Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-01 / 13. szám

1900. április 1. II. Melléklet a „Zemplén^ 13. számához. — Előléptetés. Lakatos Gyula, t. barátunk, ki nemrégiben Ujhelyből Eperjesre helyeztetett át p. ü. számvizsgálói minőségben, számtaná­csossá lepett elő. Gratulálunk! — Áthelyezés. Sárospataky József kir. alügyész, 1. barátunk, Szegszárdról az újhelyi kir. ügyészséghez helyeztetett át. Gratulálunk ! — Bucsu-banket, Stépán Géza volt kir. alügyész, Nagy-Kapósra kinevezett járásbiró t. barátunk tiszteletére a múlt hó 24-én este, a kir. ügyészség és törvényszék tagjai a Bock- vendéglőben bucsuestét rendeztek, a melyen az ügyészség nevében Hlavathy József, a törvény­szék tagjai nevében pedig Matty as ovszky Kál­mán tsz.-biró mondottak az ünnepeltet éltető és érdemeit szépen méltató alkalmi dikciókat. — Fösorozás. Az idei fősorozás járásunkban — Írja szinnai levelezőnk — a szegény anyák és vidékünk hadköteleseinek ez a réme, f. évi márc. hó 26. és 27. napjain ment végbe Szinnán Ez alkalomból önkéntelenül is eszembe jut az a régen hallott magyar nóta: „Verd meg Isten a gőzkocsi kerekét — Mért is vitte Boszniába a legényt" melyet most oda szeretnék módositani: „Verd meg Isten a gőzhajó, kerekét —Mért viszi Amerikába a legényt.“ Állításom helyességét igazolja a következő szomorú statisztika: A járás 8 körjegyzőségéből előállítandó volt összesen 574 hadköteles. Állott tényleg 257, tehát 60% ja távol van! A megjelent 257 között is különben az ulicsi és ublyai körjegyzőségben annyi volt a golyvás, fejletlen — a mi az ottani nyomorúsá­gos életmód és silány táplálkozás tanúsága — hogy közülök csupán 161 fegyverfogható talál­tatott. Legnagyobb a hiány az első korosztály­nál, hol 276 állítandó közül 100 maradt távol, illetve java része elvitorlázott Amerikába. A kö- következtetést ebből az adatokból kiki levonhatja. — Koszorús költő. Palágyi Lajost, ez idő szerint a sárospataki m. kir. állami tanító­képzőnél alkalmazott tanárt, már eddig is orszá­gosan ösmert nevű költőt, a M. T. Akadémia dráma-biráló bizottsága a „Karácsonyi-dij" egy­hangú odaitéléséyel tüntette ki. Örvendetes ese­mény ez a magyar drámai irodalom mezején, mely az utóbbi években mind jobban elparlago- sodott, úgy hogy a külföldről importált termé­kekből élősködött — és örvendetes esemény Zemplén irodalmi életére nézve is, mert az arány­lag még fiatal s már is irodalmi babérral koszo- ruzott költő ez idő szerint a miénk s pályadíj­nyertes költői művéhez is az inspirációkat a mi égaljunk szolgáltatta a jeles poétának ; de meg anyai ágon sátoralja-ujhelyi is Palágyi, mivel hogy édes anyját, Löw Jerémiásnak a volt hires rabbinusnak rokonát, ahelybeliizr. iskolánál érde­mesen működött édes atyja S.-A. Ujhelyben vette nőül. Palágyi Lajos pályadíjnyertes művének a cime : „Római rabszolgák." Tárgya, helyesebben intenciója egy társadalmi probléma, t. i. a szolga- lelküségtől való felszabadítás. Az akadémiai bí­rálat szerint: „filozófiai mélység, költői tartal­masság, remek verselés állandó irodalmi életet biztosítanak Palágyi Lajos alkotásának." — Palágyinak a sárospataki állami tanítóképzőben mint tanárnak, de különösebben mint az ifjúsági önképzőkör elnökének, bő alkalma nyílik az ifjú­ság, a jövendő nemzedék tanító-mestereinek min­den szép, jó és igaz iránt fogékony leikébe, szi­vébe azokat a magasztos eszméket beleplántálni, kiművelni. így bízvást reméljük, hogy sárospa­Nem ismered be : mily alávalóság volt tőled ez a dolog? A saját szülőanyád háta megett sze­relmi viszonyokat kezdeni! Ó ég, hogy még ezt is meg kellett érnem e rémséges teremtéstől! — sopánkodott összecsapkodva kezeit. A leány caak állott mozdulatlanul, némán, földre sütött fejjel. Ez dühbe hozta az anyát. — Fogsz-e felelni ? Pofon üsselek-e, hogy rám nézz? Bocsánatot kérsz-e mindjárt, vagy a világoba kergesselek ? Lassan felemelte fejét. Száraz, égő szemé­vel rá nézett toporzékoló anyjára és azt mondva: — Nincs miért bocsánatot kérnem. Nekem soha nem volt az édes anyám ! — azzal meg- fordált és a váratlan szavakra meglepetésében meredten bámuló anyjára többé rá sem nézve, kiment. Kezét ott tartotta azon a levelem Ment egyenesen, ki a kapun úgy, hajadonfőn, könnyű kis ruhájábaa. A késő ősz hideg szele végig- végig sivított az utón, ezer meg ezer száraz, zörgő levélkét kavarva fel és rázva le a fákról. Ritkás haját kúszáltan csapta a szél hom­lokába; fehér kötényét, vékony kékkarton ruháját lobogtatva tépte és verdeste lábaihoz. Eszre sem vette. Csak ment egyenesen, előre szegzett szá­raz, lázasan fénylő szemekkel, kezét görcsösen tartva zsebében, azon a levelem Kiért a mezőre és ott rálépett a letarolt avarra, körül, mindenütt olyan szomorú, fény­telen szürkeség terült, mint az ő lelkében. Messze, arra, a láthatár peremén, valami vrdő kékelik a ködön át. De az messze van és taki, talán csak rövid időre terjedő tartózkodása is nemes irányokat, állandó nyomokat hagy min­den egyes növendékének szellemi és erkölcsi énjében. Szívből üdvözöljük! Sch J. — Műkedvelőink f. hó 10-én* jótékony eélra a városi színházban előadják a múltkor közbe jött és akkor elháríthatatlan akadály miatt lemaradt „Kaland“-ot, Makai Emilnek versek­ben irt kedves, verses vigjátékát. Ez estén, mint értesülünk, a legnagyobb valószínűség szerint és a rendezőség fölkérésére bemutatkozik szülő­városának Sebeök Sárika k. a. is, Sebeök An­tal dr. honv, ezredorvos t. barátunknak már is énekes művésznő számba menő leánya, kit ért­hető okokból várva-vár és tárt karokkal fogad városunknak előkelő egész nagy közönsége. — Snepfezés. A múlt heti erős, hideg szeles, tegnap pláne havas idő nem kedvezett snepfező vadászainknak. Két három nap telt belé, hogy az izes vadból egy—két darabot si­került lövésre kapni. Falb a jövő hét elejétől szép enyhe tavaszi napokat jósol. Ebbe bizakod­nak vadász cimboráink s erősen remélik, hogy a snepfező szezon mindenképen jobbra fordul. — Halálozás. Ozv. Lefkovics Mátyásné szül. Friedlieber Klára, Ujhely város egyik régi polgár családjának tisztes tagja a múlt hónap 27-ik napján 77 éves korában meghalt. Az el­hunytban Ligeti Ignác borkereskedő, Ligeti József dr. gyakorló orvos, Ligeti Ernő dr. rét­sági járásbiró és Ligeti Albert dr. homonnai közkórházi alorvos édes anyjukat gyászolják. Temetése 29-én délután nagy részvéttel ment végbe. Ny. b. — Színészet. Halmay Imre színtársulata értesülésünk szerint már mához egy hétre vá­rosunkba érkezik, és igy már a nagy héten (?) szándékozik megkezdeni előadásainak sorozatát. — A „Gutglas és Bendetz" bejegyzett mádi borkereskedő cég űzelmeire annak idejé­ben lapunk hívta föl a hatóság figyelmét. Csak­hamar reá irányult a fenhéjázó cégre a közfi­gyelem is és épp annak a nyílttéri közlemény­nek a nyomán, melyben „Gutglas és Bendetz" urak hetykén megfenyegették lapunkat, hogy roszhiszemü közleményéért „becsületsértés és kártérítés" c. alatt a „Zemplén" ellen a saj- tóbiróság előtt megindították a fenyitő eljárást. (Persze, hogy ez eljárás megindítására mi máig, hatvanhat hét múltán, sem kaptunk idézést — Szerk.) Az ügyből eddig ennyit tudott a „Zem­plén" t. olvasóközönsége. Most már többet tud meg; nevezetesen megtudja, hogy a bel­ügyi kir. minister, a hozzá megfelebbezett első fokú (főszolgabírói) és másod fokú (alispáni) ítéleteket vétkesség és minősítés tekintetében indokainál fogva és e napokban kelt határoza­tával megerősítette. Legjobban járt Mád község szegényalapja, melynek Gutglas és Bendetz-ék, a vizsgálat folyamán eltüntetett 5365 liter bor (?) értéke fejében 5305 koronát taroznak fizetni. Legroszabbul jártak a cégtársak a tekintetben, hogy egyébb fizetendőkön kívül még liusz napi, saját költségeiken kitöltendő feltétlen elzára- tásban is marasztalta őket a belügyi kir. mi­nister. Az ítélet egyébként mely országszerte * Nem tartjuk szerencsésnek az időpont kitűzését; miért: mert a »nagyhót‘-re esik, ami pedig keresztyén szem­pontokból nem „kis“ dolog. A jótékony célra való tekin­tetből sikeresebb lenne az előadást mához egy hétre ki­tűzni. Szerk. ő minél előbb el szeretne rejtőzni, úgy, hogy ne lássa soha többé senki a sok-sok ezer ember- lelkek közzül, a kik között nincs igaz szív egyetlen-egy sem! . . . Egyetlen-egy sem! .. Merre menjen ? Hova rejtőzzön ? Szemét kétségbeesetten hordozza körül. Ott hajlong a füzes, az látszik egyetlen rejtek helynek, bár már ez is nagyon meg van ritkulva. Arra veszi lépteit siető lázassággal. Odaér. Befurja magát a nyúlánk veszszők között, oda, hol legsűrűbb­nek látszik. Lefekszik a földre. Hallgatózik: nincs-e a közelben egy is a gonosz emberek közzül. Nem hall egyebet a viz, a kis folyó zúgá­sánál, mely ott kanyarog nehány lépésnyire tőle. Megnyugszik és előveszi a levelet. Össze­kuporodik és térdeire teszi az írást, úgy olvassa nyugodtan, hang nélkül, tízszer, százszor. Meg­nézi, megforgatja minden oldalról. Hosszan ta­nulmányozta az erős szép vonásokat. A névnél végre meg áll. Olvassa lassan, betűnként, mindenféle képen. — Va-nya-i E-le-mér, Ványai Elemér! — Furcsa! — beszél magához. — Úgy látszik, mintha én mindezt csak álmodnám ! Ez a Vá- nya-i E-le-mér valami teljesen idegen ember. Soha hírét sem hallottam. Az anyámnak irt, nekem semmi közöm hozzá. Irén kisasszony nem én vagyok. Ö soha sem szólított igy. Kis csúf­ság és kis bohó voltam én neki mindig 1 Nem ez nem Ványai Elemér! Valaki más, a ki az ő nevét vette fel. Ványai Elemér meghalt. Azért nagy szenzációt fog ébreszteni, szórul-szóra és betürül-betüre egész terjedelemben közöltetik majd a „Zemplén" hasábjain is. — Gyászhir. Joóh Dezső M. Á. V. for­galmi hivatalnok a m. hó 30-án Ujhelyben meg­halt. Ez a gyászos haláleset fájdalmas részvétet keltő; mert a 31 éves fiatal ember három napi skarlát betegség után, bánatában megtört szép fiatal özvegyet hagyott hátra, a kivel még csak nyolc hónap óta élte együtt a boldog házasélet minden örömét. — Szobatűz. Nagy tűzveszedelem fenye­gette tegnapelőtt este a Rákóczi-utcai Mattya- sovszky-féle házat és szomszédjait. Ugyanis az épület keleti szárnyának emeleti részében, abban a szobában, melyet Nagy M. Géza kereskedőtől Spiegel Fáni, a Központi kávéház kasszírnője, hónapszámra bérelt, este 8 és 9 óra között tűz ütött ki. Sem a kaszirnő, sem Nagyék, a kiknek az emeleten van lakásuk, a tűz támadásakor otthon nem voltak s igy történt, hogy mikor az udvar­ban lakó cipészmester észrevette, hogy a szoba ablakán nagy füst tódul ki és a lépcsőkön föl­szaladva, az ajtót betörte, már a szoba egész berendezése lángban állott. Segítség sem volt hamarosan kéznél, mert a tűzről, mely zárt ud­varban volt és nem látszott, eleinte csak kevesen tudtak; azok azonban, a kik ott voltak, az ud­varon lévő kutból az ablakon keresztül szorgal­masan öntötték a vizet. Hanem ez csak olaj volt a tűzre, a mely mindegyre terjedt. Belekapott a gerendás menyezetbe, sőt már kitört a lépcső- házba is, a melynek plafonja is meggyuladt. Szóval pokoli láng és tűz dúlt oda bent s már- már megmenthetetlennek hitték a Nagy Géza lakosztályát, sőt az egész házat, a mikor, bár későn, de mégis szerencsére megérkeztek a tűz­oltók és elegendő vízzel oly derekasan láttak az oltáshoz, hogy a tüzet mihamar nemcsak lokali­zálták, hanem a lángtengert is eloltották, úgy, hogy féltizenegy órára a tűz teljesen megszűnt. Hogy a tűz hogyan keletkezett, kipuhatolni nem sikerült. Valószínű, hogy a kályhából kipattant szikra okozta. A kaszirnő esti 7 órakor ment el hazulról a kávéházba és szegénynek csak épp annyija maradt, a mi rajta volt. A bútorok s az épület biztosítva voltak. Á tűz terjedésének gátat vetett az is, hogy azalatt, mig égett, javában esett az eső. A tűzoltásnál jelen volt Juhász Jenő főparancsnok s a rend fentartása iránt Schmidt Lajos rendőrkapitány intézkedett. — Adorján hadnagy vezetése alatt megjeient a tűz­nél a honvéd-készültség is. — Uj fényképészeti műterem. S.-A.- Ujhelyben Magaziner Antal, városunk szülötte, a Polgári Bank udvarán egy a mai kor kívá­nalmainak minden tekintetben megfelelő igen csinos fényképészeti műtermet éppittet. Az építkezés egy pár nap múlva már befejezést nyer; s a mint értesülünk, Magaziner már e hó 8—10-én megkezdi működését. — Mi minden szükséges egy ember­nek ? A születésnél: bölcső, gyermekruha, ké­sőbb harisnya, cipő, kalap, játék, még később : iskolatáska, Íróeszköz, ruha, aztán: óra, lánc, evőeszköz, ágy, asztal, fésű, kefe, szappan, nyak­kendő, keztyü, lámpa, konyhaedény, bútorok, bot, ernyő, pipa, hegedű, kártya, szőnyegek stb. Mindezen tárgyak és más ezer és ezer minden szakmabeli ipari és kereskedelmi cikk szabott árakon vásárolható egyetlen üzletben, a hirne­nem jött el utánam. — Ugy-e, te levél, téged nem az ő keze irt tele ezekkel a szép szabályos mégis oly ke­gyetlen betűkkel ? A szél fellibbentette a térdéről egy pilla­natra a levelt. — Köszönöm; értem ; azt mondod, hogy nem ő irt. Azt mondod, hogy meghalt az én Ványai Elemérem! . . . Köszönöm most már tudom a tenni valómat Ha ő meghalt én minek éljek ? Ayám nem szeret; testvérem nem szeret, az emberek nem szeretnek. Gyűlöl mindenki, teher vagyok mindenkinek. — Csak egy ember szeretett engem, csak attól kaptam szerető ölelést, csókot és simoga- tást. Csak az nézett rám egyedül szelíden, sze­retettel, mosolyogva, más senki a világon. S az az egy meghalt! Most már tudom a kötelessé­gemet ! Felállott nyugodtan, kénytelenül, a levelet összehajtotta apróra és bedugta kebelébe. Aztán megindult, félre hajlítva a fűzfavesszőket, kilé­pett az alacsony lejtős partra. Nem állott meg, Bátran, szilárdul lépett a Vizbe és ment beljebb, beljebb. Özeméit oda szegezte az égre a honnét a nap átderengett a szürke fellegek alól. A rohanó hab elkapta s ő belehanyatlott a hullám sírba . . . A késő ősz hideg szele haragosan sivitott végig a tájon, ezer meg ezer száraz, zörgő le­vélkét kavarva fel és rázva le a fákról,. .,

Next

/
Thumbnails
Contents