Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-10-16 / 42. szám

fővárosa lenne az; tekintsünk csak városunk piacára: mintha Ausztria provincvárosa volna ez! De nemkülönben vagyunk, ha értelmiségünk lisztáját, vagy pláne államhivatalnokaink csapat- ját nézzük is.

Milyen különös szinben is tűnhetünk mi föl a külföld előtt ? A megrendeléseket a gyáros német nevű kereskedőknek küldi el; ha perel, a bíróságtól német aláirásu Ítéletet kap ... és igy tovább. Csodálkozhatunk-e hát azon, hogy a külföldnek még furcsa fogalma van rólunk; ha a párisi földrajzi társulat még mindig „Autrich“- nak nevezi hazánkat; ha egy bécsi hires egyetemi professzor szörnyen elcsodálkozott, amidőn meghallotta, hogy a budapesti egyetemen magyarul adnak elő ; hogy a magyar parlamentben magyar a tanácskozás nyelve.

Nem tagadjuk, hogy nyelvben és érzületben teljesen magyar honfitársaink mégis ragaszkodnak idegen hangzású neveikhez; van némi, sőt alapos oka: az „uj magyar“-ral való gúnyolódás, a megszokás és a pietás az.

Az első megtisztelő jelzőből leginkább a József császár kényszerpátense folytán német nevet felvett zsidó polgártársainknak jut ki, kikről bizony még a legvadabb antiszemitizmus sem sütheti ki, hogy nem jó magyarok, a nemzetiség lakta vidékeken pedig igazi hívei a magyar állameszmének. Ostoba szó, bizony nem érdemlik meg azok, kik túlmentek a szokás és pietás korlátján és kiket mégis gúnytáblául választ egynémely dendy, gyephős s no, újabban ismét, egynémely honatya is, kiknek azonban jól odapiri- tott Ábrányi Emil és Rákosi. — A megszokás és pietás tagadhatatlan sokat nyom a latban, hisz ez köt bennünket a múlthoz, ez ad erőt a jövőre, és ez az, ami visszatartja legtöbbjeinket.

Ámde felül kell emelkedni mindezen. A magyar nemzettel egybeforrni csak akkor lehet, ha nemcsak érzületben és nyelvben, hanem külsőképp is azok vagyunk.

Hadd tűnjék el már a sok ferde felfogás; és ha szokás és nyelvi elválasztó fal köztünk nincs: immár hadd dőljön az utolsó elválasztófal is le!

Székely Áron.

Vármegyei ügyek.

A közigazgatási bizottság főispánunk Öméltósága előlülése mellett f. hó 10-én tartotta rendes havi ülését. A közigazgatás általános állapotáról a távollevő alispán helyett Dókus Gyula vm. főjegyző adott megnyugtató jelentést. Amerikába kivándorolt szept. hó folyamán 52 egyén, visszajött: 43. — Zsidó zugiskolák nem találtattak. — A főszolgabirák utasitattak, hogy minden egyes község elülj áróságától a bevándorlókról statisztikai adatokat vegyenek (ezekben azt is tüntessék elő, hogy a bevándoroltak között hány egyén való Galíciából) és ezeket az adatokat a havi jelentésbe foglalás végett az alispánhoz juttassák. — A közpénztárak állásáról szóló vagyonmérlegből fölemlítjük, hogy a vármegyei nyugdíjalap: 129,634 ft 75 kr., — a községi jegyzői nyugdíjalap : 26,271 ft 13 kr., — a vm.-i tartalékalap: 1308 ft 29 kr., — a zboj-ulicsi ínséges alap: 1500 ft-nyi pénzmaradvány, a vm.-i szegényalap pedig: 46,390 ft 01 krnyi tőkepénz fölött rendelkezik. —

Kapucinus templom nagy kapuja tárva, Ostromló virághad azt is körülzárja.

Lovak is tiporják, csúf kezek is tépik.

De feléled mind s a templomot befutja Friss virággal végig.

Még a kriptába is befut kettő-három, Piros-fehér rózsa, zöld leveles száron. Tölgyfakoporsóba mély gyökeret vetnek.

Egy kis ablakon át egy liliomképet Néznek, nézegetnek. . ..

*

Uj lapot nyissatek Szentek Életé-ben, írjátok be abba, mi most történt éppen.

Mihez hogy senki egy nagyitó szót nem tett: Élő bizonyság rá hajadon fejével E hitvalló nemzet.

Ha magyarjaidat csak kissé szereted,

Felséges Úristen, ird föl ez esetet.

Vedd be szent könyvedbe, esedezi néped,

És húzd alá kétszer, világosan írván,

Hogy magyar Erzsébet.

Mert ez ekkép történt, bárki is kérdezze;

Nem is olyan régen, nem is olyan messze.

Én magam is láttam s még százan és százan; Azt is hozzáteszem: itt történt minálunk,

Nem Thüringiában!

Szávay Gyula.

A kis-kázméri anyakönyvvezetőtől ebbeli megbízatását elvétetni rendelte a közigazgatási bizottság, mert az illető anyakönyvvezető, mint 1891/92-ben szent-andrási volt segédjegyző, Hu- nyad-vármegyétől beérkezett információk alapján, anyakönyvvezetői tisztségének betöltésére alkalmatlannak találtatott. — A 3 felső járás főszolgabiráját jelentéstételre utasították arról, hogy járásaikban mely községek látszanak legalkalmasabbaknak a textil- és faipar meghonosítására? — Sárospatak főbírája ellen a fegyelmi eljárást elrendelték és a vizsgálat vezetésével Horváth József árvaszéki elnököt bízták meg. —- A bodrogközi j. főszolgabiráját utas;tották, hogy állandó lakását a járás székhelyére tegye át. — Több, mint 2 évi vajúdás után végre megoldást nyert a Csován-ügy is, amennyiben Csovánnak és Csukalócz meg Pcsolina községekből való kepéstársainak a Schwarz Zs. részéről bírói letétbe helyezett 635 ft 10 krnyi kereseti összegeiket a pénzügyigazgatóság a kir.-helmeczi kir. adóhivatalból a bodrogközi járás főszolgabirája kezéhez sürgős továbbítás céljából kiutalta. — A sárospataki huskrajcárok ügyében támadt felebbezést a kir. közigazgatási bírósághoz lelkűIdötték, még pedig a község pártját fogó fölterjesztéssel, — az ugyanebben az ügyben hozott Il-od fokú határozatot pedig, hogy t. i. ezután a huskrajcárok maguktól a mészárosoktól készfizetésként szedessék be és bárcarendszer mellett kezeltessék, jóváhagyták s egyszersmind a mészárosoknál időközökben befizetetlenül maradt járandóság biztosítását is elrendelték. — A homonnai j. főszolgabirájának előterjesztését, hogy t. i. Papina községben csendőrőrs szerveztessék, nyomatékos okok h ozzáadásával, a belügyi kir. mi- nisterhez sürgős foganatosításért föl küldötték. — A ebadó- hátrálék 8000 ftnál többre halmozódván, annak soron kívül s legerélyesebben történő behaj tására utasították aj. főszolgabirákat. — Meczner Gyula bizottsági tag arra figyelmeztetett, hogy az engedelem nélküli fegyverek tartása nemcsak a vadásztörvény elleni kihágások számát szaporítja, de a közbékesség érdekét is kockáztatja ; mindezek megszüntetése céljából fölhivattak a főszolgabirák, hogy a csendőrséget megfelelő utasításokkal lássák el és az engedelem nélkül tartott fegyverek elkoboztatásáról gondoskodjanak. — Á közegészségi állapot jobbra fordult s aggodalomra okot szolgáltató tünetek ez idő szerint nincsenek. — A kir. törvényszéki fogházban volt a szept.-i rablétszám: 330, ebben elitéit: 284. — A vall. és közokt minister hozzá ötödéves tanítói korpótlék megadásáért a vármegyéből fölterjesztett ügyekben 147-re nézve kedvezően határozott, 23 folyamodót elutasított. Ezek most újabb megokolt és kifogástalanul okmányolt folyamodások benyújtására figyelmeztettek. — Áz árvaszéki előadók hatan elintéztek a múlt hó folyamán 1845 ügydarabot, a hátrálék mindössze csak : 101 ügydarab. — Az állami utakra kiszállított kavics átvételével már e napokban foglalkozni kezdő bizottsághoz a közig, biz. részéről a vármegye főszámvevője küldetett ki. A törvényhatósági közutakra kihordott kavics átvételénél közreműködő vármegyei kiküldötteket az alispán fogja kijelölni és megbízásukról értesíteni —- A kir. pénzügyigazgató jelentésében kiemelte, hogy a közadók behajtása több helyén a vármegyének nem volt megnyugAichonna.

Néhány évi távoliét után ismét Oránba érkeztem. Tíz órakor reggel partra szálltunk. Az arab fürdő a férfiak részére csak délig van nyitva, mivel később a nők lépnek jogukba — tehát azonnal odasiettem, mert nagyon vágytam frissítő fürdő után, másrészt öreg barátomat, Hasszánt, is óhajtottam látni, ki a fürdő tulajdonosa volt.

Ugyanabban a helyzetben találtam, mint a minőben öt év előtt elhagytam. Keresztbevetett lábakkal ült, pipázgatva, egy láda mellett, melyben a fürdőzők tárcáit, erszényeit és ékszereit őrizte. Egyenesen, némán, szigorú tekintettel ült ott, egyik kezében a pipa volt, a másik kezében ujjaival az olvasó gyöngyeit pergette.

Úgy üdvözöltük egymást, mintha nem is évek előtt, de csak tegnap váltunk volna el — és mégis Hasszán egész lénye megváltozottnak tetszett előttem.

Közvetetten utánam egy fiatal arab lépett be, tekintetem éppen Hasszánra esett s láttam, hogy homloka elborult, jóllehet csak egy pillanatra. Az arab szép növésű, karcsú fiatal férfiú volt, fehér drága selyembe öltözve, gazdag ezüst di- szitéssel. Gyönyörű formájú kezével homlokát s mellét érintve, tiszteletteljesen, de szomorú, méla tekintettel köszöntött.

Önkénytelen sejtelem sugá nekem, hogy Hasszán és e férfi közt láthatatlan kapocs létezik. Kíváncsiságom felébredt. Gyanúm még erős- bödött, midőn egy szolga Hasszánnak egy ezüst láncra húzott gyöngy- s korálolvasót, azután meg egy telt erszényt adott át, melyet az arab

tató; ennek okait a helyszínén személyesen fogja kinyomozni; szept. hó folyamán befizettetett kerekszámban, 138,000 ft. jan—szept: 618,000 ft, most 45,200 fttal kevesebb, mint a múlt évi kilenc hónap folyásán át; ennek dacára azonban most a hátrálék 114,000 fttal kevesebb, vagyis: 506,000 ft. — A törv. hatósági útadók szept. havi befizetésében is szembetűnő visszaesés mutatkozik; most befolyt tőkében: csak 20,245 ft 54 kr. 17,089 ft 62 krral kevesebb, mint a múlt évi szeptemberben. Most legtöbb (4507 ft 83 kr.) folyt be az újhelyi járásból, — legkevesebb (225 ft 33 kr.) a szinnaiból. A többi járásokból, éspedig a szerencsiből: 3414 ft 13 kr; a bodr.-köziből: 3092 ft 82 kr; a gálszécsiből: 2063 ft 78 kr; a varannaiból: 1860 ft 84 kr; a tokajiból: 1626 ft 04 kr; a n,-mihályiból: 1119 ft 25 kr; a homonnaiból: 344 ft 25 kr; a sztropkaiból: 342 ft 74 kr, a közvetetten fizetőktől pedig csak 1648 ft 53 kr. folyt be; az összes hátrálék: 113,172 ft 86 kr. Tekintettel pedig arra, hogy a folyó év vármegyeszerte jó aratással kedvezett: a járások főszolgabirái felelősség terhével utasittattak, miként a törvényhatósági útadók ez év végéig teljesen behajtassanak.— Végezetül fölemlítjük, hogy Tóth József, Kiss Gyula, Slyepkovszky János, Melnik István, Mizsák József és Koritkó Mihály hadköteles egyéneknek kivételes nősülés megengedéséért benyújtott folyamodásaik pártoló véleménynyel terjesztettek föl a honvédelmi kir. ministerhez. — Ezek során a d. e. 9 órakor kezdődött ülés d. u. V2I kor végződött.

A vármegye legtöbb adótfizető bizottsági tagjainak az 1899. évre összeállított névsorát a t. vármegye törvényhatósági bizottságának ez évi szept. hó 29-én tartott Közgyűlése az 1886. évi XXI. t. c. 28. §-a alapján tudomásul vette. A teljes névsor nyomatás alatt lévő 1899. évi naptárunk „Hivatalos Rész“-ében fog megjelenni. Itt fölemlítjük, hogy a legtöbb adót fizető b. tagok összes száma: 295. Első helyen szerepel Andrássy Dénes gróf 21,061 ft. egyszeres adóösszeg alapján; a névsort zárja: Isaák János 175 ft e. a. ö. sorrendjében. — Ä választott bizottsági tagok sorában eltávozás, elhalálozás, lemondás és hasonló okokból támadt hiányt a f. hó 14-én megejtett választás alkalmával töltötték be az egész vármegye területén, így hát 1899-re a választott bizottsági tagok névsora is teljes és ösmeretes lévén, az a „Zemplén 1899. évi Naptárjába szintén felvétetik és ott fog közzététetni a bizottsági tagok lakóhelyeinek megjelölésével.

Választott bizottsági tagok. Sátoraljaújhelyben Dókus Gyula, Halász Jőzsef, Staut József és Székely Elek kaptak legtöbb szavazatot a tegnapelőtt volt bizottsági tagválasztás alkalmával, s igy a több, mint 20 jelölt közül a fentebb Írott nevek kerültek ki igen nagy többséggel az urnából és kerültek be a vármegyebizottság választott tagjainak 1899-re kiigazított névsorába Uj helyből.

Versenytárgyalás. A kassai kir. áll. ép. hivatal lapunk utján is tudatja, hogy a buda- pest—kassa—zboró—országhatárszéli, a buda- pest—vácz—kassai, a kassa—jabloniczai és a miskolcz—gerenda—szvidnik—duklai állami közhozzá őrzés végett küldött, mig megfürdik.

Hasszán az olvasót kezével eltakarta s habár e mozdulat önkénytelenül és hirtelen történt, mégis észrevettem az öregnek fellobbanó haragját — és csontos ujjai reszkettek a felin dulástól.

— Szebb ifjút soh’ sem láttam, ki ő? — kérdém.

Felelet helyett Hasszán pipája után nyúlt s a szolgának intett, hogy hozzon tüzet. Hasz- szánt azonnal sürü füstfelhő takarta el és mikor eloszlott, az öreg török még némábban, még magábazárkózottabban ült előttem, mint valaha.

Kérdésemre nem tudtam meg többet, mint az arab nevét: „Dzsellul.“

Látván, hogy kíváncsiságom hiábavaló, én is a fürdőbe siettem; mikor visszajöttem Dzsel- lult már ott találtam, Hasszánnal szemben hevert egy vánkosán és sorbettet szörpölt. Hasszán összeráncolt homlokkal s összeszoritott fogakkal pipázott komoran ; én is pipát kértem — igy majd az arabra, majd a törökre tekintve, csendesen ültünk, mig Hasszánnak felesége megérkezett, hogy férje tisztét a nők körül teljesítse.

Most Dzsellul felállott, Hasszán remegő kezeiből az erszényt s olvasót átvette s egy budjut (a fürdő árát) a szőnyegre dobva, mély meghajlással köszönt és sietve távozott.

Én is felálltam s a szabadba siettem, ahol gyönyörködtem a remek tájban, mely előttem elterült.

Nem messze a fürdőtől egy mecset állott; oda siettem és onnan, meglepetésemre, Hasszánt vettem észre, amint fáradtan és erőlködve igye- Folytatáe a mellékleten,