Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-07-31 / 31. szám

Mint azt az „Egyetértés“ 1896. évi julius 4-iki 182. számából olvastam a diszfelvonulás körképének megfestése iránt tett inditványo- mat Berzenczey István, Vágó Pál, Margitay Tihamér, Roskovics Ignác, Gertner Kálmán és Zempléni Tivadar urak magukévá tették s június 24-én tartott értekezletükből egy tervezetet dolgoztak ki, a melyszerint a vármegyék egyenként festetnék meg bandériumokat, hogy abból aztán egy egységes egymást kiegészítő körképet lehessen majd összeállítani. Egy-egy kép magassága 2 méterre, hossza 5 méterre, átlagos ára 2500 írtra volt tervelve. Az egész nemzeti vagyonnak nyilváníttatnék s a körkép szétosztása után az illető vármegyék minden időig kötelesek lettek volna azt őrizni, úgy hogy bármikor újra körképpé lehessen azt alakíthatni. Ezen tervezet alapján Maros-Torda vármegye Ber- zenczy István bizottsági tag indítványára bandériumának megfestetését elhatározta s hason intézkedés elhatározása végett a társtörvényhatóságokat megkereste. Ezen tervezet ellen én felszólaltam s kimutattam, hogy nem lesz megvalósítható és pedig főleg azért, mert a vármegyék újabb áldozatokat nem lesznek hajlandók hozni és mert a diszfelvonulásról készítendő kép csak összhangzó kompozieió alapján, egységes megfestés mellett lehet hatásos. Egyideü- leg, kiszámítva a költségeket és kimutatva a várható jövedelmet, javasoltam, hogyha másként nem lehet, alakítsunk azok, akik résztvet- tünk a diszfelvonulásban egy betéttársaságot, festessük meg a körképet s ha a befektetett tőkénk visszakerült: ajándékozzuk azt a nemzetnek. Aranyos-Torda vármegye indítványához, a társtörvényhatóságok hozzá nem járultak, igy a terv elesett. A körkép azonban mégis meg van; mert voltak lelkes hazafiak, akik eszmékért rajongani tudnak. A magyar körkép-társaság 1897. évi novemberben elhatározta a disz- felvonulást körképben megfestetni s megbízta Eisenhut Ferenc Elek festőművészt a kép kompozíciójával és a festés vezetésével, Márk Lajos festőművészt az arcképek, több festőt pedig a részletek megfestésével. Múlt évben megindult a nagy munka s kilenc hó után a megbízott festőművészek ma már lelki gyönyörrel fogják élvezhetni fáradságos munkájuk után elragadóan szép és fényesen sikerült alkotásuk hatását és fogadhatják megelégedetten a nagy- közönség háláját azon buzgalmukért, hogy a történelmileg is nevezetes eseményt megörökítve, egy fényes lapot hagytak hátra az utókornak.

Hogy és miként készült a körkép, kik fáradoztak körülte, mennyi időt vett igénybe ? ezt a körkép-társaság fogja majd közzétenni, mert erről adat nem áll rendelkezésemre. Meg kell még említenem, hogy Őfelségéik előtt a törvényhozás által bemutatott hódolati jelenet-képet, mint arról a nagym. vallás és közoktatás- ügyi minister 1897. évi január hó 14. és 16-án 65986/1896. és 1328/1897. számok alatt kelt, fentemlitett indítványom folytán hozzá menesztett feliratra a vármegyéhez küldött válaszában értesített, Benczúr Gyula, a festő-mester iskola igazgatójának világhírű ecsetje fogja, megbízás folytán, megörökíteni. Ennek a képnek készüdett és mi hullámoktól átázva szerencsésen visz- sza érkesztünk Siófokra. Az kormányos mondogatta is, hogy a Baross mégis csak Baross és nem holmi gyönge, finnyás parti haj ócska.

Siófok maga nem valami fényes fürdő. Ehhez még fiatal is. Körülbelül hat évvel ezelőtt keletkezett. De már jól tnl van a kezdetlegesség határain. Fiatal, üde, de még idomai nem teltek. A Balaton partjain gyönyörű fasoroktól övezve, kellemes séta útja van. Kávéháza, vendéglője mintaszerű. Azonfelül a községben is jó vendéglői vannak. Csakhogy itt is, mint minden magyar fürdőben, az élet szerfelett drága. Egészen más Balaton-Füred. Itt minden arra emlékeztet, hogy földjét a hótvolé tapossa. Parti sétatéren óriási a személyforgalom. Szebbnél szebb asszonyok és leányok mozgó kirakata ez. Épületei nagyobb szabásuak, fényesek. Remek villája van itt a hercegprímásnak és sok más pénzes embernek. Kikötőjében fehér lepkék módjára vitorlás yachtok himbálódznak a vizen; közöttük hasalnak, mint valami vastag piócák, a vizi biciklik és lustálkodnak a motoros csónakok, melyek oly sebesen szelik a habokat mint a leggyakorlottabb delfin. Fürdője azonban nem oly jó, mint Siófoké. A hullámok nem vernek oly erősen, mint itten. Azonfelül a nap is oda tűz, melynek melegségét csak kis mértékben képes enyhíteni a Balaton okozta örökös szellő.

De bár ilyen festői is a kép, gyógyító hatású a viz és szüztisztaságu a levegő, mégis csak azt mondom, hogy: „Extra Zemplén non est vita; sí est vita, non est ita1, — mert hát kérem ez a megszokás dolga.

Szabó Kálmán.

létéiről á nyilvánosság elé tudtommal mi sem szivárgott még ki, vármegyénktől a képhez adatok nem kivántattak, már pedig, nézetem szerint, arról a törvényhatóságok ott lengett 100 darab zászlóinak hű másolatai nem hiányozhatnak, mert az egyike azon részleteknek, amely nemcsak történelmileg, hanem közjogi szempontból is nevezetes esemény lévén a képen okve- tetlenül híven megörökítendő.

Nagyon sajnálom, hogy az indítványomban terveit harmadik kép, t. i. az, a melyen a Vérmezőn történt gyülekezés lett volna megörökítendő, megfestve nem lett. Pedig 1 állíthatom, hogy az a jelenet volt a szívre és lélekre legmeg- ragadóbb. A festő ecsetjének ez lett volna leg- háladatosabb tárgy s a néző közönségre pedig legmeghatóbb alkotás; mert azt szóval nem, csak ecsettel leírva s látva lehet a képzeletben megalkotni. Reméllem azonban, hogy ha e jelenetnek egy festőművész tanúja volt, még valamikor, a körképen felvett alakok és ruházatok leírásának segítségével, tárgyul fogja választani.

Miután a diszfelvonulás körképe nemcsak szemléleti, de történelmi becsű alkotás is : igen hálás lesz a közönség, ha a tisztelt tulajdonostársulat a vármegyék megkeresésével, a részt- vettek névsorát beosztásuk, számuk, ruházatuk, felszerelésük és zászlóik leírását, vezetőik és zászlóvivőik neveit magyarázó füzetükben közzé teszik; a körképről pedig szinnyomatot készíttetvén, módot fognak nyújtani, hogy e rendkívül szép alkotásukat otthonunkban is élvezhessük.

S.-A.-Ujhely, 1898. július 27.

Dókus Gyula.

Vármegyei ügyek.

A közigazgatási bizottság legközelebb aug. 8-án. d. e. 9 órakor tartja rendes havi ülését.

Vásáráthelyezés. A kereskedelemügyi m. kir. minister megengedte, hogy az Abauj-Torna- vármegye területéhez tartozó Forró községben a f. évi aug. 15-ére, illetve október hó 4-ére eső országos vásárok ez évben kivételssen f. évi tizenegyedikén, illetőleg szept, hó huszonötödikén tartassanak meg.

Állami anyakönyvi statisztika. A sátoralja-ujhelyi állami anyakönyvi hivatalnál (1898. julius 24-étől jul. 30-áig) a) házasságot kötött: 5 pár ; b) kihirdettetett: 2 egyén c) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 7 esetben; d) elhalálozott: 8 egyén.

Hírek a nagyvilágból.

Miklós cár Károly román királyt, ki nála Ferdinánd trónörökössel látogatást tett, a 18. vologdiai gyalogezred tulajdonosává nevezte ki. Az ezred 1877-ben a román csapatok oldala mellett Plevna előtt igen vitézül harcolt.

A házasságtörés problémája.

— A „Zemplén“ eredeti tárcája. —

Óriási tehetségek, a világ legnagyobb drámaírói nem képesek eligazodni a házasság problémájában. Igénytelen kis körben mozog az egész kérdés és mégis, midőn egy házasságtörés csomóját kell megoldani, ötöl-hatol a világ legelső zsenije is. Pedig csak csekélyke három emberrel van dolga. A feleséggel, férjjel meg a csábitóval.

Egy előkelő fővárosi lap tárcájában akarta volna megoldani a kérdést egy tehetséges iró ember. Arra a konklúzióra jutott, hogy a nagyszebeni házasságtörésnek e legújabb drámájában is egyedül az asszonyt terheli a bűn. Is! Tehát minden házasságtörési drámában az asz- szony a bűnös ! ?

Nagyon elvetette a sulykot. Mert, ha van kérdés, amelyben az egyes esetekből nem lehet általános konklúziót vonni: úgy ez a kérdés a házasságtörés problémája.

Hisz, ha lehetne, akkor nem volna az egész probléma. Akkor nem mondaná az egyik: oldd meg az asszonyt!, a másik : oldd meg a csábitót!

Es milyen katekizmusban van az megírva, hogy a csábitó győzelme a természet diadala és hogy a nőerénynek szilárdsága által a kultúra győz a vad természeten; s azért szabadjon a férfinak csábítani és ne szabadjon a nőnek bukni. Mert, ha bukik, pária ő és a társadalomból számkivetett, mig a csábitó fejét csak glória övezheti. Hol itt az igazság? hol itt a nő iránti tisztelet, hol itt a női nemnek a piedesztálja ? Hiszen, ha minden csábitót csak dicscsel övedzünk, akkor ezzel a posványba tiporjuk magát a férfi becsületet, a házasság tisztességét és mindent ami csak tisztességes van ezen a földön.

A bécsi birodalmi tanács, császári rendelet következtében, ülésezésén meghatározatlan időig elnapolta. így a valószínűsége mindjobban távolodik annak, hogy a közgazdasági kiégye- zés ausztria és Magyarország között alkotmányos utón létre jöjjön.

Vilmos német császár a kínai császárnak a legmagasabb rendjelt, vagyis a gyémántokkal ékesített fekete sasrendet adományozta.

XIII. Alfonz spanyol király kanyaróban megbetegedett.

Az orosz cár a montenegrói fejedelemnek tüzérségi fölszerelést, forgópisztolyokat és kardokat ajándékozott.

Spanyolország: ós Amerika közt a fegyverszünet iránt élénk tárgyalások vannak folyamatban.

Hírek az országból.

rr

Őfelsége a király a szepesmegyei hadgyakorlatok alkalmából ellátogat a csorbái tóhoz is, hol Szent-Iványi Józsefnek lesz vendége.

A segesvári csata ötven éves történetének emlékét hazafias kegyelettel ünnepli a mai napon Segesvárnak és vidékének lelkes közönsége. Petőfi Sándor bronz-szobrára koszorút helyeznek, emlékéül annak, hogy a magyar szabadságharc Tirteusz-a a segesvári csatában halt hősi halált.

A magyar liturgia. A görög szertartása katolikus magyarok mozgalma, hogy a magyar nyelv oltár-nyelvvé tétessék, a Kárpátoktól le az Alföld szivéig élénk érdeklődést támasztott a görögkatolikusok körében.

Fagy júliusban. Szepes-vármegye sz.- szombati járásában július 21., 22. és 27-én éjjel fagy volt, ami a burgonyában és borsóban tett nagyobb kárt. — Máramarosból szintén erősebb júliusi fagyról tettek jelentést. Ott meg a hegyen egy havasi pásztoríiút megfagyott állapotban találtak.

Különfélék.

— Királyi adomány. Őfelsége, kabinet- irodája utján és főispánunk előterjesztésére, Hla- donik Mihály s.-dricsnai tanítónak 15 frtnyi legkegyesebb adományt küldött.

— Kinevezések. Szunyogli Zoltán, az újhelyi törvényszék joggyakorlója, a szegzárdi törvényszékhez aljegyzővé kineveztetett. — Révész Emil, polgári és felső kereskedelmi tanító Homon- nán, ugyanahhoz az iskolához a X. fiz. osztály 3. fokozatába rendes tanítóvá neveztetett ki.

— Mutáció. Nevezetes szó a piarista tanárok életében. Annyit jelent, hogy közülök ki-ki megmarad-e eddigi helyén, avagy jó vagy rósz sorsa más helyre, más városba készteti őt, már t. i. a hogyan a rend kormánya parancsolja, hogy uj állomásán ismét folytassa a tanítás nehéz munkáját, vagy pedig élvezze jól megérdemelt nyugalmát. — Az újhelyi házban meglepő, eddig még nem tapasztalt változásokról értesülünk.

De meg, hisz ebben a szóban, hogy „csábitó“, benne van a titulus viselőjének minden bűne. Lássa csak tisztelt kollegám, hisz ön a kifejezés és annak magvát ellenkezésbe hozza akkor, mikor az asszonyt sújtja morális Ítéletével. Vagy talán a csábítás győzelme lehet-e a természet diadala ? Ugyan ? Hát ha én lopásra, gyilkolásra csábitok valakit, akkor csak a gyilkos, a tolvaj a bűnös ? Hát a csábitó nem ? Tény, hogy az asszony követi el a bűnt, hogy ő gyilkolja meg a férje szivét, hogy ő lopja el a férje és a háza becsületét, de nincs-e a büntető törvénykezés praxisában számtalan eset arra, hogy a csábitó méltóbb büntetést érdemelne, mint az elcsábított.

Vagy elfogadjam azt, hogy a nő lelkében él a tilalom, a gát, a korlát és tartózkodás fogalma, hogy az ő szivébe ojtogatja be a nevelés, az uzus és az élet az önuralomnak és egy speciális büszkeségnek a magvait. És ezzel ellentétben elfogadjam-e azt, hogy a csábitgatás a férfinemnek természetes joga. Hát elfogadható-e ez a két tendencia igy ? Igenis nem ! Mert, a mi tilalom, a mi gát, a mi korlát a nő részére: azon korlát megvédésének teljes súlyát a gyönge és törékeny asszony vállaíra helyezni kíméletlenség, méltatlanság és kegyetlenség. Segítsen azt megvédeni a férfiú. Vagy megvédhetne akkor, ha természetes jog gyanánt diktáljuk neki a csábítást? Vagy milyen világ az, amelyikben a nevelés, az uzus, az élet az egyik részére az önuralomnak magvait hinti el és ugyanazon társadalom a másiknak természetes jogot ad a csábításra? Hát követelhet-e józan ész ily ellentétes áramlattal egészséges eredményt? Ki van zárva! Vagy követelhetjük-e a nőtől annak a bizonyos speciális büszkeségnek a megóvását, az erőt, a tilalmat, midőn ugyan- akkor felhatalmazást adunk a férfinak a csábi- FolyUtá* » mellékleten