Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-11-20 / 47. szám
Sátoralja-Ujhely, 1898. november 20. 47. (1991.) Huszonkilencedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,, 50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. «■■■■a Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANITÓ-EGYESÜLET“-NEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK ÓNÉ I HST ID IE IST S .Á. !ES ÜST MM ZF>. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Téli keresetet a szegény népnek! (E. J.) Biz igaz az, a miről e becses lapok múlt számában Sz Á. szólott, hogy t. i. igy télviz kezdetén bő alkalmunk van tapasztalni, hogy a szegény néposztály megélhetésének viszonyai napról-napra súlyosabbá válnak és a nyomor, a létért való küzdelem máris az elégedetlenség legmagasabb fokát érte el. Ámde az is igaz, hogy különösen ott tapasztaljuk ezt, a hol a népnek foglalkozását a földrajzi viszonyok kis térre és rövid időre szorították, vagy a hol tűzvész, árvíz, vagy egyébb elemi csapás fosztotta meg a népet a rendes kereseti forrásoktól. Ilyen helyeken a nép kényszerítve van arra, hogy elhagyja lakóhelyét és kivándoroljon oda, ahol több és jobb kilátása nyílik a keresetre, s könnyebb megélhetésre számíthat, — miről a kivándorlás statisztikája, habár szomorú, de elég világos kezet nyújt. A sok nélkülözés legtöbbször szociális eszméket ébreszt fel a népben és a társadalom ellen intézi támadását, vagyonfelosztás, birtokfelosztás stb. mellett foglal állást és követelőén lép fel a társadalmi rend ellen. A társadalom, miután nem engedheti meg, hogy igy a nép lelke megmételyez- tessék, azért minden módot, minden alkalmat felhasznál, hogy a társadalmi rend e rákfenéjét orvosolja. Am ezt tenni szuronynyal, karhatalommal nem lehet, mert az erőszak makacscsá teszi, hanem vissza kell térni oda, a hon nan a fertőző betegség keletkezett. A nép nyomorát kell enyhíteni éspedig úgy, hogy megélhetésére módot kell nyújtani, alkalmat adni kenyérkeresetre! Azért meg kell ismertetni a néppel olyan foglalkozást, mely csekély befektetéssel kellő jövedelmet nyújt, sőt a rendes hivatás mellett is akkor, mikor ez nem foglalja le, könnyen űzhető. Ez a foglalkozás, melyet a külföldön szép eredméuynyel űznek és nálunk is most kezd meghonosodni a slöjd. A slöjd-munkákkal bárki és bármikor foglalkozhatik és mindig kenyeret ad. Ezt kell a nép között terjeszteni, mely hivatva lészeu a szegény nép nyomo' rán enyhíteni. Természetesen mint mindent úgy ezt is tanulni kell, a melyre leginkább a népiskola vau hivatva. A társadalomnak, a hatóságoknak, a nép érdekében nem szabad elmulasztani ezt a könnyű és jövedelmező kereseti forrást általánosítani és oda hatni, hogy ez a nép közt terjesztessék. Kezdjük a népiskolában, a hol a slöjd mint nemes és testedző foglalkozás, nemcsak ellensúlyozza a szellemi foglalkozást, hanem mint a mtiérzéket nagyon fejlesztő eszköz nagy szolgálatot fog tenni a tanítás sikere érdekében. Ezáltal gondoskodva lesz, hogy ezen hasznos foglalkozásnak legalább a jövő nemzedék élvezze édes gyümölcsét. Ott, ahol a viszonyok és körülmények engedik, szerveztessenek a felnőttek részére is tanfolyamok és akkor az ügy hamar el fog terjedni a nép között, sikeresen oldva meg az égetővé vált anyagi kérdést. Ha a szegény népen segíteni akarunk, úgy ne soká elmélkedjünk, bár a segítség soha se jő későn és ha már a pillanatnyi nyomort nem is tudjuk meggátolni legalább tegyük meg a lépéseket, az intézkedéseket arra nézve, hogy a szegéuy nép nyomora végzetessé ne váljék. Ne várjuk be a társadalmi rend megzavarását, hanem igyekezzünk annak elejét venni. Az állam az „Országos slöjd egyesület“ közbenjárására kilátásba helyezte, hogy minden lehetőt el fog követni, hogy a slöjd-foglalkozás minél szélesebb körben elterjedjen és általánossá váljék; de tegye meg a társadalom is a maga részét, támogassa és pártolja a nemes ügyet, álljon annak szolgálatába és nyújtson segédkezet annak felvirágoztatása érdekében! Az anyákról az anyáknak. A társadalmi rend nagy gépezetében a családi élet az, a mi az órában a rugó. A tiszta erkölcs, makulátlan erény, mély vallásosság — a léleknek eme hármas tulajdonsága — ha az emberiség nagy többségénél gyökeret vernek, alapját képezik az általános boldogulásnak. A családi élet melegágya mindazoknak a nemesebb érzelmeknek és lelki tulajdonságoknak, melyek a társadalom és igy az állami élet biztosságának alapját képezik. A családi életben az anyának jutott az a fontos feladat, hogy nevelje a jövő nemzedéket. A jövő, mondja egy mélyen gondolkozó iró, az anyák kezében van, mert a mivé az ember lesz, azzá az anya révén lesz. A nemeslel kü emberek nemes anyáktól származtak. Ok fektetik gyermekeik kebelébe a műveltség alapját. Ez az alap mindétig megmarad; szenvedelem, idő ezt meg nem semmisitheti. A szenvedelmek viharai elzúgnak, az élet estéjén visszatér az ember azokhoz a nemes érzelmekhez és mély vallásossághoz, miket az anya ajkairól eltanult. A szülőktől nyert benyomások, a példa, melyet a gyermek maga előtt lát, kihatnak egész életére. A férfi, kinek vállaira nehezednek a család TARGA. Rapport. — A „Zemplén“ eredeti tárcája — Ha a hegy nem jön Mahomedhez, Mahomed megy a hegyhez. Várom, várom minden héten a „Zemplén“-t, de hiába várom.*) Nem jön idáig se madár, se szellő az „Erzsébet-hegy“ vidékéről, annál kevésbé olvashatom szülővármegyém oly annyira nélkülözött friss és legfrissebb eseményeit nyomtatásban. Talán megérdemlem e büntetést ? Meg, a mennyiben fiizikai távozásom által hűtlen lettem szép Magyarhonhoz, hűtlen szükebb hazámhoz, a kedves Zemplén-vármegyéhez. A helyett, hogy ennek indító okairól liosz- szas filippikát tartanék, egész védőbeszédem ez : „Hazámért, a magyarságért tettem!“ Mert, ha egy pohár bor nem árt meg a hazáért, akkor egy-két évi önkéntes exilium sem árt meg a magyarság eszméjének föntartása és terjesztése végett. Ez vezetett ide, ez tart itt ebben az országban, hol annyi alkalom van ellensúlyozni a románoknak azt a nagy szeretetét a magyarok iránt, mely az utóbbiakat agyonöleléssel fenyegeti. A Romániában lakó magyarok száma meghaladja a 32,000-et, ebből — Bukarest után — Braila városra esik legtöbb, hol köriilbelü 2000 magyar tartózkodik, körülbelül mondom, mert számarányuk folyton változik. A Duna torkolata __fi_Innen rendesen útnak indúl. Kiadó. mentén fekvő román kereskedelmi kikötő városok ugyanaz az erdélyi székelyek számára, mint felső-vidéki tótjainknak Amerika. Kijönnek, itt a magas munkabérekből kis vagyonra tesznek szert, azután ismét visszatérnek hazájukba. Ez azonban csak a legszegényebb osztályra nézve áll. Legtöbbje a magyaroknak, sok évig itt lévén, családot alapit, összeköttetésekre tesz szert és itt marad. Foglalkozásra nézve iparosok, fiakkeresek és napszámosok. Két előbbi kaszt versenyez egymással az „elite“ címért; folytonos marakodásban, egyenetlenségben vannak egymással, a mi különben — sajnos — jellemző magyar vonás. Az összes foglalkozások között a fiakker- sport az, melynél legtöbb magyar van képviselve. Négyszáz és egynéhány fiakkeres — burgeois — van, de ezek között 250—300 bizonynyal magyar. Egyenruhájuk is van, mely a csípőben övvel átkötött hosszú, más-más szinü kaftánból és oroszos sapkából áll. Ha az okokat kutatjuk, a miért e magyarok Erdély fönséges vidékeit ott hagyva, itt künn nyomorognak, bizony nem jutunk valami megnyugtató és kedvező konzekvenciákra. Ismeretes az erdélyi székelyek tüzes természete. Nem ismer ő megfontolást; a pillanat embere. A civilizáció nem tudott még annyira áthatolni magas bérceiken, hogy lecsiszolta volna róluk azt az ős magyar virtuskodást, mely a honszerző csatákba nagyon beleillett, de a XIX. században nem állja meg helyét. Ha azután e tulajdonságnak egy-egy betörött fej, vagy véres tetem a következése: mit tegyen a székely? Közel a határ, közel a menekülés ! Az oláh kis falvakban nem fenyegeti zsandárszurony. Ez persze csak az elmúlt évtizedekben kivándorolt magyarokról áll, mert hiszen napjainkban Romániának van már szervezett rendőrsége, de nincs halálbüntetése, tehát szívesen szolgáltat ki minden költséges, örökös fogságra igényt tartó individuumot. Jelenleg, ha egy pár székely család kijön körülnézni Romániában, egyszerűen divatból teszi ezt. Húsz, harminc évig folytonosan idegen országban, más erkölcsök között, más vallásuak — sok pogány között is — élve, elképzelhető e szegény emberek lelki,, tompultsága, vadsága és hátramaradottsága. Ok maguk is belátták lelkűk sivár pusztaságát; belátták, hogy elkerülhetetlenül szükségük van valakire, a ki anyanyelvükön figyelmeztesse őket az itt fenyegető lelki és hazafiui veszedelmekre, a ki megtarthatja őket az egyháznak és hazának. Engedve kérelmüknek, a bukaresti érsek Dessewffy Sándor Csanádi püspökhöz, mint a határhoz legközelebb eső egyházfejedelemhez fordult, tőle az elhanyagolt brailai magyarok részére egy magyar lelkész átengedését kérve. Püspököm magas bizalma az ón csekélységemet tüntette ki. Most itt vagyok. Ez az én „Odysseá“-m története. Ne dobjanak hát követ szegény fejemre azok, kik renegátnak tartanak; hiszen ; „Hazámért, a magyarságért tettem !“**) Viszontlátásra legközelebb a „Zemplén“ vonalalatti részén — „de csak úgy, ha lehet.“***) Monte Azarico. **) Kisérje hazafias ténykedésében a magyarok istenének áldása. ***) Kérjük ! Szerk. HT A Zemplén mai száma tizenkét okin!.
