Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1898-03-20 / 12. szám
zés alapján könnyebbitésére, enyhítésére vezet. Természetes, hogy a törvény arról is gondoskodik, hogy eloszlasson a szerződő felek között minden félreértést. így részletesen felsorolja a III. fejezetben azokat az eseteket, amelyekben a munkaadónak a munkásait elbocsátani s ismét a munkásnak a munkából kilépni, szóval a szerződést felbontania lehet. És itt nemcsak hogy érvényre jut a kölcsönösség elve, hanem föltétlenül arra van irányozva a törvény összes rendelkezése, hogy a munkás érdekei minden irányban védelmet nyerjenek. Szóval a törvény nem, mint az ellenséges indulatu izgatok állítják, „rabszolga“ módjára köti meg a munkást, hanem ellenkezőleg, biztosítja minden jogát és ami ebből következik: úgy körülírja kötelességeit, hogy munkás és munkaadó között igazán nem képzelhető olyan vitás kérdés, melynek méltányos megoldását a törvény ne nyújtaná. Vegyük csak például azt a rettenetes sok visszaélést, amit a munkabérek kifizetése körül eddig nyakraföre panaszolt a munkás. Az uj törvény egyenesen kizárja a visszaéléseknek további felmerülését. A 10. és 35-ik §-a a bérfizetés megengedett módjait is megállapítja: lehet a munkabér kizárólag készpénzben, vagy a termény bizonyos mennyiségében kikötve, mely utóbbi esetben p. o. ha az aratási munka teljesítéséért munkabér gyanánt G Hl. búza köttetett ki, a szerződésben a munkás, tekintet nélkül a termés milyenségére, ezt a mennyiséget föltétlenül meg kell hogy kapja. A munkabér megállapítható továbbá a termény bizonyos hányadrészében; pl. ha a gazda termésének 12%-át köti ki munkásai bére gyanánt; ebben az esetben azonban a törvény megkívánja, hogy meg- állapittassék az is, hogy a gazda készpénzben mennyit hajlandó fizetni, vagy pedig mennyi a legkevesebb termény, amit munkásainak biztosit. Az uj törvénynek a szerződés teljesítése, a munkások érdekeinek védelme tekintetében való rendelkezéseiről a következő cikkely keretében fogunk legközelebb foglalkozni. Addig is nagyon üdvösnek és célszerűnek látnók, ha az uj törvény szelleméről a munkás nép mindenütt felvilágosítást nyerne, amit a községi elöljárók igyekezetén kívül népszerű magyarázó füzetek terjesztésével lehet elérni legyen-e megszentelve ? A hogy a sírjaikra nem találunk, a neveiket is elhagyjuk-e múlni? Mig a világ világ lesz ez a nap Petőfi napja marad. Tizenkét évig 48-tól kezdve nem ünnepelte meg senki a március 15-ike évfordulóját. Mikor 49-ben Debreczenben voltunk, magyar kormány és országgyűlés, a politikai körökben fölmerült az ötlet, hogy meg kellene ülni a március 15. egyéves jubileumát: mi módon ? Erre egy tréfás honatya azt mondá : „Csukják be újra Táncsics Miksát a börtönbe“. Kezdett már alkalmatlaná válni szocialista cikkeivel. Ez meg is maradt röpke szónak mind a mai napig. És a tizenkét nehéz esztendő után még újabb hét esztendeig nem ünnepelte meg más Petőfi nagy napját, mint a lelkes magyar fiatalság, szabadban, elhangzott dalaival; meg egy magyar hegedűművész, ki szerteszét jártában a Petőfi-szobor alapköltségeit összehegedülte. A nagy emberek, a politika oszlopos alakjai letűntek a látahatárról, eldültek, eltemette őket a számum homokja. Egyes egyedül a sajtó maradt itten : védelmezni a zászlóra kitűzött szent eszméket, jogot, igazságot, nemzetiséget, élesztgetni a nemzet lelkében a hitet, reménységet egy dicsőbb jövőben. Ki emlékezik még azokra a nehéz időkre, amidőn Magyarországon az egyetlen fegyver Március 15. ünneplése. Nagy és szép vármegyénknek széltében- hosszában, M.-Laborcztól, Sztropkótól, le Szerencsig, Kesznyétenig, — Gálszécstől Abaráig, minden valamirevaló községében, egymással kezet fogva az értelmiség és a nép, közös akarattal, lelkesedett örömével az igaz hazafiságnak ünnepelték meg a magyar nemzeti közszabadság hajnalhasadásának ötvenedik évfordulóját, márc. 15-ikét. A szív és lélek buzgó örömével, az öröm hazafias föllángolásával végbe ment ünneplésről szóló tudósitások, melyek az olvasót nem hagyják erkölcsi hevület nélkül, itt következnek : * Sátoralja Ujhelyben impozáns arányokban és méltó fénynyel ünnepelték meg a szabadsajtó kivívásának ötvenedik évfordulóját. Kora reggelre zászlódiszt öltött a város. A főbb utcáknak csaknem minden házára, sőt a középületekre is kitűzték a nemzeti lobogót s ebben jó példával a vármegye járt elül, mert a székház ormának árbocára legelsőnek huzattá föl a márciusi szellőben ringó trikolort. — Délelőtt 9 órakor az összes felekezetek templomaiban istentiszteletet tartottak, amelyeken a „nagy idők“ tanúi, a negyvennyolcas honvédek testületileg vettek részt. — A piaristák templomában tartott hálaadó istentisztelet után, a főgimnáziomi ifjúság a rajzteremben rendezett szép ünnepet. Az érdekes műsort már ma egy hete közöltük, s most azt teszszük hozzá, hogy annak minden egyes száma kellő érzékkel volt megválasztva, hogy a nagyidők reminiszenciáit úgy a közreműködőkben, mint a hallgatóságban felköltse és ébren tartsa. A kifogástalanul előadott ének- és zenedarabokon kívül, különösebben, dicsérettel kell megemlékeznünk Hlavathy Béla VIII. 0. tanulóról, ki is Ábrányi Emilnek A koldus cimii költeményét és végezetül közóhajra a „Talpra magyarét valódi reeitátori tehetségre valló verv- vel és hatással adta elő. Nem kevésbé méltó a dicséretre Füzesséry Géza szintén VIII. 0. tanuló kitűnő alkalmi beszédéért a márciusi nagy időkről. A lendület, melylyel e tüzesvérü ifjú előadta a tartalmas beszédet, nagy lelkesedést keltett, legkivált pedig a tanulóifjúság lobbanékony szivében. Ä többi szereplők is, mint ifj. Hlavathy Béla és Olcliváry Ernő gyönyörű cimbalom- és gordonka-játékaikért, továbbá Bortnyálc István szavallatáért, nemkülönben Révész Bódog március 15-ikét méltató gondos beszédéért, az előbbiekhez hasonlóan, nagy tetszést és zajos tapsokat arattak, amiben nem volt fukar a nagy és díszes úri és női közönség, a mely a szűk termet úgy megtöltötte, hogy az ifjúság egyrésze kint a folyosón szorongott. Az ev. ref. templomban d. e. 10 órakor szintén tartottak iskolai ünnepséget. Meghatóan szép imát a derék Janka Károly s. lelkész mondott, alkalmi beszédet pedig Vágó Gyula igaz- gató-tanitó tartott. A növendékek szavaltak közben a Himnuszt, a Talpra magyart végezetül pedig a Szózatot énekelték el. Az ünneplő s túlnyomó részében hölgyközönség a templomot szorongásig megtöltötte. Az ágostai ev. templomban szintén hálaadó istentisztelettel ünnepelték meg március Iduszát. A kis templomot szorongásig megtöltött közönség előtt nt. Boór Jenő lelkész a hallgatóságra mélyen ható szép imát mondott. A „stquo izr. hitközség“ iskolája Ujhelyben nagyszámú és előkelő közönség részvétele volt az irótoll, s ugyan vigyázni kellett a vele harcolónak, hogy tükörből e célba találjon. És azok az írók, a sajtó emberei, mégis mertek tenni, szólni, ellentmondani és buzdítani : a nemzet érzelmének szavat adni, világnak hirdetni, midőn az ország minden bölcsei el voltak némulva. Szép idők voltak azok! Jövedelmünk kevés volt, de becsületünk volt sok: közönségünk kicsiny de lelkesedésünk nagy! Most már a sajtó nagyhatalom : harcosainak sora egész tábor, pályája hivatás, jutalma vagyon ; testületé életmüszeres egész, vándorainak kezében nincs többé koldusbot. Hajh, de ez a hajdani koldusmankó fegyver volt a kézben s hogy nem támaszkodhatom rá többé, örökre sajnálom. ... És hát most, a midőn arról van szó, hogy jó lenne megünnepelni a sajtószabadság félszázados évfordulóját. Hogyan ? Mi módon ? Ismét felhangzik a politikai bölcsek, az államférfiak ajkáról a debreceni bon-mot: „Csukjuk be a börtönbe vissza Táncsics Miskát!“ Hiszen nem akarom eltagadni hogy ebben a mi Dániánkban is van valami rothadt. De hisz az apostolok között is volt egy Judás (a revolverzsurnaliszták őse), azért a szentirás marad szentirásnak . . . A munkáskérdés s a sajtóügy, a hol meg nem oldatott, ott már gordiusi csomóvá bonyolult előttünk. mellett ültemeg a jubiláns hazafias ünnepet Schön Vilmos dr. isksz. elnök megnyitó beszéde Schorr Mária tanítónő alkalmi beszéde, Rosenberg B. dr. isk. igazgató záróbeszéde, nemkülönben a növendékek szavalatai és szép összhangzatos énekei nagyban emelték az ünnep sikerét. Megemlítendő, hogy az ünnepen részt vettek a helyben lakó „öreg honvédek“ a nagyidők élő tanúi is, élükön a vármegye nagvrabecsült alispánjával, Matolai Etelével. Este a városi kaszinó a színházteremben, a múlt szokásához híven bankettel ünnepelte meg a nagy nap évfordulóját. A résztvevők, lehettek 100-on felül, a | | alakú asztalnál foglaltak helyet. A főhelyen Matolay Etele alispán negyvennyolcas századostól jobbra és balra ültek a régi honvédek, közöttük az örökifjú Bajusz Józsi bácsi. A páholyokat, erkélyszékeket úri hölgyközönség tartotta megszállva. Felköszöntőket és alkalmi beszédeket mondottak Hornyay Béla dr. mint, a v. kaszinó elnöke, Bajusz József, Kossuth János dr. ügyvédő, Janka Károly ev. ref. s. lelkész, Matolai Etele, Szirmay István dr. ügyvédő és Hericz Sándor kocsigyártó dolgártársunk. A Frisch Heiman vendéglőstől felszolgált jó vacsora és Dandás Aladár cigánybandája a késő éjjeli órákig tartotta együtt a szép társaságot. — Á Magyai^ffirály vendéglő tánctermében is volt ez estén társasvacsora. A munkások nyugdíj- és rokkant-egyesülete rendezte. Legnagyobb részben a vasúti gyártelepi alkalmazottak vettek részt a vacsorán, ahol jelenvoltak különben a gyártelepi tisztviselők is. Az ünnepi szónokok: Dudás Bertalan mühelyi géplakatos, Szabó Sándor és Andorkó Kálmán mühelyi tisztviselők voltak. * A helybeli Kaufman-féle 6. osztályú elemi leányiskola is megünnepelte márc. 15-én a nemzeti ébredés 50-ik évfordulóját. Az ünnepség az iskola egyik szépen feldiszitett termében és nagy közönség jelenlétében reggel 9 és fél órakor folyt le. A némzeti Himnusz elének- lése után Krausz Margit V. oszt. tanuló elsza- valta Petőfi Sándor „Talpra magyar !“-ját, utána Kaufmann Armin isk. tulajdonos méltatta a nap jelentőségét a gyermekek felfogásához mérten, haza- és királyszeretetre buzdítván őket. A „Tavasz elmúlt“ szép dalnak eléneklése után Lindenfeld Hermina tanítónő szavalta el alkalmi versét. Braun Etel YI. oszt. tanuló Petőfinek „Március 15-ike“ gyönyörű költeményét adta elő. azonkívül még Steinberger R. elszavalta Vörösmarty Szózatát. Az ünnepség a Szózat eléneklésével fejeződött be. A közönség mindegyik szereplőt megéljenezte. A legnagyobb elismerés és a legtöbb taps Lindenfeld tanítónő kisasszonynak jutott szép szavalatáért és az énekkar ügyes vezetéséért. rl. * Kesznyéten nagyközség lakossága is megünnepelte március 15-ikét mint a magyar szabadság 50-ik évfordulóját. A kitűzött nemzeti zászlók emelték a nagy nap méltóságát, fokozták lelkesedését. A templomban ts. Idrányi Lajos s. lelkész a szabadság emléknapjához alkalmazott szép hálaimát mondott a gyülekezettel. Majd az 50 év óta hivataloskodó Bartha János, mint élő tanú, híven beszélte el az 1848-ik év előtti állapotokat, a nevezetesebb országgyűlési eseményeket; szólott a nagy vezérférfiakról, a nemzeti vívmányokról; megvilágositá az ifjú nemzedéket arról, hogy miért méltó a március 15-ike a megünneplésre. Alkalmi énekek De azért nem kell ezt a csomót karddal ketté vágni, a mig türelemmel s kölcsönös jó akarattal szét lehet bontani. A mai örömnapnak aranykelyhébe egy ürömcsepp se vegyüljön. Cseréljük ki egymással, mi, a szellem munkásai, irók, művészek, nyomdászok, s minket fentartó magyar közönség a mi szeretetünk igaz üdvözletét. És azután menjünk el e nap hősének, Petőfinek szobrához, aki központja, vezére a mi táborunknak s tegyük le a hála és emlékezet koszorúit annak talapzatára. Midőn ezt, a nemzeti kegyelet emelte szobrot leleplezték, egyike Petőfi kortársainak emlékbeszédet tartott e szobor felett. Lehetetlen, hegy ez emlékbeszéd végsorait ne idézzem e mai napon : „Magyarország elbukásával Petőfinek az élete be volt fejezve. Jól járt, hogy meghalt. Dicső halála volt, szép kezdete a halhatatlanságnak. Jól történt, hogy porait szétszórták a szelek: igy minden magyarnak jut belőle egy porszem s minden porszemében él a hazaszeretet és a szabadság. Szellemének itt kell lakni e szoborban. S e szobor lát, érez és gondolkozik. S a szellemek igazságosak, világosan látnak, s szenvedély nélkül ítélnek. Láthatja az érző, gondolkozó szobor, mi történt azóta, hogy szelleme poraitól megvált. A népszabadság, melyet ő még mint gyéFolytatás az I. mellékleten
