Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-08-14 / 33. szám

nap alatt üzletet köthessenek s ügyeik vitelére még az nap távozhassanak. Az adott jelek után Ítélve a termény vá­sárra lehető szép számmal fog eladásra való minta beérkezni. Ezen ténykörülmény arra bírta az elnökséget, hogy a bejelentések és a minták beküldésének határnapját aug.[16-áig. meghosz- szabbitsa. A minták beküldésének módja a következő : Az illető termelő mindazokból terményből, amelyeket eladásra szán, 5—5 kilogrammos zsá­kocskákban mintátküld az egyesület címére, meg­jegyezvén a zsákon magán, hogy az minő faj. Külön levélben aztán felsorolandó az, hogy az illető fajból mennyi és mily árban van eladásra és az átvétel mely vasúti állomáson történik ? Ezen terményvásárnak a gazdatársadalomra való felette fontos előnyét vitatni e helyen nem akarjuk; közismert tény az, mit tovább fejte­getni felesleges. A múltból merített tapasztalat s a jelen ténykörülményei mind mellettünk szó­lanák. A vállvetett munkálkodás kell, hogy meghozza gyümölcsét, azt a gyümölcsöt, amelyet ha valaki, úgy a gazda manapság nagyon is megérdemel. Ha nem tömörül a gazdaközönség s önön­magán nem iparkodik minden megengedhető módon segíteni: hiába való lesz a segítő kar. A tapasztalat jó mester, a gazdát addig sokra megtanította. Okuljunk belőle s okulásunk csak a mi előnyünkre lesz. Fel tehát a tömörülésre: kiki erejéhez mérten ! Mind magunk dicsősége lesz, ha ezen ter­ményvásár minél fényesebben sikerül; minma- gunk szégyene az ellenkező. Újra és ismételten kérjük a mintáknak minél nagyobb számban való beküldését annál is, inkább miután az semmi kötelezettséget sem von maga után. A személyes részvételre is szives készség­gel meghívjuk; a személyes megjelenés is csak az ügy előmozdítására szolgálhat. A gazdasági egyesüle elnöksége. A szénkénsg-szükséglet fedezésének kérdése. A tavaszi szénkénegezések idején, illetve a tavaszi szénkénegezéshez szükségelt és meg­rendelt szénkéneg-mennyiség expediálásakor az egyes szénkéneg-raktárak kezelői, hordó bizto­sítékok címén, a megrendelőktől kisebb-nagyobb illetéket szednek be, azon célból, hogy ez által a fogyasztó gazdákra a gyöngének bizonyult erkölcsi hatás helyett egy kissé nyomosabb eszközzel hassanak, hogy az üres szénkóneg tartányokat minél előbb visszaküldjék a rak­tárakhoz. — És ekkor, ezen merénylet hallatára, — egyszerre kezdték dorongolni liirlapilag ezen szerintük jogtalan és a szénkéneg beszerezhe- tését gátló eljárást. — Pedig, igen tisztelt uraim, azok az állami és nem állami közegek, akik a ministerium rendeletére, ezen- kissé erélyesebb eszközhöz folyamodtak, annyira a fogyasztó gazda érdekeit szolgálták ekkor, — hogy ahe- lyet a dorongolás helyett bizony inkább hálát érdemeltek volna, — mert ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy a zalathnai szénkénekgyár a gyár­tást nem már májusban, hanemcsak julius hó 1-én szüntette be; — beszüntette pedig ezt egyszerűen azért, mert dacára az óriási hordó­készletnek, nincsen edénye, melybe a gyártott anyagot elszürhetné. Ennek eredménye már most mi lesz ? Az egyszerűen, hogy az a garancia, melyet a magas állam vállal a szénkénegnek őszszel való szállí­tására már nem létezik, — nem létezhet, mert önhibáján] kívül nem állanak rendelkezésére azok a hordók, melyek rendelkezésére állanának, ha a tisztelt szőlőbirtokosok azokat kellő időben beszálitották volna. — Ebből pedig mi követ­kezik? Az, hogy azok, akik őszre szénkénegre számítottak, a szükségelt mennyiséget csak rész­ben, vagy egyáltalában nem kaphatják meg. A gazdáknak ezen a téren tanúsított indo­lenciája és egyeseknek kiszámíthatatlan vesz­teséget okozó nemtörődömsége arra birta a ma­gas ininisteriumot, hogy f. hó 23-án 43635/41—1. számú magus rendeletével a szénkéneg a raktárok kezelőit olyan utasításokkal lássa el, melyeknek követése az eddig uralkodó tarthatatlan hely­zetnek egyszer s’ mindenkorra véget vessen. — A rendelet főbb pontjai következők: „Hogy tehát jövőre hasonló helyzet ne állhasson elő, illetőleg, hogy a nagy költséggel berendezett zalathnai gyár a hordóknak a fe­lektől vissza nem érkezése miatt a gyártást ne legyen kénytelen beszüntetni, a következő rend­szabályt léptettem életbe: 1. Az 1899-ik év jan. 1-től kezdve csak azon fél kaphat szénkéneget, aki a szénkéneg árával együtt a hordó teljes árát is biztosíték gyanánt befizeti. 2. A szénkéneg-hordók árát a következő összegekben állapítom meg: 1 mázsás szk. hordó ára 15 ft. 2 23 ft. 5 „ „ „ „ 35 it. 3. Szénkéneg hordó a letett biztosíték elle­nében is csak oly feltétellel szolgáltatható ki, hogy az illető köteles a kiszolgáltatás napjától számítandó legkésőbb három hónap lefolyása alatt az üres szénkéneg hordót azon raktárba a honnét azt annak ideján kapta, visszaszállítani. 4. A kellő időben, vagyis a fentebb emlí­tett határidőn belül visszaszálitott hordók után a letett biztosíték visszaszolgáltatandó ; ellenben ha a kikölcsönzött hordó a jelzett határidőn belül nem szálittatik vissza, az illető fél a le­tett biztositékhoz a határidőn túl való igényét elveszti és a biztosítékul letett összegek a szén- kéneg-számadásban azonnal bevételezendők, a hordó pedig a fél tulajdona marad, s kiadásban véglegesen elszámolandó.“ Ezeket láttam jónak a rendeletből közölni. Reményiem és hiszem,hogy aszőlőbirtokosok legnagyobb része belátja, hogy ezek nem represz- száliák, hanem a kényszerhelyzet szülte óvóin­tézkedések. Továbbá reményiem, hogy olvasva ezt a közleményt, azok, akik ez intézkedések előidézői voltak, belátva hibájukat, azt azzal iparkodnak jóvátenni, hogy a náluk levő szén- kéneg-tartányokat azonnal beküldik ide és nem várják, be azt hogy minta fenti rendelet mondja, per utján legyenek kényszesitve azok bekül­désére. Tarczalon, 1898. évi augusztus hó 9-én. Varga Zsigmond, bor. felügyelő. A miskolci I. országos sörárpavásár. Az országos magyar gazdasági egyesület, úgyis mint a gazdasági egyesületek országos szövet­ségének központja a borsodmegyei gazdasági egyesület, a miskolezi kereskedelmi és ipar­kamara és a magyar mezőgazdák szövetkezete 1898. augusztus 25-én Miskolczon, a vármegye- háza nagytermében országos sörárpavásárt ren­dez. A vásár d. e. 9 órától d u. 1 óráig tart. ' A vásáron közvetetten vétel és eladás szabad. Bizománybán a „Magyar Mezőgazdák Szövetke­zete“ is közvetíti az eladásokat. Minden eladást a rendező-bizottság ellenőriz. Az eladások a vásár helyiségben kiállított minták és bejelentési ivek alapján történnek. A vásáron részt venni óhajtó eladó árpájából a „Borsodmegyei gazdasági egyesület“ titkári hivatalának faj és minőségenként 5 kg. mintát, s amennyiben az árpa eladásával a Magyar Mező­gazdák Szövetkezetét óhajtja megbízni egyidejű­leg ugyanazon mintából 4 kgot a „ Magyar Mező­gazdák Szövetkezetének“ (Budapest, Alkotmány- utca 31.) is beküldeni tartozik. A minták leg­később augusztus hó 20-ig beküldendők. A vásár üzletszabályzatát és a bejelentési iveket levélbeli megkeresésre a Borsodmegyei gazd. egylet titkári hivatala megküldi. A vásáron megjelenni szándékozó vevők és közvetitőkrészére díjmentes belépő igazolványok a Borsod-megyei gazd. egyesület és a miskolezi keresk. és ipar­kamara titkári hivatalaiban kaphatók. Vármegyei Hivatalos Rész. 17965. sz. T. Zemplén vármegye alispánjától. A 10 főszolgabírónak. Alábbi ministeri intéz vényt tudomás vétel és közhírré tétel végett másolatban kiadom. S.-A.-Ujhely, 1898. augusztus 5. Matolai Etele, alispán. Másolat. Fóldmivelésügyi m. kir. minister 12920/ III.—298. szám. valamennyi vármegye alispán­jának és valamennyi törvényhatósági joggal fel­ruházott város polgármesterének. Folyó évi jú­nius hó 18-án 42292. sz. a. kelt rendeletéin hatályon kívül helyezése mellett azonnali köz­zététel és a megfelelő intézkedések foganatosí­tása végett közlöm, hogy a cs. kir. osztrák belügyminister ur f. évi július 28-án 25135. sz. a. és f. évi augusztus hó 6-án kezdődő érvé­nyességgel a következő intézkedéseket léptette életbe : A) Magyarországot illetőleg : I Raga­dós tüdőlob miatt a szarvasmarháknak Ausz­triába való bevitele Magyarország következő törvényhatóságainak területéről tilos : a) Várme­gyék : Árva, Nyitra, Pozsony, (Csalóköz sziget területének kivételeiével) és Trencsén-várme­gyék területéről és Moson-vármegye rajkai járá­sának kerületéről. —• b) Város ^Pozsony. Ezen törvényhatóságok területéről a szarvasmarhák mindazonáltal a bécs-szent-marki csütörtöki és szombati vesztegvásárokra, azonnali levágás cél­jából bevihetők, az 1896-évi július hó 23-án 48110, sz. a. kelt körrendeletem (az 5 sz. „Állategészségügyi Értesítőnek“ a kiegészítő rész 84. lapján közölt Il/a pontjában) közölt fel­tételek mellett. — Sertésvész miatt a sertések­nek Ausztriába való bevitele a következő tör­vényhatóságok területéről tilos a) Vármegyék : Abauj-Torna, Arad, Bács-Bodrog, Baranya, Bars, Békés, Bereg, Bihar, Borsod, Brassó, Fejér, Győr, Hajdú, Háromszék, Heves, Jász-Nagy- Kun-Szolnok, Kis-Küküllő, Kolozs, Komárom, Krassó-Szörény, Maros-Torda, Moson, Nagy- Küküllő, Nógrád, Nyitra, Pest-Pilis-Solt-Kis- Kun, Pozsony, Sáros, Somogy, Szabolcs, Szat- már, Szeben, Szepes, Szolnok-Doboka, Temes, Tolna, Torda-Áranyos, Torontál, Udvarhely, Ung, Vas, Veszprém, Zala és Zemplén. — b) Váro­sok : Arad, Baja, Debreczen, Kecskemét, Pan- csova, Selmecz-Bélabánya, Szabadka, Szat­márnémeti és Újvidék. B. Horvát-Szlavonorszá- got illetőleg. I. Sertésvész miatt, a sertéseknek Ausztriába való bevitele Horvát Sslavonországok Belóvár-Kőrös-vármegyejéből és az ezen vár­megye által körülvett városokból tilos II. Juh- himlő miatt a juhoknak Ausztriába való bevi­tele Horváth-Szlavon országok következő tör­vényhatóságainak területéről tilos: Módrus- Fiume és Lika-Krbara-vármegyékből és az ezen vármegyék által körülirt városokból. — Azon­felül szabad sertés forgalomból sertésvész miatt kitiltott magyarországi és horvát-szla- vonországi törvényhatóságok területéről úgy járványmentes, valamint fertőzött községek­ből, de ily községekben levő járványmentes udvarokból azonnali levágásra szánt sertések­nek minden külön engedély kikérése nélkül a „Productiv Gesellschaft der Viener Fleishsel- cher“ cimü szövetkezett, valamint Ziegler Jó­zsef, Karlik Alajos, Dittmayer Károly, Höl- bing József, Hetzinger Engelbert, Vrbicki Jó­zsef, bécsi hentesek vágóhidjára vasúton való szállítása az 1896. július hó 26-án kelt 48164. sz. körrendeletben (a 6. sz. „Állategészségügyi Értesítődnek a kiegészítő 100-ik lapján közölt II/c pontjában) valamint az 1898. évi február hó 16-án 5970. sz. a. kelt körrendeletemben (a 145. sz. „Állategészségügy Értesítődben) közölt feltételek mellett továbra is szabad. — A le­szúrt összedarabolatlan állapotban levő serté­sek (sertés hús) bevitelére nézve, továbbá a Magyarország és Ilorvát-Szlavonországok zár alatt, nem álló törvényhatóságainak területé­ről származó s legalább 120 kiló élősulylyal biró sertéseknek Ausztriába való bevitelére vonatkozólag az 1897. évi február hó 25-én ki­adott 12962. sz. körrendeletemben (az 5. sz. „Állategészségügyi Értesítődnek a kiegészítő rész 86-ik lapián közölt II/c pontjában) foglalt addigi feltételek továbbra is irányadók. — Budapesten. 1898. évi július hó 30-án. A mi­nister megbizásából olvashatlan aláírás. 17436. ein. sz. T. Zemplén-vdrmegye alispánjától. A 10 főszolgabírónak. Az alábbi minister intézvényt közhirrététel s a hatósági állatorvosoknak az abban fog­laltak értelmében leendő utasítása végett oly hozzáadással adom ki, hogy annak mindenben pontos betartásáról, illetve az állatorvosoknak ellenőrezéséről kellőleg gondoskodjék. S-A.-Ujhely, 1898. augusztus 2. Matolai Etele, alispán. Másolat. Fóldmivelésügyi m. kir. minister 43621/111. 2. sz. Valamennyi vármegye alispánjának és valamennyi törv. hat. j. felz. város polgármes­terének. Ä sertések ragadós betegségének meg­állapításáról beérkező jelentésekből azt tapasz­talom, hogy a hatóságok a sertések közt elő­forduló megbetegedéseket majdnem kivétel nél­kül sertésvésznek jelentik be, s ezzel szemben a sertés orbáne felléptéről egyes törvényható­ságok területéről igen hosszú idő óta egyes ese­tekben több mint egy év óta nem történt beje­lentés. Ezek dacára az eddigi tényleges tapasz­talatok alapján, kétségtelennek kell tartanom, hogy a sertés orbáne oly helyeken is valóság­gal előfordult, honnét az bejelentve nem lett, hanem a hol a sertések megbetegedésének okául mindenkor sertésvész jeleztetett. A sertésorbánc és a sertésvész elleni védekezés teljesen külön­böző lévén, kiváló súlyt helyezek a sertéste­nyésztő gazda közönség érdekében arra, hogy minden egyes esetben a tényleg fennforgó be­tegség állapitassék meg és jelentessék be, úgy, hogy sertésorbánc esetén a Laboratoire Pas­teur Chamberland budapesti intézet által termelt orbáne elleni védojtó anyagnak rendszerint ha­tározottan kedvező és tapasztalatok szerint be­vált jó eredménynyel járó alkalmazása, ellenben sertésvész esetén a vérsavóval való s az eddigi kísérletek szerint elég kedvező de nem tartós hatásúnak látszó ojtásoknak kellő időben való foganatosítása lehetővé váljék. Felhívom ez ok­ból, utasítsa közegeit arra, hogy sertésbetegülé- sek esetén a betegség megállapításánál való gon­dos és lelkiismeretes eljárást az illető állator­vosnak szigorú kötelességévé tegyék, úgy, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents