Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-05-13 / 19. szám

1900. május 13.

II. Melléklet a „Zemplén'* 19. számához.

[Munkácsy Mihály i A nemzet nagy halottját, Munkácsi Mihály világhírű festőművészünket a gyászpompának minden jeleivel körülvéve, a Budapest székes főváros és az ország minden részéből egybesereglett óriási számú halotti gyülekezet f. hó 9-én kisérte ki utolsó útjára, a kerepesi temetőbe. Későn jött haza: a temetésre csupán, de halóporaiban az édes anyai földé, nevének dicsősége pedig, mely a koporsójából „kitör és eget kér“, a miénk marad örökké. Egyszerű fejfáján, melyet szoborral készül kicserélni nemzete, ez olvasható: Itt nyugszik Munkácsy Mihály, élt 58 évet. Meghalt 1900. május 1-én.

Miskolcz város hazafias közönsége, Munkácsi Mihály elhunyta alkalmából, megkoszorúzta a miskolczi temetőben azt a két sirt, melyben a legnagyobb festőművész édes atyjának és édes anyjának halóporai nyugosznak.

Színház.

E hét egyik felében Halmay „fölmelegi- tett“ szellemi eledekkel traktálta fogyasztó közönségét. De az nem baj. Némely eledel mentül többször melegetik, antul jobb. Például As- pasia, persze Halmaynétól elkajabálva, mennél többször halljuk annál jobb. De a „Teknősbéka“ bohózat újra felmelegitve: az már csö- mörletes volt. Pedig, a hogy a bohózatok atyamestere Plautus nyelvén mondotta „crambe re- petita — mors“ a mi, kissé szabad fordításban, azt jelenti, hogy ha a közönség valamitől meg- csömörlött, akkor a társulat útra kélhet. Mindebből pedig az következik, hogy most már frissebb eledeleket kérünk !

A hét rövid története ez:

*

Szombaton, május hó 5 én, itt először, (szégyen, hogy másodszor is,) „A teknősbéka“, ez a szellemtelen trágár ostobaság, a mit az egyik színész „elszólása“ — kit egyébként a karzati publikum illő röhögéssel jutalmazott nyelvbotlásáért — mászkált. Csodáljuk, hogy a rendőr kapitány a második előadás megreszkálása előtt le nem dobta a színről. Vagy csakugyan igaza volna Lemarquisnénak ? Hogy miben: kérdezze meg a mi rendőrhatóságunk Le marquisné ő- nagyságától!

Vasárnap, május 6-án, két előadás; délután „Jani és Jucin“ jól mulatott a gyermeksereg, rajta meg a mamák. — Este a „A piros bugyelláris“ — majdnem üres ház előtt. Ez különben nem kár a színtelen előadásért.

Hétfőn, máj. 7-én, a „Teknősbéka“ c. bohózaton rágódott újra a karzat.

Kedden, máj. 8-án, a „Csalj meg édes“ vígjáték volt színen, afféle Teknősbéka izü készítmény, csakhogy meztelensége fel van cicomázva némi szellemességgel. A szereplők közül magasan kiemelkedett Tisztay, ki a vén pillangó Rataboul kapitányt szeretetreméltóan adta. — A két Gabányi szerepeiknek képtelen alakjait legalább élénk vonásokkal iparkodtak felruházni.

— Ez este mutatkozott be a társulat uj tagja, Szathmáry, mint Moutbizot ügy védő, közepes sikerrel. — A nőszereplők hozzájárultak a vontatott előadás szülte kedvetlenséghez. Direktor ur, ha csakugyan akar közönséget, több műgondot

— és főképp több időt — kell fordítani az ilyen szellemesen csevegő darabok takaros végigcsi- nálására.

Szerdán, május 9-én, harmadszor a „Görög rabszolga“ vonzott szép közönséget, a miben a mágnes Halmayné volt.

Csütörtökön, máj. 10-én, az „Aranykakas“ c. bohózat félig telt ház előtt, pedig Tisztay (Dachselmayer) talán eddig ma volt a legjobb. A kik nem élvezték, sokat vesztettek. Nem hinném, hogy még egy olyan jóizü figura, mint az ő Dachselmayerje, akadna a vidéken. P. a. p ! — Lévay Sárika (Szikra Julis) eszemadta kis fo- gadósné; szakasztott ellentéte Lányi (Erzsi) a ki maga a megtestesült kedvetlenség volt. — Kövesdi Évi (Klárika) ma úgy szerep mint toalet dolgában kitűnt. — Szathmáry (Gyárfás) vagy kell,vagy nem kell mindig igen lelkesedett svádá- val beszél, partnerét meg nem egyszer attól féltettük, hogy a szemével elnyeli. — A Gabányi- fivérek, mint mindig, ma is ügyeskedtek. — A darab itt-ott olyan vontatott volt, hogy alig döcögött. A direktor urat buzdítjuk, hogy az ösz- szejátszásra több figyelmet fordittasson a szin- lapon kinyomatlanul maradt rendezővel.

Pénteken, május 11-én, zónaelőadásban a „Vasgyáros“ Ohnetnakez az agg múltú, de örök- ifjuságra méltán számot tartó társadálmi színmüve volt színen, még pedig telt ház és igen lelkes hangulatra serkentett közönség előtt, mely annyi léha darab látása után, a miben e héten része volt, hálásan s falrengető tapsokkal adózott a szereplőknek úgyszólván minden egyes hatásosabb mondásukért szavukért A két fő szereplő, Lányi Szathmáry, helyenként igazán szívből szívhez,

és lélekből lélekhez szólották; bár Lányinak is, Szathmárynak is szívből kívánjuk, hogy — ha még nem késő —- szoktassák le magukat bizonyos modorosságról. Én istenem, minek azok a kidüllcsztett szemek az indulatok festéséhez, —■ vagy az a folytonos fej-letartás, a mit Szathmáry derűre borúra művelt? — A többi szereplők szintén nagy igyekezettel jellemezték s hűen is személyeiket. Több ilyen sikerült előadást direktor ur ! Akkor a fagy múltán nem fogy a kedv és bízvást remélhet még nálunk a színházi kassza egy-két jó pénzszüretet.

Szombaton, tegnap, „B. A. L. E. K “ francia operet.

Ma, vasárnap, két előadás: Délután 4 órakor gyermek és népelőadásul, „Goldstein Számi“, este 8 órakor az „Édes“, c. népszínmű.

Ezekről a jövő számban.

apb.

Jövőheti műsor : Hétfőn a „Kurucfurfang“,

— kedden Gabányi László és Gabányi István jutalomjátékául a „Cifra nyomorúság“, — szerdán, a „Gyimesi vadvirág“, — csütörtökön, Pi- lissy Gézáné Butkay Katinka végzett sziniisko- lai növendék első vendégjátékául: „Váljunk el“,

— pénteken, „Sulamith“, — szombaton, Pilissy Gézáné Butkay Katinka második és utolsó vendégjátékául: „a Csók“. A vendégmüvésznő bemutatkozására erről a helyről is felhívjuk a köz- érdeklődést.

Különfélék.

— Személyi hírek. Benkő Gyula pénz- ügyministeri osztálytanácsos és Beniczky Mihály központi kataszteri felügyelő Budapestről, a Bodrogközi Tiszaszabályozó társulat 14 évi számadásainak felülvizsgálata céljából a múlt héten Ujhelyben időztek s munkálataiknak befejezése után tegnapelőtt elutaztak. — Dókus Ernő cs. és kir. kamarás, az újhelyi vál. kér. orsz. képviselője, a múlt héten városunkban időzött. Szilvágyi Bénárt Jenő honvéd-őrnagy, az újhelyi honvédzászlóalj újonnan kinevezett parancsnoka S.-A.-Ujhelyben a zászlóalj parancsnokságát átvette.

— Zarándoklás Kazinczy sírjához. A

s -a.-ujhelyi keresked. tanulók 3 osztályának összes növendékei ma egy hete májusi kirándulást rendeztek és a tanítói kar vezetése alatt ellátogattak Széphalomra, hol, a nagy hazafi és iró emlékének kegyelettel áldozva, szép kis ün népét rögtönöztek. A nemzeti himnusz elének- lése után Schneider J. intézeti igazgató szép és hazafias beszédben ismertette a növendékek előtt Kazinazy F. életét, működését és méltatta halhatatlan érdemeit a magyar haza és a nemzeti irodalom körül, végül pedig növendékeit hazafiságra és mint jövendő kereskedőket a kereskedelem minden irányú megmagyarositására buzdította. A Szózat eléneklésével nyert a hazafias szép ünnep befejezést. Résztvettek az ünneplésben Engländer Ételka és Danczinger Lenke állami tanítónők, az utóbbi IV. e. oszt. növendékeivel, továbbá Schwarcz Elza, Margit és Olga kisasszonyok s több keresk. segéd, Visz- szajövet Rudabányácskának vették utjokat és a „Torzsázs“-on megpihenve kedélyes uzsona után csak este tértek haza.

— Mária Lujza kézi munkájának másik darabja. Talán emlékeznek még t. olvasóink (a „Zemplén“ múlt évfolyamának egyik számában irtunk róla), hogy nagy Napóleon császár hitvesének, Mária Lujza főhercegasszonynak, egy remekmívű kézi munkája, jótékony célra értékesítendő ereklye gyanánt, hogyan került a „Zemplén“ szerkesztőjéhez ? Az érdekes hírlapi közleményt nemrégiben a Bp. Hl. is reprodukálta. A Bp. Hl olvasottsága révén most a felséges kézi munkának a másik darabja is napvilágra került lappangásából, mint a tegnapi postával hozzánk érkezett ez a levél igazolja:

T. szerkesztő ur! A Bp. Hl. m. hó 22-én megjelent száma Napóleon'feleségének a kézimunkája címen cikket közöl, a mely Mária Lujza kir. hercegnőnek, Napóleon császár későbbi feleségének egy remek kézi munkájáról tesz említést. — A műdarab, mint a hozzácsatolt egykori irás bizonyítja, a tulajdonos testvérek által kettévágatott, s mint a cikk Írója megjegyzi, csak felerészben került meg, a menynyiben a tulajdonos-testvérek örökösei, mint drága ereklyét őrizték azokat évek során át, mig most, mintegy 10 éve, az egyik fél, az éppen szóban levő darab, többszörösen gazdát cserélt, — a másik fél azonban az örökösöknek mai napig is tulajdona. — Az örökösök tulajdonát képező fél elvitázhatatlan kiegészítője a lapokban ismertetett félnek, a mennyiben ehhez is éppen úgy, mint a másikhoz, egy és ugyanazon tartalmú egykorú irás van csatolva, ugyanazon közös ismertető jegjm, ujabbkori cifraságokkal, mint azt az egykori

iró is említi. — A „Budapesti Hírlap“ hasonló tartalmú cikkében említett méretek is teljesen megegyezők, valamint az égszínkék selyem alap is, melyre a történelmi emlékű műremek himeztetett. Az örökösök tulajdonát képező fél művészi becse talán még nagyobb a becses lapjának átadottnál, mivel maga az eszme kidolgozása is, melyet a halhatatlan nevű császárné müvész-keze gyönyörűen megoldott, nagyobb munkát igényelt. A kézi táska másik felén ugyanis, két lombos fa árnyában egy férfi- és egy nőalak látható, amint serleggel kezükben, az úgy látszik, most bevégzett aratás fölött áldomásoznak. Erre vall a remekül hímzett gyepen oldalt mintegy hanyagul odavetett sarló is. A férfi előtt egy hordó áll, rajta boros palackkal. — Miután tudom, hogy e dolog tekintetességedet érdekli, hozom szíves tudomására az elmondottakat, valamint azt is, hogy a család megbízásából a komolyan érdeklődővel a műremek másik telének megtekintését, esetleg megszerzését közvetítem. A t. szerk. ur kész szolgája P. Tarnócza (u.

p. Kápolna Heves vm.), 1900. máj. 10. Lohr Lajos tanító

— Néhai Schvarcz Bernit emlékezete.

A s.-a.-ujhelyi „Népkonyha“ egyesület folyó hó 9-én a hitközség tanácstermében az összes tagok és a gyászoló család részvétele mellett szép és kegyeletes gyászünnepet rendezett volt alel- nüke emlékének. Schön Vilmos dr. egyesületi elnök a meghatottságtól remegő hangon nyitotta meg a gyászünnepet, ecsetelve az egyesület nagy veszteségét; azután Németi Bertalan hitközségi jegyző mondott nagy alak mint tartalom tekintetében mesteri emlékbeszédet, melynek ben- sősége, melegsége szinte éreztette, mennyi szeretet és nagyrabecsülés fűzte a felolvasót volt elnökéhez; elősorolta a megboldogultnak halhatatlan érdemeit, a miket szakadatlanul hasznos tevékenysége közben a társadalmi élet és a jótékonyság minden terén kifejtett. A nagyközönség könyezve áldozott a kedves „Schvarcz bácsi“ emlékének a gyönyörűen elmondott beszéd hatása alatt. Most Widder Gyula egyesületi titkár indítványára az egyesület elhatározta, hogy 1) volt alelnökének érdemeit jegyzőkönyvben megörökiti; 2) jegyzőkönyvi kivonatban a családot erről értesíti. 3) A megüresedett állást legközelebbi közgyűlésén betölti. — Schön V. elnök könyezve mond köszönetét úgy az egyesület, mint a gyászoló család nevében a nagy és szép számban megjelent közönségnek és a gyászünnepet, melynek hatása még sokáig élénk emlékezetben marad a hallgatóság előtt, befejezettnek nyilvánította. r.

— „Teich-Antónia alapítvány.“ A s.-a.ujhelyi izr. nőegyesület tagjai Teich Antónia úrnő, az egyesület nagyérdemű elnöknője iránt táplált tiszteletnek, szeretetnek és ragaszkodásnak külső jelét is adni óhajtván, közakarattal és nagy lelkesedéssel elhatározták, hogy nevezett úrnő boldog házasságának épp tegnap bekövetkezett féíszázados évfordulóját, vagyis „arany lakadalma“ napját felhasználják arra, hogy az egyesület körül és a közjótékonyság minden terén szerzett érdemeinek elismerése és megörökitése céljából a tagok között gyűjtött 350 koronát „Teich-Antónia-aíapitvány“ címen fogják az egyesület javára kamatoztatni, illetve, hogy az alapítvány kamatait mindig a közgyűlés részéről meghatározott célra adják ki. Az alapítólevelet a jubiláltnak f. hó 10-én nyújtották át a tagok, mely alkalommal Zinner Henriknó tolmácsolta szép dikcióban mindnyájok szerencse- kivánatait. A szeretetnek és ragaszkodásnak ily spontán megnyilatkozása könyekig meghatotta a nagyérdemű jubilánst és szive mélyéből mondott hálás köszönetét a szép figyelemért, kérve őket, hogy továbbra is támogassák őt a jótékonyságban. Az izr. anyahitközség elöljárósága Zinner Henrik elöljáró vezetése alatt, a keresk. társulat küldöttsége pedig Schön Sándor elnök vezetése alatt szintén tisztelegtek a jubiláns párnál és küldőik szerencsekivánatainak szép szavakban adtak kifejezést *) —r.

— Eljegyzés. Grosz Dezső dr., helybeli gyakorló ügyvédő, S.-A.-Ujhelyben folyó hó 8-án eljegyezte néhai Nagy Armin dr. volt pénzintézeti vezérigazgató müveit és bájos leányát, Elzát.

— Fiókposta. Városunkban, tekintettel annak terjedelmére és a forgalom folytonos növekedésére, a jövő hó elsejétől a róm. kát. templom alatt lévő bolthe'yiségek egyikében csomagok és ajánlott levelek felvételére fiók-postát létesítenek.

— Iskolatársak látogatása. Az újhelyi piaristák gimnáziomában tanulmányaikat 1861- ben megkezdett és négy osztályon át együtt járt iskolatársakat egy lelkes hangú levél, találkozásra hívja össze. A felhívást Lojda József, Pe*) Az ,,arany-lakadalmas“, köztisztelettől övezett boldog ős kedves párnak mi is gratulálunk. Szerk,