Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-09-18 / 38. szám
Sátoralja-Ujhely, 1898. szeptember 18. 38. (1982.) Huszonkilencedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Felévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttórben minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖ1TSÉGÉNE ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN VA S-Á.ESN.A.3?. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde- mények a kiadóhivatalhoz intézendők. Erzsébet királyné. Szül. 1837. dac. £4. IMLeglxalt 1898. szept. lO. fr O Felsége Erzsébet Császárné és Királyné emlékét Zemplén-vármegye törvényhatósága mély fájdalmának és hálás hódolatának kifejezéseként és a maradék előtt is dicsőített felmutatása végett jegyzőkönyvében megörökíteni elhatározta, a mint következik : Mi bűnt követett el a magyar nemzet, hogy a sors oly kérlelhetetlenül sújtotta? — Nem telt-e be még a keserűség pohara, a melyet az ezer év alatt annyi nemzedék volt kénytelen fenékig üríteni? A Golgotának azt a nagy fájdalmát, a melyet az egyéni szabadság hazájának hirdetett földről jött. s hazánk fénylő egét vészfergetegként elborító hir szült, miért mérte ránk a végzet, éppen azon időben, amidőn -leginkább szükségeltük nemzeti Géniuszunknak védelmét? — Ezt kérdezi a kéklö Adria partjának lakója, erre adott zugó morajával visszhangot a Kárpátok bérclakója, midőn megjött Géniből azon lesújtó tudósitás, hogy szeptember 10 én O Felsége Erzsébet, imádott Királynénk, egy olasz anarkista gyilkos tőrétől, jó és nemes szivében megsebezve kiszenvedett. Árvaságra jutott a magyar haza, mert meghalt Nagyasszonya, nincsen többé szerető édes Anyja ! Ész fogalmat alkotni, hogy megvetésének és iszonyodásának méltó kifejezést adhasson; száj és nyelv, hogy a pótolhatatlan veszteséget, mely a nemzetet érte, tolmácsolhassa ; kéz, hogy a mély fájdalmat leírni képes legyen : magyar embernek nem adatott. Minden lakosát az országnak a néma, tehetetlen bánat tartja hatalmában. Elképzelni sem tudjuk, hogy lehessen az Istennek oly emberi teremtménye, aki kezét másra használni képes legyen, mint arra, hogy drága életéért azt imára kulcsolja. — Hiszen a mi Nagyasszonyunk egy megtestesült szent lény volt, a ki mindenkinek csak jót akart, a ki legmagasabb állását, tekintélyének súlyát, földi javainak kincsét, nagy lelkének gyöngyeit, jó szivének minden dobbanását: embertársai nyomorának enyhítésére s egy nagy nemzet boldogitására szentelé. — Idegenben, távol a világ zajától, beteg szivével keblében s a megpróbáltatásoktól megtört lélekkel vonult el, hogy drága életét mások javának munkálására meghosszabithassa. — Még ott is, a hol más országokban járt, lába nyomán virágok nyíltak; a hová tekintett: áldást árasztott ; a hová drága kezét kinyujtá : a szenvedést enyhítette; a hol szavát hallatta: a sajgó sebre gyógyirt hintett. Mi Ő általa lettünk s Ő mi érettünk volt. Hogy Ő mi volt? a fájdalom közepette még megfontolni sem vagyunk képesek; hogy mit vesztettünk benne: elképzelni se tudjuk. Ne engedje az ég, hogy azt teljes mérvében átéreznünk kellessék. Mindenünk volt s mindent vesztettünk benne. — Ez tette Őt országunk imádata tárgyává. — Wittelsbach Erzsébet lett a magyar nemzet Géniusza. — A század második felében tűnt fel hazánk egén mint fénylő csillag s 44 évi történelmünk lapját aranyozták be tettei. A mint lábait a haza szent földére tette, a börtönök ajtainak zárjai felpattantak, szelleme megoldozá az egyéni szabadság békóit. Tudva, hogy a nemzet nyelvében él, zengzetes nyelvünkön kívánt hozzánk szólani s midőn még a magyarnak sem lehetett azt korlátlanul használnia, ő szorgalmasan tanulta, hogy jobban megértse hű fiainak fájdalmas panaszát, hogy mélyebben szivébe véshesse az általa lovagiasnak ítélt nemzet sérelmeinek zokszavát. Mentőangyalává lett Házának s hazánknak egyaránt. — Az egymástól elszakított apa és gyermekei közzé lépett s öszszefüzte kezöket. — A megszakított láncszemet jó leikével össseforrasztotta, hogy királyi férjét nagynak és dicsőnek, nemzetét boldognak és megelégedettnek láthassa. — Mint a béke jó szelleme, nemes lelkének hatalmas varázsával segített Deák Ferencnek és Andrássy Gyulának nagy műveik sikerét biztosítani. — Az O drága kezei szőtték azt a fátyolt is, a mely a nemzet fájdalmait eltakarta s a múltaknak a feledés lepléül szolgált. Az egymást megértő király és nemzet nagy ünnepén, midőn Szent-István koronájától vállát érintve érezé: eljegyezte magát a hazának s ezt a köteléket halála órájáig hiven megőrizte, mert szentnek és feloldhatatlannak vallotta azt. — Mint hü honleány a nemzet által nagynak nevezett Deák Ferenc halóporait áldó imájával szentelte meg s kegyelete adóját, fennkölt szelleméhez méltóan, ravatalához térdelve rótta le, hogy ezzel is tanujelét adja a nemzettel való együttérzésének. Kedves volt neki a hazafölde, otthonaként szerette annak határait, ösmerősként üdvözölte a bércek ormait, a patakok csobogását, az erdők titokzatos csendjét, a rétek nyíló virágait, a pacsirta dalát. — Örömmel vándorolta be hegyeinket és rónáinkat, mert tiszta és szent volt a lelke, mert csak a természet érthette meg szivének nagy gyászát s lelkének igaz fájdalmait. Honfoglalásunk nagy örömünnepén mély bánatával is eljött közzénk, hogy fényével besugározza és megszentelje nemzeti létünk ezeréves fordulóját; hogy feledhetetlenné tegye nekünk e nagy napot, hogy boldogtalanságában boldogítsa hü gyermekeit.
