Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-08-14 / 33. szám
Sátoralja-Ujhely, 18S8. augusztus 14. 33. (1977.) Huszonkilencedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 írt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre . 1 „ 50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. 2EMPLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGEITEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK 2s/L X 3ST ID 3E IST S A. IR 3ST IF». HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. A nőemancipáció és a leánygim- náziom.*) Irta: Csáky Albinná grófné. Fel lettem szólítva, mondjam el véleményemet a nőgimnáziomról, egyetemi tanulmányokról ! Nem szivesen teszek eleget e felszólításnak, — ár ellen úszni mindig kellemetlen és háládatlan feladat! Tudja, aki (ismer, hogy valódi női hivatásnak egyet (ismerek csak el: a jó, önfeledt, önfeláldozó hitvesét és anyáét, a háznak, övéinek, a tűzhelynek mentőjeét a szó legmagasabb, legnemesebb értelmében, a szívnek, szellemnek, műveltségnek minden kincsével, melyekkel nevelje, emelje, eszményesitse, lelkesítse övéinek lelkületét. Nem kell erre férfias tanulmány, csak finom női nevelés, tapintat, gyöngéd érzés, költői felfogás, bizonyos mértékig a rajongás képessége minden szépért, jóért, nemesért, bárhol találkozzunk velők a történelemben, természetben; legyen az bár közvetetten isten müve, akár csak közvetve az, egy-egy emberek közé tévedett szikrája az örök isteni szépnek, jónak, igaznak! Hogy erre képesek voltunk mi magyar nők egy ezredéven át női nevelésünk mellett, fényesen bizonyítja azt történelmünknek nem egy büszke lapja, bebizonyítja, hála isten, jelenünkben is nem egy szerény, de boldog, nemes, szép házi kör, családi élet — kivált künn, szép hazánk áldott, nyugodt vidékén, hol a létért való lázas küzdelem nem tompított el, nem bénított meg még minden eszményiséget! Tudunk szeretni lángolón, tudunk rajongni *) Most, hogy Kassáról is ingerük a szülőket, hogy leánygyermekeiket himpor helyett kormozzák be : időszerűnek tartjuk a »Szepesi Lapokéból átvenni ezt a kitűnő dobogó szívvel, fogunk tudni áldozni büszkén, ha kell, nem csupán családunkat és családunkért, de hazánkat és hazánkért, — tudjuk ez érzést belecsöpügtetni gyermekeink fakadó bimbó sziveibe, tudjuk e lángot lobogóvá szítani férjeink kebleiben — szerény női nevelésünk mellett — többet, jobbat, nagyobbat ne kívánjatok magyar nőtől! Szegény gimnáziomjáró könyvmoly, tudákos, pedáns, sápkóros leánykák ! Hova lesz nálatok a szívből fakadó, az örökkévalóan nőiesség forrásából eredő lelkesedés, jótékony szellemi és testi üdeség, fogékonyság ? Megengedem, hogy a női hivatásból szükségszerűen ki van zárva egy bizonyos járadék s hogy ezekre nézve nagy jótéteményt jelent a számosabban nyíló pálya. De lehet-e a jövő horoscope-ját számukra vonni kicsi lánykorukban már, mikor a gimnáziomba való fölvétel órája üt? s kell-e ezen hivatás-tévesztett hányad kedvéért elsorvasztani az egész felnövekedő nőnemzedéket? — Pedig ha van leánygimnáziom, nincs rá eset, hogy bele ne csőditsék a gyönge, hiú, vak szülők derüre-borura mind a leánycsemetéiket. Mert hol van az a fehér holló apa, anya, ki gyermekében a nagy tehetséget fel ne fedezte volna, a legmagasabbra hivatottnak ne tartaná ? — S az ami már régen áll a férfiakra, a női szellemi tulproduk- ció és proletariátus is bekövetkezik. Mert ha végig csoszogott, bármily döcögőn, a gimnáziom 8 osztályán, azt fogja hinni az onnan kijutó leány, hogy kanalakkal ette a bölcseséget, meg fogja vetni a praktikus életben reá váró számos hasznos és üdvös feladatot, tudós, tanár, . bölcsész, s ügy védő, — Uram irgalmazz ! még politikus és országos képviselő is akar majd lenni, Kiülve majd az erdőszélre, Néztünk a szürke messzeségbe, Fény töltve bó szivünket; Mily hő volt karom ölelése, Mily édes a szavad csengése, A percek mily derültek! — Eltűntek! Ó! Szép idők, el nem felejtem, Egy szívvel élve együtt ketten, Fény szállta homlokunkat; Egész világ oly ragyogó volt, Tisztán mosolygott ránk az égbolt, A felhők elvonultak, — Elmúltak ! Rád gondolok, Margarétha! Száll a nap a tengorárba, rozg az égen vógsugára, Tünve-tünik már a nappal, estharang cseng távol halkai, — Rád gondolok, Margarétha ! Fent a sziklacsucs megrezzen, idegen az idegenben, Lent gyöngy surran a hullámon, lelkemben egy tünde álom, Rád gondolok, Margarétha 1 A lublói csendes erdőben, a madarak hangversenyén, már a saját lelkem érzései csendültek meg olykor-olykor, azokból is hadd álljon itt ez az egy: s az emésztetlen tudomány, a szellemi fél- müveltség adeptusai, kik már is tulszá- mosan kerülnek ki gimnáziomainkból, még a nők özönével is fognak szaporodni. Már is hemzseg az ország kellő tehetség nélkül felvergődött, műveletlen osztályokból kikerült kenyérnélkül való proletároktól és műveletlen papoktól, hogy milyen hasznára a hazának és szegénysorsu népének, tapasztaljuk naponta; ne szaporítsuk még ezen, köréből kirántott, az újba bele nem illő és illeszkedhető, szükségszerűen elégedetlen, szocialista, anarkista, demagóg elemet a nők contingensével is ! ezek szivük és szenvedélyük uralma alatt állva, nem az ész és higgadt megfontolás sugal- mát követve, még ezerszerte veszedelmesebb rendbontó, forradalmár elemmé fajulhatnának. Azért ha az én véleményemre kiváncsi valaki, az bizony csak: Abcug leánygimnáziom ! Ellenben elösmerem, hogy ama bizonyos hivatás-tévesztett százalékra üdvös és jó dolog, ha nyitattik számára újabb, tehetségeinek megfelelő tudományos pálya is. Ezért örömmel üdvözlöm az orvosi és gyógyszerészi pályának számukra való megnyitását. Tapasztalásból tudom, hogy a nő finom megfigyelő képességénél fogva mely részben gyöngéd érzékenységén és irgalomra, részvétre hajló szivén alapu‘[ felette alkalmas a gyógyászatra, melyet, meg vagyok győződve, számosán a legnemesebb ambícióval, legönfeláldozóbb odaadással fognak sikeresen gyakorolni. A valódi női természetben fekszik az irgalmas szamaritánus hivatása, s ha ezt tudománynyal felfegyverkezve fogja gyakorolhatni, természetesen csak előnyére vál- hatik természetszerű hivatásának. De a pályára elég, ha akkor készül, mikor már A lebbenő árny, mely a pázsiton El-elsuhant előttünk csábitón, Most is leszáll szárnyán a nyárfalombnak S a fénybogárkák most is itt bolyognak. Halld, kedvesem, az édes halk morajt, Mintha kirajzott méhe volna rajt’, Úgy zsong ma is a fenyveserdő hangja Mint rég, midőn itt suttogánk andalogva. Bokor alá, hol a madár pihent, Almot susogni a szellő bement, Ma is susog még s mintha boldog álma, A vadgalambnak búgva erre szállna! Á csöndes erdőn, a szép fenyvesen A régi minden, íáddsza, kedvesem; Csillagba nézünk, szivünk mégse lobban, Hajh! régi fénye, régi lángja hol van ? Ez az én pihenésem, ha az élet prózájától egy kissé félrevonulhatok és azon az oltáron áldozhatom, amely nekem ma is oly kedves, mint ifjúságomban volt. Fürdő-levél helyett, amelynek Írásához alig értek, fogadja szerkesztő ur és a „Zemplén“ olvasója ezt a kis bizalmas közlést magamról. (Lublófürdő, aug. 10. 1898.) Fejes István. ') Köszönetünk érettük. Szerk. Nézd, kedvesem . . . Nézd, kedvesem, az esti csillagot, A tó tükrében most is úgy ragyog, Mint rég, midőn itt bujdosánk karöltve S utunkra fényt vetett a holdnak tölte. A Zemplén mai száma tiz oldal. TÁRCA. Karlsbad—Lubló. — A „Zemplén* eredeti tárcája. — A nyári pihenést ott kezdtem, itt végeztem. Pihenni! ha az oly könnyű dolog volna! Az emberek zajában és tömegében, az erdő csöndjében és magányában, gondolatainkról elfelejtkezni, érzéseinket elaltatni, az volna, gondolom, az igazi pihenés; de hát ez nekem nehezen megy. Hogy most sem sikerült, legyen tanúja annak az az egy-két költemény, a melyeket a „Zemplénének szántam.*) Karlsbadon, a Posthof mulatóban, egyik vasárnapon az ottani férfi dalegyesület rendezett hangversenyt. A program egész terjedelemben közölte az előadott darabokat, melyekből kettőnek hangja addig-addig csengett-bongott. fülemben, mig elővettem irónomat és magyarra fordítottam. Az egyiknek cime: Vergangen, a másiké: Dein gedänk’ ich Margaretha, mindkettő I. V. Schettestől. Elmúltak. Legszebb napok ah 1 életemben, Midőn veled a rengetegben Jártuk, drágám, az utat; Fent zúgva száll a felhők szárnya, De szemeid mint napsugára Fénylettek és kigyultak, — Elmúltak I
