Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-15 / 15. szám

1900. április 15.

II. Melléklet a „Zemplén^« 15. számához.

és kint egyaránt. Az államosításhoz, mint a hivatalfő kinevezéséhez is örömmel gratulálunk szerencsi barátainknak és atyánkfiainak.

— Előleges értekezlet. Alkalmi tudósítónk Írja: Ft. Katinszky Géza, újhelyi rk, plébános, folyó hó 8-án, virágvasárnap, városunk nehány lelkes úrnőjét oly célból hívta meg előleges értekezletre, hogy neki egy „Katolikus nőegyesület“ megalakításában segédkezzenek. Az egyesület célja lenne első sorban, a jelen légi viszonyokhoz szűknek bizonyult r. kát. templom kibővítésének költségeire alapot gyűjteni, másodsorban szegény hitsorsait segélyezni. Az értekezlet'Ambrózy Nándorné és Dókus Gyuláné urasszonyakat elnöknőkül felkérvén, elhatározta, hogy előbb megfelelő számú tagokat gyűjt s azután megkezdi működését.

— A költözködés napja. A közönség tájékoztatása végett közöljük, hogy Ujhelyben a költözködés napja, úgy mint a múltban, ez idén is' április 24-én, vagyis Szent-György-napján lesz, mivel a város lakbérleti uj szabályrendelete, mely május elsejére teszi a költözködés határidejét, még nincsen jóváhagyva.

— Országos vásár. A f. hó 9 iki újhelyi országos vásár meglehetősen népes volt, habár a' nagy sár sokakat visszatartóit a vásárra jö- véstől. De azért az iparosoknak sincs nagy okuk panaszra, a marha vásár meg éppen élénknek mondható, mert 1993 felhajtott szarvasmarhából elkélt 764 db., a lóvásár, mint rendszerint, ezúttal is silány volt; 1225 darab lóból eladtak 305-öt. A közbiztosság jó volt. Mindössze két jelentéktelenebb lopás esete fordult elő, a melynél a tettesek megkerültek.

— Zsebtolvajlás. E hó 9-én este a vasúti állomás zárt folyosóján egy magát Steiner Mihály salánki származású 21 éves fogla'kozás- nélküli péksegédnek vallott egyént épp akkor csíptek meg, a mint Molnár János csizmadia legény zsebéből óráját és ezüst láncát kilopta. A rendőrség a zsebtolvajt, a ki az őt kisérő rendőrt is meg akarta vesztegetni, átadta a kir. ügyészségnek.

— Vízbe fűlt. Nagy szerencsétlenség történt e hó 10-én délután az Ujhely város alsó határában lévő zöldségtermelő, u. n. bolgártelepen. Szebin Ferenc és Termezsin Miklós vingai (Temes-vármegyei) származású zöldség- termelők, két lovas szekerükkel át akartak kelni a kissé megáradt Ronyván, hogy a túlsó oldalról, a mint már azt, többször is megtették, trágyát szállítsanak. Ámde ez az utjok végzetes volt, mert a viz sebes árja a lovakat szekerestül lefelé sodorta, miközben Szebin, a ki elől ült, látva a veszedelmet, kiugrott s a parti füzes bokorba kapaszkodva megmenekült; Termezsin azonban a szekeren maradt s alig mul- lott el nehány pillanat, az elsodort lovak szekerestül olyan mély vízbe kerültek, hogy mindenestül elmerültek. így Termezsin többé menekülni nem tudott, belefult a vizbe a két lóval együtt. A szegény párákat aztán meg a szeemelte s egy perccel későbben kirobogtak az udvarból.

Ráskyné, a ki az ablakból nézte őket, néhány perc múlva csak egy sürü porfelhőt látott, mely a gigget eltakarta előtte.

— Kár, hogy Ellán a születés és a vagyon tekintetében oly sok a kifogásolni való ... De szavát megtartja. Károlylyal nem csak hogy nem kacérkodik, de igen röviden bánik véle. Az ördög csakugyan aludni is szokott — gondold — s vissza ült előbbi helyére s a könyvben tovább lapozgatott.

*

— Ella, miért húzódik tőlem, csak nem fél ? — kérdé Rásky, mikor azt látta, hogy a leány egészen a kocsika szögletébe húzódott.

— Én nem szoktam senkitől sem félni.

— Igaz . . . tudom.

Elhallgattak.

A gigg a kemény szürke ország utón nyil- sebesen halad. A pompás fekete ló gyönyörűen szedte vékony, fehér harisnyás lábait s finom csontszerkezetü fejével remekül, kacéran játszott. A nikkel veretes hám ragyogott, csillogott a májusi nap átható fényében.

Ráskyn, a mint ellhallgattak, válami nagy nyugtalanság vett erőt; halántékerei lüktetni kezdtek.

— Mondja esak, Ella, igaz a hir, hogy maga menyasszony ? — kérdé, de nem nézett a leányra, a ki piros napernyőjének szép reflek- szében ismét titokzatosan mosolygott.

Érezte, tudta, hogy a forduló pontra értek s arcának mosolygása lassan elhalt s remegni, félni kezdett. De azért nyugalmát igyekezett megőrizni.

— Ha gratulálni akar, gratulációját elfogadom ; három hónap múlva az oltárhoz visznek — mondá fojtott hangon s elpirult.

— Csakhogy én azt megengedni nem fokeret is nagy nehezen kivonszolták, Termezsint azonban a habok úgy elsodorták, hogy holttestét a legszorgalmasabb kutatás-keresés dacára mindeddig nem bírták megtalálni.

— Színházi műsor. Ma, április 15-én, „Náni,“ eredeti népszínmű dalokkal és tánccal 3 felvonásban. — Holnap hétfőn, április 16-án két előadás, délután 4 órakor gyermek- és népelőadásul félhelyárakkal: „A csókon szerzett vőlegény,“ eredeti énekes bohózat 3 felv. Este 8 órakor: (bérlet 2. sz.) „A falu rossza“, Tóth Ede népszínműve dalokkal 3 felvonásban. — Kedden április 17-én : (bérlet 3. sz.) „Trilby“, regényes angol sztnmü, zenével, tánccal, énekkel. — Szerdán, április 18-án (bérlet 4. sz.) a „Gésák, vagy egy japán theaház története,“ köz- kedveltségü operette. — Csütörtökön, ápril 19-én (bérlet 5. sz.) itt először: „A nőszabó“ francia bohózatos vígjáték a budapesti vígszínház műsorából. —- Pénteken, április 20-án zónaelőadás félhelyárakkal: „A gyimesi vadvirág“ eredeti pályanyertes népszínmű. — Szombaton, április 21-én (bérlet 6. sz.) „Sulamit Jeruzsálem leánya“ keleti dalmű 7 képben. — Vasárnap, ápril 22-én két előadás, délután 4 órakor gyermek- és népelőadás félhelyárakkal: „Boirczky Dani,“ a repülő csizmadia,“ eredeti énekes bohózat. Este 8 órakor (bérlet 7, sz.) itt először „A kuruc fur- fang,“ legújabb eredeti történeti vig színmű a buda pesti népszínház műsoráról. Irta ifj. Bokor J. — Mai előadással működésemet megkezdve, kérem S.-A.-Ujhely város n. é. közönségének irántam több Ízben tanúsított kegyes pártfogását. Részemről igyekezni fogog azt minden tekintetben megérdemelni. S.-A.-Ujhely, 1900. ápril. 15. Tisztelettel: Halmay Imre, színigazgató.

— Sikkasztó tejkihordó. Feigenbaum Sámuel, a Windisch-Gratz hercegi uradalomnak Borsi községben lakott tejkihordója, egyesektől és a házukhoz vitt tejáru fejében, ötszáz koronán felüli összeget felvett, a melylyel el nem számolt, hanem családját itt hagyva, megszökött. Körözik mindenfelé.

— Házasság. Kerekes János, vármegyei útmester, K.-Helmeczen holnapután, husvét másod napján, vezeti oltárhoz Mihályi Mária Teréziát.

— Ős-ember barlangja. A Dargó hegyláncolathoz tartozó azari hegyek közt, mint alkalmi tudósítónk jelenti, ős-ember lakta barlangot fedezett fel a k.-azari tanító, ifj. Bereez Károly, a Zompod régészének id. Bereez Károly áll. isk. tanítónak, a fia. Még eddig csak a barlang szájadékát kutatta át, de már ott is érdekes formájú, az ős időkben messze földről oda ce- pelt kovakő-szilánkokat, meg obszidián nyílhegyeket talált a szerencsés barlangfelfedező. A szájadékból tágas üregbe mutatkozik a bejárat, a hová az omladékok miatt bajos a bejut- hatás. Az érdekes felfedezésre — addig is, nrig a barlangról bővebb tudósítással szolgálhatunk aa „Adalékok Zemplén-vármegye történetéhez“ c. havi folyóiratunknak májusi füzetében, — már most felhívjuk a speleologusok figyelmét.

gom ! — Kiáltott föl a férfi kitörő szenvedelemmel s a lovat erősen megcsapta. Rohantak, repültek, — nem engedem, kis Ella 1 — mondá még egyszer s lángoló szemekkel kitüzesedett arccal nézett a leányra.

A leány, mint az ezüstnyárfa levele egész valójában megremegett, egy futó másodpercre lezárta szemeit s aztán mosolyogva, de gyönge, megtört hangon mondá:

— A vásár kettőn áll. Nem engedi . . .

— Most négyünkön: magán, én rajtam, gyámján és anyámon. Ella olyan őrülten szeretem, hogy ha kell a világot kiemelem sarkaiból, de az enyémnek kell lenned!

A gyümölcs éretten a leány ölébe hullott, de még nem nyúlt utána . . .

— Pedig. . .

— Semmi pedig! Maga is szeret, tudom. Ha a hajnali csillagot leesküdné az égről, még akkor sem hinném el, hogy nem szeret! . .

*

A leányt a férfi vallomása, mely csupa erő és mélység volt, megkapta és megindította. Szive mondhatatlan lázas dobogással torkába szökött s szemei forró könyekkel teltek meg. Valami benső erő vasmarokkal kényszeritette, hogy a férfi vállára boruljon. — Nem, még nem mozogtak ajkai s legyőzte önmagát.

Kviótálok, gazdálkodni fogok, magam megyek gyámjához és gyámjának le kell magáról mondania.

— O is szeret.

— Dehogy szereti! Húsz évvel idősebb magánál.

— Az nem baj !

— Oh, ne mondjon ellent 1 Mindig boszan- tott s most sem akar egyebet tenni.

— És édes anyja ? . . Képzeli-e, hiszi ® hogy annyira háládatlan tudnék lenni, hogy anyja terveit, álmait megsemmisítsem én, a kit

— Kitüntetés. Várkonyi Béla jogszigorló földinknek saját kompozicióju „Nyitány“-át a vallás- és közoktatásügyi kir. minister 200 (kétszáz) korona jutalomban részesítette. Az ifjú mű vésznek, ki az orsz. zeneakadémia hallgatója, ezt az „Ouverture“-ét a kir. operaház zenekara és a filharmóniai^egyesület máj. hó 20-án a Vigadóban mutatja be a székes főváros műórtő közönségének.

— Öngyilkosság. Gálszélcsről írja levelezőnk : Ragán János asztalossegédnek nagyon megtetszett a háziúr, egyszersmind mestere kertjében volt körtefaoltvány. Április 3-án este beosont a kertbe, az oltványt gondosan kiásta, elemelte s iziben el is ültette Gálszécsen lakó atyjának a kertjébe; A kerttulajdonos segédjei azonban másnap ráakadtak az oltványra is, meg a tolvajára is. Á tolvaj asztalos segédet a csendőrséghez idézték, hol tettét beismerte. Az alig 19 éves fiú szégyenében, vagy talán a büntetéstől való félelmében, április 6-án este eltávozott otthonról és nagyatyjának csűrében felakasztotta magát, a hol csak másnap reggel akadtak reá. Eltávozása előtt egy kártyát irt szüleinek, hogy elevenen többé nem fogják látni. A jóravaló szegény szülők iránt, kik fiók tettéről mit sem tudtak, városszerte általános a részvét. — r. 1.

— Amérikás magyarok balesete. Berta

József és Szekeres József alsó-bereczkii szola- legények voltak; de hogy az Isten úgy felvitte dolgukat, hogy meg is házasodhattak; szorgalmukkal tehénre, sertésre, minden íngó-bingóra szert tettek, hogy szinte tejbe-vajba fürödhettek: hát elragadta őket a szerencse. Kimondták a sentenciát, hogy „addig nem nyugosznak, mig gereblyével nem tolik a pénzt.“ Ezt pedig úgy vélték megtehetni, hogy biz ők elmennek Amé- rikába Eladták mindenöket, aztán kiutaztak. Ott valami sanyarú helyre jutottak túl a tengeren munkába s próbálták kibírni 2 hétig, de oztán belátták, hogy itt „biláj “ erővel is tönkremennek, hát „uccu berek — nádak erek“ — elszöktek a munkából. A mint szaladtak a vasúton, egy hídon, hogy — hogy nem: egy vonat tört elő és Berta Józsit maga alá kapta és kocsonyává mázgálta, Szekeres Józsit pedig úgy elütötte, hogy most kórházban, vagyis egy is- pitályban élet-halái közt vergődik, vagy azóta tán őt is elföldelték. íme egy uj tanulság azoknak, kik az édes, tápláló anyát, Magyarországot, elhagyják: mi várhat rájok ! — Felső-Berecz- kiből, néhány éve, az Amerikába vándorolt Orosz Jánost földbánya-omlás temette el; Csajkószki Józsefet és Mezei Józsefet gázrobbanás égette, csúfította el! Hiába 1 Népünk nem akar sem vezetőire, sem a józan ész szavára hallgatni Ám lássák, a kik nem hisznek. r. 1.

— A tavasz póstái, a gólya- és a fecskemadár, megérkeztek. A fecskék legelső kvártély- csinálóit f. hó 6-án látták föltünedezni Ujhelyben. A gólyák csapatosan f. hó 10-én vonultak át Ujhely felett. * *

ő jóságosán házához fogadott ? . . . Soha 1 Édes anyja azt akarja, hogy gazdag, előkelő leányt vegyen feleségül.

— Erről majd teszek. Csak egyet mondjon csak azt mondja meg, hogy: szeret.

— Nem tagadom; de ne bízza el magát, az nem változtat a dolgon.

— Oh! . . . Hisz ha szeret, akkor a világ az enyém s anyám maga fogja kezét számomra megkérni.

A kocsika egyenlő gyorsasággal robogott egy tölgyes erdőn keresztül. Rásky, a mint a napfoltos lombozat alá kerültek, hirtelen lehaj- lott s a leányt meg akarta csókolni. A leány fejét elkapta.

— Még nem — susogta ellágyult hangon s nevetni kezdett.

— Oh, milyen konok, milyen akaraterős l kiáltott fel a férfi s ő is nevetett . . .

Ella még nem aludt.

*

Nem tudott aludni.

Tudta, hogy Rásky az esti vonattal tért vissza gyámjától.

Tizenegy óra felé rövid kopogtatás hallatszott ajtaján s nyomban rá Ráskyné halálsá- padtan, megveresedett szemhéjakkal lépett be.

Ella szive egy másodpercre megszűnt dobogni s ő is halálra vált . . . Ráskyné megállóit az íróasztal mellett szélét görcsösen megfogta, s rövid tusakodás után üres hangon megszólalt :

— A fiam küld . . . Gyámod szavad alól föloldott . . . Ella . . . Károly boldogsága van szóban . . . Azt mondja, nem akarsz felesége lenni. De ha én megkérlek, ha kérlek tedd fiaboldoggá : akkor is ellenkezni fogsz ?

— Nem Anna néni, mert én Károlyt vég- hetettelenül szeretem! . . .