Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-15 / 15. szám

Sátoralja-Ujhely, 1900. április 15. 15. (2051.) Harmincegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Felévre .... 6 * Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. SEMPLÉN-VÁEMEGYE IIÖZÖ1TSÉG-±2TB ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK ONDI IST ID E 1ST TT-A. S -Á. IE21ST IP. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Azonfelül bélyeg 60 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzet­tel ellátott hirdetmények­ért térmérték szerint min­den négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél ked­vezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde­mények a kiadóhivatalhoz intézendők. .A. feltsua2Q.SLd.SLS­A megváltás oly rendkívül magas fo­galom, hogy a legnagyobb reális filozófu­sok is gondolkodóba esnek, vájjon em­beri ész találta-e ki. Az a tudat, hogy meg lehet szabadulnunk bűneinktől, az örök megsemmisülés gondolatának a meg­döntése, a keresztény világ lelkét e nagy napon megrázzák, meleg árad el minden szívben, mert a ki halálával megváltotta az emberiséget: feltámadott. E szép, szivet, lelket nemesítő legna­gyobb ünnepben részt veszünk mi is. El­zarándokolunk templomainkba, hogy a val­lásosság jótékony malasztjával erősítsük lelkünket becsületességre, munkaszere­tetre, a családi és társadalmi kötelességek erényeire, a hálára és irgalomra! Légy áldott feltámadt Üdvözítő, a ki bennünket ezekre megtanítottál! De akkor, mikor a feltámadás gon­dolata elfoglalja lelkünket, eszünkbe jut, hogy kilencszáz esztendőn keresztül vallja e nagy eszmét egy nemzet, a mely ezer évi fennállása alatt politikai, vallási, nem­zetiségi, gazdasági, sőt irodalmi áldatlan harcaiban is sokszor elbukott, nem egy­szer a megsemmisülés küszöbén állott s a mai virágzó Magyarország mutatja, hogy a magyarok istene mindannyiszor feltá­masztotta. Trefort Ágoston, volt magyar kultusz- miniszter, a Magyar Tudományos Akadé­miában Guizot fráncia államférfiu fölött tartott emlékbeszédét ezekkel a szavakkal kezdte: „a tudomány szavait ismételni kell, hogy azok közkincsekké váljanak.“ TARGA. Rómáig — meg vissza. (A magyar görög katolikusok római zarándokúba) A »Zemplén* eredeti tárcája. Irta : Bihar? Emil. (4. íolytatás.) A fogadás napja. Azt mondják, hogy Rómának erkölcsileg a legnagyobb, legértékesebb kincse e pápát látni, áldását venni. Innét van a magyar közmondás arra, ha valakinek valami erkölcsi akarata nem sikerül, hogy „Rómában lenni s pápát nem látni“ ez már t. i. nagy csapás! Képzelhetik a kedves olvasók mily lázas érdeklődéssel vártuk a ma­gasztos pillanatot, annál is inkább mert még mindig kószált a hiób hir, hogy „aligha fogad a pápa őszentsége.“ Péntek, a Golgotán szenvedő Megváltó napja, — a keresztényekre nézve a világ leg­nagyobb tragédiája miatt szomorú is, de vég­telenül örvendetes is, mert e napon teljesedett be az elégtétel s a tulajdonképpen való meg­váltás. Hogy pénteki napra lett kitéve a fogadás, a jóslók — mert hát ilyenek mindig vannak — rosszat kezdtek jövendölni, de a haruspexeket csakhamar megcáfolta a tény, mert a pénteki pápai fogadás a magyar liturgia megváltója lett. Soha ilyen fogadás nem volt a Vatikán­ban. Mert ha megtörtént is, hogy nagyobb számú zarándok-csoportokat is fogadott egyszerre őszentsége, de lelkesebb s tüntetőbb zarándok­sereg a gör. kát. magyaroknál ott még nem volt. És ezt jól tudták a Vatikánban méltányolni, De mi hozzá tehetjük: nemcsak a tu­domány szavait kell ismételni, hanem új­ból és újból fel kell támasztani azokat az érzelmeket is, a melyek különféle har­caink után ujraszéletésünk emlékével lel­künkre nemesitően hatnak. Alkotmányunkat ezer eszteneeje épít­jük; a nagyobb munkakörrel bírók állam­alkotó erővel, a kisebb munkakörrel bí­rók a bányásznak aranykereső lámpájával. Ez az alkotmány nagy változásokon ment keresztül, mert mi, magyarok, három­szor meghaltunk: Sajónál, Mohácsnál és Világoson. Sok részben ez volt az oka annak, hogy az a nagy társadalmi ellentét ledöntése, mely nemes és jobbágy között volt, csak a legújabb kor dicsősége. Sok részben ez az oka annak, hogy a ma már kivívott vallás-egyenlőség esz­méje oly nagy küzdelmekbe került, s oly sokáig hihetetlennek látszott. Sok részben ez volt az oka, hogy mint magyar faj az idegen nemzetiségek­kel szemben alig bírtuk magunkuak a he­gemóniát biztosítani; mikor volt idő, hogy főuraink sem voltak magyarok. E nagy nemzeti csapások voltak az oka, hogy gazdasági téren oly nehezen tu­dunk még ma is megerősödni. Nyelvünk és irodalmunk szegénysége a jelen század elejéig nemzetünk sok meg­próbáltatásnak volt a következménye. S nem csoda, mikor Zrínyi Miklós grófnak, a nagy költőnek, Íróasztalán ott feküdt a csatabárd, nehogy a török megzavarja munkájában. S hogy mindazokból a küzdelmeinkből dicsőségesen feltámadtunk, annak köszön­mert mióta Róma a pápák székhelye, gör. kato­likusokat ily nagy számmal még nem látott, görög katolikus magyarokat még éppen soha ! Ez az első nagy gör. kath. magyar za­rándoklat volt! Örökítsük meg tehét részletesebben e nagy napot, ezt a magyar gör. katolikusok egyház - történelmében korszakot jelző nagy eseményt. Pénteken már korán reggel mindenki fekete s ' díszruhájába öltözve legelső sorban a Szt- Péter bazilikába ment, hogy részt vehessen a Vályi János dr. eperjesi püspök Öméltósága által mondott misén, s még egyszer a Szt.-Péter sírjánál szívből imádkozzék. Mise után nagy sürgés-forgás volt észlelhető. A Szt.-Péter-téren levő boltok körül csupa magyarok alkudoztak a taliánokkal, mert mindegyik valami emléktárgyat akart bevásárolni, hogy azt aztán a pápa őszent­sége által megáldathassa. A kitűzött 10 óra előtt már együtt volt a Vatikánban a zarándoksereg. A rendezők kipi­rult arccal lázasan szaladgáltak, osztották a pa­rancsot, hogy 4-es rendben sorakozzunk, kijelöl­ték az egyes csoportok helyét. S miután már mindent elrendeztek, s megérkeztek az egyházi s világi vezérek is, megindult az inpozáns, fes­tői ecsetre méltó szinpompás menet. Élén vol­tak Vályi és Firczák püspökök, utánok ment Szabó Jenő remek diszmagyarban, aztán Medvig Mihály és társai, elnökségi tagok, diszmagyarban, kik között feltűnt s kitűnt remek, művészi Íz­léssel maga komponálta diszmagyar ruhájában Roskovics Ignác festőművész, hátrább a frakkos elnökségi tagok. Ezeket sorban követte a papság. A papság soraiban feltűnt s általános figyelem tárgya volt nagy szakálával és Szt.-Bazil- rendi reverendájával a Zemplén vármegyebeli „Bukócz-hegyi monostor“ bazilika rendű feje (chumen) a koronás arany érdemkeresztesSzegedy lietjük, hogy mindig voltak kiváló férüaink kik mint hadvezérek, politikusok, tudósok, költők részint meghaltak hazánkért, amint az emberiségért a Megváltó, részint nagy tehetségükkel meggyógyították a haldokló beteget. Együtt eszközölték ők azt, hogy ben­nünket, magyarokat, ezt a kivándorolt csörömpölő ázsiai népet, ma már a müveit Europa testvére gyanánt fogad. Nem csoda, ha népünk zivataros tör­ténetéből le merem vonni a filozófiai követ­keztetést : lehetetlen, hogy magyarnak ne érezze magát az, a ki a végtelen fáradsággal megalkotott magyar műveltség napjánál melen­geti a szivét és a magyar tudományosság gyémántján köszörüli a szellemét! Többet mondok. Ezer esztendeje, hogy ebben az áldott Kánaánban lakunk, s uem- csak abból a szellemi és erkölcsi tőkéből éltünk, a melyet magunkkal hoztunk, ha­nem átvettünk sokat a müveit nyugattól és azt értékesítettük is, hogy többet ne mondjak: a feltámadás, a megváltás vallását. Ezáltal kulturális életrevalóságunknak világos jelét adtuk; de a behozott ős-erő­vel annyi vihar közt fenntartottuk a ha­zát is, s megmutattuk, hogy nem szül gyáva nyulat Nubia párduca. Azért is kitör belőlem nemzetem lán­goló szeretete, végtelen ragaszkodásom fajomhoz, s ki merem mondani: hogy ezt a magyar nemzetet megteremteni Istenhez méltó gondolat volt! Mert Klió vésője és feltámadásaink a bizonyságaim, hogy az emberi ész számí­tása és a fölöttünk őrködő Gondviselésbe vetett bizalmunk alapján bátran remélhet­Bazil, a ki a magyarországi bazilikákat egymaga képviselte. A papság után egyszerű fekete ruhában is im­ponáló szép magyar hölgyek, végre a nép hatal­mas tömege jött. A szép tiszta meleg nap fényé­ben gyönyörű látvány volt a hosszú menet s ezer meg ezer olasz bámulta a magyarok felvonulá­sát, amint először a pápai diszruhás cselédség, majd díszbe öltözött katonaság sorfala között lassan, méltóságteljesen a sok-sok lépcsőn át a „szentté avatás“ (kanonizáció) kápolnájába föl­vonult. A kápolna bal oldalán foglaltunk helyet, mert a jobb oldalt a német, olasz s fráncia za­rándokok foglalták el, a kikkel a kápolnában körülbelül 2000 (kétezren!) voltunk. Sokáig kellett várakoznunk, de türelme­sebbek talán sohse voltunk, mint ekkor. A de­let már rég elharangozták (pardon : elkongatták !) midőn egyszerre lázas mozgás volt észlelhető a teremben. Sorba jöttek; az udvari papság, a szolgálattevő kamarások, idegen külföldi püs­pökök, köztük a mi kedves hazánkfia Fraknói Vilmos dr. püspök Öméltósága, ki rögtön a székében ülő püspökeinkhez ment, s szívélyesen üdvözölték egymást; aztán melléj ök ült s az audiencia végéig jelen volt. Hogy mosolygott, hogy örült, mikor végig nézett a magyar sere­gen. Itt hallottuk, hogy a pápa őszentsége Éraknóitigen szereti s azt lehet mondani, min­dennapi vendége a pápának. Hogy XIII. Leó pápa annyira szereti a magyarokat, nem kis. érdeme az Fraknóinak. Aztán bejött, szétnézett a nemesi gárda hadnagya, hogy meggyőződjék váljon minden rendben van-e, s amint eltávozott csakhamar riadó éljenzés hangzott fel, mely a több nemzet „hoch“ *eviva“-ját teljesen elnyomta. Sedia gestatióriá-n (hordozószéken) a festői öltözetű nemesi gárdától körülvéve, hozták az angyal jóságuszelid arcú aggastyán szentatyát, aki A Zemplén mai száma tizennégy oldal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents