltnak f. hó 10-én nyújtották át a tagok, mely alkalommal Zinner Henriknó tol­mácsolta szép dikcióban mindnyájok szerencse- kivánatait. A szeretetnek és ragaszkodásnak ily spontán megnyilatkozása könyekig meghatotta a nagyérdemű jubilánst és szive mélyéből mondott hálás köszönetét a szép figyelemért, kérve őket, hogy továbbra is támogassák őt a jótékonyság­ban. Az izr. anyahitközség elöljárósága Zinner Henrik elöljáró vezetése alatt, a keresk. társulat küldöttsége pedig Schön Sándor elnök vezetése alatt szintén tisztelegtek a jubiláns párnál és küldőik szerencsekivánatainak szép szavakban adtak kifejezést *) —r. — Eljegyzés. Grosz Dezső dr., helybeli gyakorló ügyvédő, S.-A.-Ujhelyben folyó hó 8-án eljegyezte néhai Nagy Armin dr. volt pénzin­tézeti vezérigazgató müveit és bájos leányát, Elzát. — Fiókposta. Városunkban, tekintettel annak terjedelmére és a forgalom folytonos nö­vekedésére, a jövő hó elsejétől a róm. kát. tem­plom alatt lévő bolthe'yiségek egyikében csoma­gok és ajánlott levelek felvételére fiók-postát létesítenek. — Iskolatársak látogatása. Az újhelyi piaristák gimnáziomában tanulmányaikat 1861- ben megkezdett és négy osztályon át együtt járt iskolatársakat egy lelkes hangú levél, találko­zásra hívja össze. A felhívást Lojda József, Pe­*) Az ,,arany-lakadalmas“, köztisztelettől övezett boldog ős kedves párnak mi is gratulálunk. Szerk,

Next

/
Thumbnails
Contents