Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-08-14 / 33. szám
önmaga érett észszel ítélhet hajlama és hivatása felett és az az előkészítő tanfolyam, mit akkor érett észszel, hivatásáért lángolva- céltudatos erős akarattal fog követni, egy-két év alatt több eredményre fogja vezetni, mint a gimnáziomban sablonszerűén agyonütött 8 évnek pedánsan lenyelt iskola-pora. Már mostani felsőbb leányiskoláinkból úgy is szeretnék kiküszöbölve látni annyi fölösleges, időt rabló algebrát, magasabb matematikát, melynek mi nők annyira nem veszszük hasznát, hogy a legrövidebb idő alatt merőben elfelejtjük ! Tapasztalásból szólok, jó matematikus voltam, öröme jó öreg Sorlay tanáromnak és, nem most, harminc, de már három év múltán annyira elfelejtettem, hogy fogalmam sem volt többé arról, mint kell gyököt vonni, vagy rádiuszt kiszámitani. Nem volna-e okosabb már ezek helyet a nálunk fölösleges tudományok helyett több időt szentelni az élő nyelvek jó tanítására? a világirodalom tüzetesebb oktatására ? és azonkívül hetenként pár órát annak oktatására is keríteni, ami a nőt saját birodalmában, házában függetlenné tenné cselédeitől ? főzést, mosást, vasalást alapos ruha- és fehérnemű-varrást ? a sok, néha fölösleges apró kézimunka helyett, melyekkel annyi időt pazarolunk el! — és pláne most még női gimnáziomokat létesítenek ! Nők, nők, nem tudjátok ti, mit cselekedtek ! Megengedem, hogy nemes ambíció volt rugója sokaknál a mozgalomnak, de elfelejtik ők, hogy midőn egyenlővé tenni igyekeznek a nőt a férfival, ki- vetkőztetik őt saját bájából, kirántják magasabb légköréből, melyben elvontan a mindennapi élet csatazajától, porától, sarától, piszkától, mintegy őrszemet állt a férfi küzdelmei felett, — kisérte azokat éber szemmel, meleg érdeklődéssel, — de bele nem keveredve a harcba, megtarthatta objektiv tisztánlátását, szeretően óvhatta, inthette társát, ha a saját magas őrtornyából veszélyt, ballépést szimatolt közeledőben, szive melegével éleszthette újra a reményt és munkakedvet csüggesz- tö balsiker dermedése után, ott volt mindig az érzés, gyöngédség legutolsó menedékhelye, is hol meghúzódik, a boldog, a nyugodt, az egyetértő, az egyetérző szűk családi kör. Ne romboljátok le nők saját szent- ségtörö kezeitekkel az utolsó szentélyt, melyet szét nem zúzott még az idők siető tipró kereke, tiszteljétek gyöngeségünket, mely gyöngédségé válik, ha hozzánk méltóan neveljük és emeljük azt, becsüljétek meg alárendeltségünket, mely legerősebb és legszebb fegyverünk ! — Ne óhajtsuk általánossá tenni azt, mi egyesekre applikálva helyes, jótékony és üdvös lehet! Szóval: lehessenek a nők orvosaink, gyógyszerészeink, hisz a kivétel csak meg-' erősiti a szabályt, de ne legyen, világért se legyen női gimnáziomunk, melybe épp úgy rohanna hivatott hívatlan, mint a légy a mézre, vagy jelenleg leányaink a tanítói pályára, mint a leguriasabbra, mig iparosaink, müiparosaink panaszkodnak, hogy nincs számukra női kéz, — mely pedig kenyerét ott oly jól és tiszteségesen megkereshetné. Miért legyen egyenlőség e földön férfi és nő között ? mikor egyenlőség nincs széles e világon semmi, de semmiben? mikor egyenlő két levél nem létezik a fán? mikor ellentéteken alapul a világon minden öröm, minden haladás, minden igyekezet! mely szem bírná el a soha le nem áldozó nap fényét? mely szervezet tartaná ki az éj nyugalma nélkül való folytonos tevékenységet ? mely növény tudna megélni eső nélkül, örökké mosolygó ég alatt? mely szív volna még fogékony öröm iránt, ha soha bánat még nem érte volna ? miért nem kívánjuk a rózsától a tölgy erejét ? miért élvezzük ennek árnyát forró délben a nélkül, hogy bírna annak illatával pompájával ? Miért nem óhajtjuk, hogy élvezhessük egyúttal a nap aranyos áttetsző sugarát, midőn gyönyörködünk a komor, fekete viharfelhő cikkázó kék villámaiban ? hatalmas, dörgő mennykövében ? Szép, hatalmas, éltető, imponáló marad mindegyikük természetéhez híven, a nélkül, hogy kivetkőznék ebből s felöl- tené a másét. Maradjon a nő is virágnak, szeretete melegével éltető napfénynek, ne vágyódjék a tölgy erejére, a vihar hatalmasságára — Isten erejét, hatalmát, nagyságát hirdetik ezek is, amazok is, ki mind teremtette őket, amint teremtette s szép hivatást adott ennek is annak is, a maga saját körében! Vármegyei ügyek. A közigazgatási bizottság f. hó 8-án tartott üléséről a következőkben tájékoztatjuk rövidesen a „Zemplén“ t. olvasóközönségét: Amerikába kivándoroltak a vármegye területéről július hó folyamán 45-en, visszajöttek 65-en. —- Mindjárt az ülés elején főispánunk Öméltósága a gazdaközönség érdekében szólalt föl, figyelmeztetvén a kir. pénzügyigazgatóságot, hogy forszirozott adóbehajtással ne segitsenek módot nyújtani a mezei termények piaci árainak mesterséges leszorításához. — A kir. pénzügyig, helyettesnek, Mauks Endre p. ü. tanácsosnak megnyugtató kijelentése, hogy t. i. egész aug. hó folyamára az adóvégrehajtás általában be van szüntetve és csak a hanyag fizetők ellenében alkalmazzák a törvényadta eszközöket, tudomásul szolgált. — Főispánunk Öméltósága, bemutatván az Ormándy Miklós dr. piaristától, az Ujhelyből Temesvárra áthelyezett rektor-direktortól hozzá intézett búcsúzó levelet, — a távozó tanügyi férfiúnak S.-A.-Ujhely és a vármegye kulturális életében szerzett érdemeit Öméltósága igen rokonszenves szavakkal méltatta s anélkül, úgymond, hogy a kegyes tanitórend autonóm jogkörét érinteni, annál kevésbé bírálni akarná, megjegyezte, hogy a s.-a.-ujhelyi főgimnáziom létesítése és virágzó állapotba tétele körül magának kiváló érdemeket szerzett Ormándy Miklós dr. távozása a főgimnáziomban tanuló ifjúság tudásának és intelligenciájának képzése szempontjából érzékeny veszteség; indítványozta tehát, hogy a közig. biz. a maga részéről is adjon kifejezést a magát küzbecsülésre érdemesi- tett Ormándy Miklós dr.-nak Ujhelyből történt eltávozása fölött nyilvánuló érzetének s elösme- réséről a távozót jegyzőkönyvi kivonattal értesítse.— Löcherer Lőrinc dr., tiszti főorvos, kiemelvén a tőlünk elbúcsúzott jeles tanférfiunak társadalmi téren szerzett érdemeit is, a főispán in - ditványát avval toldotta meg, hogy az Ormándy Miklós dr.-hoz intézendő jegyzőkönyvi kivonat a „Zemplénében is közre adassék. Az indítványok közhelyesléssel fogadtatván, a közig, bizottság jegyzőkönyvéből közöljük az itt következő szép sorokat, melyeket Dókus Gyula cs. és kir. kamarás főjegyző fogalmazott: A vármegye közigazgatási bizottsága hatáskörében a tanügy fejlesztését mindenkor különös gondjai közzé sorozván, a kegyesrendiek s.-a.-ujhelyi főgimnáziomának működését is érdeklődő figyelemmel kisérte. A közművelődést évtizedek óta buzgón szolgáló s.-a.-ujhelyi csonka gimnáziomnak 8 osztályossá leendő kiegészítése iránti kormányrendeletet a közigazgatási bizottság, a vármegye közönsége és különösen S.-A.-Ujhely város polgársága annak idején nagy örömmel vették hírül, s ma már, midőn annak áldásait ösraerjük, eiösmeréssel kötelességünk adózni azoknak, akik az elért eredménynek buzgó munkásai voltak. Főtisztelendősógedet első helyen illeti meg elösmerésünk; mert nagy tudását, fáradhatatlan munkásságát ezen főgimnáziom szinA Balaton mellől. ii. Siófok, aug. 6. — A .Zemplén* eredeti tárcája. — Irta: Szabó Kálmán. Múltkori levelem annak az első benyomásnak a hangulatát tükröztette vissza, melyet rám a Balaton tett és nem volt egyéb, mint egy remek képnek hamar kézzel oda vetett, ha- lovány kontúrja, melyhez, hogy kerek, bevégzett képet alkosson és hogy a kép ne csak festéktömeg legyen, hanem úgyszólván éljen és mozogjon, még sok más dolgot is kell hozzá adnom. Mert élet nélkül holt tömeg volna az, amit pedig Siófokról és vidékéről éppen nem lehet mondani. Itt, értem Siófokot, a fürdőtársaság ere nem beteges. Nem ver ugyan sem sub, sem super norma, de mégis temporamentomos. Már magában az, hogy a fürdőnek a szezon alatt állandó színháza van, mond valamit. Azonfelül időközönként rendeznek népünnepségeket, gyermekversenyeket, bicikli-korzókat stb. A fürdő terén felváltva cigány- és honvédzenekar játszik. De nem is csodálatos ennyi mulatság olyan gyógyító erejű, fürdőnél, mint Siófok. Gyógyítja ez a légző és emésztőszervi bajokat, idegességet és női betegségeket egyaránt. A Balaton vize t. i. ásványvíz karakterével bir és nem egyéb, mint feleresztett, felhígított, savanyu viz. Azonban gyógyító hatását mégsem eme kiváló tulajdonságának köszönheti, mint inkább tengeri jellegének: örökös mozgásának, lengésének. Az ember ha szélcsendes időben belemegy, úgy érzi magát, mintha selymet huzgálnának rajta végig, melytől, felette kéjes érzet fogja el. Hát még mikor hullámzik, midőn a felkorbácsolt hullámsorokban mint egy ellenség nyargal a partok felé, hogy azokat megostromolja és az ütközetben magamagát rajtok megsemmisítse : akkor isteni még csak a Balaton. A fürdöző hol örvényben vész el, hol mint egy béka a hullám taréjára emeltetik, hogy onnan ismét a mélységbe sújtva, várja harcra készen a haragos hullámokat, melyek újabb sorokban neki rontanak. Azt a testi kéjes érzetet nem lehet leírni, azt érezni és élvezni kell! Fürdő, a mi az árt illeti, van háromféle. Családi, vagy magánfürdő, közös gentri — és közös „misera plebs“ fürdő. Az elsőben egész család fürödhet egyszer egy forintért, a másodikban 40., a harmadikban 15 kr. egy-egy fürdő ára. Nők és férfiak a gentriben elkülönitvék. Egyik területről a másikba átmenni 5 koronától 20 koronáig tiltja a törvény. Óvakodik is mindenki ettől a különben kívánatos határsértéstől. Egészen másképen áll a dolog a harmadik fürdőben. Itt férfi és nő összegabalyodva élvezi a hullám mámoros csókjait, szabadon, senkitől nem korlátozva. El is nevezték ezt a helyet Siófok paradicsomának, a Balaton édes kertjének. Első levelem ótá két kirándulást tettem. Egyiket Keszthelyre a Balatonon, a másikat Tihanyra szárazon. Keszthelyre való kirándulásom gyönyörű szélcsendes időben történt. Felettünk az ég kárpitja kéklett felhőtlenül, alattunk pedig a magyar tenger pihegett lágyan, mint egy szép asszony kebele. Páratlanul élvezetes volt ez. A kép időnként változott. Hol a tihanyi hegyek jöttek hozzánk közelebb, hol távoztak tőlünk, majd Siófok merült a hórizon alá, hogy Balaton-Földvárnak bukkanjanak fel elegáns, kecses idomai. Mig végre a távol kékjében, a tenger nyugoti peremén egész pompájában, hóditó szépségében Badacsony és Szigli- get elképzelhetetlen szépségű vidéke. A háttérben, a párázatban fürödve, Csobánc pirult, mint egy meglepett igéző szende leány. No ez aztán vidék, milyet nem láttam még életemben soha ! Nem túlságosan változatos itten a kép, a szelíden emelkedő hegyek, ezeknek művészi csoportosulásai, alakzatai és a kőzettől violavörös színben pirkadó koloratürje valami különös elragadó bájt, édes lágy hangulatot kölcsönöznek ennek a vidéknek, melyek az embert önkénytelenül magukkal ragadják, az égbe emelik. A hajó Siófoktól Keszthelyre menve hosz- szában szeli át Balalatont. Ezt az utat nyolcadtól óra alatt teszi meg. — Keszthely szintén nem megvetendő vidék. Maga a város is szép, de nem modern. Nem piszkos, de mégsem mondhatni, hogy rendes. Hanem a Festetich Tasziló palotája aztán pótol mindent. Ez valóban fejedelmi lak I Tihanyra kocsin rándultam át egy ismerősömmel. A kocsiért három forintot fizettünk. A tihanyi hegyek a szárazföldről egészen más perspektívát mutatnak, mint a hajóról. Kevesebb bennök a poézis, mint a balatoni oldalról. Amint hogy vulkánikus képződésü hegyeinek völgyében prózai élet is folyik: jámbor pásztorok őrzik juhaikat és szántóvetők barázdálják földjeiket. A templomhoz érve a legelső ember, akivel találkoztunk, a templom szolgája volt. Ennek az itten való ácsorgás, úgy látszik, kötelességévé van téve, noha egy idő óta kevesen látogatják a kolostort. A templom a múlt században készült és elég csinos. Ezelőtt öt-hat évvel renoválták. Mennyezeti képei Lósztól és Székelytől szintén tetszetősek. A hajó végében van egy kis kata- kombális formájú rész, itt nyugszik Endre kiFolytatás a* I, mellékleten.
