Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-01 / 13. szám

1900. április 1.

III. Melléklet a „Zemplén1* 13. számához.

eum* kiadásában és Wohl Janka szerkesztésével De nemcsak a sikkes divat gyönyörködteti az olvasót ebben a divatlapban, hanem az irodalmi rósz is megfelel a legkényesebb igényeknek. Mutatványszámot ingyen küld a kiadóhivatal A „Magyar Bazár“ Előfizetése l/4 évre 4 korona. Megjelen havonként négyszer. Megrendelő cim: .Magyar Bazár“ kiadóhivatala, Budapest, VII, kerepesi-ut 54.

A „Háztartás«. A Kürlhy Emilné szerkesztésében és az „Athenaeum* kiadásában megjelenő ezt a magyar háziasszonyok legkedvesebb közlönyét gazdag és változatos tartalmáért a legmelegebben ajánljuk a »Zemplén“ t. olvasóközönségének szives pártfogásába. A „Háztartás“ előfizetése egy évre 12 korona, fél évre 6 korona, negyedévre 3 korona. Megjelen havonként háromszor. Előfizethetni a kiadóhivatalban, VII, korepesi-ut 54, Mutatvány- szám ingyen.

.Kis Lap*. A Forgó bácsi „Kis Lap“-ja az elismert legjobb gyermek-újság. Gyönyörű rajzai, vonzó, tanulságos olvasmányai a gyermekvilágban hétről hétre kedves meglepetés számba mennek. A „Kis Lap“ mindig szombaton reggel jelenik meg, úgy, hogy á vidéki kis olvasók már vasárnap kézhez kapják. Előfizetése y4 évre 2 korona. Megrendelő cim : Kis Lap kiadóhivatala, Bpest, Kerepesi-ut 54. Mutatványszám ingyen..

A Dedek-frle S/entek Életéből megjelent a 6, 7 és 8. füzet. A vállalat a legvérmesebb reményeknek is megfelei. Illusztrációi, kivált a füzetek elejét diszitő teljes képek, valósággal művészi reprodukciók. Nem csupán a vallásos őrzés, hanem a műélvezet is kellő kielégítést talál ben- nök. Ha a vállalat ily módon folytatja a megválasztást, akkor a Dedek-féle Szentek Élete az egyházi művészet- történelem segédkönyve, a müpartolók szalon-asztalának dísze lesz. A 6-ik és 8-ik füzetben az elismeréssel kell adóznunk annak a bájos képnek melyet jnles illusztrátorunk Cserna Károly rajczolt meg s mely február havának jelképes magyarázatát képezi. Tudjuk, hogy a kát. egyház február havát a fájdalmas Szűznek szentelte. Ezt a gondolatot jelenti meg Cserna rajza. A szenvedés virágai, a lótusz, kaktusz és bogáncs alkotta keretben a keresztfa tövében térdel a fájdalomtól megtört Istenanya Fölemlítjük még, hogy a »Szentek Életé* nek kiadását Kiss János dr. egyetemi tanár vette át a Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaságoktól. Megrendelések S.-A.-Ujhelyben Lóvy Adolf könyvkereskedőhöz intézendök.

Egyesületi élet.

Közgyűlés. A s.-a.-ujhelyi keresk. társulatnak márc. 25-ére hirdetett közgyűlése, minthogy a tagok határozatra jogosító száma akkor nem gyűlt egybe, megtartható nem volt. Az Alapsz. 10 §-a értelmében az újabb határnap ápr. 1-ére tűzetvén ki, a közgyűlést ma d. u. 4. órakor, a múltkori tárgysorozattal tartjuk meg, és a jelenlevő tagok számára való tekintet nélkül fog ez a közgyűlés határozni.

A „Keresk. Társulat“ t. tagjait ez utón van szerencsénk újból meghívni.

S.-A.-Ujhcly, 1900. ápr. 1.

Schön Sándor, Schneider J.

elnök. titkár.

A s.-a.-ujhelyi izr. egyesület javára folytatólag adakoztak a múltkori kimutatásunkból tévedés folytán kimaradt s 8 (nyolc) koronát felülfizetett Teich Antónia úrnőn kívül: Dávi- dovics Adolf 4 koronát, Reich Lipót Lukán 6 koronát és néhai id. Reichard Bernát fiai atyjuk emlékrre örökös tagsági díjul 50 koronát; mit hálás köszönettel nyugtatunk. Ilyképp a március 10-én rendezett jótkonycélu est tiszta jövedelme, a felmaradt bor elértékesitéséből befolyt 39 korona 40 filllérrel együtt, 606 korona és 40 fillér.

S.-A.-Ujhely, 1900. évi márc. 30-án.

Reichard Salamon dr., Kun Frigyes, e. pénztáros. e. elnök.

Erényi Manó dr., e. titkár.

Nyilvános nyugtató

Ezennel elismerem, hogy tekintetes Nemes Sándor gálszécsi járási főszolgabíró ur a Friedman Herman kazsui és Weisz Salamon bodzás- ujlaki lakosok által hivatalánál lefizetett 40 korona büntetés-pénzből nekem a gálszécsi járási kórház részre ma 20 (húsz) koronát adott át.

Gálszécs, 1900. évi márc. 29-én.

Ohlátli Mór dr., ideigl. pénztáros.

TAN ÜGY.

A Zemplén vármegyei Mö-Epülct liitalos rovat»

— A rovatért felelős: A szerkesztő-bizottság. —

Minden kézirat Beregszászy István, szerk. biz. elnökhöz küldendő ís.-A.-Uj helybe.

„Egynek minden nehez, soknak semmi sem lehetetlen “

(Széchenyi István.)

A szokásos Széchenyi lakomán az idei hivatalos szónok magas szárnyalásu beszédjében többek között ezeket mondotta: „És látok is már derengeni a borongó látóhatáron jobb jövő előjeleként egy vigasztaló hajnali fényt s ez: a szövetkezeti eszme térhódítása.“

Mindnyájan oktatjuk növendékeinket az

összetartásra s mi magunk alig gyakoroljuk ezen nemes erényeket.

Tény, hogy az állásunkkal járó anyagi gondok nyomasztólag hatnak kedélyünkre, megbénítják az akaraterőt; de ki tagadhatja, hogy helyzetünk különösen az utóbbi években nem javult-e tetemesen? Merem állítani, hogy egy jobb jövő küszöbére léptünk s csak tőlünk függ helyzetünk jobbrafordulása. Ha mindenki csak egy téglát fog vinni boldogulásunk felépítéséhez, akkor hamar tető alá kerül az épület.

„Néma gyermeknek anya sem érti a szavát.“ Ha hallgatva belenyugszunk sorsunkba, ha fel nem költjük az irányadókörök érdeklődését és figyelmét helyzetünk iránt, ha a sérelmek orvoslását nem sürgetjük és a sok visz- szás, a tanítóságot sértő sok intézkedés illetve szokás ellen a legerélyesebben fel nem lépünk, akkor a jobb jövő reményéről is le kell mondanunk.

Igen sok, az egész tanítóságot érintő nagy- fontosságú kérdés és eszme vétetett fel részint egyesektől, részint egyesületektől, azoknak kedvező megoldása megfelelő propagandától függnek. Szükséges, hogy az egész tanítóság, mint egy ember vállvetve munkálkodjon és a jobb jövő elnyeréséért vívandó harcban a maga részét kivegye.

így a nyugdíj revízió alkalmával a törvény keretén belül a legmesszebbmenő agitá- ciót kell kifejtenünk, hogy az igazságosabb alapra fektessék, a sérelmek orvosoltassanak. Csak röviden fogom a nyugdíjtörvény hiányos, igazságtalan pontjait felsorolni. Ezekből mindenki meg fog győződni, mennyire szükséges az együttes munkálkodás, mert tevékenységünknek csak úgy lehet eredménye, ha minél sűrűbben tömörülünk a kibontott zászló alá.

Lássuk hát a sérelmeket:

A nyugdíjtörvény 8. §-a szerint a férfi tanító 21, a nő 20-ik életévének betöltése előtt nem lehet tagja a nyugdíjintézetnek. Az 1875. évi t.-c. 3. §-a azt mondja, hogy árváink csak 16 éves korukig kaphatnak segélyt, mig a 6. §. szerint a 10 évnél kevesebb időt szolgált; de önhibájuk miatt szolgálatra képtelenné vált tanítók csak végkielégítésre számíthatnak, úgyszintén elhalálozás esetén az özvegy nem kap rendes nyugdijat s gyermekeivel ki van szolgáltatva a legnagyobb nyomornak avval az 1—200 írttal, melyet végkielégítés cimén kap.

Sérelmesek az 1891. évi 43. t.-c. 8. és 20. §§-ai. Az első azért, mert kimondja, hogy az árvák gyámpénze nem lehet nagyobb az anya segélydijánál, a másik a gyűlöletes 15 kr.-ok miatt. Az 1880. 28. t.-c. megadja a módot az iskolafentartónak arra, hogy tanítója fizetésének 400 írtig való kiegészítése végett államsegélyt kérhessen, a nyugdíjtörvény pedig 300 írtban állapítja meg a minimumot. Ez az in tézkedés különösen a kántortanitókra nézve káros, a mennyiben kántori fizetésűk a nyugdíj igény kiszabásánál tekintetbe nem vétetik, az 1899. évi t.-c. 8. §. pedig kimondja, hogy a kántortanitók, ha mindkét cimén élvezett jöve- delmök megüti a 400 irtot, nem kaphatnak államsegélyt.

Az 1893. 2G. t.-c. 1. §. 2-ik bekezdése világosan kimondja, hogy egy rendes tanító fize- táse felekezeti iskolánál sem lehet 300 frtnál kevesebb. Az 1891. évi 43. t.-c. 3. §-a kimondja továbbá, hogy a nyugdíj kiszabásánál minimális összegül mindig 300 frt veendő alapul. Az 1893. évi 26. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott 10000. sz. utasítás 2. §. 3. bekezdése világosan mondja, hogy a korpótlék a 300 frtnál magasabb fizetésbe be nem tudható, tehát a tanítót minden körülmények között megilleti. S mit tapasztalunk ? Azt, hogy a 300 frtnál kisebb fizetésbe is betudják. Számtalan esetben a kántortanitók tisztán tanítói fizetésűk nemcsak, hogy nem üti meg a 300 frtos minimumot, hanem alig több 50—60 frtnál. Már most, midőn az ilyen tanító megkapja az első kopótlékot, mi természetesebb, mint hogy nyugdíjigénye 50 írttal növekedjék. De nem úgy van. A nyugdíjigénye mindaddig megmarad a 300 frtnál, mig csak a tisztán tanítói fizetése a korpótlékokkal együtt meg nem üti a 300 frtot. Az olyan kántortanitó tehát, m kinek tisztán tanítói fizetése csak 50 frt, 40 évi szolgálat után is csak 300 írttal vonulhat nyugalomba, mert ötödéves koroótlékait ezen 50 írtnak 300 frtig való kiegészítéséül tudogatják be.

Sérelmes dolog az is, hogy a nyugdíj intézetbe belépő tanító egyszersmindenkorra fizetésének 5%, évenkén 2%-át a fizetésemelkedésnél pedig a fizetési többlet 50°/o-át tartozik a tanítói nyugdíjalapra fizetni, mert — hogy példával éljünk — ha egy tanító 1600 korona díjazás mellett kezdi meg szolgálatát:

Az első évben fizeti ennek 5°/o-át 80 kor.

11 éven keresztül 2°/o-át . . 352 kor.

Összesen: . 432 kor.

Egy másik tanító pedig kezdi működését

800 kor.-val ennnek első évi 5%-a 40 kor.

10 éven keresztül 2% .... 160 kor.

Ezen idő alatt előléptetik 800 k.-val

ennek 5%-a

............................. 400 kor.

a 11-ik évi díj a 2°/o után . . 32 kor.

Összesen : . 632 kor.

Tehát 11 éven keresztül kerek 200 kor.-val fizet a nyugdíjalapra be többet a .800 kor.-val 10 éven át díjazott s 1600 kor.-nát csak a 11-ik évben élvezett, mint az 1600 koronával 11 éven át díjazott tanító.

De leginkább sújt bennünket a 40 évi szolgálat. Piszkos egészségtelen tantermekben tanítani 40 éven át; Isten csodája, ha valaki kibírja.

Avagy igazságosnak mondható-e azon eljárás, hogy évente 60—70,000 frt kezelési költség cimén vonatik el a nyugdíjalapból, ellenben az állami tisztviselők nyugdialapjait ingyen kozelteti az állam.

Mint már említettem, csak a legszembeötlőbb sérelmeket akartam felsorolni, de már ezekből is kiviláglik, hogy nyugdíjaztatásunknál milyen mostoha bánásmódban részülünk.

S ezenkívül hány nyitott seb sajog a tanítóság testén ? Hány életbevágó kérdés foglalkoztatja a tanítóságot; a milyenek: a fizetésrendezés, szakfelügyelet, járási tanfelügyelőség, évzáró vizsgálatok, tanterv-kérdés és még soksok lényegesnél lényegesebb kérdés.

Dolgozzunk hát ezeknek kedvező megoldása céljából karöltve és szakadatlnnul, mert:

„Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.“

S.-A.-Ujhely, 1900. márc. hó.

Kaufmann Armin.

A gyakorlati tanítások bírálati rendszere.

Tekintetes Tanító-egyesületi Elnök ur!

A zemplén-vármegyei általános tanitó-egye- sületnek alsó fiók-köre 1899. évi március hó 21-én Sárospatakon tartott ülésén azt az egészséges eszmét vetette fel, miszerint jó volna a gyakorlati tanítások helyes elbírálása céljából egy oly bírálati tervezetet készíteni, a mely mig egyrészről jövőre a gyakorlati tanításokat egyöntetűvé tenné, addig másrészt a rendszeres- objektív bírálatot honosítaná meg.

Általános az a tapasztalat, hogy a tanítótestületeken való gyakorlati tanítások tartására igen nehéz vállalkozókat kapni. Ennek sokféle oka van, de ez alkalommal nem akarok azokra kiterjeszkedni; csakis egyik általam legnagyobb, nak vélt okát említem fel s ez a bírálatoktól való félelem.

Ezen nem is lehet nagyon csodálkozni, mert a ki a gyakorlati tanításokról elhangzani szokott bírálatokat figyelemmel kiséri, meggyőződhetett arról, miszerint azok rendesen minden rendszert nélkülöznek s igen sokszor nem állanak egyébből, mint a tanításokra nem tartozó dolgokra való kitérésekből, legtöbbször tulszi- goru személyeskedő, kicsinylő, a kartársak közötti egyenetlenségek előidézését magukban foglaló megjegyzésekből.

Az ilyenek aztán nagyon természetesen egyiket-másikat a gyakorlati tanítások tartásától teljesen elidegenítették.

Zemplén-vármegye általános tanitó-egye- sületnek alsó fiók-köre is átlátta ezt s ezért egy bírálati rendszer kidolgozását tűzte ki célul, a mely biálati rendszer mintegy Útmutatóul szolgáljon arra nézve, hogy a tanításnak miféle ága-bogaira, fogásaira szabad és kell megjegyzéseket tenni, hogy a tanítás helyesen és igazságosan legyen elbírálva.

Annak idején, midőn ez egészséges eszme felmerült, én voltam az a szerencsés, a ki ezen ügy tanulmányozásával s egy helyes bírálati rendszer véleményézésével bízattam meg a zemplén-vármegyei igen tisztelt általános tanítóegyesületnek alsó fiók-köre részéről.

Es ezen megbízást a legkomolyabb tanulmányozás tárgyává tettem, mert egy oly bírálati rendszert akartam az igen tisztelt fiók-köri gyűlésnek véleményezni, a mely nemcsak olyan neveléstani és módszertani dolgokat foglaljon magába, melyeket a gyűlésen való tanításoknál, de mindennap a saját iskolájában is minden tanítónak szem előtt kell tartania, hogy tanítása a pedagógia és didaktika követelményeinek megfeleljen. E tekintetben is igen jó az ilyen „ emlékeztető. “

A sors azonban nem akarta, hogy az igen tisztelt fiók-köri gyűlés ezen szép megbízásának eleget tehessek. Athelyeztetésem által meghiúsult azon szándékom, hogy egy helyes bírálati rendszert a fiók-köri gyűlés elé terjesz- szek.

Mindezek dacára nem szeretném, hogy az a nagy fáradsággal gyűjtött anyag és tanulmányozás, melyet ez irányban tettem épen arra a vármegyére nézve kárba vészén, a mely ezt az egészséges eszmét felvetette,