Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-03-25 / 12. szám

szakaiban minő olvasmány felel meg leginkább elménknek. A nehezebb olvasmányok ugyanis nyugodtabb kedélyhangulatot, frissebb .erőt és bizonyos lelki vágyat tételeznek fel, tehát a napnak azon szakában foglalkozzunk ezekkel, a mikor az említett feltételék lelkűnkben inkább meg vannak, vagyis délelőtt és esteli előtt a nehezebb, délután és esteli után a könnyebb olvasmányokat vegyük elő. Végül uem hagyha­tom említés nélkül, hogy az olvasottak megma­radását még az is nagyon támogatja, ha azokat valakivel megbeszéljük; erre ugyan igen ritkán van alkalmunk, de annyira fontos, hogy soh’se mulaszszuk el a kínálkozó alkalmat. Ezek után szólnom kell még valamit az olvasni való beszerzése módjáról. Nagyon előnyös helyzetben van az, ki sa­ját könyvtára polcain megtalálja mindazt, mire lelke vágyik, mivel szabad idejét hasznosan el- töltheti. Fájdalom! kevés a száma azoknak — különösen közöttünk — kik szellemi tápláléku­kat saját könyvszekrényükből vehetik elő. — Gondoskodnunk kell tehát módokról, melyek által megszerezhetjük olcsón mindazt, a mire szükségünk van e tekintetben. Nagyobb váro­sokban nem okoz ez fejtörést az embernek, mert részint a könyvtárak, részint a különféle egyesületek könyvtárai bőven kielégitik szellemi szükségleteink igényeit; de mit csináljunk mi, vidéki kisebb városok lakói, vagy épen miként szerezzen könyvet a falu elszigetelt lakója, ki­nek elméje ép úgy megkívánja az ilynemű táp­lálékot, mint más ember fia, sőt idő tekinteté­ben épen nem szűkölködik. Én tehát azt hi­szem, hogy itt is az egyesületek könyvtárainak keli segiteniök a bajon, még pedig úgy, hogy évenkint minden köri és megyei gyűlésen ott legyen a könyvtár és abból a tagok egy-egy félévre valót vigyenek magukkal haza, hogy igy a postaköltséget és az elveszés lehetőségé­nek aggályát elkerülhessük; egy helyt lakó tagok aztán időközben kicserélhetik könyveiket. Ez által annyira a mennyire megoldottnak gon­dolom a könyvtár használati módjának kérdé­sét, mert kedvezőbb, előnyösebb, de különösen olcsóbb eljárást nem igen lehet egyelőre terem­teni. Zseltvay Bogdán. Meghívó. A zemplén-vármegyei tanító-egyesület felső- köre 1900. évi április hó 2-án d. e. 9 órakor Gálszécsen, az állami iskolában tartja tavaszi gyűlését, melyre a kör Tagjait és a tanügy ba­rátait szencsénk van meghívni. Nagy-Mihály, 1900. márc. 16. László E. Flóris, Mathiász József, f.-körl jegyző. f.-köri elnök. A gyűlés tárgyai: 1. Elnöki megnyitó. — 2. Múlt gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. — 3. Gyakorlati tanítás: irás-olva- sás a fonomimikai módszer alapján; tartja: Neuwirth D. Anna gálszécsi állami tanítónő.— 4. A fonomimikai módszer ismertetése ; előadó : Todeszky Erzsébet nagy-mihályi állami tanítónő. — 5. „Az iskolai tanterv maximuma és mini­muma“ felolvasás; tartja : Zseltvay Bogdán va- rannói állami tanító. — 6. „Az alkoholizmus és a nép“ értekezés, felolvassa: Fábián István abarai ev. ref. tanító. — A jövő közgyűlés he­lyének kitűzése. — 8- Esetleges indítványok. A gyűlést követőleg az „Erzsébet szálá­ban közebéd; egy teríték ára: 2 kor. 40 fii. A közebéden résztvenni óhajtók, nemkülönben a vonattal érkezők, a kiküldendő fogatok meg­rendelése céljából, szíveskedjenek Andrejkovics Pál gálszécsi áll. isk. igazgató tanító urnái je­lentkezni. szerkesztő "biz. postája,. G. B Tokaj. Az osztott ős osztatlan iskola tanter­véről szóló cikkekkel túl vagyunk halmozva, ez oknál fogva a kollega uróra sor csak később kerül. M. J N -Mihály Az idő- és térhiánya miatt a gyű­lés előtt közölni már lehetetlen; gyűlés után azonban kész örömmel Gyűlés előtt visszaküldjük-e a kéziratot? G M E.- Bénye. Közöini fogjuk. V. A. P&rnó. Az önére is rövid időn sor kerül. — Át érdeklődésórt köszönet. C SÁR NO 11. Jön a taVasz. Jön a tavasz. Lesz-é virága, Borul-e édes illatárba Köröttem majd mező, halom ? ! Vagy újra csak hiába várom ? Virág nélkül lesz ifjúságom Kitéve bus ravatalon ? ! Az évek hajh 1 sietve szállnak S már homlokomra barna árnyak Kicsiny, komoly csapatja ül : Egy pár keskeny, köviv barázda, De mely már mondja magyarázza, Hogy az idő halad, repül. Jön a határ, közéig az óra, Hol két kor vár találkozóra: A dél s az élet reggele, Mikor egészen észrevétlen Emez lassan amabba’ vész el, Hogy meg se’ tetszik mesgyeje. Jön a tavasz. Lesz-é virága, Borul-e édes illatárba Köröttem majd mező, halom ? ! Vagy újra csak hiába várom ? ! Mert eltemetlek ifjúságom Virágtalan ravatalon. Janka Károly. Közgazdaság. A jégverés ellen viharágyukkal való védekezésről szóló előadását nagyszámú ér­deklődő közönség részvétele mellett f. hó 20-án délelőtt tartotta meg a megyeház nagytermében Raam Oszkár, meteorológiai intézeti asszistens, kit a földmivelésügyi kir. minister különö­sen a szőllőbirtokosok érdekéből és a borászati szakosztály, úgyszintén a kis-toronyai hegyköz­ség kérelmére küldött ki Tállyára és S.-A.- Ujhelybe. A jelen voltak között képviselve láttuk, az általánosan megjelent nagyobb és kisebb szőlő- birtokosokon kivül a Windisch-Grätz hg., And- rássy gr., Széchényi gr., Jósika br., Sennyei br. féle stb. uradalmakat s a vármegyeháza nagy­termének még feleslegben maradt zege-zugát betöltötte a jelen volt és ugyancsak nagyszám­ban megjelent kisebb mezőgazda és kiváncsi laikus; és habár Raum Oszkár a Molnár István Öméltósága által megnyitott előadása folyamán világosau hangsúlyozta, hogy ma még ezen véde­kezési mód teljesen biztos alapokon nem nyug­szik, s hogy még csak a kísérletezések stádiu­mában állván, a felsőbb helyről nyert utasítás következtében sem lehet ezen előadásának célja a gazdaközönségnek az ezen védekezésre való rábeszélése, s előadásában csakis az eddigi meg­figyelések és tapasztalatok merev előadására szo­rítkozik, — mégis az atmoszférában levő delej esség és villámosságnak, a különböző irányú — erősebb és gyengébb, melegebb és hidegebb, alulról fel- emelkedő és Jelűiről alásülyedő légáramlatoknak egymásra ható — és mesterséges utón is előál­lítható, avagy részben fokozható és mérsékelhető erejét oly közvetlen következtetéssel és meggyőző erővel s emellett oly kiválóan szakszerű és élve­zetes előadással vezette le a fizikai törvényeknek különben általánosan is ösmert szabályai szerint, hogy midőn az ezen természettani tünemények, törvények kapcsolatos és alapos ismerete alapján 4—5 év óta a külföldön és az utóbbi időben nálunk is eszközölt eredményes kísérletek és tapasztalatok eddig elért kedvező eredményét a felmutatott grafikai térképekkel akként igazolta, hogy az átvonuló zivatarok alkalmával származ­ható jégverések ellenében teljes sikerrel véde­kezhetünk, a helyi zivatarok esetében pedig a különbeni jégverést legrosszabb esetben annak háromnegyedrészével csökkenthetjük, — a jelen volt és főként érdekelt szőlő- és nagyföldbirto­kosok elhatározták a viharágyukkal való véde­kezést még ez évben folyamatba venni s e cél­ból a kis-toronyai hegyközség, a Csörgő, Nagy- Toronya és kátéi összes szőlősbirtokosokkal, va­lamint a Ronyva völgyén elterülő nagyobb gazdaságok birtokosaival, mint Windisch-Grätz Lajos hg., Széchenyi gr. örökösök s Hardenberg Aladár gr.-al, kikhez valószínűen még’Sennyey Géza br., Kazinczy Andor s Dókus Ernő is csat lakozik, szerződésileg szövetkezve, 18 ágyutele- pet és pedig az Izra, illetve észak felől Kolbása, Lasztócz s Velejtén; nyugatról Nagy-Kázmér, Felső- és A.-Regmecz, Széphalom és a s.-a.- ujhelyi Magashegyen; továbbá a Legenye-, nagy- és kis toronyai hegyláncolaton Legényén, a csörgői Fekete hegyen, nagy- toronyai Eazekas hegyen, a kis-toronyai Simon hegyen, a csar- nahói határon, a Kátén, és a hegyközség anya­telepén, végül a Windisch-Grätz hg. „Karla“ tanyájáu és a csörgői határkorcsmánál elhelye­zendő egy-egy völgyi üteget már április hó második felében felállitandja. A 6000 koronában előirányzott beruházási és első évi fentartási kölcségekből az érdekelt szőlőbirtokosok szőlőtelepeik után holdanként 10 koronát s a szövetségbe lépett földbirtoko­sok szántóföldjeik minden holdja után egy ko­ronát fizetnek, mely megterheltetés azonban a következő években előreláthatóan a szőlőknél 2 korona s a szántóföldeknél 20 fillérre apadván, tekintettel arra, hogy sikeres védekezés esetén circa 10,000 kát. hold jégjárásos terület jut vé­delem alá, ezen áldozat elenyésző csekély a re­mélhető jó eredménynyel szemben. Különben még az előadás folyama alatt tervbe vették ezen védvonalnak a kövesdi hegyig való kiterjesztését az Andrássy gr. féle szőllőskei, a Jósika br.-féle szerdahelyi uradalom és a szerdahelyi szőlőtelep részvénytársaság; továbbá több újhelyi nagyobb szőlőbirtokos a k.-toronyai hegyközség által az újhelyi Magashegyig kiter­jesztett védvonalnak a sárospataki felső-határig leendő kiterjesztését, mely célból az érdekeltek a meteorológiai intézettel már érintkezésbe is léptek s igy bizton remélhető, hogy ezen ve­szedelmes ellenségünk ellen, mely ellen a sző­lőbirtokosok a leglojálisabb biztositó intézetnél is csak nyersterményük 12°/o-jének feláldozásá­val védekezhettek, olcsóbb és hathatósabb mó­don társadalmi utón szervezkedünk. Vajha igy társulnánk mielőbb az olasz, bornak legalább a saját termelő vidékünkön való kimérhetése és értékésitése ellen is! Evva Ödön. S -A.-Újhelyi szénkénegraktár. A gaz­dasági egyesület, mint a s.-a.-ujhelyi szénké- neg raktár bizományosa ezen az utón is érte­síti a szőlő birtokos közönséget, hogy a vasúti állomásnál levő szénkéneg raktárból minden hé­ten kedden és pénteken d. e. 11 órától 12-ig van szénkéneg kiadás, — egyszersmind a mi­nisten rendelet értelmében kéri az őszi gyérí­téshez szükséges szénkéneg mennyiséget leg­később április hó 28-áig előjegyeztetni, mert ennek elmulasztása esetén a helybeli raktár nem elégítheti ki a kívánalmakat. Hogyan irtsuk a kártékony hernyók átte­lelő alakjait? Minthogy már tudjuk, hogy gyümölcsfáink legkártékonyabb hernyói részint hernyófészkek­ben, részint mint lepketojások telelnek ki és mert tudjuk továbbá, hogy azokat hol kell ke­resnünk : lássuk most, hogy hogyan pusztíthat­juk el azokat a legkönnyebben és a legalapo­sabban ! A hernyófészkeket — kicsit-nagyot egy­aránt — egyszerűen leszedjük, még pedig azon­nal, mihelyest a fa lombját lehullajtotta. E her­nyózásra legalkalmasabb valamely őszi vagy tavaszi verőfényes nap, föltéve, hogy a fák koro­náját hó, vagy zúzmara nem borítja. Alacso­nyabb fáról e fészkeket kézzel is leszedhetjük, de magas törzsüeknél már az úgynevezett her­nyózó ollót kell használnunk. Ezt a hernyózó ollót olyan hosszú, de könnyű rudhoz kell erő­síteni, hogy azzal még a legmagasabb gyü­mölcsfa ághegyeit is elérhessük. A hol a rúd nem elég hosszú, pl. az igen öreg és igen ma­gas fáknál, ott álló létrát is kell használni, hogy a hernyófészket ezen az utón közelíthes­sük meg. Maga a hernyozó olló úgy van ké­szítve, hogy az mindig magától nyílik. Egyik ága zsinórral van megkötve: ha ezt a zsinórt meghúzzuk, akkor az olló becsukódik és akkor az éle közé kerülő hernyófészkes ághajtást el­vágja. Mihelyest a zsinórt újonnan eleresztjük, az olló ismét kinyílik. így tehát az elvágott hernyófészkes ághegy leesik, néha a földre, de sokszor bizony megakad a fa koronájában s akkor le kell azt onnan külön venni. Hogy te­hát a hernyózás ilyen akadékoskodással ne jár­jon, újabban a hernyózó ollókat átfogó készü­lékkel szokták fölszerelni, hogy az olló a levá­gott ághegyet azonnal az elvágás pillanatában megfogja és fogva tartsa addig, migazt le nem teszszük oda, a hova magunk akarjuk. (Az ilyen hernyózó ollókat, akár régit, akár ágfogósat, kapni majdnem minden mag- és vaskereskedés­ben. Jó ha abból mindenki legalább egyet meg­szerez. Kisgazdák pedig ketten-hárman közösen szerezhetnek meg egyet.) A hernyózó ollóval tehát szedjük le mind a hernyófészket. A halomra gyűjtött fészkeket pedig azután — ha nem kell félnünk a tűz ve­szedelmétől — akár a kertben, akár a ház tűz­helyén égessük el. A hernyózás alkalmával azonban ne csak a hernyófészkeket és a fán maradt egyéb szá­raz leveleket szedessük le, hanem gyüjtessük össze a fán rajta maradt és összeaszott minden gyümölcsöt is, mert abban is több rendbeli baj lakozik. Ezt az összeaszott gyümölcsöt is el kell tehát tüzelni. Ugyancsak a hernyózó ollóval szedjük ám le a gyűrűs pille tojását is. Ezt első pillantásra nehéz ugyan észre venni, de gondos szem meg­találja azt is s akkor le lehet azt is annyira szedni, hogy alig marad belőle valami a fán. Ellenben a gyapjas pille tapló szinü to­jását egyszerűen lekaparjuk a fa törzséhez kö­zel tartott valamely edénybe, vigyázván arra, hogy a lehulló tojás földre ne hulljon, vagy egyébként szanaszét ne peregjen; mert a földre hullott tojásnak tavaszig legtöbbször semmi baja sem történik s akkor a, hernyó minden baj nélkül kibujhatik belőle. Éppen úgy van a dolog a fa törzsén és egyebütt szétpergett többi tojással. Hogyha a lepketojásokat az összes gyümölcsfákról mind egy szálig leszedtük, ak­kor azokat nyílt tűzön kell elégetni. Ha sok volna e tojásból, akkor az- eltüzelés csak aprán­ként történjék Mert ha sokat tennénk belőle a tűzre, az fölrobbanna és szétvetné az összes pe­tét s akkor a peték összeszedése újabb munkát adna nekünk. Éppen e veszedelmes robbanás

Next

/
Thumbnails
Contents