Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-04-22 / 16. szám
A nő, aki képes annyit keresni, hogy élvezhessen, az tegye. Úgy sincs neki más öröme, boldogsága, szórakozása. De mit szóljunk az asszonyokról ? Azokról, akik a kávéház füstös, piszkos, egészségtelen levegőjében töltik az idejüket? Ez, ez bántó dolog. Mit keres az a nő a kávéházban, a korcsmában, akinek családja van, akinek férje, édesen mosolygó, gügyögő apróságai vannak odahaza? Van-e nagyobb élvezet, van-e nagyobb szórakozás, mintha van valaki, aki igen-igen közel áll hozzánk? Akivel megoszthatjuk azt a fölösleges időt, amely a küzdelemből, a munkából megmaradt. Van-e nagyobb boldogság, ha gyermekeinkben önmagunkat látjuk, velük örülünk, velük szomorkodunk ? Beléjük lehelhetjük lelkünket, a szivünk érzelmét? És ez a nő, a boldog nő rendeltetése. Erre alkotta a Teremtő keze. Kis családja legyen az egész világa és ne is tudja, a mi odakünn a másikban történik. Ez a legnagyobb boldogság, a mi után vágyódunk, epekedünk szüntelen, nélküle sivár, kietlen, nyomorult az élet! De mikor a kávéházból hazatérő asszony körültekint, brilliáns ragyog a fülében, csillog finom ujjain, a füsttől, a férfiak tekintetétől kábult feje tán nyugalom, csend után vágyik és nem a gyermeksirás után. A szakácsnő pedig elrontotta a vesepecsenyét, a férjnek nem izük a vacsora. Morózus, kedvetlen. És mindez miért ? Mert divat. Avagy annak tartják . . . Hát még a kártyázó asszony! Ez a modern kor legszomorubb képe. Nem akarok naiv lenni, ha azt állítom, hogy mennyivel megkapóbb, kedvesebb kép a gyermeke bölcsője mellett ülő édes, fiatal asz- szony, mint aki a nyereségvágytól, a játék szenvedelmétől lihegve, a kártyaasztalnál tölti idejét. Milyen csúnya dolog az, ha az asszony pénz után való sóvárgásból kártyáz. Mert hát kell a divattal haladni, a férj pedig nem vesz, vagy vehet annyi öltözéket! A nő idegrendszere nagyon érzékeny. A kártyázás pedig izgat és nagy hátrányára van a testnek. Kiszorítja ez a szenvedelem a nő lelkének legfinomabb tulajdonságait, azokat a tulajdonságokat, melyeket a férfi imádandónak talál a nőben: a lelki romlatlanságot, a lelki tisztaságot. Mert az az asszony, aki kártyáz, képtelen arra, hogy a családját szeresse. A játék szenvedelme fogva tartja, kiszorítja onnét a szeretet. De hát most, a század végén, mind-mind azt keressük, a mi izgat. Ez a betegségünk. A lelkünk jobb felének haldoklása. Nem elégszünk meg azzal, ami szórakoztat, nem érdekel bennünket az irodalom, a zene, az olvasás, a háztartás. Mást keresünk ... És találunk . . . Mikép viselkedjenek a férjek, a kiknek kávéházba járó feleségük van? — vagy a feleségük kártyáz ? Mindenesetre legelőnyösebb, de legnehezebb is, lekötni úgy az asszonyt, hogy ne jusson eszébe az élvezet. — De hát mivel ? Erre igen nehéz a felelet. — De lehet! Minden asszonynak más a természete, a vágya, az óhaja, a meggyőződése. — El kell találni! Csak meg ne tiltsa a feleségének egy is. Csak azt ne! — Mert a tiltott — édes. De elég a hibákból. Nem folytatom. Mert hála Istennek, vannak erényeink is. Nem mind modern e magyar asszony! Nem. Édes megnyugvással olvasom a „Háztartás“ rovait. Ezer és ezerféle megkapó kérdés van itt bizonyságul és ugyananyi felelet. Megbüvölnek ezek a sorok. Alig tudok megválni tőlük. Szellemesen, kedvesen, a női szív melegétől áthatott sorokban társalog itt egymással egy egész boldog nemzet asszonya! Nem szabadna egy magyar nő otthonából sem hiányozni ennek a lapnak. És boldog megelégedettség fogja el egész valómat. Óh, ha a külföld igy ítéli meg, erről a lapról a magyar asszonyt, akkor igazán büszke önérzettel kiálthatja oda mindannyiunk a világnak: . Magyar nőnek születtél, Áldd értesorsodat . . .“ Stumpf Katin'a. A rómaiak. (A rómaiak története. A Nagy Képes Világtörténet III. kötete. Irta: Geréb József dr. Ára bekötve 8 írt.) Soha sajátosabb race nem élt a világon a rómainál. Nép, melynek lakóhelyét körülözönli, a tenger, s mely mégis szárazföldi életet él, ősi lakosságát idegen liajusok látogatják a partokon, s az egész félsziget mégis egy földmivelő város törvényeinek hódol. Maga csak későn, teljes belső kifejlődése után merészkedik tengerre, de akkor meghódítja az egész világot. Megnagyobbítja a történelem szinterét: Spanyolországot, Galliát, Britanniát hódítja hozzá, s az Alpesekig és Dunáig viszi határait, később azontúl is. Lassanként a Földközi-tenger minden partja az övé lesz, s az egész világon szétömöl Róma nyelve és hatalma. S a hová ez a nyelv és ez a hatalom eljutott, ott volt a római szellem. Soha nép oly erősen magába nem olvasztott idegen nemzeteket, mint Róma. Minden, a mit meghódított, birodalmának része lön. „Volt görög világ — mondja Lavissc, — de nem volt görög birodalom; ellenben volt római világ s római birodalom is.“ Lavisse, az óvatos és szellemes fráncia, mindjárt hozzá is teszi; hogy kétséges azonban, vajon jó volt-e mindenben hatása? Annyi bizonyos, hogy egészen kiölte a meghódított népek nemzeti egyéniségét, meggyilkolta sajátos szelleműket, s midőn a császárság megszűnt, a meghódított népek felszabatultan sem birtak nemzetekké alakulni. Az olasz, a gall, a spanyol csak a barbárok beolvadása után tettek szert uj, nemzetalkotó energiára. A meghódított országok mindenesetre gyorsabban fejlődtek Roma uralma alatt, mint fejlődtek volna magokban. De nem hiába tűnik fel, hogy a meg nem hódított s hosszasan el nem foglalt országoknak ma kiválóbb szerepük van a világban, s több reményük a jövőben. Miért? Talán mert eddig kevesebbet éltek, s így hosszabb jövőre van joguk? Vagy mert amazok nemzetrontó tulajdonságokat örököltek Romától? Örök titok. A világtörténet egyszer folyt le, s más módjával próbát tenni nem lehet. A találgatás pedig nem tudomány. Az bizonyos, hogy egy nép sem haladt oly következetes logikai utón végig kifejlődése és elpusztulása felé, mint Róma. Caesar útja a császársághoz az egész császárságnak előképe. Önzést és hatalomvágyát nehéz-kórjával együtt örökölték caesar-utódjai. A hatalmi és politikai dolgokban oly éles emléjüek voltak, mint egyetlen ókori nép sem: oly nagy és oly maradandó birodalmat egy sem alkotott. A nép- tribunatus, a provinciák, az imperatorválasztás : mind a legnagyszerűbb politikai fogások közül valók. A művészetet nem sok eredeti feltalálással vitte előre a római nép. De mégis tőle származik a kupolafedés és a boltozat. Az építő- és szob- rászmüvészetben műkincseinek javarészét a kiásott és Rómába szállított görög műemlékek, vagy azok drága másolati teszik. Költői közül Virgilius, Homeros tanítványa, Plautus sem éri utói a görögöket, csak Horatius bájol és emel eredeti erővel. Úgy látszik, ilyeshez kevés volt bennök a hajlékonyság és a képzelet. De a hol az igazság alapjára állhatták, a régi vagy a mai igazság gyakorlatiasabb szelleme érintette őket: a történelemben és a politikai beszédekben, ott két páratlan mester áll elő: Tacitus és Cicero. E sajátos népről, melynek kivált jogi intézményei hatottak napjainkig, most díszes és jeles uj könyv jelent meg. A könyv a Nagy Képes Világtörténet III. kötete. Szerzője Geréb József dr. Pontos logikus munka, jó irói tulajdonságokkal. Illustrációi is gyönyörűek. Nincsen a római-kori művészetnek egyetlen fontosabb alkotása sem, melynek hű mását meg ne találhatnánk a kötetben Semmi fantázia nem szent- ségtelenti meg itt a történeti emlékeket; autentikus és szépen reprodukált képeket látunk oly nagy számban, hogy a könyv valóban egész művelődéstörténeti és művészeti képeskönyv, melyben a legszebb emlékek panorámáját nézhetjük végig rövid idő alatt. S nem csak az ábrázolt emlékek, de ábrázolásuk és elrendezésük is művészies. Ez valóban olyan könyv, a milyenről Tóth Béla beszélt minapi szép tárcájában. Szükséges könyv, mély kellő időben jelenik meg. Tóth Béla ott panaszt emel, mert a közönség most is német könyveket vásárol, olyasmiben is, a minek jobb párját lelhetni magyarban. Nos, ez a könyv ebben is az ő kívánsága szerint való. Uyfajtáju könyv igazán nem volt eddig magyarban, a németekhez kellett fordulni. Most itt van, magyarul, olyan jól, olyan alaposan Írva, hogy a német munkák sem különbek. Ez a könyv igazán szükséges, mert csak eljött már valahára az ideje, hogy az ezeréves magyar nemzetet is megláthassuk a világ életében a jűbbi népek közt. És mikor volna az ily könyv megjelenésére jobb idő, mint az uj ezredév ős uj század küszöbén ? A nagy vállalat létesítésére a Franklin- Társulat és a Révai Testvérek írod. intézet egyesültek. A könyv méltó párja a nagy vállalat eddigi köteteinek, s az olvasó épp annyi élvezetet és tanulságot talál benne, mint azokban. Jobb ajánlólevelet könyv mellett nem írhatunk. Városi és községi ügyek. * Közgyűlés. S.-A.-Ujhely város képviselőtestülete f. hó 18-án d. u. 3 órakor közgyűlést tartott, a melynek tárgya volt az árvaszéki ülnöki, iktatói és az esetleg megüresedő irnoki állásnak választás utján való betöltése. Matolai Etele alispán elnöklete alatt megtartott közgyűlésen az árvaszéki ülnöki állásra az egyedül pályázó ifj. Meczner Gyula vm. aljegyző, iktatóvá Bögözi Miksa s annak helyébe Írnokká Andorkó Gyula közfelkiáltással választattak meg. * Az utcák söpréséről. Dicséret és elismerés légyen Ujhely város vezetőségének a múltban úgy, mint a jelenben : az utcák, különösen főbb utcáink kockakövekkel olyan csinosan és helyesen vannak kikövezve, hogy irigyünk lehet ezért bármelyik nagyobb város is. Azt is elismerjük, hogy ezeket az utcákat eléggé gondozzák, söprögetik; hanem éppen a söprés módja az, a mi ellen kifogásunk van. Nevezetesen ily jó kövezetü utcákon miért söprik a hulladékokat véges-végig apró halmokba? Azért, hogy egykét napig ott heverve, a különben rendes szép utcák kinézését elrontsák, vagy hogy a forgószél hordja széjjel a szemet-buckákat?*) Hát bizony másutt, nagyobb helyeken, azt máskép láttuk és pedig úgy, hogy az a seprűs nem öles nyelű seprűvel végzi a dolgát, hanem egyik kezében rövidnyelű seprűvel, másikban lapáttal talicskába szedi és onnan a gyűjtő-ládába önti a szemetet, kivévén persze a hetivásár utáni időt, a mikor az egész utcát fel kell seperni a szeméttől. Hogy ennek az uj rendnek mielőbb való behozatala mennyire kívánatos, azt nem kell magyaráznunk ; elég ha azt elérjük, hogy nem látjuk többé legszebb utcáinkon az igaz, hogy már szinte megszokott szeméthalmokat és nem nyelünk annyi port, mint eddig, a miért már annyi sok és jóságos panaszt hallottunk. Pornyelésről lévén szó, a kihez tulajdonképen ezen felszólalásunk is szól: a polgármester úrhoz van ezen kívül egy sürgős kérelmünk és pedig az, hogy a seprés uj és praktikus módjának behozatalával egy időben megfelelő öntözőhordók beszerzéséről s az utcáknak a meleg, poros napokon rendszeres felöntetéséről is gondoskodjék. Nagy szolgálatot tesz ezzel nemcsak a köztisztaságnak, de főképp a közegészségügynek. (ismerve a város jó pénzügyi viszonyait, hisszük, hogy eme a közérdekből tett felszólla- lásunknak meg lesz a kívánt foganatja. * Zárószámadás. S.-A.-Ujhcly város 1899. évi zárószámadását a pénzügyi és gazdasági bizottság 1900. ápril. 19-én tartott ülésében vizsgálta meg. A bizottságot kellemesen érintette első helyen is a reális takarékosság, a tiszta * ügy, mint gyakran a mellékutcákon, a hol hót- számra hever az összesöpört szemót. Szerk.-rx>rx-- >nrx-----taexr-.---Fényképészeti műterem * j * megnyitás. 330C aoB Van szerencsém S.-a.-Ujhely város és vidéke nagyérdemű közönségének szives tudomására hozni, hogy a Kazinczy-utczán, a Polgári bank udvarán egy a mai kornak teljesen megfelelő, újonnan épült és csinosan berendezett műtermet nyitottam. MAGrAZINER ANTAL, fényképész.
