Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1898-03-20 / 12. szám
Sátoralja-Ujhely, 1898. március 20. 12. (1956.) Huszonkilencedik évfolyam. — ELŐFIZETÉS ÁRA: K^ész évre . . 6 frt. Felévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttórben minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK I HST X0 E 2>T S A. E IfcT E. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. A munkásnép érdekei.*) — Három cikkely. — I. Január 28-án szentesítette koronás királyunk a munkaadók és a mezőgazdasági munkások közötti jogviszony szabályzásáról szóló törvényt, (1898. II. t. c.) melynek elismert legfőbb célja az, hogy a munkások érdekei jogos védelemben részesüljenek s e mellett a rendelkezésre álló munkaerőnek a munkaadóval való békés, barátságos s a jó eredményt mindig biztositó viszonyát a legapróbb részletekben is körülírja, szabályozza. És dacára a törvény igazán áldást hozni hivatott humánus rendelkezéseinek, az a, sem Istent, sem hazát nem ismerő agitáció, mely csak azért akar zavart a nép között, hogy a zavarosban annál köny- nyebben halászhasson, — országszerte azon törekszik most, hogy a törvény rendelkezéseinek nyilvánvaló elferdítésével, a mezőgazdasági munkások között a törvénynyel s az ezt végrehajtó államhatalommal szemben az ellenszenvet felébreszsze. Szomorú példáit látjuk kivált a magyar alföldön, az ily izgatásoknak, az úgynevezett szocialista agitáció következményeinek s ha okos szóval nem szól senki a nép szivéhez az ö szavával: a lelketlen izgatóktól felszított gyűlölet tüze végig fog lángolni egész édes hazánkon, — hogy azután első sorban és legjobban maga a munkás nép szenvedjen a következmények miatt. Bizonyosan hinni kell minden embernek, aki a törvényt elolvasta, hogy, ha ez a törvény átmegy az életbe akkor, amikor annak páratlanul igazságos és emberséges rendelkezéseit a gyakorlatban alkalmazva fogják látni a munkások, be fogják látni, hogy mennyi védelmet és előnyt biztosit nekik az uj törvény: és akkor aztán nem *) A „Felvidék“ után. Szerk. TARGA. Jókai Mór beszédéből.*) Istennel kezdem. Felszállók lelkemmel a csillagok és szellemek Urához, hálámat elsóhajtani azért, hogy ezt a napot megengedte érnem . . . Mi volt a március 15-ike ezelőtt félszázaddal ? Mindenekelőtt a sajtószabadság Karácsonyünnepe. A sajtószabadság is jászolban született, ott üdvözölték a pásztorok, majd a bölcsek és királyok. A szabadságnak is három sátoros ünnepe van: a megszületés, a feltámadás, az égből alászállás. Mind a három ugyanazon hívek seregét hívogatja oltárához. Az ünnepek nem versenyeznek egymással; de összefüggnek, együvé tartoznak. Valami csodálatos intézkedése a sornak, hogy még a csillagok is, az asztronómia, az időszámítás is ilyen ünnepnapokat jegyeznek elénk veres betűkkel a jelen évre. Március tizenötödikén nyújtják át az újszülött szabadságnak az eszményi világ csillagvezette királyai, az *) Elmondotta Budapesten, máre. 15-én, a Vigadóban ünnepelt székesfővárosi közönség előtt ________üzark. fogbujtogatók, izgatók beszédeire hallgatni. Igen ám, csakhogy éppen addig, mig ez megtörténik, akarja fölhasználni az időt az izgatás, hogy a még nem ismeretes törvényt elferditve, meghamisítva igyekezzék bemutatni s az elégületlenséget hamis állításokkal annyira fokozni, hogy aztán a félrevezetett mnnkás, aki azt hiszi, hogy csakugyan az ő tünkretevése okáért csinálták a törvényt, elkeseredésében oda dobja becsületes lelkét a szocializmus nevével az ország minden részében izgató agitátoroknak. Nem vélünk haszon nélkül való munkát teljesíteni, ha ezt, a munkaadók és munkások közötti viszonyról szóló törvényt rövid vonásokban lapunkban is ismertetni akarjuk s felkérjük mindazon tisztelt olvasóinkat, kiknek módjukban van a munkásnéppel érintkezni, különösen a községek elöljáróit, hogy a törvény intencióiról, rendelkezéseiről netalán elterjesztett ál- hirek megcáfolását okos és egyszerű magyarázatokkal előmozdítani segítsenek, a mivel bizony elismerésre méltó, hazafias munkát teljesítenek. A hasznos törvénynek első fejezete a munkás igazolványokról szól; ugyanis az, aki nem cseléd minőségben gazdasági munka végzésére szerződik, a lakhelyére illetékes elülj áróságtól igazolványt tartozik szerezni, melyre sem bélyeg nem kell, sem a kiállításért nem kell fizetni. Hogy miért kellett ezt igy rendezni s a cselédtörvény elavult és a gazdasági viszonyok fejlődése miatt már meg nem felelő rendelkezéseit a gazdasági munkásokra nézve ezzel a törvénynyel módosítani: az első sorban a gazdasági fejlődés és a munkások jogos igényeinek és érdekeinek, épp úgy, mint a munkaadók igényeinek és érdekeinek biztosítása céljából vált égetően szükségessé. Tehát első dolog az, hogy a munkás igazolványt szerezzen magának, ami irodalom, a művészet és a nyomdászat hódolatuk aranyát, tömjénét és mirrháját. April, tizenegyedikén van husvét ünnepe, a midőn a nép- szabadság feltámadott, felszálía a trón magas polcára, s üle a koronás királynak jobbjára. Ezen a napon fogja az ország törvényhozása ünnepies tiszteletét leróni elébb az Isten oltára, azután a király trónja előtt és május utolsó napjaira esik pünkösd három ünnepe, a midőn ezelőtt ötven évvel Magyarország hadserege, katonaság és nemzetőrség egymás mellé sorakozva künn a szabad ég alatt, a tágas Vérmezőn esküdött fel a háromszinü zászlók alatt a magyar alkotmányra. Ez örökemlékü napon, a pünkösdi zöld ágakkal díszített, zöld füvei behintett utcákon [lesz hivatva a magyar nép hódolatának pompáját, hűségének ereklyéit bemutatni királynak, nemzetnek, az egész világnak. A csillagok maguk parancsolják ránk ez ünnepségeket. Naptárunk szentséges ünnepei az ötvenedik évfordulónál összetalálkoznak szabadságunk magasztos ünnepeivel. Nem Isten ujjmu tatása-e ez ? S az egyik ünnep csak emeli, de nem takarja el a másikat. A lélek ugyanaz, csak az öröme változik. Ugyanaz a hang csak a zsolozsma kölönböző. Ma a mi ünnepünk van: a szabad sajtó munkásaié. A sajtószabadság 1848. március 15-ikétől számítja a maga Hedzsiráját. Akkor lépett életbe, négy héttel elébb, mint törvénybe lett volna nem kerül semmi utánjárásba, mert a tör' vény határozottan kimondja, hogy az iga' zolványt egy munkástól sem szabad megtagadni. A törvény következő fejezetében részletesen, minden eshetőségre való tekintettel, megadja az utasítást arra, hogyan kell a gazdasági munkaszerződéseket megkötni, vagyis hogy egyes esetekben, mit kell a szerződő feleknek figyelembe venni. Megszabja az alakszerűségeket, felsorolja azokat az eseteket, amelyekben az alakszerűségektől eltekinteni lehet; megadja az utasítást, mit kell a szerződésben érinteni (pl. az aratási szerződésben a termények neme s a terület hozzávetőleges nagysága stb. stb.) A községi elüljáróság előtt kötendő s két példányban Írandó szerződést a jegyző köteles a szerződőknek aláírás előtt felolvasni, a munkásokat jogaikra s kötelességeikre s a szerződésszegés következ- menyeire saját anyanyelvükön figyelmeztetni. A szerződési okirat megmagyarázásáért, felolvasásáért és hitelesítéséért a jegyző mindössze, ha 25-nél kevesebb munkás szerződik, csak 1 koronát, ha 50- nél kevesebb, 2 koronát, ha 50-nél több, 3 koronát szedhet; s a munkaadó fizeti a szerződéskötés költségeit. A szerződéskötések körül az elüljáró- ságokra és jegyzőkre a törvény nagy munkaterhét rótt; de az előirt határozmányok- nak betartása számos pörösködésnek veszi elejét s amennyiben a törvény megengedi azt, hogy a szerződés érvényességének tartama alatt a feltételeket a szerződő felek egyetértőleg módosítani kívánják, ezt minden akadály nélkül megtehetik: már előzetesen biztosítva van a gazdasági munkás részére az a jog érvényesithetése, amely a reá nézve esetleg terhes feltételeknek a munkaadóval és közös raegegyeigtatva: kikiáltva, tettleg gyakorlatba véve egy csoport iró és nyomdász által. Mert az 1848-iki március 15-iki mozgalom megindítása bizonyára tett volt. Hiába gúnyolják azt „paraplui-revolucion“- nak. Igaz. hogy eső esett s a szavainkat hallgató értelmes közönség védte a kalapjait az umbrelláival, de a mint közülünk egy, ki talán most is jelen van, a nyomda ajtajából alákiáltotta: „Urak, ha az eső ellen is paraplét feszítünk ki, hát ha egy óra múlva golyók fognak hullani, akkor mivel-fedezzük magunkat ?“ — S s erre a szóra rögtön eltűnt minden esernyő s azontúl nem mutatkozott. Es bizonyára az élettel leszámolás teljes tudatával lépett ki a piacra az a maroknyi csoport, a szellem harcosai, mely kész volt a népre appellálni; mert a megelőző napon a hasonló szellemű népmozgalom zajába odafenn Bécsben bizony sortüz ropogása vegyült s a mennykövek ami fejünk fölött is készen álltak a lecsapásra. A parlament csarnokában védi a merész szónokot a mentelmi jog; de a ki a piacon szónokol, azt nem védi semmi. Es azok az ifjak, kik március 15-én merész szavaikkal visszhangra költötték a köztért, a csatatéren is teljesiték kötelességüket, melyet a népszabadságért magukra vállaltak; Petőfi és Vasváry, a dalnok és szónok ifjú életét ott áldozta fel e szent háborúban. Hát ezeknek a vértanuknak az emléke ne A Zemplén mai szama tizenkét oldal.
