Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-07-31 / 31. szám
Sátoralj a-Ujhely, 1898. július 31. 31. (1975.) Huszonkilencedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 írt. Félévre .... 3 „ Negyedévre .1 „50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérbon minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉG-ÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN "V-A. S -Á. ZE5 IfcT .A. F. HIRDETÉS DÍJJÁ hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénfckülde- mények a kiadóhivatalhoz intézendők. Az ezredéves diszfelvonulás és körképének története. Az örökre emlékezetes hódoló diszfelvonu- lás keletkezéséről, az annak megtörténte után, megjelent leírásokban és ösmertetésekben, habár egy évvel előbb Zemplén-vármegyét a felvetett eszméért és megindított mozgalomért a hírlapok lelkesedve üdvözölték, hiányos adatok lettek közölve. — Mivel akkor több politikai lap azon kérdést vitatta: kié a legnagyobb érdem a hódoló diszfelvonulás létesítéséért ? nehogy a vitatott érdemből részt kérni látszassam, a téves adatokat helyre nem igazítottam. Most azonban, hogy a diszfelvonulás körképe, mint azt a mai lapokból olvasom, rövid idő alatt befejezést fog nyerni s azoknak a lelkes férfiaknak, akik nagy szorgalmuk és tudásuk gyümölcsét abban a közönségnek pár nap múltán bemutatják, a magyarázatként kiadandó füzetükhöz hű adatokra lesz szükségük, —- hogy a közönséget kellően tájékozhassák s az utókor a mozgalom genezisét törtenethiven megösmer- hesse: mint aki az adatok birtokában vagyok, a diszfelvonulás és az azt megörökítő körkép létesítésének történetét kötelességemnek ösmer- tem közzétenni. A honfoglalás ezredéves ünnepségeinek rendezését, azon időponttól, amidőn az ezer év fordulójának határideje felett tudósaink vitatkoztak : figyelemmel kisértem. — De meg a vármegyém által rendezendő ezredéves ünnep szónokául is kijelöltetvén: honfoglalásunk történetével bővebben foglalkoztam. — Az adatok gyűjtése alatt mindinkább megérlelődött bennem azon vágy, hogy a nemzet őseinkhez méltóképpen ünnepelje meg e nagy napot. Azt pedig csak úgy véltem elérhetni, ha lelkesedésünknek, koronás királyunk iránt való hódolatunknak, faji és nemzeti jellegünknek megfelelően valamely módon szemlélhetőleg juttattjuk kifejezésre. Abból a történelmi eseményből kiindulva, hogy a honfoglaló sereg a várakban és várak körül telepedett meg s ezzel a vármegyék szervezetének alapját lerakta: ahhoz az eszméhez jutottam, hogy valamint ezer évvel ezelőtt Árpád serege, nemzetté alakulandó, szétoszlott, most a nemzet a vármegyék küldöttei által az ezredéves ünnepen, mint a honfoglaló sereg utódai a koronás király köré gyülekezzenek össze. 1895. évi április 9-én 7980. sz. a. igtatott indítványt nyújtottam be T. Zemplén-vármegye törvényhatósági közgyűléséhez, amelyben elhatározni kértem, hogy egy, az összes törvényhatóságok küldötteiből összeállitandó lovas-csapatnak a milleniomi ünnepség alkalmából leendő alakítására a társtörvényhatóságok megkeresésével mozgalmat indítson. — A vármegye közönsége 1895. évi május hó 17-én tartott törvényhatósági bizottsági közgyűlésében 96/7980. sz. a. hozott határozatával az indítványt elfogadta, a diszbandériom szervezésére a társtörvényhatóságok megkeresésével országos mozgalmat indított és a nagym. Belügyministóriomot feliratában a társországok hozzájárulása iránti intézkedésre felkértük. — A társtörvényhatóságok, levéltárunkban elhelyezett válaszirataik igazolása szerint, az eszmét magukévá tették, a napilapok pedig lelkesedve karolták fel. — Perczel Dezső belügyminister ur őnagymóltósága 1895. évi december hó 12. napján 5124/eln. sz. a. kelt leiratában felhívta a törvényhatóságokat a hódoló diszbandériombani résztvételre, reményét fejezvén ki, hogy a szervezéshez mielőbb hazafiui lelkesedéssel hozzáfognak, — egyben értesítette, hogy a központi szervezésre Orczy Béla br. országbíró, Andrássy Tivadar gróf va- lóságes belső titkos tanácsosok és Eszterházy Mihály gróf országgyűlési képviselő kéretett fel, akik ifj. Bánffy Miklós gróf, Békássy István, Berchtold Miklós gróf, Bornemissza Gábor gróf, Csekonics Gyula gróf, ifj. Czirákv László gróf. ifj. Dániel Gábor, Eszterházy Béla gróf, Farkas Zoltán, Földváry Elemér, Károlyi Gyula gróf, Károlyi Ferenc gróf, Kelcz Gyula, Miklós Ödön, Pejacsevics Albert gróf, Rohonczy Gedeon, Ro- honczy Lőrinc, Szapáry György gróf, Szapáry László gróf, Szapáry Pál gróf, Széchenyi Andor, Pál gróf, Széchenyi Bertalan gróf, Széchenyi Bertalan gróf és Zichy István gróf urak közreműködése mellett szervezték aztán a disz- felvonulást. — A diszfelvonulásról szebbnél- szebb leírások jelentek meg, itt tehát arról, — különben sem tűzvén feladatomul, — nem fogok szólani s csakis annyit kívánok tájékozásul megjegyezni, hogy abban 1044 urlovas, 6 testőr, 2 század huszár, 41 kocsi 177 lóval, 277 csatlós és kocsikísérő vett részt. A menet hossza 3 és Vs kim. volt, összpróbát nem tartott, mégis úgy sikerült, hogy a nagyobb lovas csapatok mozgásával ösmerős szakértők is elösmerésüket fejezték ki az elvonulás zavartalan és példás rendje felett. Annak a lélekemelő képnek, mikor O Felségeik szeretett koronás királyunk és imádott királynénk, a főrendek és képviselők hódolatát, a csatákban megtépett 100 vármegyei zászlótól beárnyékolt trónon fogadták; annak, a haza veszedelmére siető nemes seregek gyülekezésére emlékeztető jelenetnek, amikor junius 8-án a ragyogón felkelő napsugarak által köszöntött Vérmezőn a diszbandériom tagjai sorakoztak; annak a leírhatatlan fényes lovas csapat látásának hatása alatt, amely a felségek előtt hódolva elvonult, vármegyémhez 19293. sz. a. igtatott egy indítványt adtam be, amelyben e három történelmi eseménynek festményekben! megörökítésére országos mozgalmat kértem indítani. — Ezen indítványomban a két első jelenetnek országos költségen, a képcsarnokban leendő elhelyezés melletti megfestését, a diszfelvonul ásnak az országos képzőművészeti társulat által körkép alakjábani megörökítését javasoltam. — Az országos lapok a felvetett eszméről 1896. évi junius 22-én megjelent számaikban nemcsak helyes! őleg vettek tudomást, hanem megvalósítása mellett pártolólag fel is szólaltak. — A képző- művészeti társulat, amelyhez indítványomat el- küldöttem, következő levélben volt szives válaszolni : „Folyó évi junius 25-én kelt becses meg- „keresésére van szerencsénk teljes tisztelettel „értesíteni Méltóságodat, miszerint hivatkozott „megkeresése nemes célzatának bármily készségesen felelnének is meg, társulatunk ügykörénél fogva, s őszinte sajnálatunkra nem áll „módunkban, ennélfogva van szerencsénk tisztelettel tudatni, hogy becses megkeresése ma- „gasztos céljának megfelelendő, azt érdemleges „intézkedés végett, az arra illetékes országos „magyar képzőművészeti tanácshoz (Hold-utca „8. sz. vallás ás közokt. ministeriom — jegyző „Lippich Elek) tettük át. Budapest, 1896. julius 3. „Országos magyar képzőművészeti társulat.“ TAHCA. A Balaton mellől. — A .Zemplén“ eredeti tárcája. — Siófok, júl. 25. Előttem fodroz, ragyáz a magyar tenger, hátam megett pedig a „Hullámzó Balaton“ kezdetű mélabus nótát sírja száraz fáján Fáraó ivadéka. Behunyom a szemem és elábrándozom mélyen a Balaton regéjéről, Tihanyról, Csobáncz- ról, Tátikáról és Somlyóról. Ebben a kéjes érzetben egészen ellágyul, felolvad a lelkem és ringatózik rajta, mint a csónak a szelíd lengésü Balatonon. Egy öblös hang riaszt fel álmodozásomból. Ezt az átható, mély hangot a Baross-hajó kürtője okádta ki, a hajó ugyanis most érkezett meg B.-Füredről Siófokra. Éppen most úszik be nagy méltósággal, mint egy félelmetes nagyságú cethal a Sióba. Partra hányják a hajó köteleit és a közönség kiszáll. A hajó rögtön indul vissza. Jerünk vele egy kis tengeri útra. Úgy sem voltam még sohasem tengeren, — csak Sárospatakon pipázni a tengeribe. Máris a hajó fedélzetén vagyok és igyekszem a hajóskakitányhoz férkőzni. De ez mihelyt a jármű kibontakozik a Sió-csatorna mólója közül: a kabinba sziesztázni megy, azért megelégszünk a hajó kormányosával is. Ez csataviselt öreg ember már, a Balatonon vénült meg és még a „Kisfaludy“-n szolgált, melynek bordáit a prózai emberek már rég felégették. Bőbeszédű az öreg, de értelmes. Szakmáján kívül általános ismeretei is vannak, pedig ez az ember csak falusi iskolát végzett. Hja itten már az elemiben kirajbálják az embert és nem történik meg vele az a fura dolog, kezébe véve, persze megfordítva, az újság hirdetési oldalát, azt mondja, hogy ismét vasúti szerencsétlenség történt. Beszéddel egész utón az öreg tart. Elmondta, hogy már nem, az a Balaton, ami volt, kiveszett belőle a hal. És hiába minden erőlködés, mesterséges tenyésztés, mig a halásztörvényt meg nem változtatják, addig nem telik meg a Balaton hallal, kipusztitja a csuka. Hasonló éles kritikát mondott a vén csataló a környékbeli vadállomány fogyásának okáról is. Ezért is a törvényt hibáztatja. Egyszóval ő szerinte nem csak az embereket öli a sok fránya törvény, hanem a vadakat és a halakat is. Hátha még olvasni tudnák ezeket az ékes stilusu törvényeket a halak és vadak — jegyzém én meg — akkor ki szárazon, ki vizen menekülne oda, ahol még nem született sem Csemegi sem más kodifikátor. Olyan nyálrakétát bocsátott ki erre az öreg oldalra a száján, hogy megirigyelte volna tőle ezt a finom művészetet Mokány Bertalan ur is. A Balaton különösén hajóról felséges egy cikloráma. Nyugatról szeüd lejtőjű hegyek övezik, melyeknek aljában Balaton-Füred, Al- só-Eörs, Almádi, Kenese községek mint fecskefészkek látszanak oda ragasztva. Keletről és délről a Balaton a szárazföld síkjával olvad össze, melyből csak Siófoknak és Balaton-Földvárnak emelkedik ki finom árnyéklatu fatamorganája. Nem hiába mondja a költő a Balatont az isten könynyének, mert valóban ilyen felséges munkát csakis az ő szemének varázsa hozhatott létre. Leglágyabb hangulatot keltenek azonban az emberben a tihanyi hegyek, melyek mintegy előfokát képezvén B.-Fürednek, mélyen belenyúlnak a tengerbe. Mesziről nézve valami fantasztikus kép ez. Lehet, hogy ebbe a hangulatba belejátszik a történelmi reminiszcencia is. (II. Endre t. i. itt van eltemetve.) De annyi bizonyos, hogy mihelyt megpillantám ezeket a hegyeket a rajta lévő bencés templommal, valami szorongó érzés vett rajtam erőtt és az eszmetársulatnál fogva rögtöneszembe jutott Czuczor- nak ide vonatkozó gyönyörű verse és szavaltam magamban úgy a hogy jött : Tihanynak bérctetójén A Balaton felett Sötéten és magán áll Egy régi épület stb. És midőn odáig jutottam, hogy „belevegyül a köny is, mely szememen rezeg“ érzém, hogy pillámon egy köny valóban meg is jelent. Leesett a Balatonba. A halandó könynye összevegyült az isten szemének gyöngyével. A Balaton vize közelről nézve szürkészöld szinü. De szélcsendben távolról olyan intenzív zöld, mint egy kaszáló. Ilyenkor nyugodt és hogy maga-magában meg ne fuladjon, olykor vesz egy mély lélegzetet. De ha szél fu akkor a Balaton is megvadul, színe haragos szürke lesz, harsogva tombol. Á nagy testű Barosst is mint egy könnyű pelyhet löki, veti hányja elannyira, hogy a gyengébb idegzetüek ilyenkor formális tengeri betegséget is kapnak rajta. Engem hál istennek e baj nem ért, pedig a legveszetebb viharban tettem meg az utat rajta Siófoktól Kenéséig és vissza, ami tisztára 74 kilométer hosszú nt. A vihar olyan őrülten tombolt, hogy a hab a hajó fedélzetén gázolt. Á Barossnak ropogtak a bordái, nyikorogtak az eresztékei de nevéhez méltóan még sem engemr -A. Zemplén mai száma nyolc oldal.
