Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-01-14 / 2. szám
Kaszinó Szerencsen*) Hosszas pihenés, meg újra kezdődött vajúdás után megalakult ismét a „Polgárikaszinó“ s pedig ezúttal szerencsésebb auspiciumok között. Pintér István mint elnök és Vary Rezső mint alelnök vették kezökbe és vitték dűlőre a megalakulás dolgát. Dacára azonban e két lelkes embír buzgó működésének és fáradozásának, a kaszinó küzd te kezdet nehézségeivel. A mi társadalmi életünk még nem elég érett egy ily irányú összetartás, illetve egyesület fentartására, mert, a cukorgyári hivatalnoki kart kivéve, még mindig nagy a közönyösség városunkban ilyen dolgok iránt és nem is remélhető, hogy rövid idő alatt kellő sikere legyen. Szó van időnkint tartandó felolvasásokról, társas összejövetelekről is ; hanem az ilyen célokra a kibérelt három szoba nem elegendő. Mindenesetre örvendetes jelenség már a megalakulás is, de még örvendesebb, hogy kulturális raissiót akar teljesíteni felolvasások révén. „A gálszécsi járási kórház-egyesület“ bizottsága Gálszécsen, Andrássy Géza gróf elnöklete mellett, a múlt évi dec. 31-én tartott ülése alkalmával foglalkozott legutóbb a kórház kiépítésének megvalósításával. Tudósítónk liosz- szabb referádájából helyszűke miatt röviden fölemlítjük, hogy: a ministériom által jóváhagyott alapszabályokat több száz példányban kinyomatják és a nagyközönség érdeklődésének ébrentartása és fejlesztése céljából több száz példányban széjjel osztják. Id. Oblátli Mór dr. egyesületi pénztárosnak jelentéséből kellemes volt hallanunk, hogy a kórház-egyesület jelenlegi vagyonállása 23,967 ft. 61 krt tesz ki. — Az építendő közkórháznak Hübner Jenő budapesti műépítész készítette tervrajzát és műszaki leírását a bizottság elfogadta ugyan, hanem a kivitelt jobb időkre, midőn t. i. a közkórház- alap engedni fogja, halasztották el. — A köz- kórház-alap gyarapítása érdekében Obláth dr. tb. főorvos, az egyesület mozgató ereje részéről tett azt az indítványt, hogy az egyesületi tagok közül ahozértő műbarátokat kérjünk fel, miszerint műkedvelői szinielőadások, hangversenyek, felolvasások, táncmulatságok stb. rendezése révén az egyesület vagyonúnk szaporítása érdekében közreműködni sziveskedjenek, helyesléssel fogadták s ugyancsak az ő indítványára elhatározták, hogy a létesítendő közkórház épületének az északi szelek ellen történendő megvédése céljából a közkórházi telket északról sűrűn befásitják. A gálszécsi kaszinó közgyűlése a múlt év dec. 31-én volt, melyen a házi ügyek elintézése után közfelkiáltással megejtettek a választások Elnök lett: Molnár Béla dr., alelnök : Sárkány Imre ev. ref. esperes lelkész; titkár: ifj. Koch Gábor tak. pénzt, főkönyvelő, háznagy: Schvarcz Ignác dr. körorvos, ellenőr: Kemény Dezső dr. ügyvédő, ügyész: Elek Imre dr. ügy- védő, pénztáros: Fülöp Ignác bank-pénztáros, könyvtáros: Haas József könyvelő. A választmányba beválasztatott: Gay János plébános, Koch Gábor id. keresk. Kovalszky Gyula, telekkönyvvezető, Dienes István birtokos, Horváth Hugó birtokos, Kail Antal j. biró, Nemes Sándor főszolgabíró, Novák István dr. ügyvédő és Reisman Henrik bérlő és polg. tak. pénzt, elnök. Elhatározta még a közgyűlés, hogy a kaszinó részére meghozatja az Eötvös József báró müveinek diszkiadását, mely szép és jótékony célra a jelen voltak mindjárt a közgyűlés lefolyása alatt 22 koronát adtak össze. A szép tett nem szorul dicsérésre ! Bárcsak a többi társas körök is követnék a mi példánkat, akkor az „Eötvös-alap“ szép jövedelemhoz jutna. rl. Meghívó. A gálszécsi katolikus kör f. hó 21-én a „Nemzeti szállódban műkedvelői szinelőadással egybekötött farsangi mulatságot rendez. — Táncmulaság előtt gálszécsi műkedvelők előadják Lukácsy Sándor „Ágnes Asszony“ cimü 3 felvonásos népszínművét. Meghívó. A s.-a.-újhelyi csizmadia ifjúság saját temetkezési egyesületének alaptőkéje gyarapítására Dandás Aladár zenekarának közreműködése mellett 1900. évi január hó 21 én a városi színházban zárkörü táncmulatságot rendez. — Belépődíj: Személyenkint 2 korona, — családjegy 4 korona. — Középpáholy 6 korona. — Oldalpáholy 5 korona. — Kezdete este 7 órakor. — Felülfizetések a jótékonycélra való tekintetből köszönettel fogadtatnak és hirlapilag •) Múlt számunkról lekésett. Szeri. nyugtáztatnak. — Páholyjegyek előre válthatók a „Zemplén“ kiadóhivatalában. A budapesti „Mensa Academica Egyesület“ lapunk utján is tudatja, hogy az 1899/900 iskolai év II. félévében szíztiz ingyenes, illetve féldijas ebédhely vár adományozásra. Kérvények, melyekhez csatolandó az index v. másolata, első éves egyetemi hallgatók részéről esetleg az érettségi bizonyítvány, a főtitkárhoz, vagy pedig az egyesület választmányához adandók el. TAN ÜGY. I Zemplén lírmsByei Tanitó-Egyesíilet hivatalos rovata, — A rovatért felelős: A szerkesztő-bizottság. — Kéziratok a lap kiadóhivatulába küldendők S.-A.-Ujholyba. Hova tűntél el lelkesedés? Midőn a zemplén-vármegyei általános tanító-egyesület ez előtt két évvel uj vezérlettel újjáalakult, e tisztújító gyűlésen megjelent tanító-seregnek már a választásoknál nyilvánult egyakaratu lelkesedése, úgyszintén a gyűlés folyamán minden dolog iránt való komoly érdeklődése a népnevelésügy igaz barátaiban oly szép, oly biztató reményeket ébresztettek fel, hogy a testületi szellemnek ily erős, ily lelkes megnyilatkozásából bátran lehetett következtetni, miként a közöny dermesztő hidege által hosszú ideig zsibbasztó álmot aludott egyesület most már valóban életre kélt és e vármegye területén a részére kijelölt tág mezőn hangya szorgalommal gyűjtögeti és tagjai egymással versenyezve hordják össze majd azokat az anyagokat, melyekből felépül a magyar nemzeti népoktatás temploma, a honnan üdv, áldás, béke, szeretet, egyetértés s mindazon szép és jó szét fog áradni a tanítóság révén Zemplén-vármegye legkisebb zugába is, mely a népoktatásügy gyors fejlődésének erős rugója leend s a tanítói tekintély emelésének is hatalmas szárnyakat kölcsönöz. Annyival is inkább remélhető s feltételezhető volt pedig ez, mert a tanítói tanácskozmányo- kon kívül a „Zemplén" cimü lap — melyet az egyesület hivatalos közlönyének mondott ki — ezek keresztülvitelére oly kitűnő segédeszközül kínálkozott, hogy ennek okos felhasználásával, a sikerben senki sem kételkedhetett. — Úgy hittük, úgy reméltük, hogy az egyesületi élet felpezsdülésével tekintélyünk, erkölcsi súlyúnk e lap révén szemlátomást növekedni fog s egyesületünk, miként a kis magból a büszke tölgy, idővel terebélyes fává növi ki magát, melynek árnyékában jól eső érzéssel élvezhetjük majd munkásságunknak édes gyümölcseit. Es mit tapasztaltunk a lefolyt két év alatt ? Hát biz én habozás nélkül ki merem mondani, miként nem egyebet, mint hogy korábbi lelkesedésünk csak szalmatüz volt, mely gyorsan lobbant, de hamar el is hamvadt. Vizsgálódjunk azonban egy kissé a körül, vájjon e hirtelen megcsappant lelkesedésnek mi lehet az oka? Talán az egyesület elnökének, tisztikarának rósz irányú törekvése, vagy nembán omsága; vagy talán a rovatvezető személye iránti bizalmatlanság, avagy a tanítói kar anyagi helyzetének súlyosbodása ? ? Én azt mondom kedves kartársak, hogy ezek egyike sem. — Hisz az egyesület tenni biró és tenni vágyó elnöke oly hévvel, oly lelkesedéssel karol fel minden eszmét s ragad meg minden alkalmat, melyből az egyesület javára anyagi, vagy erkölcsi hasznot remél, hogy ha nemes törekvésében a tagok részéről is kellő támogatásra talál, akkor egyesületünk nagy és szép jövőnek nézhetne elébe s fényesen oldhatná meg azon feladatokat, melyek e nemzetiségi vármegye tanítóegyesületére s annak minden egyes tagjára vá- .rakoznak. j De nem kevesebb jóakarattal fáradt, dolgozott a lefolyt két év alatt tanügyi rovatunk vezetője sem; hanem ő csak egy ember, ki egyedül, magára hagyatva, a legjobb akarat és teljes odaadás mellett sem végezheti azt a nagy szellemi munkát, a mit e vármegye tanítói karától az intelligens társadalom elvár, mindnyájunk becsülete pedig megkövetel. A mi pedig a tanitókar anyagi helyzetét illeti, az, hála a Gondviselésnek s hála nagy, fenkölt lelkű és a népnevelés apostolainak jobb jövője érdekében folyton-folyvást működő Ministerünknek — ma már nem lehet elég ok, elég mentség a tétlenségre — habár még mindig joggal mondhatjuk, hogy a nemzet nekünk e téren is sokkal tartozik. Megmondom hát én szeretett kartársak, mi itt a baj ! Az, hogy saját ügyeink iránt vég- hetetlen közönyösek vagyunk. Ha valami nemes eszmét nagy hévvel felkarolunk is, lelkesedésünk csakhamar lelohad, mert még mindig a kiskorúság idejét éljük s ahhoz vagyunk szokva, hogy más gondolkozzék helyettünk, idegen kéz, külső befolyás intézze sorsunkat. Volna itt szellemi erő elég, csakhogy parlagon hevertetjük s pedig egyesületi, pedagógiai működésűnk s ennek orgánuma „Tanügyi rovatiunk hű tükre, fokmérője, szellemi fejlettségünknek, tanúja ügybuzgalmunknak, munkakeávünknek ; tőlünk függ tehát egyedül, hogy ez a tükör jót, vagy roszat mutasson, tőlünk függ, hogy e fokmérő esést, vagy emelkedést tűntessen fel; egyszóval tőlünk függ, hogy a művelt társadalomban elakarjuk-e foglalni azt a helyet, melyre állásunknál fogva igényt tarthatunk. De kérditek talán, hogy a cél érdekében mit kell hát tennetek, mit kell dolgoznotok? Hát én azt mondom, hogy e kérdésre ki-ki magának adhatja meg a leghelyesebb feleletet. Hisz nem képzelhető, fel nem tehető, hogy akadjon hivatása magaslatán álló, munkásságát átérezni tudó tanító, ki, midőn iskolájában naponként oktat, fegyelmez, bíráskodik, ítél s a midőn e közben figyeli, vizsgálja, tanulmányozza növendékeinek lelki világát s különféle egyéni sajátságait, ne találna érdemesnek feljegyezni egy-egy eseményt, vagy gondolatot, hogy ezt a rovat számára feldolgozva, nyilvánosságra hozza. Mert csak igy bővülhet szakismeretünk, úgy tarthatunk lépést a folyton haladó korral, ha munkaközben egy ügyes kérdés, vagy' helyes magyarázat eredményeként tapasztalt nagyobb sikerünket, vagy valamelyik nem mindennapi természetű növendékünknek egy-cgy feltűnőbb, szembeötlőbb jellemvonását és lelki- állapotának megnyilatkozását mind-mind tanulmány tárgyává teszszük s ezeket vagy kartársaink okulására, vagy pedig saját magunk tájékoztatása céljából megvitatás tárgyául nyilvánosságra hozzuk, hogy a minden oldalú vita eredményeként leszürődött jót abból hasznunkra fordíthassuk. Vagy nézzük, vizsgáljuk a mindennapi életet! Hiszen van itt is a nevelés körébe vágó számtalan oly esemény, melyeket megfigyelni, azok felett gondolkozni s e gondolatainkat lapunk utján kartársainkkal kicserélni nagyon érdemes és tanulságos dolog. — De minek mondjam tovább, hisz e vármegyében — hol a magyar érzés ápolása, a magyar szellem és a magyar nyelv terjesztésének szent kötelessége is mi reánk várakozik —- a neveléstudomány mezején van annyi tárgy, hogy azok feldolgozására egy egész élet lelkiismeretes munkássága is nagyon kevés. Nem szabad tehát tanügyi rovatunkat bukni hagynunk, hanem munkálkodnunk kell annak terén serényen, mert bizony mondom nektek, hogy ha a megkezdett munkát most abba hagyjuk, erkölcsi hitelünkből e vármegye intelligens közönsége előtt veszíteni felelte sokat fogunk. Régi közmondás az: „Segíts magadon, az isten is megsegít!“ De ha magunk nem akarunk magunkért, egyedüli kincsünk, becsületünkért tollat fogni s némi anyagi áldozatot is hozni — ha az ugyan a jelen esetben áldozat hát mondjátok meg, ugyan kitől várjuk azt? Ne várjuk mi azt a bizonyos „sült ga- lamb“-ot, mert az bizony repülni nem fog soha! Hanem ha célt akarunk érni, hát tömörüljünk erősen össze mind és munkálkodjék közülünk mindenki legjobb tehetsége szerint. — Még nem aludt ki az egyszer meggyujtott szövétnek, hanem már bágyadtan pislog; könnyű lesz feléleszteni és hatalmasan lobogtatni, csak kitartás, csak lelkesedés kell. Egyesült erővel nagyot, sokat, mindent tehetünk, csak égjen, lobogjon bennünk kioltha- tatlanul az igaz lelkesedés veszta tüze. Szeretett kartársak! A népoktatásügy, a ti ügyetek, mindnyájunk ügye ösztönzött engem arra, hogy e sorokat papírra vessem s hiszem, hogy meg fogtok engem abból érteni. Ebben a a reményben üdvözöllek én most mindnyájatokat e lap hasábjain a mielőbbi találkozásra. Beregszászy István, kir. s. tanfelügyelő. Nyilvános nyugtató és számadás. I. A „Zemplén-vármegyei Tanítók Házá“-ra adakozni szívesek voltak: A legnagyobb kényelemmel berendezett 14 vendégszobával. 12 lóra való kényelmes istálló. HSig© Eeadia jó na©.gyar IcorLyfe.©.. Kitűnő valódi kerti és hegyaljai borok. S.-A.-Ujhely, Rákóczy utcza.
