Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-08-28 / 35. szám
Sátoralja-Ujhely, 1893. augusztus 2835. (1979.) Huszonkilencedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 „ Negyedévre .1 „50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK NLILTID EIST "V A. S A. ES 2ST .A. 3?. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. (K.) A Tokaj-Hegyalján örvendetes mó- módon megindult szőlö-rekonstruálás méltó feltűnést keltett az érdeklődők között és legkivált ott és annál, aki Magyarország gazdasági állapotát minden vonatkozásában nemcsak odaadó figyelemmel kiséri, hanem teljes jóakaratával és a rendelkezésére álló összes eszközökkel anyagilag is támogatja: Darányi Ignác dr. földmívelésügyi m. kir. ministernél első sorban. Őexcellenciája gazdasági egyesületünk szőlészeti szakosztályának buzgólkodását e téren nemcsak elismerte, de személyes meggyőződést is kíván szerezni arról, hogy az annyi anyagi áldozattal újjáépített szőlők a hozzájuk fűzött reményeket teljesedésbe viszik-e? A helyszínén akarja látni azt a sok szépet, azt a sok kecsegtetőt, amit a Tokaj-Hegyaljáról már eddig tudott, hallott. Elhatározta, hogy szeptember 3-án a Tokaj-Hegyalját s annak legnevesebb szőlőhegyeit meglátogatja. Nemes elhatározásáért részünkről csak hála és köszönet lehet osztályrésze. Legyen is ! Büszkeség tölthet el minden szőlősgazdát s kitörő örömmel és lelkesedéssel kell, hogy üdvözölje magas vendégünket. Isten hozza! Verejtékes munkásságunk, csüggedést nem ismerő szorgalmunk, talán erőinket meghaladó áldozat-hozatalunk elismeréssel találkozik s buzdításul szolgál a jövőre. Ez az elismerés a legilletékesebb helyről jön s nagy a jelentősége. Készüljünk! Készüljünk e szép ünnepségre, amely a Tokaj Hegyalja történetében korszak- alkotó lesz! Ki-ki a maga erejéhez mérten: vármegye és gazdasági egyesület, illetve az ezeket alkotó egyesek. A ministeri hivatalos látogatásnak teljes és részletes programját lapunk második oldalán találja a nyájas olvasó. Most, az öröm első benyomása alatt, szívből mondjuk a szivekhez: Isten hozza közénk magas vendégünket ! Érezze magát közöttünk oly jól, mint a mily szívesen mi fogadjuk! Szeresse meg a mi kedves Tokaj- Hegyaljánkat úgy, amint mi szeretjük! Isten hozza szerető körünkbe ! Még egyszer a népkönyvtárakról. Örömmel olvastam a „Zemplén“ f. évi jul. 3-iki 27-ik számában közzétett s a „Kegyelmes asszonyokhoz“ címzett nyílt levet; nemcsak azért, mert abból meggyőződtem, hogy a levél írója az ügy gyei szintén mélyebben foglalkozik s a baj valódi okát egész helyesen fogja fel s szintén azon véleményen van, hogy a magyar paraszt államiságunk szempontjából is feltétlenül megbecsülendő s így annak boldogulására minden lehetőt el kell követni, — de azért is, mert alkalmat adott nekünk az orvoslás tekintetében táplált véleményünknek és ennek elérhetése végett kitűzött céljaink kifejtésére, amely irányban a levél írója nincs teljesen jól informálva. A levél írója ugyanis a nép bizalmának a megnyerésére — amit mi első perctől fontos dolognak tekintettünk — fekteti a fősulyt s az eseteket is megjelöli, amelyek ennek elérését elősegíthetik s nem tartja helyesnek, hogy egyrészt — s a kezdet kezdetén — olvasmányokkal látjuk el a népet, másrészt fogyasztási és hitel- szövetkezeteket létesítünk. Mi egyáltalán a nép jólétének emelését tüztük ki célul s eltekintve attól, hogy. a cikk írója által említett esetekben már előbb is s mindenkor segélyére vagyunk a hozzánk folyamodóknak, ma, az adott körülményekkel szemben, azon bajok szanálására kell első sorban a súlyt fektetni, melyek a társadalmi viszonyok elfajulását előidézték; beható vizsgálat után pedig legfőbb 2 oka ezen elfajulásnak : a tudatlanság s a nehéz megélhetési viszonyok. A tudatlanság egyedüli orvosszere a műveltség terjesztése, a nehéz megélhetésé pedig : olcsóbb hitel s a mindennapi szükségleti cikkeknek olcsóbb beszerzése,— s ultima ratio: a nép saját tevékenységének oly jó irányba való terelése, hogy fel legyen vértezve úgy a szoc. izgatók tévtanai, mint az uzsora ellen, mely utóbbinak számtalan neme tartja ma békóban a parasztot úgy annyira, hogy helyzetének javítását kész bármily eszközökkel, még a társadalmi rend felforgatása által is javítani; s hogy ne ily utakat válaszszon magának helyzete javítására, kell a paraszt értelmét, műveltségét fejleszteni, amint arra Németországban is különös nagy súlyt fektetnek; mert hiszen azt senki sem vitathatja el, hogy az erkölcsös alapokra fektetett műveltség minden jónak előmozdítója; munkaszeretetei s öntudatos gondolkodást, körültekintést ad annak, aki azt szerencsés volt elsajátítani s az ilyen egyén a fenálló jogrend keretén belül tud magának boldogulást és apró- cseprő ügyeiben orvoslást szerezni s értelmes- ségével kikerülheti az okokat, melyek a bizalmatlanságot embertársainkkal szemben növelik s nem engedik azt annyira kifejlődni, hogy az egy társadalmi betegségnek egyedüli kútforrását képezze. A bizalom oly erkölcsi mozzanat, mely kizárólag a szív és lélekben rejtőzik s hogy az annyira-amennyire befészkelheti magát az egyénbe, annak lehet sok előfeltétele, de azok közül legfontosabb, hogy az értelem elérje azt a bizonyos tokot, hogy mérlegelni tudja, menynyire bizhatunk . valakiben; ha ez nincs meg, akkor a legjobb akarat is még inkább fokozza azt a természetes és soha ki nem irtható bizalmatlanságot, melylyel a gyöngébb az erősebb iránt ősidőktől fogva viseltetik ; — azért magyarázható az meg, hogy ők egy Yárkonyiban megbíztak, mert tudatlanságukban azt hitték, hogy az illető jót akar tenni velük! S amennyire természetes, hogy a községek azon lakosait, kik a nyomorral küzdenek, csupán anyagilag lehet és kell segélyezni s ezeken a műveltség terjesztése által mit sem segíthetnénk, épp oly nagy hiba volna, ha a köznép vagyonosabb elemeit a szóTÁRCA. A „Tolonc.“ (Műkedvelők előadása.) — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — Irta: László Béla. A „s.-a.-ujhelyi iparosok önképző egyesületiének előretörő tagjai ma egy hete kiállottak a dicsőséget hirdető deszkákra, hogy megmutassák szellemi képességüket, törekvésüket haladni a korral. Aranjuezi szép napok valának ezek, csak kár, hogy ezeknek is megvan az a csúnya tulajdonságuk; hogy elmúlnak, - - aminek egyébiránt Schiller nem oka. Nincs az a szép mámor, melyből ne áb- rándulnánk ki, nincs az a szép álom, melyből valóra nem ébrednénk, jelenünk legszebb percei fölött vésztjóslóan ott lebeg a „tempi passati“ sóhajtással terhes fellege. Minden múlandó. Még a legszebb ünnepnap után is közönséges hétköznap következik. Élmultak tehát az iparos ifjak dicsőséges napjai is, a szép napok örömei, elnémult az örömzaj. Elaludtak a villámos ivlámpák, nyugalomra tért a bánatos Angyal Liszka, a jó képű Miklós, a perlekedő Kontráné, az örökké szomjas Ördög Sára, a kedélyes Kontra és az ügyes tolvaj Mravcsák, hogy legközelebb ujult erővel, duzzadó szívvel a törekvéstől, mutassák be szellemi produkciójukat a jótékonyság nemes istápolására. A városi színház ez alkalomból igazán a jótékonyság csarnokává lett, melyben műkedvelők a középosztályból egyesültek a közös cél elérésére. Emlékükben fog élni e zajos két nap minden mozzanata ; szívni fogják a virágok illatát, mert megittasultak a tündéri látványtól, melyet városunk — dicsértessék az ő nagy neve — páratlan szépségű hölgy koszorúja ez előadáson a látogatókból nyújtott. Megérdemelte az egyesület ezt a pártfogást, mert nem csak sok élvezetet nyújtott, hanem társas életünkben is újság volt a lépés az iparos ifjak és a nagy közönség közelebbhozása végett. Tehát jó gondolat volt és olyan üdvös vállalkozás, aminek folytatását kell óhajtanunk. Örvendünk, hogy a nagyközönség teljes folyékonyságot tanúsított a szép és jó vállalkozás iránt. Élvezet volt már maga a látvány is, melyet ily igen nagy és díszes közönség nyújtott. Ä polgári osztály szine-java jelent meg és mind- mind jó barátok lettek erre a rövid estére, mint régi ismerősök enyelegtek egymással. De lássuk csak magát a népszínművet, mely ismételten csak arra tanított bennünket, hogy az optimizmus és pesszimizmus, e két sarkalatos ellentét, lehetnek némiképp vérmérséklet szüleménye is, de — ki merjük mondani — hogy mindezek csak a múlt tapasztalatait jellemzik. Akinek éltében minden sikerült, kinek sok öröme volt, az jót már a jövőtől is remél és optimista marad, — akit sok keserűség ért, annak szivében ott van a pesszimizmus magva. S a pesszimizmusnak csak öröm lehet az orvossága. így van ez a „Tolonc“-ban is — Angyal Liszkánál, kit üldöz a pesszimizmus. Szuhozsa Margit vállalkozott e nagy és nehéz szerep megoldására, s őszintén megvallva sikerrel oldotta meg. Kedves alt-hangjának énekével sok könyet csalt ki a gyenge női nem szép szemeiből. — Miklóst meg Bock Imre, társadalmunk e kedvelt alakja, nagy hatással, mondhatjuk bravúrral mutatta be. Az ő hatalmas baritonját ismeri édes mindnyájunk, a mivel ez alkalommal ugyancsak tüntetett. Minden énekszámát ismételnie kellett, mert jóizü magyar dalai általános tetszést és hatást idéztek elő a díszes közönség körében. — Kontránét Csernyiczky Mariska ügyesen, perlekedőén adta. — Kontra- Ignáth József is nagyon otthonosan, szinészvérrel forgolódott a színpadon. — Ördög Sára, mondhatjuk a legnehezebb alakja ennek a népszínműnek, de azért Fetykó Irén a legszebben, a legértelmesebben oldotta meg. Voltak percek jelenései alatt, amidőn úgy éreztük, mintha nem műkedvelővel, de egy gyakorlott drámai hősnővel állnánk szemben; kapott is tapsot ez a szorgalmas dilettáns eleget. — Mravcsákkal Zemlényi Sándor sok derültséget szerzett a nézőtérnek. — A többi szereplők is mind-mind megállták helyüket. Meglátszott rajtuk a játékkedv és törekvés, amivel csupán a jótékonyság, gmiiuszának akartak áldozni. Szegény Tóth Edének, dicséretére legyen mondva, komoly tehetsége és jobb ízlése volt, semhogy a veszedelmes útra tévedt volna a A Zemplén mai száma tiz oldal.
