Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-04-01 / 13. szám
s már az előadás napján alig lehetett jegyhez jutni. Este nyolcig megtelt a terem, el volt foglalva minden hely, még a karzat is. Amint felvonták a függönyt, gyönyörűen berendezett terem képe tárult a publikum elé, melyre oly szívesen nézett az ember. Kis vártáivá belépett Mariska (Simonovicsné őnagysága) igéző reggeli pongyolában, s helyet foglalt a színpad egyik sarkában. Lelkesült tapsvihar fogadta, mely „előleg“ az utána következett, igazán művészi játékával lett megérdemelve. Az a természetes és otthonos színpadi megjelenés, a megfelelő gesztusokkal és arckifejezéssel kisérve: szerepének minden lelki momentumát a legmeglepőbb módon juttatta kifejezésre. Két gyönyörű csokor volt még tanúsága annak az általános tetszésnek, mit kitűnő játékával aratott. — Utána, fáskosárral a karján, Julis szobaleány (Földes Albertné őnagysága) lépett be; tüzet élesztett a kandalóban, s midőn megszólalt, szerepe leghelyesebb felfogásáról tett tanúságot. Rövid, de gyakori felléptével egészen meghódította a közönséget. Természetes és ügyes játéka sok tapsot kapott. — Róza, az anyós (Lan- desmanné őnagysága), kiváló és nehéz szerep. Megoldása ennek dacára is kitűnő volt; a lelki indulatokat és a bonyodalmat növelő intrikák mesterien domborodtak ki. A közönség mindannyiszor megtapsolta, valahányszor ezeket oly híven alakította. — Vilma (Blum Hermin kisasszony) szerepe a legmegkapóbb módon volt megalakítva. A fiatal leány ártatlan gondolkodása, modora és kelleme a maga eredetiségében lett bemutatva. A tetszés tapsai végig kisérték játékát. — A főszerep, Kapor Kálmán, a Földes Albert kezében volt. A helyzet komikumától duzzadó szerep a publikumot ki-kitörő, visszafojthatatlan kacagásra késztette s mesteri megoldása sok tapsot provokált. — Menszki Horisz jellemkomikai szerep a legkompetensebb személyesitőt kapta Somogyiban, ki a szerepet oly élethiven, annyi precizitással játszta, hogy a könnyekig megnevettette közönségét. Minden gesztusa, minden arcjátéka vagy mozdulata a hivatott színész-talentumra vallott. — Kaján Tóbiást Ureczky Sándor adta, atlétikai mozdulatai s a szerep kellő felfogása híven állította elénk a dijbirkozót. — Ladányi szerepében Lampel Nándor remekelt s rövid jelenetét tudatos játékkal s megfelelő alakítással merítette ki. — Göncs após szerepét Rokken- stein I. adta; játéka kellemes, az alakítás megfelelő, mihez nagyban hozzájárult ügyes maszkja is. Nem folytatom tovább, mert kétszerannyi írással sem tudnám a kellő világításba állítani azt a remek estét, mit játékuk alatt élveztünk ; csak annyit még, hogy a hivatott műkedvelők ne soká pihenjenek babéraikon, de a jótékony célért való munkába hasonló sikerrel fogjanak mielőbb! A rendezés munkája ezúttal Somogyi vállaira nehezült, de buzgó segédje volt Simo- novics dr. is ki egész odaadással segített neki. Az előadás, a tombolával együtt, 600 koronán felül jövedelmezett a nőegyesület pénztárának s ez náluuk igen szép bevétel. Előadás után táncra perdült a fiatalság s viradtig nem is tágított. A táncoló hölgyközönség soraiban ott láttuk Horvát Sándorné, Simo- novics dr.-né, Földes Albertné Landesmanné és nővére, Steinerné és nővére, Blum Herminka, Letényi Gizella, Berkovics Berta, Siff Hermin, Kiár Szidi, Weinberger Hermin, Gutmann Fáni, Weinberger Irma, Grosmann-testvérek, Stern Ida és Lichtenstein Ilonát. r, 1. — Micsoda viszonyba keveredtél te Vá- nyayval, a mikor itt volt ? A leány összerezzent és mélyen elpirult. — Ő megkért, hogy legyek a felesége, — mondta aztán büszkén kiegyenesedve. — Igen ? És te persze elhitted neki! Nem szégyenled magadat, te ravasz, alávaló, irigy teremtés, hogy saját édes testvéredtől elkacér- kodtad a biztos jó partit I A hátam megett, tudtomon kívül viszonyt kezdettél egy idegen fiatal emberrel! Nem szégyenled magadat? Eltudtad hinni, hogy ezzel a majom pofáddal valaki feleségül kérjen ? Az urfi természetesen becsapott! — Ne sértse őt, anyám! 0 elfog jönni értem ; megígérte és én várom ! — No azt várhatod! Nesze, olvasd — és oda adta a kezében tartott levelet és utána mondta megvetőleg: Szégyenlem, hogy az én lányom vagy 1 A kis csúfság remegő szívvel kezdte olvasni, sejtésével valami nagy, nem várt szerencsétlenségnek. — Hangosan! — Kiáltott rá anyja paran- csolólag. „Mélyen tisztelt asszonyom! — kezdte halk remegő hangon. — Ezelőtt két évvel szerencsém volt a kegyetek vendégszerető fedele alatt tölthetni pár hetet. Nem tagadom: komoly szándék vezérelt e lépésben. Kegyed két viruló leánya közül egyiket óhajtottam volna nőmmé tenni, Hírek a nagyvilágból. Joubert tábornok meghalt! Épp most, midőn a döntő csata előtt állanak a búr seregek Dél-Afrikában, lángelméjü tábornokuk, a hős és győzhetetlen Joubert, váratlanul elhunyt. Nem az ellenség fegyvere terítette le a harc mezején, hanem elmakacsult gyomorbaja, mely ellenállhatatlan erővel rohant reá, ölte meg családja körében. Egész Transzvál gyászba öltözött. Minden élő búr zokogva siratja a „legnagyobb hadvezért,“ mert vele mérkőzni biró még egy mást nem tud felmutatni az ángol-búr háborúságnak immár 30 éves hadtörténete! Joubert jellembeli nagysága előtt tisztelettel hajol meg búr és ángol egyaránt! A haldokló Joubert utolsó szavai voltak környezetéhez: Bízzatok, tietek lesz a siker! Küzdjetek, győzni fogtok ! A búr hadsereg uj főparancsnokává Botha tábornokot nevezte ki Krüger köztársasági elnök. A kínai falak, melyek már erősen om- latag állapotba jutottak, le fognak bontatni. Az eredeti céljuknak és rendeltetésüknek többé meg nem felelő óriási műnek hasznavehető köveit műutak építésére fordítják. A 42,500 kilometer hosszaságban (mely ezerszer oly nagy távolság, mint a minő van pl. Ujhely és Leányvár között) vonuló falakat annak idején két millió munkás építette húsz esztendeig — átlagosan 25 mtr. szélességben és magasságban. Anglia összes vesztesége az immár hat hónap óta dúló déláfrikai háborúban 20,605 ember. Bécsben oly erős havazás volt e napokban, a minő nem volt az egész tél folyamán. A hófúvások miatt forgalmi zavarok támadtak a közutakon. Hírek az országból. Uj minister. Széchenyi Manó gróf örökébe, a király személye körüli ministériom élére, Széchenyi Gyula gróf zászlósurat nevezte ki minísterévé Őfelsége. — Az uj minister most 71 éves, néh. Széchenyi Pál grófnak 1829. nov. 11 én született második fia, liberális gondolkodású gazdag főur, ki a kötelező polgári házasság főrendiházi tárgyalása alkalmával a javaslat mellett szavazott. Atzél Béla báró, f közéletünknek egyik zászlóvivő alakja, egyebek közt Budapesten a városligeti Park-Klub megalakitója, dúsgazdag és közcélokra mindig szívesen áldozott főur, influenzából származott tüdőgyuladásban elhunyt. Hazáját szerette és hazája szerette őt. Áldás emlékére! Apponyi Albert gr. indítványára és a „világbóke“ érdekében Budapesten a magyar sajtószövetség megalakult. Továbbmenő célja a nemes grófnak, hogy a párisi nemzetközi kongresszuson indítványozza és létre hozza a „világ sajtószövetséget“ a világbéke biztosításának érdekében. A t. Ház befejezte az 1900. évi állami költségvetés letárgyalását. A törvényes felhatalmazás megadásáról a holnap kezdődő vita folyamán fog a t. Ház határozni. Helyreigazítás. Lapunk múlt számának ebben a rovatában hibásan közöltetett, hogy a a bárói rangra emelt Dóczi (Dux) Lajos őfelAz ifjú kor édes emlékei az idősebbikhez, Irén kisasszonyhoz vonzottak, de meglátva az ön ifjabbik, viruló szépségül leányát, Olgát, szivem ahhoz fordult. Nyíltan azonban nem mertem fellépni. Erre okom az volt, hogy Irén kisasz- szonynak egykor, régen, éretlen ifjonc koromban ígéretet tettem. Az akkori könnyelmű lei- lángolásból semmi nem maradt a viszontlátás után ; de becsületérzésem tiltotta szavamat megszegni. Látván, hogy Irén kisasszony engem kegyel és fájdalmat okoz neki az, hogy én a nővéréhez közeledem, kénytelen voltam neki ígéretemet megújítani és azt az ajánlatot tenni, hogy nőül veszem. Ha ő rögtön elfogadja ajánlatomat és beleegyezik, hogy öntől megkérjem: most már nőm lenne ; de mert arra kért, hogy várjak s a megkérést levélben tegyem meg: időm jutott a meggondolásra. Szivem Olgáé volt, Irénhez csak szavam kötött és éreztem, hogy szerelem nélkül vele boldog nem lehetek. Késtem tehát a megkéréssel, arra számítva, hogy az idő tán elhalványítja emlékem Irén kisasszony szivében. E levelet talán soha sem küldtem volna el, ha közbe nem jön valami, mely a jövőre készített terveimnek egészen más irányt ad. Megismerkedtem ugyanis egy leánynyal, mely az ön édes Olgájára emlékezteti, akit mindaddig feledni nem bírtam. Feltaláltam benne mindazt, melylyel engem boldogíthat és eltökéltem, hogy nőül veszem. De mielőtt jegyesemmé tenném, becsületérzésem azt súgja, hogy tisztázzam magamat az előtt, sége kabinet-irodájának osztályvezetője; mert az uj báró udvari és ministcri tanácsos a külügyi osztályban. A magyar nemességen kívül sok bel- és külföldi kitüntetést kapott. MOLNÁR PÁL t 1834-1900. Lapunk nyomatása közben vettük a szomorú hirt, hogy a sátoralja-ujhelyi piarista társház feje és a rk. főgimnáziomnak igazgatója, koráüak 46-ik évében, meghalt. Nem volt teljesen váratlan a csapás, mert egy egész életen kötelességét leghívebben s ambícióval teljesítő férfiú, ha munkakörétől megválik: üdülést nem talál! Február hó 8-án adta át a két intézet igazgatását Horváth Sándor tanárnak s két hónapig pihenni ment. Megpihent örökre! Életpályáját előjáróinak elismerése, rendtársainak szeretete, tanítványainak nagyrabecsülése és jó barátai méltassák: mert méltó reá! Az üstökös merész pályát ir le, de gyakran elvesz; a csendes bolygó szerényen futja be útját — de örökké! Molnár „bolygó" volt, ki mindig kereste saját hatáskörében azt, a mi kötelessége volt, a mi jót tehetett. A nagy tehetséget meghaladta akaratereje; az irányitó erőt lankadatlan buzgalma; fölülmúlta az észt szive! A könyeket mindig letörülte: saját könyeivel; mert a lelke mindig nemes volt és sírt a sírókkal. Az örömet nem ismerte: egész életpályája bizonyság reá. A főgimnáziomnak két tanára, Somogyi István és Saláta Károly képviselik az intézetet a temetésen, mely ma d. u. 5 órakor megy végbe szülőföldjén, Kőszegen (Vasvármegyében.) Koszorút tesznek a tanárkar és tanulóifjúság nevében a megboldogultnak korai koporsójára. Örüljön a lelke a volt jó barátuak azon a koszorún, melyen nemcsak rendtársainak és tanítványainak, de zempléni tisztelőinek a könyei is csillognak ! — m. Különfélék. — Királyi adomány. Őfelsége a király, kabinetirodája utján és főispánunk közbenjárásával, Csornyák Miklós izb.-radványi tanítónak 30 korona legkegyesebb adományt küldött. — Személyi hírek. Matolai Etele alispánunk tegnap Sztropkóra utazott, hogy a fősorozáson holnap elnököljön. — Bernáth Elemér debreczeni kir. táblai elnök és Dókus Ernő az újhelyi v. kerület orsz. gy. képviselője márc. hó 28. és 29-én a f.-zempléni ev. ref. egyházmegye közgyűlése alkalmából városunk vendégei voltak. kinek egykor hasonló Ígéretet tettem — szerelem nélkül. Az édes anyát kérem fel tehát, hogy adja kíméletesen tudtára Irén kisasszonynak, ki azóta bizonynyal el is felejtett már, szándékomat és kérje ki részemre bocsánatát. Csak az ő érdekében cselekszem, ha szavamat visszakérem; mert szerelem nélkül érzem — csak boldogtalanná tenném. Kívánva néki, hogy minél előbb találja fel egy nálamnál éremesebb ember karjaiban a boldogságot, egyúttal mélyen tisztelt nagyságos asszonyomnál, kérésem ismétlése mellett, tiszteletteljes kézcsókomat jelentve, stb. stb. maradtam hódoló szolgája, Ványay Elemérj Elolvasta a levelet Hangja tompán ércielenül hangzott, de azért elolvasta hangosan, mint anyja kívánta, fenakadás nélkül, egyfolytában. Nem gondolkozott, nem sikoltozott, nem kapkodott a fejéhez és szivéhez, mint anyja talán várta. Némán összehajtva a levelet, vissza- nyujtotta. — Csak tartsd meg 1 — mondá az anyja durván visszalökve kezét. — Téged illett; gyönyörködj benne ! A leány ép oly némán és engedelmesen becsusztatta a levelet köténye zsebébe és várta lesütött szemekkel, mi fog következni. — És neked nincs semmi megjegyzésed ? Folytatás a II. mellékleten-
