Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-08-14 / 33. szám
hogy e szép múltú iskola a jövőben még jobban fejlődjék és emelkedjék, de ehhez a szülők lelkes támogatása is szükséges. Kérjük és reméljük tehát, hogy e derék magyar-zsidó intézményhez való ragaszkodásukat élénken bizonyítani fogják. S.-A.-Ujhely, 1898. augusztus 12-én. Az iskola igazgatósága. Értesítő, mint vezérkönyv (Sch.) Dezső Lajos a s.-pataki állami tanítóképző tudós igazgatója a tanári kar közreműködésével a mull tanév befejeztével oly értesítőt bocsátott közre, mely sajátos volta, tartalma és összeállításánál fogva méltán megérdemli, hogy a kartársak közhasznára e helyen ismertessen. Az értesítők, mint korunkban minden más betegség annyira járvány szerűen léptek fel, hogy még a legkisebb falusi iskolát is inficiálták már. Az egy tanítóval bíró iskola azért ad ki értesítőt hogy a nagy világ megtudja, ki az iskola igazgatója, több tanítóval biró iskola pedig azért, hogy meg tudjuk belőle, hogy az egyes tanító foglalkozásán kívül még vagy 13 tisztséget visel és az ország mely társulatának vagy egyesületének rendes vagy t. tagja, sokszor még azt is meg tudjuk belőle, mikor született és mikor fog nyugdíjba lépni. A szak és napi lapok rendes rovatot nyitnak számukra és igy minden iskola újból elolvashatja saját értesítőjét, mert a többi iránt úgy sem érdeklődik. Minőségükre nézve általában kétféle; vagy olyanok, melyek névsoron kívül, mit sem közölnek vagy olyanok, melyek sok, önbirálat alapján létrejött szörnyszülöttnek tág tért nyújtanak. A sárospataki állami tanítóképző értesítője teljesen eltér a szokott sablontól és egy tanítóképzőhöz méltóan, teljes útbaigazító módszert nyújt nemcsak magán utón készülni kényszerült tanítójelölteknek az elvégzendő tananyagra, de működő tanítóknak is Komenius szerint „nyitott kapu“ az egyes tantárgyak módszeres feldolgozására. Az „Értesítő“ két részből áll. Az első 86 nagyoktáv oldalon 1—XIY fejezetben 14 tantárgynak módszeres feldolgozásának tervezete, ilyenek: 1. A vallásoktatás, 2. Nevelés-tudományok, 3. Magyarnyelv és irodalom, 4. Németnyelv, 5. Földrajz, 6. Történelem és alkotmánytan, 7. Szám- és mértan, 8. Természetrajz, 9. Természet- és vegytan, 10. Rajz és szépírás, 11. Ének és zene, 12. Testgyakorlat, 13. Kertészeti gyakorlatok, 14. Háziipar. Mindegyik tantárgy 7. szempontból vétetik módszeres tagolás alá u. m. 1. Általános cél, 2. Tancél, 3. Taneszközök, 4. Tanidő, 5. Tanagyag, 6. Tanmenet, 7. Tanítási eljárás. Ezen kívül felemlíti az időszakokhoz kötött tantárgyaknál, hogy melyik hónapra esett egyik-másik része, végre, a használt tankönyv. Es mindez oly részletességgel van tárgyalva, hogy abban még a laikus ember is könnyen eligazodhatik. A második rész a tanítóképző 3 évi állapotáról, működéséről számnl be következő fejezetekben. 1. Három év története, 2. Igazgató-tanács, 3. A tanári kar és segéd személyzet, 4. A növendékek stasztikai táblázata úgy a képzőben, mint a gyakorló iskolában. 5. Munkabeosztás, a) tanórarend a képzőben, b) a gyakorlóiskolában, c) havi dolgozatok sorrendje. 6. Az elvégzett tanagyag a gyakorlóiskolában, 7. Taneszközök gyűjteménye. 7. Az ifjúság önképzése, 8. A növendékek segélyzése és jutalmazása, 9. A gazdasági és iparoktatás céljaira szolgáló berendezések, 10. Képesítési vizsgálat, A képesített tanítók névjegyzéke. Ezek részletes ismertetése nem lévén célom, pedig mindegyike egy-egy tanulmány volna ; az „értesítő“ első része az, mely főtárgyamat képezi, még pedig azért, mert egy regi eszmémet látom megvalósítva benne t. i. állandó kapcsot létesít a képző és a tanító között, az elmélet műhelye és a gyakorlat tere között. Á sajnálkozás bizonyos nemével tapasztaltam 18 évi tanítóskodásom ideje alatt, hogy a képzőből kikerült tanító 3—4 évi képesítés után pláne falu helyen, oly távol marad a képzőtől, mint két ellentétes irányban haladó utas. Ezen űrt, ezen távolságát még a gyéren látogatott tanitóegyesületi gyűlések sem képesek elenyésztem. A pedagógia, a folytonos tapasztalaton épült ezen tudomány egy pillanatig sem áll egy helyen, hanem folyton halad előre és ezen haladást éppen a képző van hivatva tudomásunkra hozni és időröl-időre figyelmünket felhívni. Ily módszeres útbaigazítás éppen legjobb eszköz a működő tanitáságot az „alma mater“-hez közelebb hozni és ezért elismerés illeti a jeles igazgatót és a vele működő tanári kart, hogy ily hasznos munkát cselekedtek. A tanügy érdekében nagyon hasznosan tö- kósitettjbefektetés volna, ha aküzoktatásikormány 5 évenkint 3—4 heti tanfolyamokat rendezne a képzőkben az önképzésben elmaradt tanítók fészére, kik a tanfelügyelők által kijelöltetnének, hogy a szünidőben vagy az elfelejtett ped. ismereteket vagy az uj vívmányokat 1—2 tanár előadásából hallgassák. Ugyan ez időben lehetőleg a képzőkben volnának a tanitógyülések is megtartandók, hol a tanítóság zömének szintén alkalma volna ily mintatanitásokat meghallgatni. Könyvismertetés. A „Zemplén“ múlt heti számának Tanügy rovatában Demjén Kálmán tokaji kartársunk tollából egy terjedélmes könyvbirálat jelent meg, melyben Lieberman Samu szintén tokaji kartárs által „Zemplénmegye földrajza“ cimü a megyei iskolák III. osztálya számára irt könyvét ismerteti. Mint a megyei tanitó-egyesület e hivatalos rovatának vezetője a megjelent „Könyvismertetésére reflektálva, következőkben teszem meg észrevételeimet. A „Könyvismertetés“ távollétemben, a mélyen tisztelt főszerkesztő ur mindenre kiterjedő figyelme és rovatunk iránt viselt jóakarata folytán került e rovatba. Ezt azért bocsátom előre, mert az én hozzájárulásom folytán a nevezett bírálat e hivatalos rovatba nem jutott volna be. Nem azért, mintha, a túl terjedelmes, majdnem a könyv egész terjedelmét túlhaladó bírálat ellen volna kifogásom, de azon két okból, melyet kartársaim is, kik az egyesületnek tagjai egyszersmind, méltányolni fognak. 1. Sem a könyv szerkesztője, sem a bíráló tudomásommal az egyesületnek nem tagjai és igy e rovatot ilyen célra használni nem méltányos 2. Az egyesületnek, mint ilyennek van hivatalos bíráló-bizottsága és úgy hiszem, hogy bármilyen irodalmi termék, de különösen egy tankönyv fölött, mely éppen e megye iskoláinak van szánva, a nevezett biráló-bizottság van hivatva véleményt mondani és azt, ha arra valónak találja, használatra ajánlani. Végre pedig— és ez csak egyéni nézetem —- a tankönyv, mely egy,' már létező, általánosan használt és jónak ismert ily cimü tankönyvnek nem sikerült utánzata, mint amelyet megszerezve, figyelemmel átnéztem, nem áll azon fokon, hogy a jóakarata bírálóval a könyv ajánlása dolgában egyetértenék. Tárgyilagosságomat bebizonyítandó — eltekintve pedagógiai fogyatékosságától — következő hibákra mutatok, melyek a bíráló figyelmét is kikerülték. 4. oldal utolsó sor: „Helységünkből kiérve, látunk gyalogutat, dülőutat és országutat.“ — És ha nem látjuk ? Előbb magyarázni, aztán elnevezni. 5. old. 6. sor: „A hegyek alatt elvezető utat alagútnak mondjuk.“ Ebből a gyermek soha sem fogja tudni mi az alagút. 31. sor: „A földnek némely helyén a viz összegyűl és magától felbugyog.“ Ez nem magyarázata a forrásnak. 6. old. 5. sor. A folyam miben különbözik a folyótól, nincs megmondva. Tovább: „A helyet, hol egyik folyó a másik folyóba, vagy a folyam a tengerbe ömlik“ ... A rövidítés homályossá teszi. 10. sor: „A folyó széleit partnak hívják“ ... Nem áll. 15. sor: A mocsárra ez nem magyarázat. 19. sor: „Két tenger közt elvezető keskeny vizi utat, tengerszorosnak nevezzük.“ Mi akar ez lenni ? 7. old. 10. sor: „Közös jegyző.“ Egészen uj elnevezés. A 12. §-ban foglalt alkotmányiam magyarázatok egészben véve hiányosok. Igaz, hogy e tárgy meghaladja a III. oszt. felfogását, de azért rosszul magyarázni kevésbé jó, mint semmit. A nagy- és kisközségek elnevezését meg nem a jegyző személye teszi. Lehet igen sok és müveit lakosa egy városnak, de még abból nem következik, hogy rendezett tanács legyen. Nemcsak a szabad királyi városok intézik ügyeiket saját belátásuk szerint. 9. old. Nem újhelyi, de s.-a.-ujhelyi járás. 11. old. 14. sor: „Gálszécs lakosai jó fazekasok.“ Ezt az általánosítást, két jó ismerősöm érdekében, kik e nemes művészettel még nem foglalkoztak, kikérem. Schneider J. Tolcsva népoktatásügyi állapota az I897s. tanévben. Hubay Bertalan kartársam s barátom a „Zemplén“ 30-ik száma tanügyi rovatában megjelent, közfigyelmet keltő cikkelyének, érdekfe- szitő tartalma arra késztett, hogy tartózkodási helyem tanügyi állapotának statisztikai adatait köztudomásra hozzam. Ugyanis: 1897/s-ik tanévre összeirt (6—12 éves) tankötelesek száma: rk. 234, gk. 40, ev. ref. 56, izr. 150, összesen 480. Ismétlősök száma: rk 110, gk. 12, ev. ref. 10, izr. 8, összesen 140. Úgy a mindennapi, mint az ismétlősök száma 620. Ezekből beiratkozott 142 rk., 35 gk., 11 ev. ref. és 144 izr. vallása gyermek, összesen 332, tehát az összeirott mindennapi tankötelesek számának 69°/o-a. Ismétlős az itt uralgó ázsiai állapotok miatt egy sem járt... ? Tényleg iskolába járt rk. 130, a tankötelesek 55°/o-a, gk. 35 a tankötelesek 87'5%-a, ev. ref. 11 a tankötelesek 18°/o-a, izr. 142 a tankötelesek 94°/o-a, összesen 318. Iskoláztatás tekintetében tehát Tolcsván is az izraeliták állanak legjobban, legroszabbnl a róm. katolikusok. A reformátusok 11 növendéke, hol a rk., hol az izr. iskolába járt, mivel tanítójuk évek óta nincsen. Mindennapi iskolás növendék mulasztott összesen 5968.5 fél napot; felekezetenkint: 130 rk. növendék 3797'5, ebből esik egyre 29’21 fél nap, 35 gk. növendék 600 fél napot, esik egyre 17 fél nap, 142 izr. tanuló 1471 fél napot, egy mulasztott 10'3 fél napot. Megjegyzendő, miszerint a rk. tanidók mulasztása nagyon kevés kivétellel mind igazolatlan. Mily tetemes összeg gyűlne össze s mennyivel kevesebbre apadna az igazolatlanul mulasztott fél napok száma, ha az elüljáróság a hozzá juttatott mulasztási kimutatásokat nem a papírkosárba, hanem b. figyelmébe venné s kötelezettségének ügybuzgó teljesítésével a nem XIX. századba való tanügyi állapotoknak egy- szersmindenkorra véget vetne. Ily lelkiismeretes eljárás mellett csoda-e, ha az itt lakó alsó néposztálynak alig 20°/o-a tud csak írni. Mikor mozdul meg az ezen bajon segíteni hajlandó elem ? nem tudni, mi tanítók várva várjuk azt az időt. E dióhéjba szorított statisztikai adatok kitüntetésével, az 1897-ik évben úgy nevelési mint takarékossági szempontból, általam életbeléptetett iskola-takarékpénztáram 1897 s 1898-ik évben eszközölt be- s visszafizetéseinek kimutatását azon tiszteletteljes kérés mellett közlöm, vegyék a mélyen tisztelt kartársaim azt b. figyelmükbe. E filléres megtakarítás lassan-lassan forintokká nő s mit fogunk majdan tapasztalni? azt, hogy növendékeinkben a szokás hajlammá fejlődvén, a nehezen megkeresett filléreiket soha rósz, de mindig csak jó helyre fogják tenni. E 77 ft 62 kr. 94 gyermek betétje, ha tekintetbe vesszük a rövidke időt, az eredménynyel nagyon, de nagyon meglehetünk elégedve. 1897. évi márc. havától f. év július haváig Befizettetett összesen . . . 77 ft 62 kr. Kifizettetett „ ... 17 ft 19 kr. Készpénzmaradvány ... 60 ft 43 kr. Régi közmondás, hogy: sok kicsi sokra megy, nagyon ideillő. Kelt Tolcsván, 1898. aug. 4-én. Sztareczky Géza. A közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldő felelős. — Egy ázsiai út. Ne tessék gondolni, hogy csak ^Ázsiában vannak rossz utak, mert hát alig hiszszük, hogy ott is volna rosszabb, mint az, mely Abarától Bolyig vezet. Amig ez az út a vármegye gondozása alatt állott, addig még csak volt valahogy ; de amióta vicinálissá lett, azóta valóságos istenkisértés rajta járni. Ha az utas a La- torczán közlekedő kompon szerencsés volt átkelni, (azért mondjuk, hogy szerencsés volt, mert éjjel át nem mehet senki ember fia, nem lévén ki átvigye) akkor következik aztán az útnak csúfolt nyaktörő. Talán az egész vármegyéből ide hordták a káposztásköveket s azokból csináltak utat, hihető, hogy a karádi menyasszony kocsija alá. Ha itt valaki agyvelőrázkódást nem kap, annak vagy nincs agy veleje, vagy gyalog megy a szekér mellett. Van ezen az úton, ha jól számoltuk, négy hid. Ezek közzül az egyiknek karfája nincs, a másikról deszkák hiányzanak s csak nem rég esett egy pár abarai embernek a lova a hid deszkái közzé. A zótényi erdő délkeleti szélén van egy rettenetes vízmosás, azé- tényi uradalom szőlődombja alatt pedig egy még rettenetesebb kátyú, melyen — különösen ha eső esett — a szó szoros értelmében lehetetlen terhes szekérrel átmenni. Bizony nem ártana, ha Boly község elöljárósága teljesítené kötelességét; de különösen nem ártana a hanyag elöljáróságot egy kis rendre megtanítani! —n. Közgazdaság. Terményvásár Ujhelyben. A lapunkban már több Ízben jelzett terményvásárt a Zemplén-vármegyei gazdasági egyesület a f. év augusztus hó 22. napján d. e. 9 órakor nyitja meg s d. u. 8 órakor zárja le. Az elnökséget ezen órák kitűzésében az vezérelte, hogy a vásárt látogatni szándékozó sörgyárak és műmalmok képviselőinek, valamint a kereskedőknek módot nyújtson arra, hogy egy
