Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-05-13 / 19. szám
Sátoralja-Ujhely, 1SOO. május 19. (2055.) Harmincegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 * Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérbon minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. 2EMPLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLET “-NEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK IsZE ILT ID E IST TT-A. S jk. EB1ST -A. IF». HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: • Minden szó után 2 fill. Azonfelül bélyeg 60 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Az amerikai kérdésről. Hogy az úgynevezett „társadalmi kérdések“ száma egygyel, azzal t. i. a melynek nevét fejezetül irtuk, megszaporodott — és hogy az „amerikai kérdés“ egy azok közül, melyeket a XIX. század problémájaképp örököl át a küszöbön álló uj század : mindez közismeretü dolog „urbi et orbi“ és egészen bizonyos, bogy a haladó idők folyama nem egykönnyen fogja ezt a „megoldott“ kérdést beraktározni az eszmék történelmének muzeomába. A „bölcseség kövét“ kell előbb megtalálni; nem azért, bogy a „kérdés“ megoldassák, de azért, bogy a kérdésnek csak a „nyitja“ is kitapogatható legyen. Lapunk hasábjain az „amerikai kérdésinek egész irodalma van már együtt. Ez az irodalom most bővül két dologgal. Az egyik Mailáth József grófnak a főrendiházban mondott* beszéde, még pedig abban a hiteles szövegben, melyet a gróf a „Zemplén“ számára maga revideált; a másik Harasztiig Miklósnak, a homonnai járás dekorált föszolgabirájának az a tanulmánynak is beillő jelentése, melyet az amerikai kérdésről e napokban küldött megszivlelés végett a közig, bizottsághoz. A „beszéd“ és a „jelentés,“ (mely utóbbiból a bizalmas vonatkozású részleteket, ép az ügy jól felfogott érdekében, ezúttal nem hozhattuk a nyilvánosság elé) mely kettő egymást kiegészíti és megvilágítja, itt következnek: Mailáth gróf beszéde. Engedjék meg, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmából egy fontos kérdésre kiterjeszkedjem s a nagyméltóságu főrendek türelmét rövid ideig igénybe vegyem; az általam felvetendő kérdés aktuális nemcsak azért, mert a képviselőház tanácskozásai során fel lett hozva, de mert beleilleszkedik azon egyöntetű, céltudatos és következetes social-politikai programmba, melyet a földmivelési miniszter maga elé tűzött TAHGA. Szőke Dunán . .. A ^Zemplén* eredeti tárcája. — Jöjjön külföldre! — Messze ? — Nem a’; csak ide a szomszédba : Frán- ciaországba. — Hát a közbeeső három országgal mit csinálunk? — Azokat ignoráljuk. Jöjjön csak, jöjjön hamar. Beszálltam a kocsiba. — De konzul ur, én. .. — Hajts 1 a fráncia hajók kikötőjéhez. Nos, 10 perc múlva — fráncia terrénumon voltunk: egy a brailai kikötőben horgonyzó marseillesi gőzhajó elegáns étkező termében. Előre léptem be, de a pincér nem látszott méltányolni három országra szóló rettenetes úti fáradalmaimat; mert jöttömre is megmaradt csöndes polgári foglalkozása mellett — tisztesség ne essék mondván — nadrágot toldozott. Midőn azonban az utánam jövő konzuli sapkát meglátta, balkezével művész-haját állította égnek, jobbkezével, szalvéta hiányában, frakk jaszárnyát fogta karon. Negyvenöt foknyi pukkerli, egy lehelletszerü: „S’il vous piait ?“ és testet öltött az elegáns fráncia garszonok egy telivér példánya. és mely a legközelebb tartott telepítési szak- tanácskozmányból kifolyólag is oly eszméket vetett felszínre, mely eszmékkel foglalkozni nemcsak érdemes, de kötelesség még azon Házban is, a melynek hivatását és életrevalóságát az ily kérdések megvitatására, sajnos, a legutóbbi időben sokan kétségbevonni szeretnék. Ezen kérdések közül nézetem szerint legfontosabb azon társadalmi jelenség, mely kisebb- nagyobb mértékben az egész országban, de különösen egyes vidékeken oly arányokat kezd ölteni, hogy az ebből már idáig keletkezett s a jövőben még keletkezhető bajok orvoslása, szerény véleményem szerint, a legsürgősebb állami feladatok közé tartozik. Ezen jelenség, méltósá- gos főrendek, a kivándorlás, melynek következményei itt-ott már nagyon súlyosan nehezednek nemcsak a társadalomra, általános erkölcsi és gazdasági tekintetben, de az államra is, mint egészre, úgy a honvédelem, mint egyéb állami érdekek szempontjából, amint azt az idei sorozás sajnosán igazolta. A kivándorlás kérdésében méltóságos főrendek a legújabb időkig, ha nem is uralkodott teljes sötétség, de leplezetlenül ol lehet mondani, hogy nem foglalkoztunk azzal oly behatóan, mint azt ezen jelenség megérdemelte volna; bizonytalan, sőt hamis statisztikai adatok félrevezették az intéző-köröket, azokat tájékozatlanságban hagyták és tétlenségre kárhoztatták, vagy pedig magát a kérdést oly jelentéktelenné tették, hogy nem látszott érdemésneka zzal közelebbről s nem különösen az állam szempontjából törődni; s ez leginkább onnan magyarázható, mert az volt az uralkodó nézet, — a mi közéletünkben egy-egy jelszó fel lesz kapva és tartja magát sokáig, azzal nyugtatjuk meg keleti lelkiismeretünket, — az volt a kiadott jelszó, hogy az amerikai kivándorlásnak meg van a maga anyagi haszna, amennyiben sok pénz jön onnau be s ennek folytán főleg a felvidéken a nép adósságait törleszti, elvesztett telkét visszavásárolja, sőt uj földvásárlásokat is eszközöl; ebben sok igaz van, de minden kérdést méltóságos főrendek a maga összességében kell bonckés alá venni, minden jelenségnek jó és rossz oldalait egyszerre kell mérlegelni, csak a .kettőnek egymással való szembeállításánál lehet a helyes és valódi következtetésre jutni, t. i., hogy egy ily jelenségnél állami és társadalmi szempontból a haszon vagy a kár nagyobb-e ? — Je suis le consul d’ Autriche-Hongrie .. (én az osztrák-magyar konzul vagyok) kezdte a konzul, de a szabóból pince- és konyha- mesterré avanszirozott barátunk a többit be sem várva, frakkjának szárnyain tovaröppent. Oly nagy potentás itt az osztrák-nlagyar konzul, hogy elég, ha megnevezi magát s az, mi szem-szájnak ingere, azonnal magától jövetik. Jött is. Pilzeni kiviteli sör, fráncia konyák és sampányi, tengeri rákok, pókok, polipok és osztrigák gíédái formálódtak lassaiikint az asztalon körülöttünk. — E közben csikorogtak már a „Fraissi- net“ vasmacskái. Indultunk. — Az Istenért — mondám — konzul úr! megyünk., — Úszunk páter, úszunk 1 — Ejh 1 hiszen nem vagyok én fiatal leány, hogy megszöktessenek a Riviérára ! ? Én nem megyek. — Én sem. — Hová ? — Fránciaországba. — Hát a „Fraissinet“ kiköt Ghitsetben, onnan elcsólnakázunk Magiuba, Magiuból visz- szapropellerezünk Brailába. — Kóstolja csak ezt a pókot, mily fenségesen ropogós. Ahá! Ghitsetben vagyunk. Sietve szállásoltunk el ruháink mind«n zsebeibe és béléseibe olyan dolgokat, melyeknek behozatalánál a román vámőrök összeszedik Traján császár államtudományát, — sok mindennel ezt is tőle örökölték! ? 48-as őseik finom S ha voltak is, kik az amerikai kivándorlással nálunk tudományosan foglalkoztak, mint Thirring, Milhofer és Körösi, igen nagy elismerés illeti meg Hegedűs Loránd országgyűlési képviselő urat, ki a kivándorlás kérdésével a fenti hazai kútfők, de különösen saját közvetlen tapasztalatai alapján — melyeket részint Amerikában, részint itthon szerzett — oly tudományosan s oly szeretettel foglalkozik, hogy az általa taposott ösvényen egész bátorsággal lehet és kell is tovább haladni. A „Budapesti Szemle“ múlt évi számaiban megjelent közleményeit mindenkinek melegen ajánlom figyelmébe, a ki e kérdés iránt érdeklődik. Én első sorban a magam megyéjének, de különösen járásomnak viszonyait veszem tekintetbe és miután minden ügy, mely azon községeket érdekli, ahol lakom, figyelmem tárgyát képezi, úgy természetesen az amerikai kivándorlással, annak okaival, következményeivel s orvoslási módjaival is már régebben foglalkozom s épp azért volt én rám nézve Hegedűs Lóránt ur tanulmánya oly nagy fontossággal, mert abból sokban megtaláltam a magyarázatot, melynek megfejtéséhez a kulcs hiányzott, sokban saját felfogásom helyességét s az egész kérdésről táplált nézeteim megerősítését. Mindenben azonban nem osztom Hegedűs ur nézetét, mert minden ilyen jelenségnek okai a helyi viszonyok szerint különbözők s így a következtetés is más; tökéletesen egyetértek vele abban — és itt van a kérdésnek a súlypontja — hogy az a pénz, amit az Amerikába vándoroltak az országba küldenek, csekély azzal a munkaerő veszteséggel szemben, a melyet azáltal szenvedünk, hogy a java munkaerő kimegy. Minálunk Zemplénben, de különösen újabb idő óta a Bodrogközön a férfiak közül a java- munkásnép, a kaszás s az, a ki aratni szokott, megy ki úgy, hogy ma-holnap nagy munkáshiány lesz; de kimegy azonkívül minden kom és nemű egyén már s oly mértékben, ami nemsokára egy depopulációval fog felérni; az, a ki visszajön, vagy már munkaképtelen, vagy el- züllött, vagy oly eszmékkel lesz telítve, melyek nem igen üdvösek, tehát mi semmiféle re- kompenzációt sem kapunk; éles megfigyelésre vall és a tényeknek megfelel Hegedűs azon következtetése, hogy Magyarországon a kivándorlók számának emelkedése vagy csökkenése leginkább attól függ, hogy Ametapintatát, csakhogy élvezhessék (kérem, a vámtörvények nevében!) azt, mi nekik, a románoknak nincs : a fönséges, kitűnő zamatu hollandi szivarokat. Különben a konzuli sapka annyira megvédett ilynemű határvillongásoktól, hogy a konyákot, mely zsebeim térfogatával nem tudott egyességre jutni, kezemben vittem a partra. Osólnakba szálltunk tehát, mely partra vitt: a Dobrudzsának egy kis dunamenti falujába, Ohitsetbe. Az egész falu pár vittyillóból áll; lakói földhöz ragadt muzulmánok, kik részint halászattal, részint Brailában hajó-rakodással keresik kenyerüket. Fő és összes nevezetessége a falunak, hogy egyetlen utcájának végén bukkan ki a Dunából az a táviró kábel, mely Moldovát a Dobrudzsával köti össze. Illő baksissal rávettünk egy igazhitű törököt, hogy evezne velünk Magiuba. Másfél órai megosztott evezés után elértük e gyönyörű fekvésű kis helyiséget. A Dunának hatalmas — majdnem egy km. széles — amaz ága mentén fekszik, mely Cerna-Vodánál szakad el a folyamtól és Brailánál egyesül azzal ismét. Ez a Duna-ág és a hosszan elnyúló, kristály és grafit kőzetü begyek között fekszik Magiu. Környéke, maga a helység is, fás; és e haragos zöld szinnek szép ellentétei a helység fölött elterülő kopár sziklák, melyeknek kőbányái Románia városainak, utcáit látják el kövezettel. Magiu lakói is nagyobbrészt kőfejtéssel foglalkoznak; itt is mind törökök. Hodzsájuk (pap) is van, ki a magiui intelligencia egyedüloidai. -mi MPT A Zemplén mai száma tizennégy
