Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-04-15 / 15. szám
Összesen 113 kor. 66 fii A „Zemplén“ f. évi 8-ik számában kimutatott összeggel együtt- 545 kor. 60 fii. II. „Árvay-emlék “-re adakozni szívesek voltak: a) A sárospataki ev. ref. főiskola igazgató- tanácsa 40 kor. b) Hodossy Béla gyűjtő-ivén (29. sz.) Bal- lagi Géza dr. 5 kor., Tüdős István dr 2 kor., Marikovszky János 2 kor. Összesen: 49 kor. A „Zemplén“ f. é. 8-ik számában kimutatott ösz- szeggel együtt: 257 kor. 4 fii. Kimutatott összeg a sárospataki takarék- pénztárban kamatozik Fogadják a nemes szivü adakozók, valamint a szerencsi tanítók buzgalmukért a „Zem- plón-vármegyei Tanitó-egyesület“ őszinte köSárospatak, 1900. ápril. 4. Hodossy Béla, a gyűjtő-bizottság elnöke. Hálaköszönet. Főtisztelendő és nagyságos Szekerák Kálmán sárospataki rk. apát-plebános, főesperes ur a vezetésem alatt álló alsó- és felső-bereczkii áll. s. elemi közös iskola szegény sorsú tanulói számára a kellő mennyiségben szükségelt taneszközöket ingyen adományozta. Fentnevezett főurnak ezen humánus szívről tanúskodó nemes cselekedetéért, melylyel a szegény szülőket örök hálára kötelezte, úgy a magam, mint ezek nevében szives köszönetét nyilvánítok s velők kérem a Gondviselést, hogy Őt, a nemes szivü emberbarátot — ki köztudomásúlag a szegények igazi atyja és istápolója — a közjóra sok-sok évekig jó erőben, egészségben, boldogul tartsa meg. Alsó-Bereczki, 1900. április 6. Id. Berecz Károly, néptanító. Tanügyi apróságok. Iskolafentartók figyelmébe. Oly tanító, vagy tanítónő részére, ki öt év óta egyhuzamban, bár különböző helyeken is működik a tanítói pályán, a korpótlék esedékességének napját megelőző három hónappal tartozik a hitközség államsegélyért folyamodni. A folyamodvány a vallás és közoktatásügyi ministeriumra címezve a vármegyei közig, bizottsághoz küldendő be s a következő melléklettel szerelendő fel: I. Hitközség költségvetése. II. Az iskola költségvetése. III. A tanító dijlevele. IV. A tanitó oklevele. V. A tanítónak sorrendben összeállított szóig, bizonyítványai. VI. A községi elöljáróságnak a j. szolgabirótól látomozott nyilatkozata a hitközség szegénységéről. VII. Az iskolába járó mindennapi és ismétlő iskolai tanköteles gyermekek hiteles, a községi elöljáróság által igazolt kimutatása. (M. N.) Jkk. szerkesztő ‘biz. postája. Kedves kartársaiiiknak bold»" ünsvéti Ünnepeket kivárniuk ! CSARNOK. Tavaszi dalok. I. A ki szépért lángol, Szép annak a lelke; Májusi tündérfény Képe van felette. Ilonka azért ég, Mint a gyújtott fáklya, Örül hő szivében, A ki őt igy látja; Szemein igézet, Rózsa nevet ajkán, Kebele mélyében A menny üdve van tán? Egyszerű ruhája, Fürge mozdulása . . . Még az árny is rövid, S ingerel utána; Magyar anya szülte, Becsület nevelte, Nem csoda, ha ragyog Az égbolt felette. in. Ha ibolyát látok, A tavaszt köszöntőm; Újra itt a tavasz A kipihent földön. Fecske, gólya, ha jön, Eled a reményem ; Könyörül az Isten Mindenik szegényen. Apró, kis ibolyák, Szeretet jelei, Tanítsatok ti csak Jókat reményleni! III. Ha szép asszonyt s lánykát Lát a szemem párja, Nem vagyok, érezem, Elhagyatott árva; Mint a csillagokat, Úgy nézem azokat. . . Legyenek boldogok A kerek ég alatt! Ha fiukat látok, Ezt óhajtja lelkem: Minden virágoknál Ragyogjanak szebben! Ha jó magyart látok, Kérem az Istenem, Törzse, itt közöttünk, Örökre jó legyen. (Szeged.) mosolyog szobám ablakán kora reggel és u gv üdvözlöm, mint egy rég várt kedves vendéget, a ki megérkezik pontosan. Mint a hogyan a becsületes, jó kereskedő lezárja az év végén könyveit, összeállítja a mérleget, kiszámítja hogy mennyi a „tartozás“' és mennyi a „követel“ !gy-egy év eseMajzik K. r Április. Május a szerelem hónapja, szeptember a melankolikusoké, március Mars istené, január a levélhordóké — április az enyém, meg a mitológai Vénus istennőé. Vénusnak minden esetre több jussa van hozzá, mert neki szentelték azt a római főpapok a kik evvel a nagylelkű adományozással alighanem azt akarták szimbolizálni, hogy a szépség hatása változó, mint az áprilisi időjárás. Én pedig, minden papi szankció nélkül, magam választottam e hónapot tizenkét más társa közül; nem tudom, hogy miért, talán a kelta népünnepekről ránk maradt bohókás „április-járatás“ szokásáért. Másoknak sok bosszúságot okoz ez az „április-járatás“, én szivemből örülök neki. Már gyermekkoromban sem tudtam haragudni, midőn a többi nebulók elhitették velem, hogy hivat haza édes apám az iskolából és én, szépen elhagyva az előadást, lelkendezve futottam haza, a honnan aztán kergetett vissza édes apám az iskolába. A huncut nebulók kinevettek e miatt, „ápril bolondja“ lettem és én viseltem azt a titulust megadással, harag nélkül. Szerettem, hogy áprilisban őszinték hozzám az emberek. Ugratnak, felültetnek, bolonditanak és behálózzák könnyenhivő lelkemet, ábrándozó szivemet csalta álomképekkel, —de nem sokáig űzik velem ezt a komédiát. Hamarosan megmagyarázták, hogy tréfa volt az egész. Nem kételkedem az emberek őszinteségében, hiszek a káprázatban és szilárd, örök anyagnak nézem a szappan-buborékot, egyszóval „április bolondja“ vagyok — punktum. Az vagyok, április bolondja! És ebben csak az a tragikum, hogy ennek érzem magam a többi hónapokban is. Azt a skepszist, pesszimizmust, mely sötétnek és rútnak lát mindent, csak aífektálom, Darvint, Hartmant meg Schopenhauert olvastam és némely axiómák örökösen az agyamban zsibongnak. De csak az agyamban; a szivem s lelkem megőrizte naiv- ságát és futok színes szivárványkép után, mely elfoszlik, pára lesz, mire elérni vélem. Össze- roskadok fáradtan, csüggedten egy-egy ilyen exkurrió után a véguton, — és mit tehetek egyebet, konstatálom magamról, hogy „április bolondja“ voltam megint. És azután kezdem újra élűiről. A józan eszem: az örökösen harcban á!l szivemmel. A józan eszem analizál, elemeire boncolja a kápráztató jelenségeket, birálatot gyakorol felettük a spektroszkóp erejével vegyelemzi a tündöklő színeket, de hiába minden okoskodása, argu- mentálása, a szivem, az én könnyenhivő bolon dós jó szivem érez és érzéseivel halomra dönt minden bölcs teóriát. Annak a sugallatát követem, akárhányszor csalódtam is már benne, az üz, kerget démoni erővel ideálok után, — és én futok lobogó szenvedelemmel előre, a mig el nem fáradok, össze nem roskadok és be nem látom, hogy április bolondja voltam megint. Nem tudom, hogy igy vannak-e evvel az úgynevezett többi filiszter emberek, — a kik hideg vizet isznak, ha forr a vérük és nem mennek felöltő nélkül sétálni, ha hűvös van. De ha nem igy vannak vele, akkor irigylem a filisz- tereket az ő jó tulajdonságukért és restellem szörnyen, hogy bohém vagyok. A bohém „április bolondja“ marad élete végig. Deresedő fővel konstatáljuk, hogy nem javultunk semmit és habár egy hosszú tanulságos életen át tapasztaltunk eleget, — megmaradtunk „vén szamarakénak, a kik hiszünk ideálokban, keressük az örök jót, az örök szépet — reálisan, praktikusan gondolkozó emberek hangos kacagása, csípős gunyja dacára. Április az én hónapom. Úgy örülök neki, mikor az ő személyes, csalóka napsugarával beazonképen csinálom cn is ihgo* go* ményeinek — a szivem veszteségének és nyereségének — zárószámadását április havában. Hogy ezen a napon járatják velem a vidám barátok merő csínyből az áprilist — annak örülök, azon mulatok ; de a mint visszatekintek a múltba és a csalódások keserűsége árad onnét felém, elborulok. Érzem, hogy nagy a veszteség, sokkal nagyobb mint a mennyit az én érzékeny szivem egykönnyen elbírhat; érzem, hogy a mikor én rajongtam és hittem, akkor mások áprilist járattak velem sokszor, nagyon sokszor, gyermekes könnyelműséggel, lelketlen cinizmussal, vagy számitó, rideg észszel. Es a hogyan áttekintek április elsején ezen a szomorú zárószámadáson, megfogadom mindig erős elhatározással, hogy meg fogok változni, uj életet kezdek. Leszek kalmár, a ki vesz és elad és mindent igaz értéke szerint becsül meg; leszek hitetlen Tamás, a ki kételkedik mindenben ben és mindenkiben. Leszek. . . így gondolkozom én reálisan, praktikusan minden április elsején, — azután pár nap elteltével megint felülkerekedik a szivem, és folytatom ott a hol elhagytam. Kezdem újra élűiről. Vagyok a ki voltam, „április bolondja“. És ön ? Damjanovics Mi lés. Közgazdaság. Borkóstoló. A sülét f. zemplén-vávmegyei gazdasági egye- hó 26-án d. e. rendezi VI. borkóstolóját S.-A.-Ujhelyben a vármegyeháza nagytermében, a „Tokaj-Hegyalja* bortermelőinek boraiból. A borkóstoló célja, hogy a belföldi, valamint a külföldi borkereskedők saját észleléseik alapján meggyőződést szerezzenek, hogy a „To- kaj-Hegyaljá“-nak a filokszera pusztítás után újonnan telepitett szőlői az utolsó öt év alatt milyen minőségű bort termettek és hogy jelenleg is a régi meghamisitatlan valóságukban még milyen borkészlettel rendelkezik Hegyaljánkon a szőlőbirtokos közönség. Midőn egyesületünk f. évi január hó 15-én tartott szőlészeti szakosztályi ülésén ennek az immár VI. borkóstolónak rendezését elhatározta, meg volt győződve arról szakosztályi ülésünk minden egyes jelenlevő tagja, hogy ugjt a termelők, valamint a reális borkereskedők között levő összekötő kapcsot ez a borkóstoló is csak szorosabbá teszi s módot és alkalmat nyújt arra, hogy a közlekedést kereskedelmi szempontból egyengeti és közelebb hozza. Különösen ma, akkor a mikor az egész Hegyaljának múlt évi bortermése még meg van, mivel egyáltalában a bor értékesítése nagyon nehezen megy, kétszeres a jelentősége ennek a borkóstolónak; mert ha valahol és valamiben, úgy bizonyára e téren szorul a termelő is, a kereskedő is oly közbenjáróra, a mely mindkettőjük jól felfogott érdekében, gazdasági nehéz viszonyainak szem előtt tartásával részrehajlat- lanul megvédi egyfelől a termelőt, másrészről a borkereskedőt olyan ténykedéstől, a mely, ha talán a szó teljes értelmében nem is, de némely árnyalatában magán viselheti az irreáliz- must. Gazdasági egyesületünk elnöksége az egész „Tokaj-Hegyalja“ bortermelőihez a múlt napokban körlevelet intézett, a melyben felszólította a termelőket, hogy mindenki jól felfogott saját érdekében erre a „borkóstolódra saját termésű boraiból bemutatni valót küldjön, továbbá jelentse be, legkésőbb f. hó 20-ig, a titkári hivatalnál eladandó borainak mennyiségét, minőségét, hektoliterenkint számított érát és a bor átadás helyét. Mindezeknek az adatoknak beküldését azért kéri az egyesület, mert a bejelentések után magyar és német nyelven katalógust szerkesztek a mely a megjelenő kereskedők között osz- tatik ki; továbbá külföldi kereskedőknek megküldetik tájékoztatás végett az illető cs. és kir. konzulátusok utján. Mindezek után a földmivelésügyi m. kir. minister ur részéről Német-, Orosz-, Lengyel- ország, Románia és Bulgária cs. és kir. konzulátusai is megkerestettek a külföldi bor-nagykereskedők és fogyasztó közönség figyelmének felhívása végett; és mivel már több külföldi helyről jöttek tudakozódások s bormintáknak és katalógusoknak küldését kérték: azért egész bi- zodalommal hisszük, hogy gazdasági egyesületünknek ez a VI. borkóstolója sokkal jobban fog sikerülni, mint sikerültek a multiak. Egyesületünk piacot akar teremteni, reális kereskedelemmel, reális eladási cikkel, reális
