Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-01 / 13. szám

1900. április 1.

II. Melléklet a „Zemplén^ 13. számához.

— Előléptetés. Lakatos Gyula, t. barátunk, ki nemrégiben Ujhelyből Eperjesre helyeztetett át p. ü. számvizsgálói minőségben, számtanácsossá lepett elő. Gratulálunk!

— Áthelyezés. Sárospataky József kir. alügyész, 1. barátunk, Szegszárdról az újhelyi kir. ügyészséghez helyeztetett át. Gratulálunk !

— Bucsu-banket, Stépán Géza volt kir. alügyész, Nagy-Kapósra kinevezett járásbiró t. barátunk tiszteletére a múlt hó 24-én este, a kir. ügyészség és törvényszék tagjai a Bock- vendéglőben bucsuestét rendeztek, a melyen az ügyészség nevében Hlavathy József, a törvényszék tagjai nevében pedig Matty as ovszky Kálmán tsz.-biró mondottak az ünnepeltet éltető és érdemeit szépen méltató alkalmi dikciókat.

— Fösorozás. Az idei fősorozás járásunkban — Írja szinnai levelezőnk — a szegény anyák és vidékünk hadköteleseinek ez a réme, f. évi márc. hó 26. és 27. napjain ment végbe Szinnán Ez alkalomból önkéntelenül is eszembe jut az a régen hallott magyar nóta: „Verd meg Isten a gőzkocsi kerekét — Mért is vitte Boszniába a legényt" melyet most oda szeretnék módositani: „Verd meg Isten a gőzhajó, kerekét —Mért viszi Amerikába a legényt.“ Állításom helyességét igazolja a következő szomorú statisztika: A járás 8 körjegyzőségéből előállítandó volt összesen 574 hadköteles. Állott tényleg 257, tehát 60% ja távol van! A megjelent 257 között is különben az ulicsi és ublyai körjegyzőségben annyi volt a golyvás, fejletlen — a mi az ottani nyomorúságos életmód és silány táplálkozás tanúsága — hogy közülök csupán 161 fegyverfogható találtatott. Legnagyobb a hiány az első korosztálynál, hol 276 állítandó közül 100 maradt távol, illetve java része elvitorlázott Amerikába. A kö- következtetést ebből az adatokból kiki levonhatja.

— Koszorús költő. Palágyi Lajost, ez idő szerint a sárospataki m. kir. állami tanítóképzőnél alkalmazott tanárt, már eddig is országosan ösmert nevű költőt, a M. T. Akadémia dráma-biráló bizottsága a „Karácsonyi-dij" egyhangú odaitéléséyel tüntette ki. Örvendetes esemény ez a magyar drámai irodalom mezején, mely az utóbbi években mind jobban elparlago- sodott, úgy hogy a külföldről importált termékekből élősködött — és örvendetes esemény Zemplén irodalmi életére nézve is, mert az aránylag még fiatal s már is irodalmi babérral koszo- ruzott költő ez idő szerint a miénk s pályadíjnyertes költői művéhez is az inspirációkat a mi égaljunk szolgáltatta a jeles poétának ; de meg anyai ágon sátoralja-ujhelyi is Palágyi, mivel hogy édes anyját, Löw Jerémiásnak a volt hires rabbinusnak rokonát, ahelybeliizr. iskolánál érdemesen működött édes atyja S.-A. Ujhelyben vette nőül. Palágyi Lajos pályadíjnyertes művének a cime : „Római rabszolgák." Tárgya, helyesebben intenciója egy társadalmi probléma, t. i. a szolga- lelküségtől való felszabadítás. Az akadémiai bírálat szerint: „filozófiai mélység, költői tartalmasság, remek verselés állandó irodalmi életet biztosítanak Palágyi Lajos alkotásának." — Palágyinak a sárospataki állami tanítóképzőben mint tanárnak, de különösebben mint az ifjúsági önképzőkör elnökének, bő alkalma nyílik az ifjúság, a jövendő nemzedék tanító-mestereinek minden szép, jó és igaz iránt fogékony leikébe, szivébe azokat a magasztos eszméket beleplántálni, kiművelni. így bízvást reméljük, hogy sárospaNem ismered be : mily alávalóság volt tőled ez a dolog? A saját szülőanyád háta megett szerelmi viszonyokat kezdeni! Ó ég, hogy még ezt is meg kellett érnem e rémséges teremtéstől! — sopánkodott összecsapkodva kezeit.

A leány caak állott mozdulatlanul, némán, földre sütött fejjel.

Ez dühbe hozta az anyát.

— Fogsz-e felelni ? Pofon üsselek-e, hogy rám nézz? Bocsánatot kérsz-e mindjárt, vagy a világoba kergesselek ?

Lassan felemelte fejét. Száraz, égő szemével rá nézett toporzékoló anyjára és azt mondva:

— Nincs miért bocsánatot kérnem. Nekem soha nem volt az édes anyám ! — azzal meg- fordált és a váratlan szavakra meglepetésében meredten bámuló anyjára többé rá sem nézve, kiment. Kezét ott tartotta azon a levelem Ment egyenesen, ki a kapun úgy, hajadonfőn, könnyű kis ruhájábaa. A késő ősz hideg szele végig- végig sivított az utón, ezer meg ezer száraz, zörgő levélkét kavarva fel és rázva le a fákról.

Ritkás haját kúszáltan csapta a szél homlokába; fehér kötényét, vékony kékkarton ruháját lobogtatva tépte és verdeste lábaihoz. Eszre sem vette. Csak ment egyenesen, előre szegzett száraz, lázasan fénylő szemekkel, kezét görcsösen tartva zsebében, azon a levelem

Kiért a mezőre és ott rálépett a letarolt avarra, körül, mindenütt olyan szomorú, fénytelen szürkeség terült, mint az ő lelkében.

Messze, arra, a láthatár peremén, valami vrdő kékelik a ködön át. De az messze van és

taki, talán csak rövid időre terjedő tartózkodása is nemes irányokat, állandó nyomokat hagy minden egyes növendékének szellemi és erkölcsi énjében. Szívből üdvözöljük! Sch J.

— Műkedvelőink f. hó 10-én* jótékony eélra a városi színházban előadják a múltkor közbe jött és akkor elháríthatatlan akadály miatt lemaradt „Kaland“-ot, Makai Emilnek versekben irt kedves, verses vigjátékát. Ez estén, mint értesülünk, a legnagyobb valószínűség szerint és a rendezőség fölkérésére bemutatkozik szülővárosának Sebeök Sárika k. a. is, Sebeök Antal dr. honv, ezredorvos t. barátunknak már is énekes művésznő számba menő leánya, kit érthető okokból várva-vár és tárt karokkal fogad városunknak előkelő egész nagy közönsége.

— Snepfezés. A múlt heti erős, hideg szeles, tegnap pláne havas idő nem kedvezett snepfező vadászainknak. Két három nap telt belé, hogy az izes vadból egy—két darabot sikerült lövésre kapni. Falb a jövő hét elejétől szép enyhe tavaszi napokat jósol. Ebbe bizakodnak vadász cimboráink s erősen remélik, hogy a snepfező szezon mindenképen jobbra fordul.

— Halálozás. Ozv. Lefkovics Mátyásné szül. Friedlieber Klára, Ujhely város egyik régi polgár családjának tisztes tagja a múlt hónap 27-ik napján 77 éves korában meghalt. Az elhunytban Ligeti Ignác borkereskedő, Ligeti József dr. gyakorló orvos, Ligeti Ernő dr. rétsági járásbiró és Ligeti Albert dr. homonnai közkórházi alorvos édes anyjukat gyászolják. Temetése 29-én délután nagy részvéttel ment végbe. Ny. b.

— Színészet. Halmay Imre színtársulata értesülésünk szerint már mához egy hétre városunkba érkezik, és igy már a nagy héten (?) szándékozik megkezdeni előadásainak sorozatát.

— A „Gutglas és Bendetz" bejegyzett mádi borkereskedő cég űzelmeire annak idejében lapunk hívta föl a hatóság figyelmét. Csakhamar reá irányult a fenhéjázó cégre a közfigyelem is és épp annak a nyílttéri közleménynek a nyomán, melyben „Gutglas és Bendetz" urak hetykén megfenyegették lapunkat, hogy roszhiszemü közleményéért „becsületsértés és kártérítés" c. alatt a „Zemplén" ellen a saj- tóbiróság előtt megindították a fenyitő eljárást. (Persze, hogy ez eljárás megindítására mi máig, hatvanhat hét múltán, sem kaptunk idézést — Szerk.) Az ügyből eddig ennyit tudott a „Zemplén" t. olvasóközönsége. Most már többet tud meg; nevezetesen megtudja, hogy a belügyi kir. minister, a hozzá megfelebbezett első fokú (főszolgabírói) és másod fokú (alispáni) ítéleteket vétkesség és minősítés tekintetében indokainál fogva és e napokban kelt határozatával megerősítette. Legjobban járt Mád község szegényalapja, melynek Gutglas és Bendetz-ék, a vizsgálat folyamán eltüntetett 5365 liter bor (?) értéke fejében 5305 koronát taroznak fizetni. Legroszabbul jártak a cégtársak a tekintetben, hogy egyébb fizetendőkön kívül még liusz napi, saját költségeiken kitöltendő feltétlen elzára- tásban is marasztalta őket a belügyi kir. minister. Az ítélet egyébként mely országszerte

* Nem tartjuk szerencsésnek az időpont kitűzését; miért: mert a »nagyhót‘-re esik, ami pedig keresztyén szempontokból nem „kis“ dolog. A jótékony célra való tekintetből sikeresebb lenne az előadást mához egy hétre kitűzni. Szerk.

ő minél előbb el szeretne rejtőzni, úgy, hogy ne lássa soha többé senki a sok-sok ezer ember- lelkek közzül, a kik között nincs igaz szív egyetlen-egy sem! . . . Egyetlen-egy sem! ..

Merre menjen ? Hova rejtőzzön ? Szemét kétségbeesetten hordozza körül. Ott hajlong a füzes, az látszik egyetlen rejtek helynek, bár már ez is nagyon meg van ritkulva. Arra veszi lépteit siető lázassággal. Odaér. Befurja magát a nyúlánk veszszők között, oda, hol legsűrűbbnek látszik. Lefekszik a földre. Hallgatózik: nincs-e a közelben egy is a gonosz emberek közzül.

Nem hall egyebet a viz, a kis folyó zúgásánál, mely ott kanyarog nehány lépésnyire tőle.

Megnyugszik és előveszi a levelet. Összekuporodik és térdeire teszi az írást, úgy olvassa nyugodtan, hang nélkül, tízszer, százszor. Megnézi, megforgatja minden oldalról. Hosszan tanulmányozta az erős szép vonásokat. A névnél végre meg áll.

Olvassa lassan, betűnként, mindenféle képen.

— Va-nya-i E-le-mér, Ványai Elemér! — Furcsa! — beszél magához. — Úgy látszik, mintha én mindezt csak álmodnám ! Ez a Vá- nya-i E-le-mér valami teljesen idegen ember. Soha hírét sem hallottam. Az anyámnak irt, nekem semmi közöm hozzá. Irén kisasszony nem én vagyok. Ö soha sem szólított igy. Kis csúfság és kis bohó voltam én neki mindig 1 Nem ez nem Ványai Elemér! Valaki más, a ki az ő nevét vette fel. Ványai Elemér meghalt. Azért

nagy szenzációt fog ébreszteni, szórul-szóra és betürül-betüre egész terjedelemben közöltetik majd a „Zemplén" hasábjain is.

— Gyászhir. Joóh Dezső M. Á. V. forgalmi hivatalnok a m. hó 30-án Ujhelyben meghalt. Ez a gyászos haláleset fájdalmas részvétet keltő; mert a 31 éves fiatal ember három napi skarlát betegség után, bánatában megtört szép fiatal özvegyet hagyott hátra, a kivel még csak nyolc hónap óta élte együtt a boldog házasélet minden örömét.

— Szobatűz. Nagy tűzveszedelem fenyegette tegnapelőtt este a Rákóczi-utcai Mattya- sovszky-féle házat és szomszédjait. Ugyanis az épület keleti szárnyának emeleti részében, abban a szobában, melyet Nagy M. Géza kereskedőtől Spiegel Fáni, a Központi kávéház kasszírnője, hónapszámra bérelt, este 8 és 9 óra között tűz ütött ki. Sem a kaszirnő, sem Nagyék, a kiknek az emeleten van lakásuk, a tűz támadásakor otthon nem voltak s igy történt, hogy mikor az udvarban lakó cipészmester észrevette, hogy a szoba ablakán nagy füst tódul ki és a lépcsőkön fölszaladva, az ajtót betörte, már a szoba egész berendezése lángban állott. Segítség sem volt hamarosan kéznél, mert a tűzről, mely zárt udvarban volt és nem látszott, eleinte csak kevesen tudtak; azok azonban, a kik ott voltak, az udvaron lévő kutból az ablakon keresztül szorgalmasan öntötték a vizet. Hanem ez csak olaj volt a tűzre, a mely mindegyre terjedt. Belekapott a gerendás menyezetbe, sőt már kitört a lépcső- házba is, a melynek plafonja is meggyuladt. Szóval pokoli láng és tűz dúlt oda bent s már- már megmenthetetlennek hitték a Nagy Géza lakosztályát, sőt az egész házat, a mikor, bár későn, de mégis szerencsére megérkeztek a tűzoltók és elegendő vízzel oly derekasan láttak az oltáshoz, hogy a tüzet mihamar nemcsak lokalizálták, hanem a lángtengert is eloltották, úgy, hogy féltizenegy órára a tűz teljesen megszűnt. Hogy a tűz hogyan keletkezett, kipuhatolni nem sikerült. Valószínű, hogy a kályhából kipattant szikra okozta. A kaszirnő esti 7 órakor ment el hazulról a kávéházba és szegénynek csak épp annyija maradt, a mi rajta volt. A bútorok s az épület biztosítva voltak. Á tűz terjedésének gátat vetett az is, hogy azalatt, mig égett, javában esett az eső. A tűzoltásnál jelen volt Juhász Jenő főparancsnok s a rend fentartása iránt Schmidt Lajos rendőrkapitány intézkedett. — Adorján hadnagy vezetése alatt megjeient a tűznél a honvéd-készültség is.

— Uj fényképészeti műterem. S.-A.- Ujhelyben Magaziner Antal, városunk szülötte, a Polgári Bank udvarán egy a mai kor kívánalmainak minden tekintetben megfelelő igen csinos fényképészeti műtermet éppittet. Az építkezés egy pár nap múlva már befejezést nyer; s a mint értesülünk, Magaziner már e hó 8—10-én megkezdi működését.

— Mi minden szükséges egy embernek ? A születésnél: bölcső, gyermekruha, később harisnya, cipő, kalap, játék, még később : iskolatáska, Íróeszköz, ruha, aztán: óra, lánc, evőeszköz, ágy, asztal, fésű, kefe, szappan, nyakkendő, keztyü, lámpa, konyhaedény, bútorok, bot, ernyő, pipa, hegedű, kártya, szőnyegek stb. Mindezen tárgyak és más ezer és ezer minden szakmabeli ipari és kereskedelmi cikk szabott árakon vásárolható egyetlen üzletben, a hirnenem jött el utánam.

— Ugy-e, te levél, téged nem az ő keze irt tele ezekkel a szép szabályos mégis oly kegyetlen betűkkel ?

A szél fellibbentette a térdéről egy pillanatra a levelt.

— Köszönöm; értem ; azt mondod, hogy nem ő irt. Azt mondod, hogy meghalt az én Ványai Elemérem! . . . Köszönöm most már tudom a tenni valómat Ha ő meghalt én minek éljek ?

Ayám nem szeret; testvérem nem szeret, az emberek nem szeretnek. Gyűlöl mindenki, teher vagyok mindenkinek.

— Csak egy ember szeretett engem, csak attól kaptam szerető ölelést, csókot és simoga- tást. Csak az nézett rám egyedül szelíden, szeretettel, mosolyogva, más senki a világon. S az az egy meghalt! Most már tudom a kötelességemet !

Felállott nyugodtan, kénytelenül, a levelet összehajtotta apróra és bedugta kebelébe. Aztán megindult, félre hajlítva a fűzfavesszőket, kilépett az alacsony lejtős partra. Nem állott meg, Bátran, szilárdul lépett a Vizbe és ment beljebb, beljebb. Özeméit oda szegezte az égre a honnét a nap átderengett a szürke fellegek alól.

A rohanó hab elkapta s ő belehanyatlott a hullám sírba . . .

A késő ősz hideg szele haragosan sivitott végig a tájon, ezer meg ezer száraz, zörgő levélkét kavarva fel és rázva le a fákról,. .,